Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
8. oldal ÍZITTVAKÖfeT 1998 .június-július Szolgalelkű kormányunk volt Az iraki „tömegpusztító fegyverek?” felkutatása kapcsán világméretű hisztéria keltést produkált a liberális, kozmopolita média. Mindenképpen szerették volna elérni, hogy az amerikai légierő semmisítse meg Irak katonai létesítményeit, tudomásulvéve, hogy ennek a bombázásnak polgári áldozatai is lesznek. Az USA kormánya hajlandónak is mutatkozott az Irak elleni fellépésre, és megkezdte a szövetségesek toborzását, hogy a támadást nemzetközi akciónak tüntesse fel, így megosztva a felelősséget és a támadás tervével egyet nem értő nemzetközi felháborodást. A szövetségesek nehezen gyülekeztek. Franciaországtól Kínáig, Németországtól Oroszországig, az ENSZ tagállamok többsége - néhány kivétellel - ellenezte az amerikai tervet. Nem így a magyar kormány! Kovács László akkori külügyminiszter nagy sietve kijelentette, hogy Magyarország csatlakozik a büntetőexpedícióhoz. Keleti György ex honvédelmi miniszter pedig jelezte, hogy a magyar légtér korlátlan használata mellett egy egészségügyi és egy műszaki egységet bocsátanak az USA rendelkezésére. Végül szégyenszemre, a parlament is szinte egyhangúan megszavazta a hadüzenettel felérő csatlakozást. Csupán öt képviselő szavazott a „hadüzenet” ellen. Az akció költségeire Keleti György 550 millió forint jóváhagyását kérte a költségvetésből. Szerencsére a nemzetközi felháborodás, az ENSZ Biztonsági Tanácsának elhatárolódása és az ENSZ főtitkára iraki tárgyalásai meghiúsították az USA tervezett barbár támadását, így a magyar „szövetséges” fellépése is elmaradt. Felvetődik a kérdés, honnan volt a költségvetésnek erre a célra azonnal 550 millió forintja, amikor az ország általános helyzete katasztrofális, a Honvédség megalázó, méltatlan helyzetben van? A hivatásos tiszti és tiszthelyettesi kar a létminimumon, vagy azt alig meghaladó színvonalon él. Az 550 millióból minden tiszt és tiszthelyettesnek 80-90 ezer forint egyszeri segélyt lehetett volna adni, égető anyagi gondjaik megoldására. Ez fontosabb lett volna, mint néhány kiválasztott személyt Irakba, vagy más közel-keleti országba küldeni a szövetségesi hűség reprezentálására. A szolgalelkűség nem szimpatikus és nem kifizetődő! Különösen akkor nem, ha egy kormány a nép nyakába akarja varrni szolgalelkűsége anyagi és erkölcsi terheit.Azóta új kormányunk van. De marad a kérdés, mi lett az 550 millió Ft sorsa? Dr. Magos Béla Erdélyi fiatalok Budapesten Az 56-os Magyarok Világszövetsége Elnöksége úgy döntött, hogy a március 15-i Nemzeti Ünnepen nem a liberális, postkommunista kormánnyal ünnepel, hanem külön emlékezik meg az 1848-as forradalom 150. évfordulójáról. Ennek jegyében március 14-én a Corvin-közben tartottak ünnepi gyűlést, amelynek keretében Pongrátz Gergely vont párhuzamot az 1848-as fiatalok és az 1956-os Pesti Srácok között. Innen fáklyás staféta indult a forradalom lángjával a Hősök terére, ahol az örökláng meggyújtásával folytatódott a megemlékezés. Este a Testnevelési Egyetem dísztermében a meghívott erdélyi fiatalok tartottak előadást, ami színvonalával és lélekemelő mondanivalójával méltó betetőzése volt az ünnepségsorozatnak. Az erdélyi fiatalok meghívása Szemán Éva tanárnő gondos szervezőmunkájának és v. Bánkuty Géza anyagi segítségének volt eredménye, aki fedezte a csoport utazási költségeit. A 45 fiatal szállásáról és ellátásáról pedig Bátonyi Sándor, a szövetség ügyvezető elnöke (és a Szolidaritás Szakszervezet) gondoskodott. ERDÉLYI FIATALOK A CORVIN-KÖZBEN Honvédelem Száműzték a nemzeti szellemet Az írásban foglalt gondolatok csak abban az esetben hasznosíthatók, illetve érvényesíthetők, ha a nemzeti erők az 1998-as parlamenti választások után kormányalakítási pozícióba kerülnek! 1990-ben nem történt meg a rendszerváltás. Minden valódi rendszerváltás elsődleges feladata ugyanis a régi vezetőgarnitúra lecserélése, mert ha ezeket pozícióban hagyják, azok látszólag, egzisztenciális kényszerből beilleszkednek az új rendszerbe, de lélekben csak kevesen tudnak azonosulni azzal. A hatalomba került Antall kormány azonban ezeket a vezető kádereket, minden poszton, szinte kivétel nélkül mint „nélkülözhetetlen szakembereket” a helyükön hagyta. Kivételt képezett az a néhány legkompromittáltabb bolsevik, akik érdemeik elismerése mellett, sokszor 40-45 évesen lettek nyugdíjba helyezve, és azóta is élik - sokszor az állami vagyonból meggazdagodva milliomosként - gondtalan életüket. Vonatkozik ez a fegyveres testületekre is, elsősorban a honvédségre, ahol legelőször kellett volna a beígért „nagytakarítást” elkezdeni. Ezzel szemben mi történt? Amikor a hadseregben 1989-ben megszüntették a pártszervezeteket és a politikai tiszti, illetve helyettesi rendszert - hozzávetőleg, mintegy 1000-1500 tiszt volt ilyen beosztásban. Természetes az lett volna, ha ezek megkapják a munkakönyvüket és a polgári életben, termelő munkával próbálják meg jóvátenni azt a szellemi rombolást, amit évtizedeken keresztül a hadsereg kommunista szellemben való nevelésével, az egész nemzet ellen elkövettek. E helyett, szinte kivétel nélkül mindegyiket, csapattisztté minősítették át, illetve a különböző központi szervekhez „ejtőernyőzték” át őket. Például -a Hadtörténeti Intézetbe egyszerre hét politikai munkás kapott kutatói vagy egyéb beosztást, de hasonló volt a helyzet más központi szerveknél is. A csapatoknál lévő sok politikai és pártmunkásnak azonban nem jutott ilyen kényelmes hely, ezért nagysietve felállították az ún. Humán-szolgálatot, melynek feladata papíron a katonák ügyes-bajos dolgainak, különböző, a szolgálattal összefüggő és magánjellegű problémáinak elintézése, illetve az abban való segítés volt. Gyakorlatban azonban ezek a politikai helyettesek feladatát vették át. Természetesen a Humán-szolgálat tisztjei döntő mértékben a volt politikai és pártapparátus tisztjeiből lettek beállítva. Hogy ezek a humántisztek milyen humánus eszméket terjesztettek a hadseregben, elég néhány leszerelt sorkatonával bizalmasan elbeszélgetni. A nemzeti érzés, a nemzeti szellemű nevelés, gyakorlatilag száműzve van a hadseregből. Ami nemzeti, az egyenlő a nacionalistával, a sovinisztával. Csupán a liberalizmus, a szabadságnak nevezett szabadosság, a humánusnak nevezett álhumánum kap széles teret. A hadsereg létszámának csökkentése, a fegyelem lazulása, a szolgálati idő folyamatos csökkentése, a civil ruha engedélyezése, a reggeli torna eltörlése, stb. mind-mind a „humánum” jegyében történik. Ennek legfőbb propagálói és ideológiai alátámasztói elsősorban a humántisztek. Pedig ezek a lépések kivétel nélkül a honvédség gyengülését eredményezik, mert a liberalizmus hirdetése, a fegyelem lazulását, a szabadosság elterjedését, a katona és a katonáskodás tekintélyének csökkenését, a hazafiúi és a nemzeti szellem háttérbeszorítását jelenti, ami végső soron az ország védelmi képességének rovására megy. Tehát legfőbb feladat, a honvédség nemzeti szellemű nevelésének megvalósítása, mert a legjobban felszerelt hadsereg is csak akkor tud igazán hatásosan működni, ha az egyes katonák tudják, érzik, miért kell fegyvert fogniuk, és esetleg harcba bocsátkozniuk, talán még az életüket is feláldozniuk. Erre számtalan példát találunk a világ hadtörténetében. Elég itt utalnunk az utóbbi időben Vietnámra és Afganisztánra, ahol a világ két legerősebb hadserege kényszerült meghátrálásra, a hazájukat védő, gyenge felszerelésű, de öntudatos, és elszánt hazafiak elől. De hasonló volt a helyzet a közelmúltban, amikor az orosz hadsereg képtelen volt legyőzni a függetlenségéért küzdő csecsen nép elszánt ellenállását. Tehát egy hadsereg ereje nem csak a fegyverekben, hanem elsősorban a katonák lelki felkészültségén, elszántságán, bátorságán, hazaszeretetén múlik. Ezt pedig a kommunizmus, a szocializmus emlőin nevelkedett, hosszú éveken át a Szovjetunióban kiképzett és a nemzetközi proletár internacionalizmus eszméivel átitatott humántisztekkel soha'nem lehet elérni. Tehát a nemzeti erők hatalomra kerülése esetén, a hadsereg megreformálása, nemzeti szellemű átnevelése, és az abnormálisán felduzzasztott „vízfej” lecsapolása szempontjából első és legfontosabb feladat - amit az Antall és még inkább a Horn kormány elmulasztott, de még most sincs késő - a ,, nagy takarítás” a hadseregben! Kitűnő vizsgálati módszerek vannak annak megállapítására, hogy melyik tiszt felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján méltónak és megfelelőnek mutatkozhat egy valóban nemzeti hadsereg tagjaként a katonafiatalok nemzeti szellemben való nevelésére, a korszerű haditechnika kezelésére, a nemzet alapvető érdekeinek felismerése, végső soron a haza védelmére. A kétnapos magyarországi tartózkodás az erdélyi fiatalok részére is emlékezetes marad. Már a Corvin-közi gyűlésen is részt vettek és azt követően a fáklyavivő fiatalok nyomában - a rendőrökkel biztosított útvonalon - a Körúton és az Andrássy úton haladtak a Hősök terére. Sajnos az idő nem volt kegyes, mert orkánszerű szél, havas, jeges esővel riogatta a résztvevőket. Azonban a szívből jövő lelkesedés ellensúlyozta a rossz időt. Az erdélyiek nem maradhattak tovább, mert a színjátszók nagy része főiskolás és középiskolás diák és az iskolából nem mulaszthattak. Reméljük, a nyár folyamán mód lesz hosszabb magyarországi tartózkodás megszervezésére! Honvédségi figyelő „CSAKIS EGY MAGYAR SZELLEMŰ, MAGYAR HITŰ ÉS MAGYAR LELKŰ IFJÜSÁG TUD MAGYAR JÖVŐT TEREMTENI.” Reibl Márton
