Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-12-01 / 7. szám
4. oldal ÍZITTVAKÖfeT 1998. december Új bibliát Szentírás lett is Nyugaton a csekk-könyv, Szakállas Marxok írtak Bibliát, De Sináj hegyén csipkebokor gyűlt ki S szólította az embernek fiát: „Össze kell törni mind e kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát, Különbet írt, mint Máté az apostol Vérével annyi sok magyar diák. Az Új Heródes hiába parancsolt, Hiába küldött gyilkos sereget, Bégő bárányként nem akartak halni E csillag-lelkű magyar gyerekek. Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak, A katonák s a sápadt férfiak... Harcolni, halni senki sem akart itt E vérző, árva gyerekek miatt! Bábel mocsarán lángolt a neon-fény, Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz, S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány, Hogy fénybe gyűljön a magyar tavasz. Itt elvet árult néptribun, s a kalmár A templom előtt mérte aranyát... S ott, szabadságért szent halálba küldték Fiaikat az édesanyák! És meghaltak a tíz éves kis hősök, Niobe még se siratta fiát, Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat, Át kell írni az öreg Bibliát. Hősi temető van-e a világon, Hol együtt nyugszik kétszáz kis-gyerek? S a hant alól is azt sikoltja vérük: Segítsetek, ti népek emberek! Fáklyát gyújtott a kislány en-testéből Jézus! Az égből Te láttad magad, Száz kis Szent György és ezer kicsi Jenna d’Arc Halt ott érted a romfalak alatt. Nyugat-Pilátus hókezeit mosta, A farízus rádión beszélt, S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe, Szabadság ura... mert csak érted élt. Szabadságot! - így üvöltött a börze, Míg kavargóit a véres vad tusa, De szabadságért egyedül veszett el, Magyarország, - a népek Krisztusa. Ám föld alól és temető árkából Felsírnak halott magyar gyerekek, Kis csontkezűk a dúlt égre dörömböl: Áruló Nyugat - százszor jaj neked! Kialszik fényed szabadság Júdása, Összedőlsz gyáva nyomorult világ, S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat, Át fogjuk írni minden Bibliád. 1956. november 4. M. L. A magyar magát senkinek alávetni nem engedi, mindenki vezér, úr akar lenni, s ha éppen jó órában van, felrúgja a port, és azt mondja: ez a világ közepe, hol én állok. gróf Széchenyi István Új magyar % alkotmányt! Egy elhangzott, talán tévesen értelmezett kijelentésre szeretnénk határozott és kielégítő választ kapni az új magyar kormánytól. Az a hír jutott el hozzánk ugyanis az otthoni sajtóból, hogy az elkövetkezendő négy évben nem lesz mód és lehetőség egy új Alkotmány létrehozására. Mivel a jelenlegi még a kommunista eszmék szolgálatában készült, talán sok más és elengedhetetlen probléma megoldása mellett, ez az új Alkotmánynak igenis meg kell, hogy szülessen a következő négy évben. Talán egy kis történelmi visszapillantás segítséget nyújt azok számára, akik törődnek evvel a problémával. Miután hazánk háborús hadszíntérré vált és lett, a szülőföldjéért fegyvert fogó magyar katona a világtörténelem rendszerének hódító haderejével szállt szembe. A magyar nép nem Hitler utolsó csatlósaként, hanem a kommunista világveszedelem ellen harcolt, mert 1919- ben megtapasztalta a vörös proletárdiktatúra nemzetpusztító brutalitását. A II. világháborút követően a bolsevista uralommal egyet jelentő szovjet megszállás alatt a világkommunizmus Moszkvában kiképzett ügynökeit ültették a magyar nép nyakára, és megkezdődött a Nemzet elleni kíméletlen irtóhadjárat: Sztálinnak, az emberiség hóhérjának ügynökei likvidálták a teljes magyar tisztikart, a csendőrséget, az előző rendszer törvényhozói-végrehajtói és bírói személyzetét, kiirtották az arisztokráciát, eltaposták az egyházat, szétverték az iskolarendszert, elpusztították a kiskereskedői réteget, likvidálták a gazda-társadalmat, megsemmisítették a polgárságot és felszámolták a magántulajdont. A törvénytelen párturalom Magyarországot szovjet hátországi területté tette, és a katonai megszállást követte a világnézeti hódítás - a kommunista internacionalizmus szellemében. A Magyar Államiság nem állt helyre: moszkvai mintára épült ki az új rendszer hatalmi berendezkedése - a szovjet alkotmány, törvények, rendeletek magyar lefordításával. És miközben 1945. december 21-én a szovjetek által kiszemelt és a megszállók katonai járműveivel Debrecenben összeültetett Ideiglenes Nemzetgyűlés egy új demokrácia látszatát kívánta megteremteni, a proletárdiktatúra terror-gépezete kíméletlenül működött: megteltek a börtönök és az internálótáborok. Az ország területéről egymillió magyart hurcoltak el - marhavagonokban - a „dicső Szovjetunió” haláltáboraiba. Az utcáról szedték össze a civil lakosokat, hogy „hadifogolyként” végezzék. A Gulág-szigetvilágban félmillió magyar pusztult el, nyomorultul, jeltelen tömegsírokban. A KGB Magyarországra telepített fiók-szervezetei: a Katpol, az ÁVO, majd az ÁVH tízezer számra kínozta halálra az osztályidegennek megbélyegzett, kiszemelt áldozatait. A náci táborok állítólagos borzalmait túllicitáló sósav-fürdő, az emberhús-daráló, a vízzel elárasztott földalatti kazamatákban élve elrohasztott nyomorultak mártírsorsa lett a proletárdiktatúra intézményesített mindennapos gyakorlatává. A szovjet haláltáborokban pusztultakkal együtt egymillió magyar vált áldozatává a kommunizmusnak. Legalább másfélmillió magyar kényszerült otthonának, szülőföldjének elhagyására - a 300.000 sváb kitelepítettél együtt. Legalább egymillió embert börtönöztek be, internáltak, telepítettek ki. Több millió magyar vált jogfosztottá a szovjet megszállás kényszerhelyzetében végrehajtott államosítás során. Magyarország 1956. október 23-án felkelt a zsarnokság ellen, és forradalmával megdöntötte a kommunista pártdiktatúrát, szabadságharcával győzedelmeskedett a megszálló és kegyetlen Vörös Hadsereg ellen. A 20. század legdicsőbb szabadságküzdelme azonban - az idő rövidsége miatt - a Magyar Államiságot, a régi alkotmányt nem állíthatta helyre. A Szovjetunió ugyanis hadüzenet nélküli háborút indított a semleges Magyarország eltiprására: vérbe fojtotta a fegyveres harcot, ismét elvette az ország függetlenségét. A november 4-én - a szovjet fegyverekkel uralomra kerülő Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány terrorjával szemben a Nemzet tehetetlenül vérzett. Kádárék irtóhadjárata kivitelezte a Szovjetuniónak, mint megszálló nagyhatalomnak a diktátumát. Újra zsúfolásig megteltek a börtönök, futószalagon gyártódtak az elrettentő ítéletek, naponta akasztottak és 40 ezer tizenévest, gyerekeket hurcoltak el marhavagonokban a Gulág haláltáboraiba, akik közül senki nem térhetett vissza. A nyílt és brutális megfélemlítésre, kíméletlen elnyomásra berendezkedett pártállami rendszer azonban minden erőlködése ellenére képtelen volt a magyar népet végérvényesen megtörni. 1956. októberét nem lehetett meg nem történtté tenni. A forradalmat hiába gyalázta, rágalmazta, mocskolta évtizedeken át az MSZMP, a sztálinizmussal már nem kérkedő marxista-leninista ideológia a pártállamot végzetes politikai, gazdasági és erkölcsi válságba sodorta, és a „létező szocializmus” sem szovjet segítséggel, sem hangzatos proletár nemzetköziséggel képtelen volt megmenekülni az összeomlástól. 1945-1990 között tehát Magyarországon a kommunizmus világhódító rendszerének különböző „árnyalatai” épültek ki: a nyílt és brutális proletárdiktatúrától a kádári ún. „gulyáskommunizmusig”. Alapvető alkotmányjogi kérdés, hogy a Magyar Államiság nem állt helyre, a Moszkvának vazallus pártnacsalnyikok, idegen eszmék szolgálatában felszámolták a hagyományos magyar jogrendet, és a nép lelkiségétől idegen közgazdasági rendszert, zsarnoki bolsevista-kommunista párturalmat működtettek. Ilyen előzmények után következett be a nyolcvanas évek elején az internacionalista bolsevizmusnak a kozmopolita monetarizmussal való összeházasodása, az egypártrendszer helyett olyan többpártrendszerre való áttérés, amely a régi pártkádereket, ÁVH-sokat, munkásőröket, nagyüzemi igazgatókat, politikai ügynököket tőkéssé varázsolja és meggazdagítja. Ennek ára Magyarország kiárusítása, a letűnt kommunizmus haszonélvezőinek véd- és dacszövetsége a kozmopolita pénzvilággal. Ennek következménye a lakosság túlnyomó részének elnyomorodása, ezzel szemben a megszállókat kiszolgáló politikai és gazdasági hatalom birtokosainak hivalkodó jólétbe juttatása. Az MSZMP 1990 tavaszán - amikor Magyarországon még szovjet megszálló csapatok tartózkodtak - a maga szája-íze szerint kialakított paktumokkal és korrupt megállapodásokkal körülbástyázott többpártos választást készített elő. A bolsevik pártállam önfelszámolása, a csődbe jutott Forradalmi Munkás-Paraszt kormány leköszönése, a népköztársaságnak nép nélküli köztársasággá nyilvánítása után színre került a demokrácia ízléstelen paródiája. A választásra jogosultak számához mérten elenyésző kisebbségek botrányosan nemzetsértő viselkedése, a választási ígéretek megtagadása, Magyarország közállapotainak cinikus züllesztése, nemzeti érdekeinek elárulása stb.... világosan mutatja, hogy nem újult meg, nem állt helyre a Magyar államiság, nem történt meg az érdemleges, a valóságos hatalmi rendszerváltás. Népámító hazugság hatalmi rendszerváltásként beállítani a mai áldemokratikus klikkek országot fojtogató, a nemzeti létet fenyegető közhatalmát. Idegen érdekek országhódítása zajlik ma Magyarországon. Mindenekelőtt helyre kell állítani a Magyar Államiságot, új alkotmányt kell hozni, szanálni kell a jelenlegi illegitim hatalom uralmát, mely még mindig megvan és fennáll. A jogállamba való visszatérés megköveteli az elvetését és felszámolását minden olyan közjogi képződménynek, amely a sztálini alkotmányból, a pártállami jogszabályok foltozgatásából és az állampárti gyakorlatból sarjad. Minthogy alkotmányos jogállamot akar Magyarország, kényszerűen mentesülni kell mindentől, ami törvénytelen, amiben a megszálló hatalom és a kommunista pártdiktatúra - többpártrendszerre átkozmetikázott - akarata fejlődik ki. A politikai intézményrendszer és az államigazgatás szervezeti felépítése a látszólagos módosítások mögött valójában sztálini alkotmány jegyeit viseli még ma is, 1998-ban. Különösen áll ez a tapasztalati megállapítás a közhatalmi és bírói szervek személyi állományára és működési módjára. A Magyar Államiság és új Alkotmány helyreállítása nélkül nem beszélhetünk sem jogállamiságról, sem független és szabad Magyarországról, hiszen a kozmopolita monetarizmus éppoly megszállás, miként 1945-1991 között a Szovjetunió megszállása volt. A MAGYAR ALKOTMÁNY egy EZER ÉVET megalapozó eszmeiség, melyet nem szabad veszendőbe hagyni. Elvek, amelyek ma is érvényesek. Révffy László
