Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-08-01 / 5. szám
8. oldal *ZITT<MKÖfeT 1998. augusztus-szeptember Magyar Hazafiak- akikre évfordulójuk kapcsán 1998-ban emlékezünk -A magyarságot, a magyar népet a nemzeti múltat soha nem gyaláztákannyit, mint az utolsó másfél évtized alatt. Mártírjairól letépték a glóriát, államférfiaitól, hadvezéreitől és közvitézeitól elvitatták még a becsületet is. Ifjúsága és gyermekei leikéből ki akarták lopni a nemzeti öntudatot és önbecsülést is. ” -írta Marschalkó Lajos „Mindhalálig” (München, 1962) című művének előszavában. Mivel Marschalkó sorai 1962-ben születtek, a magyarság szellemi-fizikai megsemmisítését célul kitűző vörös horda pedig 1945- ben kaparintotta meg a hatalmat, ekkor még jogos volt másfél évtizedről beszélni. Ma már tudjuk, hogy sokkal tovább tartott, míg a szennyes ár végre levonult hazánk földjéről, de levonult-e már tényleg és véglegesen. .. ? Nem, sem egyik, sem másik vonatkozásban nem lehetünk biztosak abban hogy vége. A magyar ifjúságnak mindeddig nem kizárólag magyar érzelmű tanárok tanítanak magyar történelmet, nem a magyar nemzeti tradíciókat oktatják, nem a legkiválóbb magyar történelmi alakok példáit mutatják fel előttük. Változatlanul igazak Marschalkó 1962-es szavai: a magyarság mártírjairól változatlanul letépdesik a glóriát, legkiválóbb fiairól vagy nem szólnak, vagy ha igen, úgy abban sincs köszönet. Mint holmi brigantikat, haramiákat gyűlöltetik meg a magyar fiatalsággal legnagyszerűbb, példaadó fiait e hazának. Ha Magyarországon 1990 táján rendszerváltás volt, akkor a piedesztálra emelt hamis prófétákat, a Kun Bélákat, Szamuelyeket, Ságvárikat és társaikat le kell onnan taszítani, s megérdemelt helyükre, a történelem szemétdombjára hajítani. Ugyanakkor - végre valahára - méltó módon kell értékel¥ ¥ BARTHA MIKLÓS 1848. november 14-én született a Székelyföldön, az Udvarhely széki Rugonfalván. Az udvarhelyi református gimnáziumban tanult, majd felkerült a fővárosba, s jogi tanulmányait már itt folytatta. Amint az székely emberhez illik, a függetlenség eszméjén csüngött, s így a Deák-féle kiegyezést csak kikoldult alamizsnának nézte. Visszatérve a szülőföldre hozzálátott gazdálkodni, ám a tanult atyafit székely földijei az 1873-as választásokon képviselőjükké választották. (Ugyanekkor a szomszédos Keresztáron Orbán Balázs, míg a másik szomszédban Ugrón Gábor lett a képviselő.) Aztán 1880-ban Kolozsvárott Bartha megindítja később méltán nagyhírű újságját, az „Ellenzék”-et. Ott buzgólkodott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1885-ös életrehívása körül is, s az EMKE négy alelnöke közül az egyik ő lett. Később ismét Budapest következett, 1891-től itt lesz a Magyar Hírlap, majd a Magyarország vezércikkírója. Megjelenik „Hangulatok” című kötete mink és számontartanunk az igazi magyar váteszeket, mindazokat akik felemelni és nem kirabolni vagy szolgaságba hajtani akarták ezt a népet. Végre valahára meg kell nevezni a magyar hazafiakat, számon kell tartam őket, s példájukat felmutatni, az ifjúságot követelésükre buzdítani. 1998-ban - mint minden más évben is - számos kiemelkedő, kiváló nagy magyarnak van (születésük vagy halálozásuk) kerek évfordulója. Mindegyikükre nem térhetünk ki, de a leginkább agyonhallgatottak, legméltánytalanabbul „kezeltek”, legjobban befeketítettek közül emeljünk ki néhányat, s tegyünk - ha mégoly szerény kísérletet is - valódi nagyságuk, igazi énjük bemutatására. E mostani sorozatunkban így azokról szeretnénk röviden szólni, akiknek 1998-ban van - már volt, vagy az év még hátralévő részében lesz - évfordulójuk. Százötven éve, 1848-ban született Bartha Miklós, 140 éve, 1858-ban Prohászka Ottokár, 110 éve, 1888- ban Beregfy Károly. Kerek száz évvel ezelőtt 1898-ban született három olyan kiváló magyar, akiknek a hivatalos Magyarország mindeddig nem adta meg azt a megbecsülést, amelyet egy pártatlan, kizárólag a nemzet érdekeit szem előtt tartó história már réges régen megadott volna. E három kiváló férfiú: Zákó András, Málnási Ödön és Baky László. Továbbá: kilencvenöt éve, 1893-ban született Pálffy Fidél, kilencven éve, 1908-ban Alföldi Géza és hetvenöt éve, 1922-ben Csonka Emü. Végül harminc éve, 1968-ban hunyt el Marschalkó Lajos, huszonöt éve pedig 1963-ban, Milotay István és Padányi Viktor. Róluk, nemzetünk e kiváló fiairól emlékezünk meg e rövid sorozatban. Legyen áldott az emlékük. X (1897), tagja lesz a Petőfi Társaságnak. 1901-ben, az „Ellenzék”-ben megkezdi klasszikus művének, a „Kazárföldön" - nek sorozat útján történő közlését. Később persze könyv alakban is megjelenik. Bartha Miklós e főművének hőse a kiszipolyozott rutén nép, nyomorgatója pedig a Galíciából beözönlő kazár zsidóság. Utóbbival száll szembe Darányi kormánybiztosa, Egán Ede. (Akit - máig ki nem nyomozott személyek - meggyilkolnak. Tegyük fel a kérdést: cui prodest? Kinek az érdeke volt Egán meggyilkolása ?) A Kazárföldön megjelenése után Bartha Miklós sem élt már sokáig, Budapesten, a Deák Ferenc utca 15 szám alatti lakásán 1905. október 19-én agyvérzésben elhunyt. Temetése a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben volt, ma is itt áll Kallós Ede alkotta síremléke a Deák-mauzóleum közelében a 28-as parcella I. sorának 42. helyén. Ha utunk e temetőbe visz, ne felejtsünk el egy szál virágot vinni a „Kazárföldön ” alkotójának sírjára. PROHÁSZKA OTTOKÁR 1858. október 10-én született, - miként Bartha Miklós is, úgy ő is a mai Csonka-Magyarország határain kívül - jelesül a felvidéki Nyitrán. Iskolai tanulmányait Losoncon, Nyitrán, Kalocsán és Esztergomban végezte, a teológiát viszont már Rómában. Pappá 1881-ben szentelték, s hamarosan az esztergomi líceum tanárává nevezték ki. 1904-től a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karán tanít, majd székesfehérvári püspök. A század elején szerveződő keresztényszocialista mozgalom vezetője, egyházi szónok, majd aktív politikus. Egyre másra jelennek meg könyvei: Schütz Antal 1928/29-ben kiadja összes műveit, immáron huszonöt kötetbe rendezve. A Magyar Tudományos Akadémia 1909- ben levelező, majd 1920-ban rendes tagjává választja. A Kisfaludy Társaság ugyancsak tagságára érdemesíti. Politikai tevékenységének eredmé-. nyeként 1920-22-ben országgyűlési képviselő és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke. Szociális érzékenysége, a szegények és elesettek iránti aktív szeretete a legfőbb oka, hogy Prohászka az „élő legenda” most, évtizedekkel a halála után is hatni tud. A bolsevista szellemi és fizikai terror évtizedei alatt természetesen Prohászkát is kikiáltották fasisztának, mi több á fejük felett furkósbotként forgatott és pörölycsapást osztogató szóval, az „antiszemitizmus” mindent lehengerelni szándékozó címkéjével látták el. Márpedig Prohászka, aki keresztényszociális meggyőződésének megfelelően a szegényeket gyámolította, hogyan ne találkozott volna sokéves munkája során az ellenoldallal, a gazdagokkal is? S kik voltak a gazdagok? Kiknek állt érdekükben a szegények védelmezőjét leantiszemitázni? Cuiprodest? - ugyebár... Prohászka Ottokár legnagyobb szónoki sikereinek színhelyén, a pesti Egyetemi templom szószékén 1927. április 1-én összeesett, s másnap a szomszédos Központi Szeminárium épületében elhunyt. Székesfehérvárott temették el, sírja fölé emléktemplomot emeltek. Pesten pedig szobrot kapott, igaz azt a választott nép egy fia, Faludy György költő és Villon-fordító vezetésével ledöntötték... Mert antiszemitának lenni az csúf és rút, és hű és ha, de szobrotdöntögetni az szép és nemes. Persze csak akkor, ha kiválasztott, aki végzi... BEREGFY KÁROLY vezérezredes, a kiváló katona a Délvidéken született, a Bács-Bodrog megyei Cservenkán, 1888. február 12-én. Tegyük hozzá, hogy neve 1931-ig Berger volt, s mint oly sokan mások is, őseire nézve sváb származású volt, s lett belőle kiváló, jó, mostoha sorsunkat velünk együtt vállaló, nagyszerű magyar. Más jövevényekkel szemben ugyanis - akik csak a jót mérik maguknak magyar földre jőve -, Beregfy Károly lélekben is magyar lett, velünk szenvedett és értünk halt mártírhalált. .Iskoláit szülőfalujában, majd Verbászon és Cegléden végezte. Előbb a temesvári hadapródiskolában végzett három évet, 1907-től pedig a bécsújhelyi (wienerneustadti) katonai akadémiára került. Ezt elvégezve, 1910-ben avatták hadnaggyá. Kikerült a frontra, majd 1917-ben vezérkari tanfolyamot, 1920- tól hadiakadémiát végzett. Ezután a Honvédelmi Minisztériumba vezényelték, ahol különböző beosztásokban teljesített szolgálatot. Közben hadiakadémiai tanár és levéltári feladatokat is ellát. Ezredes 1934-ben, tábornok 1939- ben lett. 1939-41 között a Hadiakadémia, ezt követően a VE hadtest parancsnoka. 1943. augusztus 1-től 1944. május 15. között a 3. hadsereg élén áll. Ezt követően az 1. hadsereg parancsnoka lett. Mindez szép és jó. A baj eztán következett. Szálasi ugyanis október 16- án kinevezte honvédelmi miniszternek. Vezérkari főnök, 1944. december 20 után pedig a honvédség főparancsnoka lett. Ezek pedig már főbenjáró, megbocsájthatatlan bűnök! A kormánnyal 1945 márciusában Németországba ment, májusban amerikai fogságba került, akik Budapestre szállították. Itt a „Népbíróság”-nak neveztetett halálgyár március 1-én halálra ítélte, s március 12-én, a bolsevista pribékek kioltották Beregfy Károly nemes életét. A száz évvel ezelőtt születettek közül Málnási Ödön júniusban, Baky László szeptemberben, míg Zákó András március 23-án (Brassóban) született, így közülük elsőként róla emlékezünk meg. NEMES RESZNEKI ZÁKÓ ANDRÁST 1916-ban, tizennyolc évesen avatták tisztté Budapesten, s két éven keresztül a 24. brassói székely gyalogezredben (majd a 38. rohamzászlóaljban) küzdötte végig az I. világháborút. Ezt követően a vezérkar 2. osztályán, a hírszerző alosztály vezetőjévé nevezték ki. 1939 januárjától a Legfelső Honvédelmi Tanács Vezértitkárságának vezetője. 1940 októberétől - mint vezérkari ezredes - a Hadiakadémia tanára, a „hadműveleti vezérkari szolgálat” tantárgy oktatója. 1942. májusától a VI. hadtest vezérkari főnöke, 1943 őszétől a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály parancsnoka. A következő év tavaszán e hadosztállyal felvonult a szovjet ellen az Északi-Kárpátokban. 1944. októberében a vezérkar 2. hadosztályának vezetője, vezérőrnagy. 1945. májusában ő is amerikai fogságba esik, szerencsére nincs azok között, akiket kiszolgáltatnak a bosszűszomjas bolsevista csőcseléknek. Kiszabadulva a hadifogságból, az ausztriai Klagenfurtban 1948. október ,23-án - tehát idén 50 ével- megalapította a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét (MHBK), amelynek haláláig, 1968. március 13-ig (s ennek most harminc éve) fő szervezője és irányítója: Központi Vezetője. Az MHBK célja Magyarország felszabadítása a vörös csőcselék rémuralma alól, az ország függetlenségének visszaállítása. A szervezet oly sikeresen végezte szervező munkáját, hogy 1952 végén már 23 államban működött, 1955-től München központtal. Az MHBK lapja a „Hadak Útján” 1948-tól jelenik meg, ugyancsak 1952- től Münchenben, 1988-tól pedig Torontóban. Zákó András vezérőrnagy kiváló katona, ám mindenek előtt hallatlanul jó szervező volt. Bárha manapság is lennének ilyen zseniális vezetői a nemzethez hű magyarságnak, akik áldozni is készek hazájukért. Ehhez persze olyan családi miliő is kellene, mint a századelő Brassójában volt, s olyan hadiakadémia, olyan tanárok, olyan emberek... (A következő számban folytatjuk) Süveges Márton
