Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-10-01 / 6. szám

6. oldal ÍZITTVAKÖfcT 1998. október-november Globálsimli A XXI. század Amerikája Bekapcsolva rádiót, televíziót, fella­pozva különféle - mégis egy műhely­ben kiötlött - újságot, ránk zúdul a globális virtualitás, a valódi dolgok, történések helyetti álproblémák szájba­­rágása. A folytonos kozmopolita agymosás napjainkban a tragikus sorsú Diana her­cegnő halálának évfordulóját is felhasz­nálja. Mindenhonnan Sósborszesz asz­­szonyság folyik. Diana gyermekként, serdülőként, majd érett nőként mosolyog esetleg réved a kamerákba. Valós prob­lémákon elgondolkodók helyett könnyes arcú zarándokokat mutatnak a világhírű ügynökségek. Albion különböző helyei­ről érkezők virágokat, gyertyákat, kü­lönféle tárgyakat hoznak az elhunytnak. Koncepcionált kultusz a javából! Sorsun­kat irányító agyrohasztók mindenütt ez­zel tömik a kopottas szürkeállományú tömeget, pedig... Pedig a mondén, fél­világi nő halálakor elköltözött a földi siralomvölgyből egy valódi jótevő. Az az aprócska öregasszony, aki százezre­knek adott segítséget, aki példa lehetne napjainkban. Valódi példakép. A szere­tet, a szolidaritás, a humánum volt maga. Kalkuttai Teréz anya is éppen egy esz­tendeje távozott tőlünk. Különös módon róla nem szólnak mégsem megemlékezé­sek. (Vagy talán éppenhogy’ természe­tes...) Ő valóban egész működése során az elesetteken segített, enyhíteni próbált a nyomorúságon. Nem csak kirakati jó­tékonykodást folytatott a fényképezőgé­pek villanófényében, mint az a másik asszony. Vajon mi az oka, hogy ezt a szent­életű apácát agyonhallgatják? Az a baj, hogy keresztény, vagy az a baj, hogy albánnak született? A XX. század vé­gén úgy látszik nem csak jónak nem lehet lenni, de az sem eléggé szalonké­pes, ha valaki albán. Ugyebár Koszo­vó, meg minden... Apropó Koszovó! Az már bebizonyo­sodott, vannak egyenlő népek, s vannak egyenlőbbek. Koszovó ősi szerb föld. Nem vitatja senki. 1920. június 4-én ez ránk magyarokra nem vonatkozott. Ősi magyar területeket dobtak koncnak fél­tékeny szomszédainknak. Pedig még most sem áll az az etnikai aránytalanság az eltépett országrészeinken, ami Koszo­vóban ma. Ott 90:10 az albánok javára. Érdekes. Művelt nyugaték most nem hi­vatkoznak erre, mint tették azt Trianon­ban. Szó sincs esetleges országcsinálás­­ról, ahogyan azt erőszakkal összeturmi­­xolt szomszédainkkal tették. No de ho­gyan is merülhetne ez föl, amikor 1914. június 28-án Princip Gavrilló pisztolyát Párizsban töltötték csőre és Moszkvában húzták meg a ravaszt. Tito marsall, a „kommunista király” pedig a II. világ­­háborús Szövetségesek hűséges - és szá­mító - szövetségese volt. Szerbiának nem kell tartania egy új Trianontól. Mel­lesleg nem is tartanak senkitől és semmi­től. Pusztítanak, gyilkolnak, amúgy bal­­kániasan, ahogy’ eddig. Az egyenlőbbek pedig a példaképnek beállítottat gyászol­ják és gyászoltatják. Hiába ez a média hatalma! Most már kapkodja a fejét az elhatárolódok kormánya is. Azt kapja amit tanár úréknak tálaltak nyolc éve, FIDESZ-ék hatékony közreműködésé­vel. A TB után legalább ilyen határozott­ság kellene forróaczélerszékelyek ellen is. Különben... FIDESZ! FIDESZ! Ha nem figyelsz és nem lesz elég finesz, nem lesz négy éved, amit tesze-toszáék a paktumért kaptak volt! ki nyitott szemmel figyeli az amerikai politika irányát az már évekkel ezelőtt rá kellett jöjjön arra, hogy az elmúlt 45 év amerikai belpolitikája, tudatosan és pártokra, el­nökökre,e politikusokra való tekintet nélkül, halad a ,,Szivárvány Amerika” megvalósítása felé. Kétségtelen, hogy az évszázad első felének Amerikája a faji megkülönböz­tetések Amerikája volt, ahol a feketék­nek vagy a bevándorlóknak csak a mun­kához volt joguk, ott is a teljes kiszol­gáltatottság állapotában. Erről az öreg magyarok - akik még élnek - sokat tudnak, vagy tudnának mesélni. Az angolszász felsőbbrendűség (amelynek a hitleri Németország csak egy változata volt) diktálta a politikát, a tör­vényt és az erkölcsöt. Vannak, akik még emlékeznek a déli államokban természe­tesnek tartott kiírásokra: ,.Feketéknek, zsidóknak és kutyáknak tilos a belépés. ” (Érdekes volna megtudni, hogy az írástu­datlan feketék és az olvasni nem tudó kutyák hogy értették meg a feliratot?) Az ötvenes években megindult új po­litika fokozatosan nyitotta meg a tanulá­si lehetőségeket, a munkaalkalmakat, és a társadalomban, egyházakban, klubok­ban való részvételi jogot mindenki előtt. A hitleri Németországot legyőző Ame­rika nem engedhette meg magának, hogy megkülönböztesse zsidó és nem zsidó pol­gárait, hiszen ezzel a „nácizmus” tovább­építője lett volna a világ szemében. Ugya­nígy nem engedhette meg magának a fe­keték vagy egyéb színesek elnyomását, hiszen a technika fejlődésével a világ or­szágai közelebb kerültek egymáshoz, és a világ lakosságának már negyedrésze szí­nesekből tevődött ki. Kennedy elnök volt az első aki titkos tanácsadói javaslatára az új amerikai po­litikát elindította. (Nem véletlen, hogy ennek a politikának ellenzői eltették láb alól.) A hivatalosan,.Szivárvány Terv”­­ként emlegetett új politikát azóta az Egyesült Államok hivatalos politikájává tették, és minden elnök alatt fokozato­san, de tudatosan végrehajtották. E program egyik leghatározottabb megtestesítője az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, és az annak dön­téseit végrehajtó Igazságügy Minisztéri­um, a rendelkezésére álló 60 000 ügy­véddel és évi 2 750 millió dolláros költ­ségvetéssel. Szükség esetén egy titkos számla is a minisztérium rendelkezésére áll, melynek összegéről csak a beavatot­taknak van tudomásuk. Nemrégiben újabb nagy lépéssel vit­ték előre a ,,Szivárvány Program” me­netrendjét. Clinton elnök Portlandban, az Oregon Állami Egyetem végzős diák­jai előtt nagy beszédet mondott. Érde­kes, hogy erről a fontos beszédről a közvéleményt „mindig és mindenről tá­jékoztató” New York Times éppen úgy nem számolt be, mint a Washington Post, a Washington Times vagy a Los Angeles Times. Mit is mondott Clinton elnök 2.000 diplomát szerző egyetemista előtt Port­landban június 13-án? ,,Ma már nincsen többségi faj Hawai­­ban, Houstonban vagy New Yorkban, a bevándorló új emigránsok miatt. Öt éven belül már nem lesz többségi faj Kaliforniában, az Egyesült Államok leg­népesebb államába. És 50 év múlva nem lesz többségi faj az Egyesült Államok­ban. Ugyanígy nem lesz többségi vallás vagy többségi állam, amelyből a beván­dorlók jönnek. Ebben az országban min­denkinek minden vonalon egyforma joga lesz. Mindenki egyformán érvényesülhet és egyformán gyakorolhatja jogait a po­litikai arénában, a gazdasági életben és a társadalomban, lesznek, akiknek fel kell majd adniuk eddigi kiváltságaikat, hogy ezt a programot végre tudjuk haj­tani. Ezen múlik az Egyesült Államok jö­vője. Ha egyesek önként nem adják fel eddigi kiváltságaikat, akkor ez az ország két részre szakad, meghasonlik és részese lehet egy mindent elpusztító polgárhábo­rúnak. Ezt minden erővel meg kell, és meg is fogjuk akadályozni. A tömeges beván­dorlás és népszaporulat a világtörténe­lemben egyedül álló gyorsasággal változ­tatja meg az Egyesült Államok jelenlegi néprajzi összetételét. Ezt a folyamatot nem lehet és nem is akarjuk megakadályozni. A néprajzi keveredés az Egyesült Államok ereje, és a jelenlegi és a jövő kormányok megváltoztathatatlan politikája. A követ­kező évszázadban az Egyesült Államok példát mutat majd a világ minden országa számára ezen a vonalon. ” Ezután a jövőt meghatározó beszéd után Clinton elnök statisztikai adatokkal bizonyította, hogy 1996 óta az amerikai bevándorlás (tör­vényes és törvénytelen) aránya teljesen megváltozott, és míg a század elején és közepén az európai országokból jött a bevándorlók és letelepedők többsége, addig most Mexikó, a Fülöp Szigetek, India, Vietnam és Kína vezet, és ez az arány a jövőben növekedni fog ezen országok javára. A nagyjelentőségű programbeszédről június 13-án este sem az ABC, sem az NBC, sem a CBS, sem a CNN televíziós állomások nem emlékeztek meg, csak röviden számoltak be arról, hogy az „ elnök Portlandban járt és beszélt az egyetemisták előtt. ” Amerikai hírmagyarázók szerint a beszéd Mexikó felé lett címezve, mert a mexikóiak nyugtalanok, és a kaliforniai szavazások miatt attól tarta­nak, hogy az Egyesült Államok leállítja a mexikóiak beszivárgását és törvényes be­­özönlését az Egyesült Államokba. Annyi biztos, mostantól kezdve senki sem mondhatja, hogy nem tudta, mi történik, vagy mi, miért történik. A ,.Szivárvány Program” kitervelői 45 évvel a program megtervezése után elég erősnek érzik magukat, hogy nyíltan is elmondják terveiket az amerikai nép­nek. Egyelőre csak óvatosan, egy-egy helyen néhány ezer embernek, azután majd egyre többször és mindenkinek a nagy lapokon és televíziós állomásokon keresztül. A XXI. század Amerikája oly­an lesz, mint Dél-Amerika, ahol már sen­ki sem tudja, hogy honnan és kitől szár­mazik. Teljesen mindegy. Minden mind­egy. Mindegy a múlt és mindegy a jövő. Clinton elnök beszéde nyomán eszünkbe jut Kovács Béla magyar mártír politikus mondása, akit a Magyar Parlamentből ra­boltak el a szovjet titkosrendőrség emberei. Kovács Béla egyik választási beszédében mondotta az akkori magyarországi viszo­nyokra vonatkozóan, amikor egyesek azt kérdezték tőle, hogy milyen irányba megy Magyarország: „Érdekesnek tartom, hogy egyesek nem tudják, hogy milyen irányba viszik az országot a kommunisták. Olvassák el Marx Károly könyvét, vagy Lenin írásait, talán Sztálinét. Mindent leírtak, mindent elmondtak és most a szemünk előtt mindent meg is valósítanak. ” Kovács Béla a nagy magyar mártír ismerte a múltat és látta a jövőt. Gon­doskodtak róla, hogy ne sokáig mond­hassa ki az igazságot. Reméljük azonban, hogy a XXI. szá­zad Amerikájára majd nem ez lesz kiír­va: „Fehéreknek, magyaroknak és ke­resztényeknek tilos a belépés!” Dr. Bakos Gyula .. s ■ ;f%-­, ■ CSAKIS EGY MAGYAR SZELLEMŰ, MAGYAR HITU ÉS MAGYAR LELKŰ IFJÚSÁG TUD MAGYAR JÖVŐT TEREMTENI.” .................. Illés László

Next

/
Thumbnails
Contents