Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-12-01 / 7. szám
8. oldal ÍZITTVAKÖfeT 1998. december A Felvidék ezeréves országrész a> A Müncheni Egyezménytől a Bécsi Döntésig Hatvan esztendővel ezelőtt a komáromi Szent András templom tornyán piros-fehér-zöld zászló mosolygott az égre... A Klapka-téren felharsantak a kürtök: vitéz nagybányai Horthy Miklós közeledik... Felmorajlik az ember-tenger, egyetlen boldog kiáltássá olvad fel a tér: „ISTEN HOZOTT!” Gyertyák lobognak a házak ablakain, fakó arany szűzmáriás selyemzászlók suhognak, amikor vitéz Temessy Milán altábornagy feszesen tiszteleg és megkezdődik a honvéd csapatok felvonulása. Megindulnak a csapatok... észak felé! Zeng, dübörög a föld a magyar honvéd lába alatt. Sírva összeölelkeznek az emberek, zúgnak a harangok... Komárom visszatért! Visszatért az ősi magyar földhöz falvaival együtt Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Beregszász, Kassa, Ungvár, Munkács... A múltból felmerül egy másik kép is, most Kassáról, a Nagyságos Fejedelem városából, ahol 1938. november 11-én, ezen a ködös őszi napon mindenki ott van a város főterén. Az államfő, az Országgyűlés két háza, a minisztérium, a hadsereg és a nép. A honvéd egyenruhák, díszmagyarok és parasztsubák csoportjából kiválik egy fpketekabátos-cilindercs hallgatag úr, Rothermere lord, a magyar igazság nemes pártfogója. A trianoni sírba taszított magyarság felé Mussolini után ő nyújtotta először baráti segítő kezét. Ő az egyedüli angol, aki eljött a kassai bevonulásra. ,,A csehszlovák köztársaság mesterkélt alkotás - vallotta már 1927-ben -, amelyet csak úgy lehetett megteremteni, hogy meggyalázták azt a nemzetiségi elvet, amely sugallta felállítását. A szerencsének elkényeztetett gyermeke, amelynek viselkedése gyűlöletes volt, Európa puskaporos hordója. ” Sirchich László (1909-1983) Hat évtizeddel ezelőtt azt hittük, hogy a cseh nagyhatalmi álmok végleg kialudtak. Abban reménykedtünk, hogy a cseh őrszemek végleg el fognak távozni a Dunától - ahol semmi keresnivalójuk. Most majd átadják helyüket azoknak a népeknek, akiknek évszázadokon keresztül a vére szentelte a Kárpátok medencéjét, mert a Csehszlovák állam maga volt a népek önrendelkezési jogának megcsúfolása. A megkérdezése nélkül, akarata ellenére elszakított felvidéki mii - lió, magyar Trianon előestéjén, 1920. június 2-án, bátor képviselőjén Körmendi-Ékes Lajoson keresztül nyilatkoztatta ki, hogy csak azért vesz részt az új államalakulat parlamenti ülésén, mert ,,ez úton véli biztosíthatni a lehetőséget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságoknak, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott rendszerével szemben tiltakozó szavát messze hangzóan felemelhesse...” A felvidéki magyarok nyilatkozata ezekkel a drámai szavakkal fejeződik be: ,,Önrendelkezési jogunkat soha és semmiképpen fel nem adjuk, azt fenntartjuk és követeljük!” Az első világháború után Németországban a Versailles tagadására kívánták építeni a jövőt. Amikor Franciaország és Csehszlovákia előtt világos lett a versaillesi békediktátum tarthatatlansága, a német dinamizmus megfékezésére a bolsevista Szovjetunióval kötöttek hármas szövetséget. ,,A mi politikai elgondolásunk mindaddig nem lesz véglegesen kidolgozva - harsogta Benes, a szlávizmus felfuvalkodott hőse -, amíg Oroszország cselekvő tényezője nem lesz a közép-európai politikának. ” A történelem szigorúan jegyez. Hitler Adolf, akit 13.800.000 szavazat abszolút többségével ültette hatalomba a németnép, akiről maga Churchill mondotta, hogy ha Anglia olyan vereséget szenvedett volna az első világháborúban, mint Németország, akkor az angol népnek is szüksége lenne egy ilyen vezérre, 1938. szeptember 29-én, a nemzeti szocializmus félelmes szuggesztív ereje, elvitathatatlan igazsága, párosulva a fegyveres hatalom ellentmondást nem tűrő argumentumával: cseh vonatkozásban napirendre tűzte a népi elvek érvényesülését és Münchenben tanácskozásra hívta Chamberlaint, Daladiert és Mussolinit. A tanácskozáson a népi nacionalizmus gondolata söpörte el a népi igények érvényesülése elé mesterségesen és botorul állított akadályokat. A müncheni döntés a föld színével egyenlővé tette a párizsi békediktátumok művét. A népi igények érvényesülése döntötte le a trianoni határokat is észak felé, és ennek az elvnek jegyében lépték át a magyar honvédek hatvan esztendővel ezelőtt a papíros-határt Medvénél és Doborgaznál. ,,A nemzeti szocializmusban és a fasizmusban kiteljesedő népi gondolatnak sodró lendülete olyat vágott a trianoni börtön kapujára, mint hajdan Botond vezér, halálra rémítvén az összes ijedt remegő, bizánciakat” - írta ezekről a történelmi időkről Hubay Kálmán a hungarista gondolat későbbi vértanúja. A müncheni tanácskozás idején az akkori általános európai és csehszlovákiai helyzetre vonatkozóan Hory Andrásnak, a németellenességéről ismert varsói magyar követnek ,,A kulisszák mögött” c. diplomáciai feljegyzésében az olvasható, hogy ,,a nyugati nagyhatalmak részben talán azért, mert a prágai kormány kisebbségi politikájának helytelenségét maguk is felismerték, de részben, és talán főként azért, mert nem érezték magukat elég erősnek arra, hogy Németországgal szembeszálljanak, kapva-kaptak ezen a kibúvón és minden előzetes feltétel kikötése nélkül készek voltak Hitlerrel egy asztalhoz ülni. Csehszlovákia szövetségesei pedig Románia és Jugoszlávia szintén nem mutatkoztak hajlandónak kezüket a tűzbe tenni. A francia diplomácia által oly gonddal támogatott kisentente az első próbánál már csődöt mondott. ” ,,Az értekezlet 1938. szeptember 29- én Münchenben össze is ült, és a hatalmak rövid, párórai tanácskozás után elfogadták Hitlernek az utolsó napok folyamán még felfokozott követeléseit. Csehszlovákiának a kérdésben legközelebbről érdekelt két szomszédját, Lengyelországot és Magyarországot nem hívták meg a konferenciára - közli Hory András holott Csehszlovákiában lengyel és főleg magyar kisebbség élt, és úgy a két kormány, mint a két ország közvéleménye joggal számított arra, hogy a német kisebbség kérdésével foglalkozó értekezlet a lengyel és magyar részről elhangzott panaszokat megvizsgálja és orvosolni fogja. ” Miután George Bonnet volt Franciaország külügyminisztere 1938. szeptember 30-án a Müncheni Egyezmény aláírásakor, magyar szempontból fontos, hogyan vélekedett erről az egyezményről és hogyan ítélte meg a nemzetközi helyzetet München előtt. A ,,De Munich a la guerre” (Münchentől a háborúig) című könyv szerzője ebbeli felfogását a,,História Magazine ” 1972. dec. 26-i számában írt,.Situation politique en Europe Centrale et Orientale (1933-1939) című cikkében foglalta össze. George Bonnet mindenek előtt megállapítja, hogy az 1919-es Versailles-i békeszerződés súlyos hibát követett el, amikor az addig Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó három és fél millió szudétanémetet a hat és fél millió csehet számláló Csehszlovákiához csatolta. Ausztria szocialista köztársasági elnöke, Renner, és minisztere, Bauer már akkor kijelentették, hogy ezzel Európa középpontjában egy olyan veszélygócot teremtettek, amely egy új világháborúhoz vezethet. A szudétanémetség elégedetlensége Csehszlovákia állandó problémájává vált. Az 1938 májusában megtartott községi választások során a szudétanémetség 80%-ban Heinleinnek Hitlert követő szeperatista pártjára szavazott. így érthető, hogy Chamberlain angol miniszterelnök már 1938 áprilisában kijelentette neki, hogy nem viheti Angliát és a domimiumokat háborúba csak azért, hogy megtagadják az önrendelkezési jogot egy néptől, amely csak 18 éve lett kisebbség, azt a jogot, melynek alapján később Franciaország is feladta a már 130 éve birtokolt Algírt. George Bonnet nem osztotta Chamberlain reményét, hogy a szudéta-német területek átadásával ki lehet elégíteni Hitler igényeit, ezért a francia kormánnyal egyetértésben nem akart további engedményeket tenni Németországnak. A Szovjetunió azonban elsőként tudomására hozta, hogy’miután sem Románia, sem Lengyelország nem járul hozzá a szovjet csapatok átvonulásához, ezért nem tud Csehszlovákia segítségére menni. Lengyelország pedig Bonnet sürgetésére sem volt hajlandó támogatni Csehszlovákiát, sőt bejelentette, hogy Teschen körzetére ő tart igényt. Roosevelt amerikai elnök kijelentette, hogy háború esetén az Egyesült Államok a megrendelt hadianyagot sem tudja leszállítani. Anglia pedig azt közölte, hogy háború esetén csak 100 repülőgépet és 30 000 katonát tud küldeni. Maga a cseh vezérkar értesítette a franciákat, hogy miután a hosszú határok védelme kilátástalan, a cseh haderőt a Vág vonala mögé fogja visszavonni. A francia vezérkar sem látott arra lehetőséget, hogy a francia hadsereg hathatósan tudná Csehszlovákiát tehermentesíteni. Ilyen körülmények között Franciaország számára nem maradt más lehetőség, mint tárgyalni és engedményeket tenni. George Bonnet francia külügyminiszter tisztában volt azzal, hogy a szudétakérdés rendezésével legfeljebb elodázni lehet a háborút, de Európa tartós békéjét csak akkor lehet biztosítani, ha a négy európai nagyhatalom egyidejűleg Európa valamennyi függő kérdését is rendezi, ezért azt javasolta, hogy a már tervevett müncheni konferencia napirendjét Európa valamennyi kérdésére terjesszék ki. A harmincas évek elején McDonald angol miniszterelnök hasonló értelmű javaslatát Benes közbelépésére akkor a francia kormány utasította el, Münchenben Franciaország egyedül maradt javaslatával, mire Daladier miniszterelnök csatlakozott Chamberlain álláspontjához. Münchenben nem népszavazás mellett döntöttek, hanem egyszerűen hozzájárultak a szudéta területeknek Németországhoz való átcsatoláshoz, ez magának Benesnek a sürgetésére történt, mert Bettes attól tartott, hogy a szudéták példáját követve Csehszlovákia többi nemzetisége is hasonló igénnyel fog fellépni, ami Csehszlovákia teljes megsemmisüléséhez vezetne. Eddig George Bonnet fent idézet cikkéből, aki már 1961. okt. 25-én a ,,New York Times "hoz intézett levelében is megvédte a francia kormány 1938-as magatartását Sulzbergernek, a N. Y. Times 1961. szept. 30-i számában megjelent kritikájával szemben. A Csehszlovákia sorsáról intézkedő müncheni egyezményt a francia parlament 1938. október 5-én, 535 szavazattal 75 ellenében helyeselte. A négyhatalmi egyezmény 2. Sz. függeléke tartalmazza, hogy „A négy nagyhatalom kormányfői kijelentik, hogy amennyiben a Csehszlovákiában élő lengyel és magyar kisebbségek problémáját az érdekelt kormányok három hónapon belül egyezség útján nem rendeznék, a kérdést a ma összeült négy nagyhatalom kormányfői újabb értekezleten tanulmány tárgyává fogják tenni. ” A magyar kormány alávetette magát az értekezlet ezen határozmányainak, és késznek nyilatkozott az elszakított Felvidék kérdésében, a csehszlovák kormánnyal folytatandó közvetlen tárgyalások útján való rendezésére. A lengyel kormány pedig pár órával a müncheni döntés után ultimátumot intézett Prágához, amelyben az általa visszakövetelt tescheni területeknek október 1-én történő átadására hívta fel a csehszlovák kormányt. Prága azonnal meghajolt a lengyel követeléseknek és a lengyel csapatok másnap már birtokukba is vették a sokat vitatott tescheni területet. A magyar és csehszlovák kormányküldöttség Komáromban, október 9-én kezdte meg a tárgyalásokat. Az első
