Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-12-01 / 7. szám

2. oldal ÍZITTVAKÖfeT 1998. december Kárpát-medencei ősmúltunk TÖMÖRI ZSUZSA Népi öntudatunk és nemzeti fenn­maradásunk alapköve múltunk, s főleg régmúltunk ismerete. Ősi emlékezetünk a teremtés hajnaláig visz bennünket vissza, s ekkor születő nyel­vünk a Teremtés nagy történésének pon­tos híradója. Minél mélyebben hatolunk a múltba időben, annál közelebb kerü­lünk kárpát-medencei őshazánk területé­hez. Történelmünket vizsgálva mind nyilvánvalóbbá válik a tény, hogy min­den ősi műveltség eredetének szála a Kárpát-medencéhez vezet. ,,A minden út Rómába vezet ” kierőszakolt közmondás éppen úgy, mint a nyugati történelem­írás, is ezt a tényt igyekszik minden erővel kendőzni. Ezen igyekezet termé­szetes oka az, hogy minden ember csak a saját értelmi és tapasztalati szintjén képes a világot felfogni, jelenségeit vizs­gálni. A nyugati műveltségek különböző ágait rendszerező szakemberek az indo­európaiak feltűnése előtti kor műveltsé­gét mindig az ismertnek, s indoeurópa­inak hitt nép neve elé függesztett ,,pre” szócskával jelölik, de azt semmi esetre sem hajlandók beismerni, hogy ez a „pre” elnevezés egy ragozó nyelvű tár­sadalom nyelvével és műveltségével kapcsolatos. Már csekély kutatás után is szembetűnő, hogy nemcsak ezek a pre műveltségek, de az indoeurópai népek kezdetei is magyar nyelvünk emlékeit őrzik. Az őstudás minden kincse nem tudó­sok könyveiben, de a nép ajkán maradt reánk. Annak a népnek az ajkán, akit mai napig is elrekesztő módon, mint nemzettesttől, nemzeti szellemtől, nem­zeti egységtől különálló lényként keze­lünk. Egyszerű, mucsai és bugaci jelző­ket akasztunk rá, kioktatjuk, és minden igyekezetünkkel silány városi keretbe akarjuk kényszeríteni időtlen korokat ringató ősműveltségét. Viszont, ha a magyar szellem jellegzetes termékeiről akarunk beszélni, akkor népdalról, nép­művészetről, népzenéről, népi táncról beszélünk. Minden városi önérzetünk dacára tudatalattink még emlékezik arra, hogy ki őrizte meg ezt az ősműveltséget, s igazán magyarnak a népit ismeri fel, különösen akkor, ha saját ismerettárunk silánynak bizonyul egy-egy tárgykörön belül, s vissza kell nyúlnunk ősemléke­ink kincsesházába. Ahhoz, hogy a világjelenségeit, nyel­veit, történelmét a valóságnak megfele­lően értékelhessük, ismernünk kell min­denek előtt ősmagyar műveltségünket. Gáncsoskodó áltudósok gyakran vetik szemünkre, hogy az ősmúltat megismer­ni lehetetlen. Erre csak a következő vá­laszt tudom adni: az ősmúlí minden pa­ránya bennünk éled naponta újjá, s a génjeinkbe rejtett ismeret bármikor kö­zénk tudja varázsolni őseink világát, ha mi is úgy akarjuk. E munka elvégzé­séhez szükséges legfontosabb tenni­valóink: 1. Nyelvünk tökéletes ismerete, mely nemcsak nyelvi és hangtani szempontból szólal meg ajkainkon kifogástalanul, no­ha ez sem kevés, de ismerjük meg ősi hangjaink eredetét, az egyhangú szavak 1 L. A. Waddell The Pohoenician Origin of Britons Scots and Angli-Saxons, XII. fejezet. értelmén át bokrosodó szógyökeinkig, melyek 90%-át idegeneknek adták át indoeurópai emlőkön nevelkedő nyelvé­szeink. Mindenek előtt ismerjük meg nyelvünk lelkét, s azt a világképet, mely a teremtés nagy művét is szerkezetébe rejtette. 2. Jelképrendszerünk jelentéstartal­mának ismerete. Ez alatt nem azt értem, hogy íróasztal mellett miként okosko­dunk egy-egy jelkép értelmén, hanem első kézből ismerjük meg értelmét azok­tól, akik ezeket az emlékeket sok ezer éven át megőrizték. 3. Ősműveltségünk egységének, s annak felismerése, hogy magyar mű­veltségünk minden megnyilvánulása mindig egymást támogatja: amit elmond a nyelv szerkezete, megtaláljuk a terem­tett világban, faragásainkban, írásunk­ban, s dalainkban is. 4. Mindenek előtt fel kell ismernünk azt a lelket, ami egy-egy műveltséget éltet. Ha egy-egy ősműveltség lelki be­állítottsága ismerős, ha magunkhoz kö­zelállónak érezzük, akkor biztosan meg­találjuk a rokonság egyéb, anyagi felté­teleit is. A tanulással karöltve tisztáznunk kell az idegenek által meghatáro­zott, tudományosnak nevezett, tarthatatlan fogalmakat. Most csak néhá­nyat említek. 1. Tisztáznunk kell a most használat­ban lévő faji és nyelvi osztályok kiben, miben létét, hogy a történelemkönyvek­ben gyakran előforduló nevek kit fed­nek? a/ Kit értenek az árja elnevezés alatt? Ez az elnevezés még akkor is bizony­talan volt, mielőtt a II. világháborúban politikai fajelmélet kisajátító ttjává nem vált. L. A. Waddell, az Angol Királyi Antropológiai Intézet tagja, valamint az Indiai Régészeti Felmérések tudósa, a Londoni Egyetem Tibettel kapcsolatos tudományok tanára 1924-ben a követke­zőket mondotta: ,,Bárhogy álljon is a dolog, a nordikus rassz egyáltalán nem használható az árja-faj párhuzamos ki­fejezéseként, mivel az északiak csak ké­sőn kialakult ága az árják egyik alosztá­lyának. Korábbi munkáimban a divatot követve, vagy attól félrevezettetve, én is alkalmaztam ezt az (árja) kifejezést a mondott párhuzamos értelemben, bár a legtöbb esetben tiltakozólag hozzáfűzve, hogy az úgynevezett nordikus rosszról van szó. Ezt a kifejezést most már még ilyen vonatkozásban is teljesen el kell hagynunk, ha el akarjuk kerülni a szük­ségtelen zavart és anakronizmust. ”l Munkája számtalan tudós véleményét sorolja fel, de kérdésére kielégítő vá­laszt nem talál azért, mert népünk mű­veltségét, eredetét nem ismerte. William Crawford a Kalevala angol fordítója, Isaac Taylor, és professzor Say­­ce munkáját idézi, melyet a Brit Nyelvé­szeti Társaság előtt olvastak fel, s melyben az árják finn eredete mellett törtek lán­dzsát, s az árja-finn különválást legalább ötezer évvel ezelőttre tették. b/ Kik a velünk kapcsolatban gyakran emlegetett turáni népek? Ha a turáni alföldön ringott bölcső­jük, az etruszkok ősanyját miért nevez­ték Turánnak, miért emeltek neki szob­rot tízezer évekkel ezelőtt a Laussel-i Vénusnak ismert alkotásban Nyugat-Eu­­rópában, s miért neveztek el róla folyót a Kárpát-medencében? c/ Mi a pontos meghatározása a nap­jainkban indoeurópaivá előléptetett in­­dogermán népeknek? 2. Vallás terén tisztázandó: a/ A tudománytalan „sámánizmus” kifejezés mit takar? Eddig, mint sötét lepedőt egymástól teljesen különálló né­pekre és fogalmakra borítják, s közben elfelejtik az illető néptől magától meg­kérdezni, hogy vallását minek nevezi, miért, mi az értelme az általuk használt szónak, s milyen lelki töltettel terhes? Ugyanakkor a sámánizmus kifejezést nem használják annak a népnek a vallá­sára, melynek nyelvszerkezete, gondo­lati egysége is megkívánja ezt. Itt a ma sumirnak nevezett nép hitrendszerére gondolok, s későbben részleteiben is tár­gyalom. b/ Magyar ősvallásunkat is a sámán­izmus egy változataként említik. Fehér M. Jenő a középkori inkvizíció „sámá­nok” elleni jegyzőkönyveit tárgyalva megemlíti, hogy csak azért használja a sámán szót, hogy az ezen felnőtt törté­nészek helytelen szóhasználatát követve azok felfigyeljenek mondanivalójára. Szinte elképzelhetetlen, hogy Magya­rországon magyar néprajzos, történész, nyelvész pontos megfogalmazásban és tartalmi értékben ne tudná, hogy kik voltak a mag papok, a táltosok, a nézők, a látók, a javasok, a gyulák, s folytathat­nám a sort. S mégis így van, mivel a környező népek szótárából ezek a fogal­mak hiányoznak, ők sem használják. Pedig mennyi értékkel fosztják meg ez­zel az emberiség tudatvilágát! 3. Ősnyelvünk és őstörzseink ismere­te nélkül nem láthatjuk tisztán az euró­pai nyelvek és népek kialakulásának folyamatát. Ilyen máig feloldatlan kér­dés például Almos szerepe, a folyam­közi műveltséggel való kapcsolatunk mibenléte, s a Bizáncba látogató tur­­kok kilétének kérdése. Mindezek a kér­dések könnyen megválaszolhatók a Ma­gyar Adorján által kidolgozott őstörzsi szerkezet ismeretében. 4. Az indoeurópai utódnyelvek a saját nyelvükbe rendszert kívánva vinni, megalkották a nyelvek kalodáját: a nyelvcsaládi hovatartozások elméletét. Nyelvünk határtalan fejlődésre képes szerkezete ezt a keretet szükségszerűen szétrobbantja, s ékesen bizonyítja ennek a mesterséges képződménynek a tartha­tatlanságát. Ezt kendőzendő, az indoeu­rópai nyelvészet emlőin nevelkedő tudó­saink nagy része értelmi és hangtani síkon egyaránt összetartozó, egy szóbo­korba tartozó szavakat a környező né­peknek adományozza. Erről szép tanul­mányt írt Dr. Marácz László nyelvész professzor, a Magyarságtudományi Ér­tesítő 3. számában. Ha a valóságnak megfelelően néznénk ezen eladományo­zott szavakat, látnánk, hogy szomszéda­ink nyelvében ezek hol, mikor, hogyan jelentek meg, s így a nyelvfejlődés szer­ves voltán nem ütnénk csorbát. Népünk őstudat - egyéni tudat -, népi tudat egységét a magyartól idegen műveltségek nem értik, noha ennek halovány, átöröklött emléke ott is megtalálható, de csak a magyar gondolatrendszer segítségével lehet fel­lelni. 5. Nyelvünk számtalan, eddig nem tárgyalt jelensége vár feldolgozásra, tu­datosításra. Ilyenek például: a/ Az őshangok magyar jelentése b/ Az anyag-erőny (energia) nyel­vünkben való megjelenése, az ezzel kap­csolatos c/ Szómegfordítás törvénye, s ennek bővebb jelentése d/ Szócsoportjaink egysége, szétága­­zásai és származékműveltségekben való megjelenésük mikéntje, arányszámai. Itt nem az a kérdés, hogy ez, vagy az a nyelv rokon-e a magyarral, hanem, hogy mely őstörzsek szerepelnek nyel­vében, s milyen arányban. e/ A természeti ősszavak és műveltsé­gi szavak rendszerének kidolgozása: csak természeti ősszóból keletkezhet műveltségi szó. Amennyiben egy szó két nyelvben közös, s az egyikből hiányzik a természeti ősszó alap, ott csak átvételről beszélhetünk, Magyar Ador­ján meglátása szerint. 5. A magyar gondolatközlés eddig fi­gyelmen kívül hagyott dolgainak tudato­sítása: a/ Szöveg nélküli dalok és a nyelv kapcsolatai b/ A magyar tánc, mint gondolatközlő eszköz. Egy példa: a délvidéki háború idején a magyar távolbalátóban népitánc vetélkedő volt az éjféli órákban. A dél­vidéki táncok egy pontjánál az egyik bíró felugrott azzal, hogy mi ez? Ezek a fiatalok háborúba indulnak, s most bú­csúznak. Egész Magyarországon talán ő volt az egyedüli ember, de legalább is az egyedüli „városi” magyar, aki e tánc üzenetét megértette. Mennyi fontos ér­tesüléstől esünk el ezzel, melynek meg­értése létbe vágóan fontos lenne. cl Egybecsengések használata szük­ség esetén. Ilyen volt az 1848-as szabad­ságharcunk idején a veszély esetén egy­másnak sietve küldött kis csomag kávé, mely azt jelentette: cave! Vigyázz! Habs­burg ügynökök keresik a ház urát! Az ilyen egybecsengések ősi szobrok mon­danivalójában, képírásokban gyakran előfordulnak, s ezek csak a magyar ny­elv segítségével oldhatók fel. d/ Ősidőkben kialakult jelképrendsze­rek ismerete. Ezek mindig a használó népcsoport közvetlen környezetének, lelki beállítottságának tükörképei. e/ A hang, jelkép, szó és írásjel kiala­kulásának magyar kapcsolatai, melyek háromdimenziós világunkban való elin­dulásunk tükörképei. Nagyszerű példa erre a K hangutánzó szóból kialakult KŐ szavunk, s a kő pattintásából, koccantá­­sából keletkező ÉK fogalma, s rovásunk K betűjének ék alakja; mikor sziklát pattintunk, mindig több ék pattan egy­szerre, s így a K hang a többes számot is jelentette. Sziklát pattintva szikrák születnek. Ez a hang és hangcsoport nyilvánvalóan sziklás vidék lakóinak szótárában keletkezett, kik önmagukat is KUN, KAN néven nevezték. Kemény­kötésű emberek, kik a szikla hátán is megélnek. S, hogy ez a megélés nem csak akármilyen volt, kiderül abból, hogy valamennyi európai nyelvben a főzés alapszava a kő szavunk, s a mi kő-köveszt gondolatsorunkat követi. Hasonló eredményeket érünk el a G hang kutatásánál, de itt a lágy G hang birodalmában dombos, lankás világgal találkozunk. f/ Rovásunk, írásunk, s a kettő közötti különbség beható ismerete. Mi vagyunk' a világ egyetlen olyan népe, mely saját írását nem használja azzal a kifogással, hogy a 20. században ez idejét múlta. Miért nem idejét múlt a kínai, a héber, az igen későn született, mesterségesen gyártott cyrill írás használata? Miért nem idejétmúlt a saját hangjaink kifeje­zésére teljesen alkalmatlan, pogány ró­mai betűk használata, mely a mi rová­sunk késői unokája? Ha nem ismerjük rovásunkat, írásunkat, hogyan érthessük meg őseink írott üzenetét? Hogyan tud­juk felfogni azt, hogy első írásos emlé­künk nem a Halotti Beszéd szövege, hanem ezelőtt sok ezer évvel írt szöve­gek? Ezt az ősi kincset, mely emberi

Next

/
Thumbnails
Contents