Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-01-01 / 1. szám

1998. január—február *mtVAKÖfet_____________________________ _________________11. oldal A MÓDSZER UGYANAZ! A napi politikát figyelemmel kísérő, gondolkodó, de pártatlan állampolgár akarva-akaratlan, szembetalálkozik az­zal a ténnyel, hogy az általa eddig feddhetetlennek és hitelesnek ismert, nemzeti elkötelezettségű emberek, a liberális kézben lévő média jóvoltából egyik napról a másikra, megvetendő egyénekké, jobb vagy baloldali szélső­ségekké, nyilasokká, kommunistákká, sztálinistákká, vagy hungaristákká, esetleg csaló közbűnösökké, vagy tör­vényszegő huligánokká változnak. Természetesen az ilyen rágalomhad­járatra csak akkor kerül sor, ha kide­rül, hogy a célbavett áldozat, nem hajlandó húzni a szekeret, amiben a kommunistákból urakká vedlettek, és a liberális kozmopoliták haladnak a maguk kapitalista paradicsoma felé. Tény, hogy e lejárató kampányokat ugyanazok irányítják, akik napjaink­ban a hatalom birtokosai, és akik félnek minden nemzeti gondolattól. Fő ideológiai és gazdasági támaszuk Soros György és vele egyhuron pendü­­lő kozmopolita, világuralomra törő maffia, ami világszerte hasonló mód­szerekkel igyekszik félreállítani, elnémí­tani, lejáratni mindazokat, akik átlát­nak terveiken, képesek lennének az emberek szemét felnyitni és egységes fellépésre megnyerni a kizsákmányoló, világglobalizmus elleni, a nemzeti füg­getlenség melletti kiállásra. A lejárató, rágalmazó módszer azo­nossága, az áldozatul kiszemelt egyé­nek politikai elkötelezettsége, egyértel­műen, megnevezés nélkül is megmu­tatja kiagyalóinak, ha nem is névsze­­rint, de politikai hovatartozásuk sze­rint mindenképpen! Nézzünk erre né­hány hazai és külföldi példát. A sok­száz hasonló esetből csak egy pár kirívót sorolok fel, de úgy gondolom, ez is elég a rágalmazók, a csúsztatok, a mellébeszélők leleplezésére. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc az egész világot meg­rázta. A forradalom, annak vérbefoj­­tása és az azt követő esztelen bosszú, olyan visszatetszést keltett világszerte, ami elindította a kommunista rendszer felbomlását. Ennek a szabadságharc­nak élő hőse, a legendás Corvin-köz parancsnoka Pongrátz Gergely, aki 1990-ben hazatért abban a reményben, hogy itthon megvalósulás előtt állnak 56 elképzelései. Azonban rövidesen tapasztalnia kel­lett, hogy a régi elvtársak, csodálatos módon urakká változva, a hatalmat megtartották, a reformkommunisták pediga történelmet meghamisítva, még a forradalom eredményét is dicsőségét is elrabolták az egykori pesti srácoktól. Amikor megkezdte harcát az igazsá­gért, 56 szellemének győzelméért, meg­indult ellene a rágalomkampány. Rö­videsen talált a sajtó olyan „forradal­márokat” és „forradalmárnőket”, akik készségesen nyilatkoztak arról, hogy Pongrátz Gergely nem is volt parancs­nok a Corvin-közben, sőt olyan nyi­latkozó is akadt, aki szerint Pongrátz ott sem volt. Azt is nyilatkozták, amit a sajtó is lehozott, hogy Pongrátz már október 28-án Bécsben volt, zsebei teletömve lopott arannyal és rengeteg pénzzel. Könyvéről — „Corvin-köz 1956” — azt terjesztették, hogy tele van hazugságokkal. Továbbá bizony­gatták, hogy rendszeresen elsikkasztja az emigrációból az 56-osoknak küldött támogatást. A csúcsot azonban 1997 november 3-án érte el a rágalom-ária. Kuncze Gábor az SZDSZ-es belügyminiszter, óránként ny ilatkozta a rádiónak, hogy Pongrátz Gergely saját bevallása sze­rint, a betiltott, törvényellenes tünteté­sen, szándékosan elütött egy rendőrt és ezért őrizetbe vették. A valóság az volt, hogy Pongrátz Gergely nem volt hajlandó a gépkocsi­járól levenni a nemzeti színű zászlót, és amikor a rendőrök ezt erőszakkal akar­ták elvenni, dulakodás kezdődött, ami­nek során az idős, beteg embert a kommandósok földre teperték, kezét meglincselték olyan durván, hogy keze és csuklója 8 napon túl gyógyuló sérü­lést szenvedett. A felháborodott töme­get Pongrátz Gergely csitította le, meg­gátolva ezzel egy beláthatatlan követ­kezményekkel járó összecsapást. A TV, a Rádió és Sajtó természete­sen a hivatalos szöveget szajkózta. így lett 1956 Corvin-közének hőse, törvény­­ellenes felfordulást szervező, tüntető, nacionalista, rendőrgázoló huligán, aki ellen büntető eljárás indul. A módszer ismerős! 1956. október 23—30-a között a hadsereg a kormány állásfoglalásának megfelelően, csak a felkelők ellen har­colt, a szovjetekkel és az ÁVH-sokkal együtt lőve, vagy lövetve azokat. Ki­vétel volt az a néhány száz tiszt és katona, akik már az első sorsdöntő órákban a forradalom mellé álltak. Ezek közül is kiemelkedik Szalay Ró­bert százados, aki a felkelők élén már október 23-án éjjel 11 órakor elfoglalta a Kilián Laktanyát, és24-én hajnalban, az elsők között nyitott tüzet a benyo­muló szovjet csapatokra. Ezzel megala­pozta a Kilián Laktanya későbbi világ­hírét, amit 1956. október 30-a után — és napjainkban is — a reformkommu­nisták Maiéter Pál nevével próbálnak összemosni. E hamisítás ellen fellépő Szalay Róbertét, aki ma 56 történel­mének kiemelkedő kutatója, és 1989- től kezdődően napjainkig az igazi rend­szerváltásért folyó küzdelem elszánt harcosa, minden módon igyekeztek és igyekeznek lejáratni. Kezdetben sztáli­nistának, pufajkásnak, kommunistá­nak titulálták, mert aláírta a tiszti nyilatkozatot, és három hétig, leváltá­sáig, vagonokat őrzött a rákosrendezői pályaudvaron. Arról persze megfeled­keztek, hogy a rágalmazók mindegyike aláírta a nyilatkozatot és hónapokig szolgáltak a karhatalomban. 1994-ig sikk volt a „pufajkásokat" szidni. Azon­ban amikor egy valódi pufajkás lett a miniszterelnök, elhallgatott a pufajká­­zó kórus és az igazságot következete­sen hangoztató Szalay Róbert nyilas­sá, szélsőjobboldalivá, hungaristává változott, mert most ezzel lehet az 50 éves propagandával félrevezetett embe­rek előtt valakit lejáratni. A módszer ugyanaz. 1956-ban egy 23 éves fiatalember Bátonyi Sándor elsők között fogott fegyvert a Corvin-közben. A Práter utcai és Víg utcai harcokban vett részt. Ott volt a Köztársaság-téri pártház elfoglalásánál, és elsők között lépett be annak kapuján. A megtorlás során elszenvedett börtönbüntetése után, 1989-ben elszántan vetette bele magát a rendszerváltásért folyó küzdelembe. Alapítója és azóta is elnöke a „Szoli­daritás Szakszervezeti Munkásszövet­­ség”-nek, amelyik következetesen viszi azt a vonalat, amit 1956-ban a munkás­­tanácsok tűztek ki célul. A „Szolidari­tás” támogatott és támogat minden olyan mozgalmat és szerződést, ami a munkásság érdekeit képviseli és az ország nemzeti érdekeit tartja szem­­előtt. így került a Szolidaritás szoros kapcsolatba a Pongrátz Gergely vezet­te 56-os Magyarok Világszövetségével, és a Szövetség legutóbbi kongresszu­sán Bátonyi Sándort ügyvezető alel­­nökké választották. A két 56 szellemével azonos nézete­ket valló szervezet összefogása és együtt­működése veszélyt jelenthet az ország függetlenségét feladni szándékozó, a munkásság alapvető érdekeit eláruló, a vadkapitalizmusnak kaputnyitó ha­talomra, ezért Bátonyi Sándort is lehe­tetlenné akarják tenni. Először a szakszervezeti vagyon jo­gos védelmét „önbíráskodásnak” mi­nősítve indítottak vizsgálatot a Szoli­daritás ellen. Mikor ez hatástalannak bizonyult, többmilliós adócsalásról szó­ló híreket röppentett világgá a Nép­­szabadság c. pártlap többszázezer pél­dányban, de a cáfolatra összehívott sajtótájékoztatóra a pártatlan közszol­gálati Média egyetlen munkatársa sem jött el. így egyelőre a rágalom van köztudatban. A módszer ugyanaz! Az ún. rendszerváltás óta eltelt évek­ben nem csak összességében ment tönk­re a mezőgazdaság, hanem az egyéni termelők is a létbizonytalanság hatá­rára sodródtak. A Mezőgazdasági Ter­melők Érdekvédelmi Szövetsége azért alakult meg Kosa Gyula vezetésével, hogy a parasztság további elszegénye­­sedésének gátat vessen. Még rágon­dolni is rossz, mi történne, ha a gyárak­hoz hasonlóan a földeket is átjátszanák a külföldi tőkések kezére, és a „privati­zált” gyárakból elbocsátott több mint félmillió munkanélküli mellé, a falu nincstelenné vált tömegei is hozzácsa­pódnának. Ezért szervezett tüntetést a M ETÉSZ november 3-án, hogy felhív­ja az emberek figyelmét a külföldiek részére történő földeladás veszélyeire. A figyelmeztető sztrájkbizottság ve­zetésére felkérték az ország egyik leg­népszerűbb, nemzeti elkötelezettségű politikusát, az Országgyűlés alelnökét, az 5 gyermekes Maczó Ágnest, aki a megtisztelő felkérést elfogadta. A november 3-i események közis­mertek. A felvonulást betiltó bírói ítélet után hiába állította le a M ETÉSZ a tüntetést, a médiák ezt elhallgatták, így szinte tudatosan terelték a tájéko­zatlan felvonulókat a vidékről felren­delt kommandósok gumibotjai elé. Ekkor indult meg az igazi rágalom­hadjárat a tüntetés vezetői, elsősorban a népszerű Maczó Ágnes ellen. Leg­elsőnek saját pártjának vezetői ítélték el a „törvényellenes cselekedetet” — a hatalom elvtársurainak legnagy obb örö­mére és megelégedésére. Maczó Ágnes, aki nem csak a Kisgazdapárt tagjai körében, de az ország lakosságának széles köreiben is osztatlan népszerű­ségnek örvend, a liberális médiák jó­voltából, egy törvénytelen, országgyű­lési beosztásával összeegy eztethetetlen felvonulást szervező, idős embereket „felelőtlenül bujtogató” és a megtévesz­tett embereket gyáván cserbenhagyó személlyé degradálódott. Torgyán Jó­zsef köré tömörült kisgazda vezetők „egyhangúan” megfosztották Maczó Ágnest a kisgazda alelnöki címtől, kizárták a parlamenti frakcióból és visszahívták az Országgyűlés alelnöki tisztségéből. Mindezt a postkommu­­nista, liberális parlamenti többség sta­­tisztálása mellett, ha csak nem azok kívánságára!? A módszer ugyanaz! Az egy tőről fakadó rágalomhadjá­rat nem áll meg az ország határainál, hanem végiggyűrűzik az egész világon, ahol a nemzeti emigráció tagjai tenni akarnak valamit az ország sorsának jobbrafordításáért, a világuralomra tö­rő liberálisok és kommunisták hatal­mának megdöntéséért, ill. szándékuk leleplezésére. 1956 után sok szabadságharcos ka­pott menedéket és hazát az USÁ-ban. A Clevelandban letelepedett 56-osok 1957-ben megalapították a Hungária Szabadságharcos Mozgalmat, és két évvel később elindították lapjukat, a Szittyakürtöt. A lap 38 éve folyamato­san megjelenő, jelenleg a legnagyobb példányszámú nemzeti elkötelezettsé­gű nemzeti újság. 38 éve hirdeti követ­kezetesen a nemzeti függetlenség, a szociális igazságosság elveit, aminek 1956 volt a kicsúcsosodása. A forra­dalmat letipró bolsevista hatalmat, azok csatlósait és kiszolgálóit a nemzet esküdt ellenségének tekintették, és ezt a szellemet ápolták a lap hasábjain. Méltatlannak találták azt a történelem­hamisító liberális manipulációt, ami 1956 minden eredményét a reform­kommunisták érdemeként állít ve, szin­te teljesen elhallgatva azoknak a fiatal fiúknak az érdemeit, akik puszta kéz­zel, benzinesüveggel és elavult fegyve­rekkel vitték győzelemre a forradal­mat. (Folytatás a 12. oldalon) Nyílt levél Ludwig Emil főszerkesztő úrnak TISZTELT LUDWIG ÚR! Érdeklődéssel és sajnálattal olvastam egy újabb Szálasi-ellenes kirohanást a Magyar Fórumban (Vitézi gondok, Magyar Fórum, 1997. szept. 4.). Újságuk­ban minden alkalmat megragadva Szálasi Ferencet nácinak, fasisztának, irredentának, antiszemitának, németbarátnak minősítik, aki erőszakkal, puccs által vette át a hatalmat 1944 októberében („alattomos diktatúra”) és több százezer zsidót mészárolt le! Érdekes módon ez a minősítés megegy ezik Rákosi és Kádár elvtársak véleményezésével! Mi volt Szálasi Ferenc és hungarista társainak a bűne? Az, hogy a „dicsőséges” Szovjetunió ellen harcoltak és megpróbálták megvédeni az országot és a magyar népet a barbár vörös hordától? E bűnökért, „háborús bűnökért”, Szálasi Ferencet és hungarista társait a kommunista vérbíróság halálra ítélte és kivégezték őket. A kivégzéseken örömittasan vettek részt a kommunista pribékek és kéjelegve kiabálták a hóhérnak: „Csak lassan. Bogár!” Szintén érdeklődéssel olvastam, hogy a MIÉP-en belül megalakult a Bajcsy Zsilinszky Endre nevével fémjelzett Nemzeti Radikális Kisgazda-tagozat. Tudomásom szerint Bajcsy Zsilinszky Endrét hazaárulásért halálra ítélték és kivégezték. Ez az ember mivel érdemelte ki Rákosi és Kádár elvtársak elismerését? Azzal, hogy 1944 októberében levelet intézett „nagyméltóságú Molotov úrhoz” és felajánlotta az országot a Szovjetuniónak és azzal, hogy társaival, a kisgazda, szociáldemokrata és kommunista párt tagjaival, felszóh'tot­­ták a magyar katonaságot, hogy adja meg magát a Vörös Hadseregnek, és felszólították a lakosságot, hogy sztrájkokkal és szabotálással döntsék meg a törvényes államrendet! Érdekes! Az említett történelmi személyekről ugyanaz a véleménye az állítólagos népi, nemzeti és keresztény felfogású pártoknak és újságoknak, mint ami a kommunista hóhérlegényeké! Mi erre a magyarázat? Dr. Jajczay Frigyes Magyar Nemzeti Világtanács elnökségi tag

Next

/
Thumbnails
Contents