Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-08-01 / 5. szám
1998. augusztus-szeptember ÍZITTVAKÖfeT 5. oldal A MONUMENTÁLIS „MUNKÁSMOZGALMI PHANTEON”. RAJTA A FELIRAT: A KOMMUNIZMUSÉRT, A NÉPÉRT ÉLTEK” A KOMMUNIZMUSÉRT ÉS A NÉPÉRT ÉLTEK? SZÁLASI FERENC, VÁJNÁ GÁBOR, DR. GERA JÓZSEF ÉS BEREGFY KÁROLY JELTELEN SÍRJA A NEMZETI HŐSÖK 298-AS PARCELLÁJÁBAN, A KERÍTÉSNÉL KÁDÁR JÁNOS VÖRÖSMÁRVÁNY SÍREMLÉKE A „NEMZETI PHANTEON” LEGSZEBB HELYÉN TÖBB SZÁZ KOMMUNISTA VEZETŐ „ELVTÁRS” TÍPUS-SÍRJA A„NEMZETI PHANTEONBAN” Kettős mérce Gyakran felvetődik a kérdés, hogy Magyarországon 1998-ban valóban demokrácia van, vagy a pénz mindenhatóságára épülő liberális-kozmopolita diktatúra, amit a demokrácia álarca mögé rejtenek? A demokráciában mindenkinek egyenlő esélye kellene legyen a gazdasági, kulturális, politikai életben. Véleményét mindenki szabadon kellene kifejthesse, függetlenül attól, hogy tetszik-e egyes hatalmasoknak, vagy sem. A szólás, a sajtó, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés szabadsága elválaszthatatlan a demokráciától! Ennek jegyében engedtessék meg, hogy néhány gondolatot fűzzek a Kádár János halálának évfordulóján tartott megemlékezéshez. Mint ismeretes és a sajtó is hírt adott róla, július 4-én a Kerepesi termőben megemlékeztek Kádár János halálának 9. évfordulójáról. Itt, a temető egyik legszebb parcellájának közepén, vörösmárvány sírkő alatt több száz kommunista reprezentatív és monumentális síremlékének szomszédságában alussza örök álmát az a kommunista nemzetvesztő, aki nevét adta 1956-ban a forradalom és szabadságharc vérbetiprásához, akinek nevéhez fűződik többszáz hazafi kivégzése, tízezrek bebörtönzése és százezrek elmenekülése, és akinek köszönhetően hazánk ma évtizedekkel el van maradva Európa hozzánk hasonló adottságú országaitól. A demokrácia jegyében mégis lehetőség van arra, hogy volt elvtársai - akik az előzőekben felsoroltakban bűnrészesek voltak - vörös zászlók, dicsőítő feliratok és Kádár képek alatt az Intemacionálét énekelve többezren tüntessenek - emlékezzenek meg kommunista vezérükről, immár sokadik alkalommal. Joggal vetődik fel a kérdés: Ha a hivatalosan elítélt és bűnösnek is kikiáltott kommunizmus „nagy halottjáról” szabad így megemlékezni, akkor a másik bűnösnek kikiáltott rendszerről, a nemzeti szocializmusról és annak nagy halottjáról, Szálasi Ferencről miért nem szabad? Pedig, mint köztudott, a kommunizmusnak világszerte majd százmillió áldozata volt, legalább tízszer annyi, mint á nemzeti szocializmusnak, és Magyarországon is nagyságrendekkel több áldozata volt a kommunistáknak, mint a nyilasoknak. Miért van, hogy a békességben elhunyt „kommunista bűnözők” ma díszsírhelyen nyugszanak, a „nyilas bűnözők” pedig kivégezve, jeltelen gödörbe vannak elkaparva? Amennyiben elfogadjuk, hogy „a halottakat el kell temetni ”, akkor ez kell hogy vonatkozzon minden halottra! A kommunistákra is, és a nemzeti szocialistákra is. Ha díszsírhelyet érdemel Kádár János, akkor ugyanilyet érdemel Szálasi Ferenc is, esetleg nagyobbat, ugyanis a nyilas uralomnak sokkal kevesebb áldozata volt, mint a kommunista uralomnak. Vagy, ha a „bűnös nyilasoknak” csak jeltelen gödör lehet a végső nyughelye, akkor ez legyen a jussa a „tízszer bűnösebb kommunistáknak” is! Ez legyen az igazi demokrácia mércéje! Ameddig a „fasiszta háborús bűnösöket” 50 év elteltével is üldözik, és ha elfogják őket 80-90 éves aggastyánként elítélik, addig a kommunista bűnösök - akik tízszer bűnösebbek a fasisztáknál - ma is köztünk élnek, összeharácsolt vagyonukból nagyon is jól, és ha meghalnak, jeltelen gödör helyett díszsírhelyet kapnak. Ameddig ez így van, a demokrácia hangoztatása csak álarc a liberális, kozmopolita, szellemi diktatúra leplezésére. Szalay Róbert A szerző felvételei JELZETT ÉS JELTELEN SÍROK A FORRADALMÁR HŐSÖK 301-ES PARCELLÁJÁBAN AZ 1958-BAN KIVÉGZETT OT REFORMKOMMUNISTA SÍREMLÉKE A 300-AS PARCELLÁBAN
