Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
1998. június-július ÍZITTVAKÖfcT 9. oldal Kilenc évvel a „rendszerváltás” után Történelmi tudathasadás * a Tudományos Akadémián (avagy még itt a kommunizmus kísértete? A közelmúltban Oroszlányban élő ’56-os forradalmárok és szabadságharcosok, Balogh Gyula javaslatára - aki az ’56-os szövetség helyi elnöke a polgármester és az önkormányzat egyetértésével és támogatásával, pályázatot írtak ki, tanulók részére, 1956-ról. A felhívást elküldték a helyi hét iskola igazgatójának. A felhívással együtt jelezték, hogy amennyiben igénylik, dokumentumokat videókazettákat, előadókat is biztosítanak a jobb felkészülés érdekében. Az eredmény megdöbbentő volt. A hét iskola egyike sem kért segítséget és mindössze 2 pályázat érkezett be a megadott határidőre. Ehhez nem kell kommentár. Maga a tény is bizonyítja, hogy a hét iskola igazgatója és történelemtanárai, hogy viszonyulnak 1956-hoz. A legfelháborítóbb azonban az volt, hogy az egyik iskola igazgatója és tanári kara, erőszakosan követelte, hogy a városi TV nyilvánossága előtt vitassák meg „1956 kérdését”. Nem véletlen talán, hogy az iskola még ma is, a „rendszerváltás” után 9 évvel Ságvári Endre nevét viseli. A vitában természetesen ’56 igazsága került ki győztesen, és ennek nyomatékaként, Balogh Gyula javasolta, hogy az iskola nevét Ságvári Endréről változtassák Mansfeld Péter nevére. A megszeppent exkommunisták nem mertek kiállni Ságvári Endre mellett és mentőkötélként a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsághoz fordultak, hogy ők döntsék el, ki méltóbb az iskola névadójának? Szalay Róbertnek, a „Szittyakürt” munkatársának Tisztelt Barátom! Mivel tudom, hogy Te is harcolsz 56 igazságáért, röviden leírom, hogy mi történt itt Oroszlányban. Meghirdettük az iskolák részére (7 van belőlük) - egy pályázatot 56-ról. A polgármester (független, MSZP támogatott) korrektül állt hozzá, közösen megfogalmaztuk a 7 igazgatónak a felhívást, amit azok át is vettek, majd a helyi TV-ben és a megyei újságban is leközöltünk. Mi, '56-osok, biztosítottunk kazettákat, és amennyiben kérik, előadókat is (történészek, ’56-osok). A pályázatok leadási határideje október 20 volt. Két pályázat érkezett be, amit 3 kislány írt. Ez megdöbbentő volt a zsűri részére, akik között ott volt Kunszabó Ferenc író, Pongrátz András (Gergely öccse), Sinkovics Gyula ’56-os Szövetség elnöke, Bálint László elnökségi tag, újságírók és jómagam. A polgármester próbálta menteni szégyenüket, de a zsűri tagjainak nyilatkozata a helyi TV-ben kemény és igaz volt. Én a tanárokat hibáztattam. Másnap robbant a bomba - a megalkuvó tanári kar és a volt komcsik, a mai kapitalisták, felháborodtak és követelték, hogy a polgármester és én egy élő TV vitában mérkőzzünk meg ’56-ról. Ez megtörtént. Szerénytelenség nélkül mondhatom, le lettek seperve, sőt, követeltem a pályázatot beküldő 3 kislány iskolájának a névváltoztatását, mivel az iskola neve: Ságvári Endre. Ez megint robbant, nem tudtak dönteni, így Ők a Tudományos Akadémia történészeihez fordultak. Megjött a válasz. Ez késztetett arra, hogy minden barátomat, bajtársamat, aki sajtóval foglalkozik, értesítsek. Ezt a szégyent nem lehet szó nélkül hagyni. Itt küldöm az Akadémia válaszát, tudják meg itthon és külföldön egyaránt, miképp folynak a dolgok hazánkban a ,,rendszerváltás” utáni majd egy évtized után. Bajtársi üdvözlettel Balogh Gyula az ’56-os Szövetség oroszlányi elnöke Tisztelt Pók Attila Úr és a témakörrel foglalkozó történészek! Nem tudom kutatta-e valaki azt valaha, ami megkérdőjelezhetné, hogy indokolt-e Ságvári Endre és Mansfeld Péter párhuzamba állítása. Azt azonban tudom, hogy a kommunista „történetírás” évtizedeken keresztül dicsőítette és magasztalta Ságvári Endre „érdemeit”. Utcákat, tereket, ligetet neveztek el róla, emléktáblák, szobrok, könyvek méltatták hősiességét és próbálták példaképül állítani a magyar ifjúság elé. Ezzel szemben Mansfeld Péterről nem neveztek el utcát (legalábbis Magyarországon nem, de Lengyelországban igen), nem írtak róla könyveket, nem emeltek neki szobrot, senki - legalábbis hivatalosan -, nem állította példaképül a magyar ifjúság elé. Úgy látszik Pók Attila "úr” és a témakörrel foglalkozó történészek még a régi kommunista eszmevilágban élnek. Ahhoz gyávák, hogy Ságvári Endre mellett egyértelműen kiálljanak, inkább kutatási eredmények hiányosságára panaszkodnak, és próbálják a két nevet összemosni, mintha semmi különbség nem lenne közöttük, hisz „mindkettő a szabadságért harcolt”. Nem folytattam „kutatómunkát” a fenti kérdésben, csupán a tények alapján kívánom a témakörrel foglalkozó történészek, illetve a Történettudományi Bizottság figyelmét felhívni, hogy némi különbség azért van a két személyiség között, és nem kell a Magyar Tudományos Akadémia tagjának lenni ahhoz, hogy valaki eldöntse ki méltóbb arra, hogy egy iskola a nevét viselje. 1944-ben Magyarország élet-halál harcát vívta az előretörő bolsevista hadsereggel szemben. Ennek az ellenállásnak jogosságát és indokoltságát bebizonyította a történelem, mert a háború elvesztése után olyan anyagi és erkölcsi pusztítás és kommunista rémuralom szakadt az országra, amire nehéz jelzőt találni. Százezrek elhurcolása, ártatlanok ezreinek kivégzése, kitelepítések, kuláklisták, koncepciós perek, és tömeges bebörtönzések jellemezték a korszakot, ami 12 év után egy elkeseredett forradalom és szabadságharc kirobbanásához vezetett. 1944-ben Ságvári Endre nem a magyar nép szabadságáért harcolt. Elismerem személyes bátorságát egy eszméhez, a kommunizmus való hűségét, fajtája meghurcolásáért való aggódást (ekkor kezdődött a zsidók deportálása), de ennek a magyar szabadsághoz nem sok köze volt, hogy milyen szabadságot hozott a „felszabadulás” azt most nem elemzem. Ságvári Endre ennek a „szabadságnak” volt bátor harcosa és áldozata. Ha életben marad, 1945 után minden valószínűség szerint magas párt és állami funkciót kap. Megbízhatósága, párthűsége és elszántsága révén talán éppen az ÁVH magas rangú, ha nem a legmagasabb rangú vezetője lett volna. Ezzel szemben 1956-ban egy egész nemzet kelt fel, és a bátrabbak fegyverrel szálltak szembe a világ legerősebb szárazföldi hadseregével és magyarországi csatlósaival, az idegen megszállókat kiszolgáló kollaboránsokkal, azokkal, akik Ságvári Endre szellemi örökösei voltak. Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága H-1950 Budapest, Pf. 9. Tel.: 155-8539/138 Fax:156-6373 ___________________ 155-7649 ~ " Builapcsl719&7. november 24. Salamon Gyöngyi felelős szerkesztő rdswifc Oroszlányi Televízió Qiosziány Rákóczi E u. 78. Fax: 06/34/361-766 Tisztelt AsszonyomI Sajnálom, hogy személyesen nem voll alkalmunk beszélni. Az általános iskola névváltoztatásáról természeteseit helyi szinten kell dönteni. A témakörrel foglalkozó történészek véleménye szerint mind Ságvári Endre, mind Mansfeld Péter a magyar szabadságért harcoltak. Nincs olyan kutatási eredmény, amely ezt megkérdőjelezné és ezért tenne szükségessé egy névváltoztatást. Üdvözlettel: ti / Pók Attila / A 16 éves Mansfeld Péter nem egy ideológiát akart szolgálni, nem egy vallási csoportot akart védelmezni, amikor a Széna térre ment, hogy Szabó bácsival, Ekrem Kamállal, Renner Péterrel és a többi Széna téri hőssel együtt fegyvert fogjon, hanem valóban a magyar nép szabadságáért, a megalázó idegen megszállás és kommunista ÁVH-s terror ellen akart harcolni. Bátor volt, mert a küzdelmet akkor sem adta fel, amikor a túlerő már vérbefojtotta a szabadságharcot. Fiatal társaival tapasztalatlanul, de hősiesen szállt szembe Kádár kommunista pribékjeivel - Ságvári Endre szellemi örököseivel -, amit e gyáva gyülekezet nem tudott neki megbocsátani. Két évig tartották börtönben, amíg elérte 18 születésnapját - mert ők törvénytisztelők voltak, fiatalkorúakat nem akasztottak (csak tárgyalás nélkül lőtték le, vagy verték agyon őket). Azonban a „nagykorú” Mansfeld Pétert már fel lehetett akasztani, és a bátor fiatal, a gyáva kommunista kollaboránsok - Ságvári Endre szellemi örökösei - bitófáján fejezte be fiatal életét. Tisztelt Tudós Urak! A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának tagjai! Az emberi jóérzés azt diktálja, a kommunista rendszer világméretű összeomlása és mérhetetlen gonosztetteinek lelepleződése után (ami nagyságrendekkel meghaladta az 50 éve folyamatosan átkozott fasizmus áldozatainak számát), hogy „kutatási eredmények" nélkül is megkérdőjelezhessük, hogy a kommunista, Magyarországon kívül senki által nem ismert Ságvári Endre méltóbb e arra, hogy egy iskola viselje nevét, vagy Mansfeld Péter, akiről az egész világon tudnak, mint a kommunizmus ártatlan áldozatáról, több utcát, épületet neveztek el róla és akit jogosan állíthatunk a magyar ifjúság elé példaképül, mint az önzetlen, politikai és vallási ideológiától figgetlen, csak a nemzet szabadságáért küzdő fiatal hőst? Legyen elég a történelemhamisításból! Mert akik egyenlőségjelet akarnak tenni Ságvári Endre és Mansfeld Péter közé, azok Ságvári személyén keresztül menteni akarják a kommunistákat, a kommunista ideológiát. Ságvári nevével akarják leplezni a kommunisták magyarországi bűneit. E két név összemosásával a ki nem mondott cél, az egyszerű emberek tudatának megzavarása. Mert ha Ságvári Endre és Mansfeld Péter között nincs különbség, egyformán „a nemzet szabadságáért harcoltak”, akkor Ságvári Endre kommunista társai is ugyanolyan nemzeti hősök, mint Mansfeld Péter szabadságharcos társai. Ez pedig aljas történelemhamisítás! Kik és meddig akarják ezt folytatni? Szalay Róbert
