Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-12-01 / 7. szám
1998. december **ITTVAKÖfeT 3. oldal elindulásunkat kíséri lépésről-lépésre napjainkig, s nyelvünkkel együtt nem emberi okoskodás terméke ,,idejét mülta" kifejezéssel illetni vagy engedni a feledés homályába merülni, bűn. t Rovásunk használatát Baroni becsi János szorgalmazta Telegdi János Rudimentájához írt bevezetőjében, 1598-ban: „Miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek, parasztok, egyszóval: mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg. ” s „Mégis mindenkor becsületére vált bármely nemzetnek, ha az tulajdon írásával élt és annak hasznát vette. ” Arra is figyelmeztetem önmagunkat, hogy ősi írásunkat a legszegényebb, legelszigeteltebb néprétegünk őrizte meg számunkra. Ebből kitűnik, hogy rovásunk nem számított - más műveltségekhez hasonlóan - papi huncutságnak, hanem népünk mindennapi életének következménye volt. S addig, amíg rovásun1 Századok, 130 évf. 4. Sz. 1996 2 Utazás a földalatti Magyarországon című művében. kát országszerte használtuk, írástudatlanság nem volt hazánkban. g./ Fel kell azt is tárnunk, hogy az európai őseposzok mindegyike ősnépeinkkel kapcsolatosak. Magyar Adorján meggyőzően tárgyalta a Niebelung Ének magyar eredetét, magam most fejeztem be az Arthur legenda magyar gyökereinek tárgyalását. Dankó Imre kidolgozta a Beowulf és Bátor Opos életének párhuzamait; mivel nyelvünk ősszerkezetét, szavaink ősértelmét nem ismeri, a sárkány legendát itt ónémet behozatalnak tartja. Grimm szerint az északi népek hősregéi mind finn eredetet mutatnak; arra már nem tudott rámutatni, hogy a Kalevala eddig érthetetlen eredetű részei - mint Mariatta megtermékenyítése, a dallal teremtő táltos fogalma, stb. - mind magyar ősregékre vezethetők vissza. Homeros Odysseája, Livius Aenasa ugyancsak magyar népek történetéről beszél. Makkay János a Sárkány meg a kincsek1 1 2 című írásában igen helyesen rámutatott a következőkre: „...Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a kereszténység megismerésének és felvételének ideje 865 után nem az a korszak volt, amikor a magyarság keleti pogány hőseposzokat vehetett volna át bárkitől. Az átvételt tehát célszerű jóval korábbra keltezni. ” E hihetetlen ősiségbe vezető magyar ősregék magyar értelmezése elengedhetetlen. Eredetük mindig a csillagvilágban kezdődik, s a teremtés nagy történetével kapcsolatosak. 7.Ősrégészetünk újraértékelése elengedhetetlen fontosságú. Eddig nem vettük figyelembe a föld mágneses sarkváltozásait, s az azzal kapcsolatos, megváltozott életfeltételeket. Kőzettanunk mimózákról és dús délszaki növényekről ad hírt a Kárpát-medencében. Móra Ferenc datolyapálma magjával találkozott. Ősregéink szólnak egy olyan korról, amikor „egy nap a világ", s pünkösdi királyságunk népszokása erre az időre emlékezik. Ekkor alakult ki Turul jelképünk is, a sarkvidéki nap pályájának leírására. Ugyanebben a korban komoly műszaki műveltség is létezett a Kárpát-medencében. Móra Ferenc ásatásai3 során egy dinnyemag alakú és nagyságú gyöngyszem került felszínre, melyben egy olyan vékony fémcsövecske volt a felíűző szál vezetésére, amilyet az 1930-as évek műszaki tudása nem tudott előállítani. Magyarországon se a mágneses sarokváltozások, se az ősemlékek feltárása érdemben el se kezdődött. Megelégedtünk a római emlékek pátyolgatásával, s ezeket a történelmi tegnapban készült emlékeket neveztük ki kárpát-medencei ősiségnek. Ugyanakkor a római kor idejéből fennmaradt magyar helyneveket figyelem nélkül hagytuk. 8. Magyar ősregéink, nemzeti jelképeink, népmeséink, ősi imáink való értelmének tudatosítása elengedhetetlenül fontos, s szálai a Világmindenséget hozzák emberközelbe. ^ Kárpát-medencei ősregéink hihetetlen távlatokban beszélnek. Magyar Adorján, s utána Szőcs István, majd napjainkban Pap Gábor Csodaszarvas regénk kormeghatározó szerepéről beszél, mely emberi történelmünk eddigi kereteit feszíti szét. Ha valaki valami talmi értékkel akarna kegyeinkbe férkőzni, akkor azt mondjuk, hogy „ki akarta szúrni a szememet ezzel, vagy azzal... ” az igaz múltat eltagadni akaró, hataloméhes, nem magyar erőcsoportok egy hatezer évesnek kikiáltott emberi történelmet a világra erőszakolva a szó szoros értelmében megvakították az emberiséget, mely már sejteni se tudja istenfiúságának hatalmas múltját és feladatát. A világot ebből a vakságból meggyógyítani csak magyar műveltségünk birtokában lehet. (Folytatás a következő számunkban) (A VI. Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus őstörténeti értekezéseiből) Kitüntetések A kétévenként megrendezésre kerülő Szittya Történelmi Világkongresszusok jelentősége elsősorban abban mutatkozik meg, hogy leleplezi a Finn-Ugorista történetírás hazugságait, és megvilágítja azokat a történelmi tényeket, melyek a legutóbbi évtizedek kutatásai alapján, azok eredményeit felhasználva mutatnak rá népünk eredetére és történelmi szerepére. A kongresszusok jelentősége azonban nem csak az őstörténet kutatás terén mérhető,hanem abban is, hogy itt adnak találkozót egymásnak azok az elkötelezett magyarok, akik az emigrációban évtizedek óta következetes harcosai a nemzeti ügynek, amiért a nemzet fiai sok ezren életüket áldozták, és amiért még ma is küzdeni kell. Szabadságharcos Mozgalom, ezért Pongrátz Gergely javaslatára az 56 os Magyarok Világszövetsége elnöksége által alapított ’56 Hőse kitüntetést a torontói kongresszus alkalmával négy USA ban élő bajtársnak adományozza. Nt. Dömötör Tibor Püspök Úrnak, az 1956-os forradalom alatti otthoni helytállásáért és azért a kiemelkedő munkásságáért, amit az elmúlt 42 évben az emigrációban végzett a nemzeti gondolat ápolásáért. Szedenits Jenő író, költő bajtársnak a nemzeti gondolat versben és prózában való ápolásáért és ezzel a nemzeti rendezvények színvonalának emeléséért. Molnár Lajos bajtársnak, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom alapító tagjának, az 56 os otthoni tevékenységén túl az emigrációban végzett áldozatos és fáradságot nem ismerő munkásságáért. Major Tibor bajtársnak, az 1956-os otthoni kiemelkedő tetteiért és a Szittyakürt közel 4o éves szerkesztéséért, ami kicsorbíthatatlan fegyver az emigrációban és Magyarországon a nemzeti ügyért harcolók kezében. Kívánjuk, hogy e kitüntetések további lelkes munkára serkentsék ne csak a kihintetteket, hanem minden olyan magyart, aki nem csak szavakkal, de tettekkel is bizonyítja, hogy a nemzeti megmaradás ügye jó kezekben van. A kongresszusok egyik fő szervezője a volt 56 os harcosokat tömörítő Hungária BALRÓL JOBBRA: NT. DR. DÖMÖTÖR TIBOR, SZEDENICS JENŐ, SZALAY RÓBERT, (A KITÜNTETÉSEK ÁTADÓJA) MOLNÁR LAJOS, MAJOR TIBOR Tudósító Minden magyar testvérünknek szeretettel kívánunk áldott karácsonyi ünnepeket
