Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
1998. június-július *ZITTVAKÖfcT 7. oldal Közbiztonság, közhangulat Az emberek és így az egész társadalom hangulatát alapvetően meghatározza az, ha nem kell félni. A Rákosi és Kádár rendszerben, a csengőffász és az esztelen megtorlások idején az államhatalomtól, az ÁVH-tól, a koncepciós perektől féltek az emberek. Napjainkban a közbiztonság kétségbeejtő lezüllése rontja a honi közérzetet. Ha nem kell félni, hogy kifosztják a lakásunkat. Ha nem kell félni, hogy ellopják az utcán parkoló autónkat. Ha nem kell félni, hogy a nyugdíjfizetés másnapján „megélhetési bűnözők” elrabolják pénzecskénket - ha nem adjuk oda agyonvernek, megfojtanak néhány ezer forintért -, akkor bár szerényen, szegényen, de nyugodtan élhetünk. Élhetnénk. Azonban az ún. rendszerváltás, de különösen a kommunisták és liberálisok 1994-es választási győzelme óta a liberalizmusnak nevezett szabadosság ijesztő méreteket öltött. A TV-ben valósággal propagálják a bűnözés, a rablás, gyilkosság különböző módozatait, amit a nyugati filmipar szemétjéből válogatnak össze. így nem lehet csodálkozni azon, hogy e példákon „nevelődve” nincs olyan hét, hogy robbantások, bankrablások, gyilkosságok ne fordulnának elő, sőt számuk fokozatosan emelkedik és a végrehajtás módja is egyre kegyetlenebb lesz. A számadatok ijesztőek! Minden bűnözési forma fokozatosan emelkedik. Van olyan is, pl. bankrablás, gépkocsilopás, ami sokszorosára emelkedett. Ami pedig a legszomorúbb és legfélelmetesebb, a szervezett bűnözés és maffiák megjelenése! Budapest lassan az amerikai szesztilalom éveinek Chichagojára kezd hasonlítani. Ez a látható bűnözés, ami közvetlenül rontja az emberek közérzetét. Ennél nagyságrendekkel veszélyesebb azonban az a láthatatlan bűnözés, ami az ország javainak elherdálásából, a nemzeti vagyon szemérmetlen fosztogatásából származik. Ebből keletkeznek a sok százmilliós, nem egyszer milliárdos magánvagyonok, a sok száz milliós sikerdíjak, a gombamód szaporodó úszómedencés csodavillák. Jogosan vetődik fel a kérdés, hol van a rendőrség, az igazságszolgáltatás? A bűncselekmények szaporodásával fordított arányban csökken azok felderítési aránya és a büntetések. A válasz egyenesen adódik a liberalizmus és a kozmopolitizmus mibenlétéből. Az,,emberi szabadságjogok ” egyoldalú értelmezése, a ,.személyiségi jogok" folyamatos hangoztatása azt eredményezte, hogy napjainkban jobban vigyáznak a bűnözők „személyiségi jogaira ” mint az áldozatokéra, vagy a bűnözőket üldöző rendőrökére. Szexuálisan aberrált gyermekgyilkosok, nemzetközi kábítószercsempészek, bankrablók, sok száz milliós sikkasztok csak névbetűkkel jelennek meg híradásokban és képeiket sem mutatják meg, pedig ezeket az embereket pellengérre kellene állítani, hogy a becsületes emberek undorodva fordulhassanak el tőlük. Ezzel szemben ha egy rendőr erélyesebben lép fel egy bűnöző megfékezésére, vagy netán egy pofont leken egy renitens, szemtelen, folyton személyiségi jogaira hivatkozó,,megélhetési bűnözőnek ”, akkor a liberális média a bűnöző pártjára áll és a rendőrt marasztalják el. Miért van ez így? Azért, mert ha megvédik a tyúktolvaj személyiségi jogait, akkor megvédhetik a százmilliókat sikkasztó, az állami vagyont elprivatizáló, maffiával összefonódó ,,úri bűnözők” személyiségi jogait is. Ez nincs mindenhol így, és nálunk sem kellene hogy így legyen! Csak ott vannak ilyen lehetetlen és embertelen állapotok, ahol az általános emberi jogokra, a demokráciára, a szabadságjogokra hivatkozva a liberális kozmopoliták kaparintották markukba az állam vezetését és diktátornak kiáltanak ki mindenkit, aki erélyesen próbál rendet, biztonságot teremteni. Exkommunista és liberális uraink, az ,.Európába haladást” szajkózzák, miközben lassan de biztosan a ,.Balkán” felé haladunk! Ébredjünk fel! Ami ma Magyarországon van, az nem demokrácia, hanem a demokrácia hangoztatásával álcázott aljas pénzdiktatúra. A szabadságjogok a kizsákmányolok, rablókapitalisták szabad rablási jogát biztosítják. Mindenkinek szabad joga milliomosként a Kanári-szigeteken üdülni és mindenkinek szabad joga hajléktalanként az utcán aludni. Mindenkinek szabad joga drága külföldi egyetemen diplomát szerezni és mindenkinek szabad joga analfabétának maradni, mert még a tankönyveket sem tudja megvásárolni. Mi az, hogy „szociális háló”, „emberhez méltó élet”, „közbiztonság”, „munkához való jog”, „biztonságos öregkor”? Ezek megvalósításához el kell felejteni a demokráciáról, az emberi jogokról hangoztatott hazug jelszavakat és következetes szigorral, kemény megtorlással kell rendet teremteni, a bűnösöket és cinkosaikat megbüntetni, az újgazdagokat elszámoltatni, az állami vagyon szétrablását megszüntetni és visszafordítani, még akkor is, ha a liberális kozmopoliták „diktatúrát” kiáltoznak. Ne féljünk a szavaktól, ne féljünk a címkézéstől, mondjuk, tegyük és követeljük, amit a szívünk és a józan ész, a nemzet fennmaradásának érdeke diktál. Ladányi Béla Ki lesz harmadik honalapítónk? Kossuth kormányzót idézem: ,,Ha nincs Muhi és nincs Mohács, ma negyven milliós magyarság tölti be a Kárpát-medencét. De volt Muhi 1241-ben, amikor a tatárok tönkreverték a magyar sereget, kiirtották a lakosság felét, és vannak falvak, melyek azóta is csupán nevükben maradtak meg. A második honalapító, IV. Béla királyunk akaratából új élet kezdődött. Ismét termett a magyar föld, lábasjószág hízott a dús legelőkön, falvak, városok épültek az üszkös romok fölött és idegen országokból beengedett telepesek érkeztek a megüresedett országrészekbe boldog életet kezdeni. Voltak, kiket nem kellett hívni, mert maga előtt hajtotta őket a gyilkos tatár, s a hadjárat befejezése után leragadtak nálunk. Köztünk laknak, együtt élünk a mai napig is. És volt Mohács 1526-ban, ahol - mint Muhinál - a túlerővel nyomuló török had tönkrevert bennünket. Ez alkalommal nem volt új honalapító, mert II. Lajos magyar király maga is odaveszett. Elkezdődött a 150 évig tartó török megszállás. Tatártól, töröktől megszabadulhatott Európánk nyugati része és mindezekért 1918-ban jött a „hála”, egy újabb borzalom, onnan a messze Trianonból. Remélhető, hogy ezt az istencsapást is átvészeljük. Előbb-utóbb rendeződik a magyarság sorsa, sehol nem maradhat kisebbség nemzetfenntartó erőnk, ám hogy ki lesz a harmadik honalapító, nem tudhatjuk. Nem sírjuk vissza régi, nagyhatalmi pozíciónkat, de tudhatja a világ, hogy a tartós béke biztosítéka az erő, a gazdagság, a népek jóléte. Koldusként csatlakozni, sorsunkról siránkozni szégyenletes dolog azok előtt, kiktől még remélni sem szabad őszinteségük hiánya miatt. Tisztáznunk kell magyarságunkat úgy, mint ahogy azt Maczó Ágnes, Király B. Izabella, Csurka István, Torgyán József, Pongrácz Gergely, Giczy György, Hasznos Miklós, Bátonyi Sándor akarják egyöntetű elszántsággal, a magyar nép nagyobbik részével együtt. Lassan ott tartunk, hogy hazánknak csak a neve lesz Magyarország. Nagyon lecsökkent a szorgalmáról, becsületességéről ismert, az adott szó szentségéhez ragaszkodó magyarok száma. Most a magyarul beszélő idegenek, a hátulról irányítók, a mosolyogva gyűlölködők, a tőlünk idegen életvitelűek a hangadók, a zavartkeltők, és ebben a zavarosban halászók. Nemrég gróf Bethlen úr prédikálta: „Igaz magyar az, aki befogad és nem kirekeszt. ” Ám legyen, hiszen a magyar vendégszerető. Öleljen keblére mindenkit a szíves vendéglátás idejére, de utána... Egy „fontos” állami ember ugyancsak nemrég, Kanadában tanulmányozta a nemzetiségi politikát. Rossz helyen szemlélődött, s ha csak ezért járt kinn, kár volt a költségekért, mert a közpénz pocsékolása büntetendő! Magyarország kilencvenháromezer négyzetkilométerével eltörpül Kanada kilenc és félmillió négyzetkilométer területe mellett, de lélekszámúnk - kevés eltéréssel - nagyjából egyforma. Kanadában nincs szükség könyöklésre, nem nézik ki egymás szájából a falatot, nincs nagyfokú politikai tolongás és nincsenek kétes szándékú szomszédos országok. Francia-Canada és az Angol-Canada népe a közös jólétért munkálkodik. A tanulmányozásnak inkább lehetett volna alanya a közelebbi Svájc, ahonnan volna mit lemásolni. Például azt, hogy a letelepedni szándékozó emberi értéke, a megélhetéshez szükséges felkészültsége kifogásolhatatlan. Egyáltalán, van Svájcban nemzetiség? Az is svájci, aki nem tud jódlizni, meg még azok a - WALLIS- tartományban található - 16 községben élők, akik a kalandozó hunok leszármazottjainak VALLJÁK magukat. Eljutottunk Kossuthtól Svájcig nagyon tekervényes, de igaz úton. Célunk az okulás. Wekerle Előd Kommunistákhoz A víz folyik, és tisztára mossa önmagát, De ti nem tudtok megtisztulni Elárultátok a hazát. Azt az édes jó anyát, Ki megszült és fölnevelt. Azt az édes jó apát, Ki a Donhoz győzni ment! Odavesztek, nem tértek vissza, Nem tudták, hogy elfajzottatok, A Haza szent ünnepén is ítéltetek, akasztottatok. Bezzeg most, mint a selyemhernyó, Júdáspénzbe vagytok bábozódva Alkalmasint előbújtok, Múltotokra fátyolt húzva. De az igazságnak nagy az ára És ti még nem fizettetek. Az orosz tankok már messze járnak. Titeket meg nem védenek. Nevetek vesszen a mindenségbe. Mint száműzött csillagok. A hősök sírjánál azt kérjük ne legyen sohasem nyugtotok. Tálas József '56-os Magyarok Világszövetsége
