Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
10. oldal «ItmKÖfcT 1998. január—február kezekbe adni, amelyek korábban idegen érdekeket képviseltek, a megszállók kiszolgálói, elmaradottságunk és bajaink segítői voltak. De olyanokra sem szabad bízni magunkat, akik ma a külföldi monopoltőkével káros módon összefonódó, nem igazán magyarérzelmű, tehát a hazai lakosság sorsát érzékelni nem akaró, nem tudó politikusok. A másik tényező, hogy a saját érdekét helyesen felmérő magyar polgárnak ne legyen módja olyan vezetőket választani, akik szívvel-lélekkel, lényegesen kevesebb önzéssel és megfelelő képességgel jó irányba akarják vinni az ország szekerét. Nem könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen jövőnk kedvezőbb feltételeinek megteremtése. Mindenekelőtt kell, hogy a választók megértsék, hogy mi a lényegi különbség a két politikai felfogás között, vagyis megértsék, hogy mi az ország igazi érdeke. Igaz, hogy a sajtó olvasottabb, nagyobbik része, a tévé, a rádió döntően azok kezében van, akiktől óvni kell az országot, akik pedig nem fogják hirdetni azt, hogy boldogulásunk gátlói éppen ők. Ahhoz, hogy minél több ember szemét felnyissuk — akikkel ezt még nem tette meg pl. a Bokroscsomag, vagy mondjuk a „Tocsik-ügy” — ahhoz nem kis türelem és munka, a nemzeti sajtótermékek terjesztése kell — és persze anyagiak is. Ha kishitűek vagyunk, akkor könnyen kimondjuk, hogy ezt a Dávid— Góliát küzdelmet ma már nem lehet vállalni. De azt is tudjuk, hogy itt a tét népünk, sokezeréves kultúránk fennmaradása, a jogos önvédelem; ezért mégis meg kell tenni a lehetetlennek látszót is. Nem lehetünk kishitűek, valljuk és hisszük, hogy „velünk a magyarok Istene”, ha vállaljuk az együttmunkálkodást a sok jószándékú, nemzeti érzelmű, áldozatkész emberrel, akkor munkánk nem lesz hiábavaló. A visszahúzódás a szegénységben maradásunkkal, elveszettségünkkel egyenlő. Ma még ugyan kevés a sajtója, gyengébb a hangja a jobbik, a nemzeti oldalnak, de nem vagyunk ma sem erőtlenek, hiszen jól szervezett politikai erőkre támaszkodhatunk. Parlamenti és azon kívüli pártok vállalják a nemzeti eszmét, amelyek alapvetően tudnak jó irányba munkálkodni a közreműködésükkel. Retorikájuk azonban ma még nincs teljesen összhangban a cselekvésükkel. Mai szétforgácsoltságuk nem tudja egyértelművé, biztossá tenni a mai hatalom leváltását. Az idők szavát nekik kellene, kell elsősorban megérteni, mert hivatásos politikusaik vannak, akiknek ez a munkájuk, Mi, a nemzetünk sorsáért aggódok követeljük, hogy hozzanak létre, legalább az 1998-as választások idejére egy egyesült nagy nemzeti politikai szervet, pártot. Meg kell érteniük, hogy le kell mondaniuk néhány kevésbé alapvető elgondolásról, össze kell csiszolják az érdekeket, érzelmeket. Meg kell szabadulniuk a gátló előítéletektől, a tét nagyságára kell gondolni, az irdatlanul nagy felelősségre. Igen, bizonyos mértékig meg kell alkudni azért, hogy ne mindent kelljen elveszteni úgy, mint három esztendővel ezelőtt. Nem tehető kockára, hogy ismét a nemzettel mit sem törődök jussanak meghatározó pozícióba, mert újabb négy év tovább-pusztításait már nem tudnánk soha jóvátenni. Azok a pártvezetők, akik ezt nem értik meg és nem képesek legyőzni esetenként csupán személyes ellenszenvüket ebben a helyzetben — azok könnyűnek találtatnak. Felelőtlennek, nem igazán nemzeti gondolkozásúnak minősíthetők, hiszen tisztán átláthatóan a jelenlegi ún. liberálisok, szocialisták — a nemzet romlásba döntőinek — hatalmon maradását biztosítják. Mert kit válasszon akkor biztos sikert remélve a jobbra vágyakozó, jobb életet akaró választó? Világosan látható, hogy önmagában egyik nemzeti jellegű párt sem képes több szavazatot szerezni, mint a jelenlegi listavezető szocialista párt. Ha pedig a koalíciós partnereket ismét ők választják meg, abból már jó nem származhat. A nemzeti oldal csak akkor tudja igazán eredményesen megkezdeni az ország felemelését, ha meghatározó pozícióba kerül. Ehhez pedig a legteljesebb összefogás kell. A „második fordulótól” már döntő szerepet nem lehet remélni, a másodhegedűs szerep az előttünk álló nagy munka eredményességéhez már csak szánalmas vergődés lehet. Ha a mai szétforgácsolt erő egyesül, akkor lesz kire szavazzon a biztos siker reményében az élet-halál küzdelemben egyre jobban elfáradó, egyre reménytvesztettebb magyar, falun, városban egyaránt. Sorsdöntő időket élünk. Sorsunk most valóban a mi kezünkben lehet. Országunk ma mégis anyagi mélyponton, erkölcsi fertőben vergődik. Egyre nagyobb méreteket ölt a bűnözés, fogy a magyar népesség — nemcsak az elcsatolt területeken. Az elmúlt félévben több mint húszezerrel csökkent Magyarország lakóinak a száma. Terjed a lelki üresség, a hitehagyottság, a drog, a korai leépülés, a szegénység, a reménytelenség. Ez mára vég kezdete, mondhatnánk. De tudjuk, hogy volt már máskor is ilyen mélyponton a Haza, a magyarság, s akkor is tudtunk fordítani sorsunkon. Ma a megoldás képlete egyszerű, a megvalósítás mégis nehéznek látszik. A szó napjainkban igen erős fegyver, és a sajtó, a média nem a mi népünk boldogulását szem előtt tartók kezében, hanem a mai vezetők, a liberálisok kezében van. Le kell váltani őket, de a jelen körülmények közt ez biztonságosan csak a szoros nemzeti összefogással lehetséges. Ez az erő ma létezik, csupán néhány tisztességes politikusunk helyes ítéletén, megfelelő lépésén múlik, hogy ne meddő legyen, ne szétforgácsolt legyen a nemzet jobbsorsát akarok ereje. Ezt kell végre megértenie néhány jó szándékú, nemzetben gondolkodó, de az összefogás ügyében eddig nem szerencsésen döntő pártvezetőnknek. Kell, hogy változtassanak berozsdásodott álláspontjukon egy jobb sorsra érdemes nép életéért. Ezzel önmaguknak is belső megnyugvást szereznek, a Haza, a magyar nemzet pedig hálás lesz érte. NAGY MIKLÓS az Egyetemes Magyar Kultúráért Alapítvány ügyvezető elnöke Tisztelt Magyar Nemzettestvéreink! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom minden erejét megfeszítve igyekszik a nemzeti erők egységének megteremtésére, hogy a következő választásokon sikerüljön leváltani a jelenlegi liberális, posztkommunista kormányt. Ennek jegyében ingyen osztjuk szét a Szittyakürtöt Magyarországon azoknak, akik méltóak a nemzeti ügy képviseletére. Mivel anyagi lehetőségeink korlátozottak, kérjük azokat, akik nemzetmentő céljainkkal egyetértenek, hogy bármilyen szerény adománnyal járuljanak hozzá ahhoz, hogy lapunk minél nagyobb példányszámban jelenhessen meg az ország minden településén. Az adományokat egyszerű postautalványon az alábbi címre kérjük továbbítani: Szittyakürt, Sz. R. Budapest, 5.Posta Pf. 637. Irányitószám: 1243 1956-os emlékezés Akronban 1997 november 2-a Akronban az 1956-os magyar szabadságharcra való emlékezés jegyében folyt le. Délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepi istentisztelet a teljesen megtelt templomban.Az ünnepi gyülekezet megrázó erővel énekelte a Magyar Himnuszt.Az istentisztelet főéneke a "Beh régen vérezel szegény magyar" kezdetű ének volt,amely végig vonul a véres magyar történelmen és a fájdalmak ellenére is reménységgel tölti el az éneklőket. A "Tebenned bíztunk" zsoltár eléneklése után főtiszteletű Dr.Dömötör Tibor püspök lépett a szószékre és hirdette Isten igéjét a megjelentek és az egész magyarság számára.Az ünnepi igehirdetés jó talajra talált a magyar szívekben. Ezután került sor a szent jegyek kiosztására. A református hívek kenyérrel és borral, az evangélikusok ostyával és borral, a római katolikusok csak ostyával vették az úrvacsorát hitük és vallásuk szerint.Ezen az istentiszteleten is láthatóvá vált és érezhető volt a vallások fölötti magyar egység utáni vágyódás a magyar szívekben. Az istentisztelet után a Gyülekezeti Teremben folytatódtak az események,ahol hét fogásos finom ebéd várta a vendégeket. Ezután került sor a Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Szabad Magyar Református Egyház közösen rendezett 1956-os megemlékezésére. Az Amerikai és Magyar Himnusz eléneklése után Major Tibor a SZITTYAKÜRT szabadságharcos lap főszerkesztője köszöntötte a közönséget, emlékeztetve 1956 hősi harcára és azokra,akik még ma is folytatják a harcot és a toll, a meggyőződés bátor harcosai.Példaként említette Dömötör püspököt,akit a "mai magyar emigráció Vezérlő Fejedelmeként" nevezett meg. A kitűnő köszöntés után Szedenits Jenő költő mondotta el erre az alkalomra irt csodálatos versét "Emlékezés" címmel. (A verset teljes egészében lapunk harmadik oldalán közöljük.) Az ünnepély szónoka főt.Dr.Dömötör Tibor, a Szabad Magyar Református Egyház püspöke völt.Dömötör püspök felidézte az 1956-os eseményeket,amelyekben maga is jelentős szerepet vállalt, majd emlékeztetett a véres megtorlásra,amely a hősies szabadságharcot követte.Felolvasta az 1957 októberében kivégzett hős szabadságharcosok neveit,akik egytől egyig munkás férfiak és nők voltak. "Ezekre fogta rá a kommunista hazúgság gépezet, hogy a kivégzettek grófok, bárók, katonatisztek, fasiszták és nácik voltak."-- mondotta a püspök.Ismertette az elmúlt hetekben a magyar szabadságért és igazságért folytatott harcát New Jerseyben, New Yorkban, Pennsylvániában, Chicágóban, Clevelandban és több más városban, beszámolt irói munkásságáról megemlítve,hogy a szabadságharcról szóló vezércikkét 15.000 példányban osztottáki ki Budapesten október 23.-án.Majd így folytatta:"az 1956-os magyar szabadságharc még nem ért véget, mert a magyarság még nem harcolta ki teljes szabadságát és függetlenségét és még mindig magyarok milliói élnek idegen rabszolgaság alatt. Az 1956-os szabadságharcnak akkor lesz vége,ha Magyarország magyar lesz, szabad lesz és minden magyart magában foglaló Haza lesz! "Addig pedig, amig ez bekövetkezik, mi magyar szabadságharcosok tovább harcolunk!"—fejezte be nagyhatású beszédét a püspök. A színvonalas ünnepély a Székely Himnusz eléneklésével és a Magyar Hiszekegy közös elmondásával ért véget. Az ünnepély után a megjelentek sokan adományokat adtak a Petőfi hid budai oldalán elkészítésre kerülő MAGYAR ÁLDOZATOKMÁRTÍROK szobrára,amely minden magyar emlékét megörökíti majd,aki a kommunizmus elleni harcban életét veszítette 1944 és 1960 között. Végül az ünneplő gyülekezet átvonult a LORÁNTFFY OTTHON emlékkertjébe és ott Dömötör püspök imája után a Hungária Szabadságharcos Mozgalom koszorújával megkoszorúzta az 1956-os szabadságharcos szobrot. Az Akronból, Clevelandból és más ohiói városokból összesereglett magyarok még sokáig együtt maradtak, elbeszélgetve egymással, hitet téve a magyar jövendő mellett és meglátogatva barátaikat és ismerőseiket a LORÁNTFFY OTTHONBAN. Mindent összegezve elmondhatjuk, hogy Isten áldása volt az akroni november 2.-i szabadságharcos megemlékezésen. A koszorúzás után néhány perccel megindult az eső, mintha csak az Úristen is siratta volna hős gyermekeit az 1956-os magyar szabadságharcosokat és mártírokat! • CLIFFORD HUGH DOUGLAS után A saját és családod MADARASI R. ISTVÁN érdekében, NEMZETI HITEL kérjed a „NEMZETI HITEL" című zsebkönyvet a „MOZGALOM" megbízottjától! A SZERZŐ MAGÁNKIADÁSA * * * Cím: MADARASI R. ISTVÁN 6501 Baja, Postafiók 210 BAJA, 1996. •
