Szittyakürt, 1999 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1999-04-01 / 4. szám
1999. március fílTTVAKÖfcf 9. oldal Csendőrtalálkozó Floridában Több mint 50 év mellőzöttség és rosszindulatú, negatív értékelés után, a történelem lassan igazságot szolgáltat a Magyar Királyi Csendőrségnek, a még kevés élőnek és a becsület mezején hősi halált halt bajtársaknak, akik egész életükben hűek maradtak a csendőrség alapeszméjéhez és Híven Becsülettel és Vitézül szolgálták a nemzet ügyét. Az emigrációban folytatott öt Megnyitóként v. Kiss Gábor a Magyar Királyi Csendőrség Bajtársi Közösségének központi vezetője üdvözölte a jelenlévőket, majd engedélyt kért a kor és rangelső csendőrtiszttől, Görgey Kálmán szds.-tól a konferencia lefolytatására. Az engedély megadása után Főtiszteletű Szép László megnyitó imája és a Magyar Hiszekegy elmondása következett. v. Kiss Gábor vitaindító előadását három fő téma köré csoportosította: 1. A torontóban működő csendőr múzeum hazatelepülése. 2. Az otthon felállításra kerülő emléktáblák kérdése. 3. Jeszenszky Géza nagykövet, a csendőrkongresszushoz írt levelének ismertetése. A következő előadó v. Bánkuty Géza volt, aki elsősorban annak jelentőségét emelte ki, hogy az Interneten is megjelenhet a csendőrség történetének ismertetése, ami gyakorlatilag egyet jelent a testület rehabilitálásával, annak ellenére, hogy otthon van még egy réteg, amelyik ellensége minden nemzeti gondolatnak, így a csendőrségnek is, mely a nemzeti gondolat legmarkánsabb képviselője. Magyarországról érkezett Kiss István ■«*«,,ss, hozott évtizedes küzdelemnek meg lett az eredménye és létrejött a gyümölcsöző kapcsolat a Magyarországon működő „Szemere Bertalan Magyar Rendvédelmi-történeti Tudományos Társasággal”. A Társaság felvállalta, hogy a rendvédelem történetének feldolgozása keretében a valóságnak megfelelően tárják a nyilvánosság elé a Magyar Királyi Csendőrség történetét, az 1881-es megaCsendőr emlékek lakulástól az 1945-ös feloszlatásig. Az együttműködés eredményeként, febr. 12. és 14. között harmadszor gyűltek össze a floridai Venice-ben a Rendvédelmi Társaság és a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség tagjai, hogy közös konferencia keretében emlékezzenek meg a múltról és megbeszéljék a jövő feladatait. Géza hadtörténész, aki az 1944. év végi un. „csendőrpuccs” igaz történetét tárta fel, leleplezve a több évtizede zajló történelemhamisítást. Ezután Dr. Parádi József a „Szemere Bertalan Rendvédelmi-töténeti Tudományos Társaság” elnöke tartotta meg beszámolóját. Ebben a Társaság és a Csendőr Bajtársi Közösség közötti gyümölcsöző együttműködésről beszélt, majd a hallgatóság nagy tetszésnyilvánítása mellett bejelentette, hogy Budapesten ápr. 24.-én avatják az újjászervezett Bűnügyi Múzeumot, melyben jelentős helyet kap a Csendőrség történetének ismertetése. Dr. Parádi József után felesége, Katica kapott szót, aki a Rendvédelmi-történeti Társaság és a Magyar Királyi Csendőrség ügykezelésével és nyilvántartásával kapcsolatos kérdéseket ismertette. Csendőrtisztek egy csoportja, (ülnek): v. Kiss Gábor, v. Tamáska Endre, Görgey Kálmán, Dr. André László, (állnak, balról): Tompa József, v. Viczián Béla, Döme Károly, v. Domokos Sándor és Szabó Gyula. A következő előadó Dr. Papp Gábor volt Clevelandból aki színes, sokszor humorral fűszerezett előadás keretében ismertette azt a sokoldalú és szerteágazó pénzügyi tevé-kenységet, amit az emigráció folytat a ma-gyarországi szerveze-tek megsegítéséért. A konferencia első napja Szalay György újságíró, több témát érintő előadásával fejeződött be. Szomorúan állapította meg, hogy míg az 1930-as években a csendőrség tevékenysége nyomán a közbiztonság hazánkban szilárd volt, addig napjainkban e téren Európa utolsói között ballagunk. Másnap megható és felemelő eseménnyel folytatódott a konferencia. Főtisztelendő Király Zoltán Püspök Úr bevezető imája után, a Máltai Lovagrend vezetője, Prince Alfred von Hobsburg-Hohenberg hagyományos szertartás keretében olyan magyarokat ütött lovaggá, akik több évtizedes tevékenységükkel bizonyították, hogy méltók e megtisztelő címre. V. Bánkuty Géza, Julius Orbán, Johan Reithauser lettek tagjai a Lovagrendnek. A lovaggáütési szertartás után, V. Domokos Sándor Canadából „Az emberséges csendőr” címmel tartott előadást, melyben néhány megható történettel mutatta be a Csendőrség és a lakosság kapcsolatát. Az utolsó előadó Tompa József volt Angliából, aki a Galántai zlj. történetét ismertette az 1943-as megalakulástól az 1945-ös fogságbaesésig. A konferencia záróaktusaként, Dr. Parádi József és v. Kiss Gábor kitüntetéseket és emléklapokat adott át azoknak, akik tevékenységükkel aktívan hozzájárultak a két szervezet sikeres együttműködéséhez. A konferencia után levetítették a Duna TV-ben 1998. dec. 6-án bemutatott csendőrműsort, ami fényes bizonyítéka volt annak, hogy otthon oldódik az a merev csendőrellenes szemlélet, amit a liberális, kommunistaszellemű politika évtizedeken keresztül próbált az emberek gondolkodásában tudatosítani. A jólsikerült kétnapos konferencia, este bállal zárult, ahol a dereshajú, de még most is büszke csendőrök mellett, A felavatott Máltai Lovag v. Bánkuty Géza a következő generáció tagjai és tiszteletbeli csendőrei is vidáman örültek az együttlétnek. {tudósító) Király Zoltán püspök úr imája a Máltai Lovagrend avatási szertartása előtt. Devizabelföldi - devizakülföldi: Ez a hazája Kertész Tivadar jelenleg Jósvafőn él - 67 éves de néha Zürichbe is elutazik az egyik lányához, vagy Brestbe a másikhoz. A forradalom alatt egységparancsnok volt a Széna téren, kérdeztem is tőle: amikor másoknak osztottak, Te miért nem jelentkeztél? Mosoly volt a válasz, s aki ismeri, az tudja: européer, mindig csak másokért él, soha nem helyezi magát a fénybe. Szóval „rosszat“ tett 56-ban, és elmenekült Svájcba és mérnöknek tanult. Az ottani vasútnál dolgozott, de nem felejtette el hazáját, és 25 évig a vasfüggöny túlsó oldalán állt, és könnyezett. Amikor szabad volt, ismét jött. Ezután kezdődtek a gondpk: elhozta a saját autóját, amit most a hatalom lefoglalt, mondván: csempész! írtunk még a problémák előtt a VPOP-nak, az Arnoldnak, de hülye válaszra futotta csak nekik. Sokszor barátomnak fáj a keze, a terep, az időjárás megviselte, ezért én vezetem az autót. Ez a rendőrnek szúrt szemet! Atyai barátom most fél! Nem ezért jött vissza, hanem mert ez a hazája, s most egy ostoba ügyész és emberei azon vitáznak: devizabelföldi! Életében nem volt bíróság előtt. Itt, Borsodban, az élet semmit nem változott, csak nem merik kimondani! Mindig is hiányzott a realitás érzékelése az emberekből. (Barátom címe: Jósvafő, Petőfi út 34.) Tisztelettel: Dr. Máté Bálint Rudabánya, Bartók út 35. Balról jobbra: v. Kiss Gábor, v. Parádi Józsefné - Katica, dr. Parádi József, v Bánkuty Géza, Görgey Kálmán, Kiss István Géza, v. Tamáska Endre
