Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
1998. január—február *mtVAKÖfet_____________________________ _________________11. oldal A MÓDSZER UGYANAZ! A napi politikát figyelemmel kísérő, gondolkodó, de pártatlan állampolgár akarva-akaratlan, szembetalálkozik azzal a ténnyel, hogy az általa eddig feddhetetlennek és hitelesnek ismert, nemzeti elkötelezettségű emberek, a liberális kézben lévő média jóvoltából egyik napról a másikra, megvetendő egyénekké, jobb vagy baloldali szélsőségekké, nyilasokká, kommunistákká, sztálinistákká, vagy hungaristákká, esetleg csaló közbűnösökké, vagy törvényszegő huligánokká változnak. Természetesen az ilyen rágalomhadjáratra csak akkor kerül sor, ha kiderül, hogy a célbavett áldozat, nem hajlandó húzni a szekeret, amiben a kommunistákból urakká vedlettek, és a liberális kozmopoliták haladnak a maguk kapitalista paradicsoma felé. Tény, hogy e lejárató kampányokat ugyanazok irányítják, akik napjainkban a hatalom birtokosai, és akik félnek minden nemzeti gondolattól. Fő ideológiai és gazdasági támaszuk Soros György és vele egyhuron pendülő kozmopolita, világuralomra törő maffia, ami világszerte hasonló módszerekkel igyekszik félreállítani, elnémítani, lejáratni mindazokat, akik átlátnak terveiken, képesek lennének az emberek szemét felnyitni és egységes fellépésre megnyerni a kizsákmányoló, világglobalizmus elleni, a nemzeti függetlenség melletti kiállásra. A lejárató, rágalmazó módszer azonossága, az áldozatul kiszemelt egyének politikai elkötelezettsége, egyértelműen, megnevezés nélkül is megmutatja kiagyalóinak, ha nem is névszerint, de politikai hovatartozásuk szerint mindenképpen! Nézzünk erre néhány hazai és külföldi példát. A sokszáz hasonló esetből csak egy pár kirívót sorolok fel, de úgy gondolom, ez is elég a rágalmazók, a csúsztatok, a mellébeszélők leleplezésére. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc az egész világot megrázta. A forradalom, annak vérbefojtása és az azt követő esztelen bosszú, olyan visszatetszést keltett világszerte, ami elindította a kommunista rendszer felbomlását. Ennek a szabadságharcnak élő hőse, a legendás Corvin-köz parancsnoka Pongrátz Gergely, aki 1990-ben hazatért abban a reményben, hogy itthon megvalósulás előtt állnak 56 elképzelései. Azonban rövidesen tapasztalnia kellett, hogy a régi elvtársak, csodálatos módon urakká változva, a hatalmat megtartották, a reformkommunisták pediga történelmet meghamisítva, még a forradalom eredményét is dicsőségét is elrabolták az egykori pesti srácoktól. Amikor megkezdte harcát az igazságért, 56 szellemének győzelméért, megindult ellene a rágalomkampány. Rövidesen talált a sajtó olyan „forradalmárokat” és „forradalmárnőket”, akik készségesen nyilatkoztak arról, hogy Pongrátz Gergely nem is volt parancsnok a Corvin-közben, sőt olyan nyilatkozó is akadt, aki szerint Pongrátz ott sem volt. Azt is nyilatkozták, amit a sajtó is lehozott, hogy Pongrátz már október 28-án Bécsben volt, zsebei teletömve lopott arannyal és rengeteg pénzzel. Könyvéről — „Corvin-köz 1956” — azt terjesztették, hogy tele van hazugságokkal. Továbbá bizonygatták, hogy rendszeresen elsikkasztja az emigrációból az 56-osoknak küldött támogatást. A csúcsot azonban 1997 november 3-án érte el a rágalom-ária. Kuncze Gábor az SZDSZ-es belügyminiszter, óránként ny ilatkozta a rádiónak, hogy Pongrátz Gergely saját bevallása szerint, a betiltott, törvényellenes tüntetésen, szándékosan elütött egy rendőrt és ezért őrizetbe vették. A valóság az volt, hogy Pongrátz Gergely nem volt hajlandó a gépkocsijáról levenni a nemzeti színű zászlót, és amikor a rendőrök ezt erőszakkal akarták elvenni, dulakodás kezdődött, aminek során az idős, beteg embert a kommandósok földre teperték, kezét meglincselték olyan durván, hogy keze és csuklója 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A felháborodott tömeget Pongrátz Gergely csitította le, meggátolva ezzel egy beláthatatlan következményekkel járó összecsapást. A TV, a Rádió és Sajtó természetesen a hivatalos szöveget szajkózta. így lett 1956 Corvin-közének hőse, törvényellenes felfordulást szervező, tüntető, nacionalista, rendőrgázoló huligán, aki ellen büntető eljárás indul. A módszer ismerős! 1956. október 23—30-a között a hadsereg a kormány állásfoglalásának megfelelően, csak a felkelők ellen harcolt, a szovjetekkel és az ÁVH-sokkal együtt lőve, vagy lövetve azokat. Kivétel volt az a néhány száz tiszt és katona, akik már az első sorsdöntő órákban a forradalom mellé álltak. Ezek közül is kiemelkedik Szalay Róbert százados, aki a felkelők élén már október 23-án éjjel 11 órakor elfoglalta a Kilián Laktanyát, és24-én hajnalban, az elsők között nyitott tüzet a benyomuló szovjet csapatokra. Ezzel megalapozta a Kilián Laktanya későbbi világhírét, amit 1956. október 30-a után — és napjainkban is — a reformkommunisták Maiéter Pál nevével próbálnak összemosni. E hamisítás ellen fellépő Szalay Róbertét, aki ma 56 történelmének kiemelkedő kutatója, és 1989- től kezdődően napjainkig az igazi rendszerváltásért folyó küzdelem elszánt harcosa, minden módon igyekeztek és igyekeznek lejáratni. Kezdetben sztálinistának, pufajkásnak, kommunistának titulálták, mert aláírta a tiszti nyilatkozatot, és három hétig, leváltásáig, vagonokat őrzött a rákosrendezői pályaudvaron. Arról persze megfeledkeztek, hogy a rágalmazók mindegyike aláírta a nyilatkozatot és hónapokig szolgáltak a karhatalomban. 1994-ig sikk volt a „pufajkásokat" szidni. Azonban amikor egy valódi pufajkás lett a miniszterelnök, elhallgatott a pufajkázó kórus és az igazságot következetesen hangoztató Szalay Róbert nyilassá, szélsőjobboldalivá, hungaristává változott, mert most ezzel lehet az 50 éves propagandával félrevezetett emberek előtt valakit lejáratni. A módszer ugyanaz. 1956-ban egy 23 éves fiatalember Bátonyi Sándor elsők között fogott fegyvert a Corvin-közben. A Práter utcai és Víg utcai harcokban vett részt. Ott volt a Köztársaság-téri pártház elfoglalásánál, és elsők között lépett be annak kapuján. A megtorlás során elszenvedett börtönbüntetése után, 1989-ben elszántan vetette bele magát a rendszerváltásért folyó küzdelembe. Alapítója és azóta is elnöke a „Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség”-nek, amelyik következetesen viszi azt a vonalat, amit 1956-ban a munkástanácsok tűztek ki célul. A „Szolidaritás” támogatott és támogat minden olyan mozgalmat és szerződést, ami a munkásság érdekeit képviseli és az ország nemzeti érdekeit tartja szemelőtt. így került a Szolidaritás szoros kapcsolatba a Pongrátz Gergely vezette 56-os Magyarok Világszövetségével, és a Szövetség legutóbbi kongresszusán Bátonyi Sándort ügyvezető alelnökké választották. A két 56 szellemével azonos nézeteket valló szervezet összefogása és együttműködése veszélyt jelenthet az ország függetlenségét feladni szándékozó, a munkásság alapvető érdekeit eláruló, a vadkapitalizmusnak kaputnyitó hatalomra, ezért Bátonyi Sándort is lehetetlenné akarják tenni. Először a szakszervezeti vagyon jogos védelmét „önbíráskodásnak” minősítve indítottak vizsgálatot a Szolidaritás ellen. Mikor ez hatástalannak bizonyult, többmilliós adócsalásról szóló híreket röppentett világgá a Népszabadság c. pártlap többszázezer példányban, de a cáfolatra összehívott sajtótájékoztatóra a pártatlan közszolgálati Média egyetlen munkatársa sem jött el. így egyelőre a rágalom van köztudatban. A módszer ugyanaz! Az ún. rendszerváltás óta eltelt években nem csak összességében ment tönkre a mezőgazdaság, hanem az egyéni termelők is a létbizonytalanság határára sodródtak. A Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége azért alakult meg Kosa Gyula vezetésével, hogy a parasztság további elszegényesedésének gátat vessen. Még rágondolni is rossz, mi történne, ha a gyárakhoz hasonlóan a földeket is átjátszanák a külföldi tőkések kezére, és a „privatizált” gyárakból elbocsátott több mint félmillió munkanélküli mellé, a falu nincstelenné vált tömegei is hozzácsapódnának. Ezért szervezett tüntetést a M ETÉSZ november 3-án, hogy felhívja az emberek figyelmét a külföldiek részére történő földeladás veszélyeire. A figyelmeztető sztrájkbizottság vezetésére felkérték az ország egyik legnépszerűbb, nemzeti elkötelezettségű politikusát, az Országgyűlés alelnökét, az 5 gyermekes Maczó Ágnest, aki a megtisztelő felkérést elfogadta. A november 3-i események közismertek. A felvonulást betiltó bírói ítélet után hiába állította le a M ETÉSZ a tüntetést, a médiák ezt elhallgatták, így szinte tudatosan terelték a tájékozatlan felvonulókat a vidékről felrendelt kommandósok gumibotjai elé. Ekkor indult meg az igazi rágalomhadjárat a tüntetés vezetői, elsősorban a népszerű Maczó Ágnes ellen. Legelsőnek saját pártjának vezetői ítélték el a „törvényellenes cselekedetet” — a hatalom elvtársurainak legnagy obb örömére és megelégedésére. Maczó Ágnes, aki nem csak a Kisgazdapárt tagjai körében, de az ország lakosságának széles köreiben is osztatlan népszerűségnek örvend, a liberális médiák jóvoltából, egy törvénytelen, országgyűlési beosztásával összeegy eztethetetlen felvonulást szervező, idős embereket „felelőtlenül bujtogató” és a megtévesztett embereket gyáván cserbenhagyó személlyé degradálódott. Torgyán József köré tömörült kisgazda vezetők „egyhangúan” megfosztották Maczó Ágnest a kisgazda alelnöki címtől, kizárták a parlamenti frakcióból és visszahívták az Országgyűlés alelnöki tisztségéből. Mindezt a postkommunista, liberális parlamenti többség statisztálása mellett, ha csak nem azok kívánságára!? A módszer ugyanaz! Az egy tőről fakadó rágalomhadjárat nem áll meg az ország határainál, hanem végiggyűrűzik az egész világon, ahol a nemzeti emigráció tagjai tenni akarnak valamit az ország sorsának jobbrafordításáért, a világuralomra törő liberálisok és kommunisták hatalmának megdöntéséért, ill. szándékuk leleplezésére. 1956 után sok szabadságharcos kapott menedéket és hazát az USÁ-ban. A Clevelandban letelepedett 56-osok 1957-ben megalapították a Hungária Szabadságharcos Mozgalmat, és két évvel később elindították lapjukat, a Szittyakürtöt. A lap 38 éve folyamatosan megjelenő, jelenleg a legnagyobb példányszámú nemzeti elkötelezettségű nemzeti újság. 38 éve hirdeti következetesen a nemzeti függetlenség, a szociális igazságosság elveit, aminek 1956 volt a kicsúcsosodása. A forradalmat letipró bolsevista hatalmat, azok csatlósait és kiszolgálóit a nemzet esküdt ellenségének tekintették, és ezt a szellemet ápolták a lap hasábjain. Méltatlannak találták azt a történelemhamisító liberális manipulációt, ami 1956 minden eredményét a reformkommunisták érdemeként állít ve, szinte teljesen elhallgatva azoknak a fiatal fiúknak az érdemeit, akik puszta kézzel, benzinesüveggel és elavult fegyverekkel vitték győzelemre a forradalmat. (Folytatás a 12. oldalon) Nyílt levél Ludwig Emil főszerkesztő úrnak TISZTELT LUDWIG ÚR! Érdeklődéssel és sajnálattal olvastam egy újabb Szálasi-ellenes kirohanást a Magyar Fórumban (Vitézi gondok, Magyar Fórum, 1997. szept. 4.). Újságukban minden alkalmat megragadva Szálasi Ferencet nácinak, fasisztának, irredentának, antiszemitának, németbarátnak minősítik, aki erőszakkal, puccs által vette át a hatalmat 1944 októberében („alattomos diktatúra”) és több százezer zsidót mészárolt le! Érdekes módon ez a minősítés megegy ezik Rákosi és Kádár elvtársak véleményezésével! Mi volt Szálasi Ferenc és hungarista társainak a bűne? Az, hogy a „dicsőséges” Szovjetunió ellen harcoltak és megpróbálták megvédeni az országot és a magyar népet a barbár vörös hordától? E bűnökért, „háborús bűnökért”, Szálasi Ferencet és hungarista társait a kommunista vérbíróság halálra ítélte és kivégezték őket. A kivégzéseken örömittasan vettek részt a kommunista pribékek és kéjelegve kiabálták a hóhérnak: „Csak lassan. Bogár!” Szintén érdeklődéssel olvastam, hogy a MIÉP-en belül megalakult a Bajcsy Zsilinszky Endre nevével fémjelzett Nemzeti Radikális Kisgazda-tagozat. Tudomásom szerint Bajcsy Zsilinszky Endrét hazaárulásért halálra ítélték és kivégezték. Ez az ember mivel érdemelte ki Rákosi és Kádár elvtársak elismerését? Azzal, hogy 1944 októberében levelet intézett „nagyméltóságú Molotov úrhoz” és felajánlotta az országot a Szovjetuniónak és azzal, hogy társaival, a kisgazda, szociáldemokrata és kommunista párt tagjaival, felszóh'tották a magyar katonaságot, hogy adja meg magát a Vörös Hadseregnek, és felszólították a lakosságot, hogy sztrájkokkal és szabotálással döntsék meg a törvényes államrendet! Érdekes! Az említett történelmi személyekről ugyanaz a véleménye az állítólagos népi, nemzeti és keresztény felfogású pártoknak és újságoknak, mint ami a kommunista hóhérlegényeké! Mi erre a magyarázat? Dr. Jajczay Frigyes Magyar Nemzeti Világtanács elnökségi tag
