Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
8. oldal «ITtVAKÖfcT 1998. január—február vagy 30—40 napos elzárásra ítélték a szerencsétleneket. (Bezzeg az SZDSZ által szervezett taxis-blokád után senkit sem marasztaltak el, mert Árpi bátyánk — a jótét lélek — nagyvonalúan közkegyelmet gyakorolt.) Délután négy óra előtt végétért minden, alig pár tucatnyian maradtunk, hogy elemezzük a történteket, és levonjuk a tanulságokat. Megemlítem még, hogy a fővárosival párhuzamosan vidéken is zajlottak események (Kistelek-Szeged, Algyő- Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza- Kecskemét, Kiskunhalas-Soltvadkert térségében forgalomlassítás, ill. pufajszáma s a szervezési balfogások miatt könnyedén szétverték ugyan, mégis a zsarnok is komoly sebeket kapott. Kénytelen-kelletlen előbújt barlangjából, ránk tátotta vicsorgó pofáját és tüzet okádott a magyarságra. Országvilág előtt lelepleződött aljassága, kártékonysága, szüntelen hazudozása, nemzet- és demokrácia-ellenessége. A kiszámított provokáció fordítva sült el. Kiderült, hogy a király meztelen, s a rezsimet csak a rablott zsákmány, a csalással szerzett pozíció, a terror s a közös félelem tartja össze. Nemcsak diktál nekünk, nemcsak manipulál bennünket, hanem kertelés nélkül az A Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége (METÉSZ) közelmúltban alakult sztrájkbizottsága: Kosa Gyula, dr. Zacsek Gyula, G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, dr. Papp Lajos és Balogh János. Szántó Tamás felvétele a Corvin-közben készült október 23-án kaégetés), ám néhány letartóztatástól (pl. Thirring Ákos és Balogh János) eltekintve komolyabb összetűzésre nem került sor. * * * Amit egy nemzet többsége vagy jelentős hányada szeretne, eleve nem lehet törvénytelen, alkotmányellenes. Egyébként sem a népet kell a fönnálló jogi keretekbe préselni, hanem mindig a népakaratnak megfelelő törvényeket és alkotmányt kell kimunkálni. Ennélfogva most is kizárólag a nemzettel szembeszegülő, annak érdekeit eláruló nómenklatúra reagálása volt törvény- és alkotmánysértő. Valódi demokráciákban különben sem szokás békés demonstrációkat betiltani vagy szétzilálni. Már csak az alapvető emberi jogok (szólás- és gyülekezési szabadság stb.) érvényesülése miatt sem. Itt azonban valami gyökeresen mást élhettünk át. Efféle sátáni brutalitásra, ilyen ávós, karhatalmi módszerekre a 70-es, 80-as évek óta nincs példa a magyar történelemben! Bár megmozdulásunk kezdettől kudarcra volt kárhoztatva, mégsem cselekedtünk hiába. A Torgyán-féle „Harag napjával”, s a Csurka-féle retorikai szeánszokkal ellentétben, 1990 óta ez volt az első nyílt ütközés a posztkommunista diktatúrával. Csekélyke létéletünkre tör, ha uralmát veszélyeztetve érzi, s ha mi továbbra is engedünk neki. Az is világossá vált, hogy az új, tiszta közélet érdekében nem csupán a szennyes kádárista utódgarnitúrával, hanem a társutasokkal, kollaboránsokkal, a haszonélvező bábokkal s a rejtett háttérerőkkel is le kell számolnunk. Mindazokkal a nemzeti vérmérgezőkkel, akik így vagy úgy tönkretételünket, pusztulásunkat, rabszolgává süllyesztésünket, erkölcsi-lelki lezüllesztésünket okozták. Nyilvánvaló az is, hogy nincs többé „politikamentes” érdekvédelem, s nem érdemes elszigetelt partizán-akciókat folytatnunk, vagy ilyen-olyan részcélokért (pl. földvédelem, becsületes nemzeti tájékoztatás, fizetésemelés, adócsökkentés, szociális juttatások bővítése, katonai semlegesség, területi revízió, stb.) küzdenünk. Csak akkor győzhetünk, ha megöljük a szörnyet, kitépjük gonosz szívét és haló porát is szétszórjuk! Egyetlen fő törekvésünk lehet: a mélyből induló nemzeti összefogással végleg legyűrni — kormányostul, álellenzékestül — és örökre megsemmisíteni ezt a hazaáruló bandát, s feddhetetlen, bátor hazafiakkal megteremteni egy virágzó magyar élet feltételeit! Fájdalomtól megtört szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a szeretett drága feleség Markó Ferencné sz. Katonka Mária 84 éves korában, 48 évi boldog házasság után, montreali otthonában váratlanul elhunyt, visszaadva nemes lelkét Teremtőjének. Gyászolják: Szerető férje, Montrealban élő unokaöccse és családja, Debrecenben élő unokahúgai, Katalin és Mária, Kanadában élő baráti köre, valamint a Magyarországszerte és a világban szétszórtan élő levelező társai és ismerősei. A gyászistentiszteletet és megemlékező búcsúbeszédet Szabó Péter, a montreali Presbiteriánus Egyház lelkésze tartotta szeptember 2-án. A megboldogult hamvai, annak kívánsága szerint a Debrecen melletti Józsa községben lévő családi sírboltban lesznek elhelyezve. Drága feleségem emlékedet kegyelettel megőrizzük! HSZM üzenet a hazai választópolgárokhoz: Mit kíván 1956 szelleme 1998-ban? fi Az ország függetlenségét. Katonai tömböktől való távolmaradását. Idegen csapatok hazánk területén •U"° való tartózkodásának megtiltását. Nemzeti haderők kiépítését, elsősorban védelmi jelleggel. Mindenekelőtt a nemzeti érzés, a nemzeti büszkeség érzésének felélesztésével. Ennek előfeltétele olyan tisztikar létrehozása, amely elveti az internacionalista, kozmopolita, világpolgár elveket és a hazafiságot, a nemzetért való áldozathozatalt neveli beosztottjainak tudatába. A) A TV - Rádió - Sajtó - és könyvkiadás, döntően liberális irányításának megszüntetését. A kozmopolita lélckmérgczés helyett a nemzeti, hazafias szellemű Média megteremtését. 'Jt Az országot gazdasági rabszolgaságban tartó külföldi adósságok visszafizetésének azonnali c^° felfüggesztését és átütemezését, a „Nemzeti Hitel" megteremtését. /I A magyar termőföld idegen kézbe való eladásának megtiltását, fondorlatos átjátszásának meg° akadályozását. £? Az iskolákban folyó oktatás, nevelés alapvető átszervezését. Melynek célja, az évtizedek ateista, c=^° kozmopolita, nemzetellenes, törtcnclcmhamisító lélekrombolásának helyrehozása. Az ingyenes oktatás visszaállítását. Új ösztöndíjrendszer kidolgozását. Olcsó és időtálló tankönyvek kiadását. z2T Az egészségügyi ellátás ingyenességét. A kórházak zavartalan működésének biztosítását. Az egészsegügyben dolgozók tisztességes anyagi megbecsülését, hogy ne legyenek rászorulva a megalázó „hálapénzre”. fjl A munkanélküliség megszüntetését. A nemzeti ipar feltámasztását, elsősorban az ország sajá-U ° (osságainak megfelelő, a múltban sikeres élelmiszeripar, híradástechnika, járműipar, stb. területén. Ű5 A volt állami, de az utóbbi évtizedben a kommunisták, azok utódai és a külföldi - nagyreszben spekulációs - tőkések által „privatizált” üzemekben, döntő beleszólást az újonnan megválasztandó Munkástanácsoknak. (jjj A forradalom leverésében élenjáró és az, elmúlt évtizedekben vezető beosztásban lévő kommunisták, ° közéletben való szereplésének megtiltását. A soron következő választásokon a szavazati jogtól való megfosztását. Ide sorolandó a Munkás-Paraszt Hatalom kitüntetés 16 200 tagja, valamint azok közvetlen családtagjai. Továbbá az 1945. és 1980. közötti párt-, KISZ-, Szakszervezet stb. apparátus függetlenített tagjai is. ti fh Az 1956-os forradalom még élő és aktív korban lévő tagjainak képzettségüknek és tapasztalatuknak lLw° megfelelő, azonnali felelős vezető pozícióba való helyezését (honvédség, rendőrség, közigazgatás, minisztériumok, önkormányzatok stb.) ti fi A diplomáciai testületek tagjai lecserélésének azonnali megkezdését. A kommunista múltból örökölt ill. átmenteit elvtársak helyett, az adott országok nemzeti emigrációjának azon tagjaival, akik családi, üzleti kapcsolatok revén évtizedek alatt beépültek az adott ország közéletébe, de magyarságukat, nemzeti elkötelezettségüket soha nem adták fel. n <5) Az ország jelenlegi határain kívül, de a Kárpát-medencében élő többmillió magyar anyanemzethez tartozását. A Helsinki alapokmányoknak megfelően, népszavazás, és az etnikai arányoknak megfelelő halárrendezés útján. 1956 szellemében Közelednek az 1998-évi választások. A legtöbb ember tanácstalan. Kire adják voksukat? 1990-ben a forradalmat vérbefolyló cs a 40-évig uralkodó szovjeteket kiszolgáló csatlósok ellen szavazlak az emberek, cs győzelemre vittek a nemzeti megújulást, a „nagytakarítást” ígérő MDF-cl. Azonban a következő négy év megmutatta, hogy az Antal, majd a Boross vezette kormány, paktumokat kölögetve a volt kommunistákkal és azok utódaival, semmit nem tett egy valódi rendszerváltás megvalósításáért. A csalódott és elkeseredett emberek, 1994-ben bosszúi álltak az őket becsapó MDF-cn és bedőlve az Ígérgetéseknek, a Kádári „gulyáskommunizmus” biztonságát felidéző „szakértők” hitegetésének, visszaszavazták a hatalomba azt a kommunista gárdát, (az MSZP és SZDSZ színeiben) amelyik legfeljebb jelszavakban különbözött elődeitől. Azonban az elmúlt közel négy év megmutatta, hogy ezek az elvtársurak, csak megtévesztésül hangoztatták a szociális biztonságot, a több évtizedes szakértelmet, valójában szálláscsinálói voltak a rablókapitalizmus szemérmetlen térhódításának, melynek eredménye, az ipar teljes lezüllésc, a mezőgazdaság elsorvadása, az értelmiség, a középrétegek elszegényedése, a félmillió munkanélküli és a kétmillió nyugdíjas nyomorszinlrc sülylycdésc volt. Közben kialakult egy százezer főből álló újgazdag milliomos réteg, amelyik a volt párt és államapparátus kommunista clvtársaiból váll úrrá, valamint a külföldi és itthoni liberálisok spekulációja révén lett milliomos, vagy milliárdos. A szomorú, hogy mindezek 1956-ra, a demokráciára, az Európa felé haladásra, a piacgazdálkodásra hivatkoztak, holott egyedül a maguk hatalma és meggazdagodása lebegett a szemük előtt. Tehát az 1994-óla hatalmon lévő MSZP-SZDSZ kormány is csalódást és kiábrándulást hozott, legolább akkorát - ha nem nagyobbal -, mint az Antal 1-Boross kormány! Kire szavazzunk 1998-ban? Mi a leendő, hogy a ncmzclromlás megálljon? Vissza kell térni 1956 szelleméhez! 1. A saját helyzetéből induljon ki mindenki! 2. Nem kell hinni a hazug sikerpropagandának és ígérgetéseknek! 3. Nem kell félni a posztkommunista államhatalom fenyegető fellépésétől. 4. Bátor tettekkel kell a változásokért folyó harcba bekapcsolódni! 5. Meg kell keresni a ma még ismeretlen, de nemzeti elkötelezettségű politikusokat és szervezeteket, akik mögött felsorakozhatunk és egységesen kiállhatunk. Franciaországban a kamionosok hetekre megbénították nem csak Franciaország, de fél Nyugat-Európa közlekedését. A rendőrség a békés torlaszokat védte a „sztrájktörő” torlaszokat rombolni szándékozók ellen. Ez a demokrácia! Ez az Európai norma, amely felé haladunk! Ma pl. a METÉSZ traktorai kimennek az utakra, álljunk melléjük! Bénuljanak meg a közutak! Csatlakozzanak hozzájuk a vasutasok, a postások, a rendőrök, a katonák, a tanárok és az orvosok. Minden becsületes magyar, aki nem akarja hazánk rabszolgasorba süllyedését. Csak egy hétig álljon meg az élet! Ez a liberális, postkomnuinista kormány bukását jelentené. Ma külön-külön tüntetünk, a hatalom felülkerekedik, mert a rendőrök külön-külön, állásféltésből, nem mernek a tüntetők, a sztrájkolok mellé állni. De ha egyszerre lép fel mindenki, a rendőrök, katonák is a nép mellé állnak, mint volt az 1956-ban. Emlékezzünk! Amikor a Szovjet Hadsereg 1956 november 4-én barbár módon megkezdte a forradalom vérbefolytását, a Munkástanácsok általános sztrájkot hirdettek és az egész országban megbénult az élet. És béna is maradi volna mindaddig, - ha demokrácia van - míg a szovjetek ki nem vonulnak. Azonban akkor diktatúra volt! Orosz tankokkal biztosított, kommunista diktatúra! A Központi Munkástanács letartóztatása, salgótarjáni soriűz, több tízezer ember internálása és bebörtönzése, kettőszázezer ember clüldözésc kellett ahhoz, hogy helyreálljon a rend, a csend, a kommunisták rendje a sír csendje. Most nincsenek itt szovjet csapatok, nincsenek pufajkások, - legfeljebb néhány megtévesztett kommandós - mitől félünk? Ne várjunk a választásokra! Ha eljön az óra, a demokrácia adta lehetőségekkel, az emberi szabadságjogokkal (szólás, sajtó, gyülekezés stb.) élve, az Európai normák alapján, azokra hivatkozva mulassuk meg erőnket! Egy nagy nekirugaszkodással rázzuk le magunkról ezt a nép és nemzetellenes uralkodó klikkel! Ennél roszszabb már nem lehet! Az árak európaiak: benzin, élelem, autó, gyümölcs, ruha stb. A bérek azonban az ottaniaknak csak töredékét teszik ki. - kivéve az elvtársurak többszázezer nemegyszer milliós havi jövedelmét. Meddig tűri a nép birka módjára, hogy oda tereljék ahova akarják? „Mikor fogunk már összefogni, mikor mondunk már egy nagyol?” - mint Ady mondta. És ha néhány bátor megindítja a traktorokat, keresztbe állítja a gépkocsikat, eléje áll a kommandósoknak, ne hagyjuk magukra őket! Álljunk melléjük, mert egy egész népet nem lehet megfélemlíteni! 1956-ra emlékezve és emlékeztetve: Hungária Szabadságharcos Mozgalom Röpcédulánk megjelenését Somogyi Zoltán USÁ-ban élő honfitársunk támogatása tette lehetővé.
