Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-06-01 / 4. szám
1998. június-július *ZITTVAKÖfeT 3.oldal A franciaországi Trianon-könyv szerzője sem érti a magyarokat Tragikus évszázadunk tükre Rövidesen megjelenik Yves Daruvar könyve, a Magyarország tragikus sorsa, amely Trianonnal foglalkozik. A magyar származású katonatiszt, Franciaország nemzeti hőse 1994 óta visszavonult a magyar ügyektől. Hogy miért, azt Sujáuszky Jenő, a Franciaországi és Európai Magyar Szabadságharcosok Szövetségének elnöke mondta el. Mit kéne, vagy talán: illene tudnunk Daruvarról? Yves Daruvar apai ágon magyar származású, de ő maga nem beszéli nyelvünket. Élettörténete regényesen kezdődött: apja magyar tüzértiszt volt, aki Trianon után Törökországban lett kiképzőtiszt, s ott ismerte meg Daruvar francia édesanyját. Daruvar így Törökországban született, ám anyjával rövidesen Franciaországba költöztek. Fiatal diákként 1940-ben, amikor a németek legyőzték a francia hadsereget és elkezdődött a megszállás, Londonba ment, és - 18 évesen - beállt a Szabad Francia Hadseregbe. Végigharcolta De Gaulle oldalán a háborút, számos kitüntetést kapott. A franciák második világháborús hőse lett. Szívében magyar tudott maradni, példát mutat a nypgatra került magyaroknak: soha nem késlekedett, amikor hazánknak segítségre volt szüksége. Az 1956- os forradalom hírére fellelkesedett, a Szabadságharcos Szövetséggel azóta igen jó a kapcsolata. Trianon 50. évfordulóján, 1970-ben írta meg Daruvar történelmi dokumentumkönyvét, Le destin dramatique de la Hongriae címmel. A könyv hatására jellemző, hogy az akkor hivatalban lévő kormányfő, Pierre Messmer, akit a Kádár-rezsim hivatalos látogatásra hívott, a vizitre készülve Daruvar könyvét is elolvasta. Messmer köszönetét fejezte ki Daruvarnak, mondván: így már sok mindent másképp lát Magyarország történelmi múltjára és jelenlegi politikai helyzetére vonatkozóan. A könyv óriási szolgálatot tett, Daruvar neve ugyanis fogalom Franciaországban: a Felszabadulási Múzeumban egy egész vitrin tanúskodik második világháborús fegyvertényeiről. Mennyiben hatott ez a munka a francia közvéleményben kialakult magyarságképre, huszadik századi történelmünkről alkotott ismereteikre? Mindenképpen hatást gyakorolt az elit egy részére. Ugyanakkor az effajta véleményformálás csak egy szűk rétegre hathat, hiszen Daruvar könyve dokumentumkönyv, nem szórakoztató olvasmány. Az átlag franciák történelmi műveltségét, különösen ami a Közép-Európára vonatkozó ismeretekre vonatkozik, nem mondhatjuk túl széleskörűnek. Az egykori clemanceau-i propaganda máig alaposan rányomja a bélyegét az iskolai tananyagra, s így az intellektuel réteg hozzáállását is meghatározza. Akik viszont politikával, történelemmel foglalkoznak, tárgyilagosabban szemlélik az eseményeket. Amikor Francois Mitterand volt az államelnök, egy strasbourgi beszédében elismerte, hogy a trianoni döntés igazságtalan volt, nem vették figyelembe a népakaratot. Ez is arra vall, hogy kezdenek tudatában lenni annak, hogy valami tragikus történt Trianonban. Igen ritkán olvashatunk a francia sajtóban a határon túli magyarság problémáiról. A francia sajtó nem túl gyakran analizálja a romániai és szlovákiai magyar kisebbség kérdését, bár az elmúlt években ittott lehetett olvasni a romániai és szlovákiai magyarok kényes helyzetéről. A franciákban bizonyos fokú bűntudat is 1920-1998 munkálkodik, mert tudják, hogy Trianon hibás döntés volt, ám hajlamosak arra, hogy mások hibáit felnagyítsák, miközben elhallgatják a sajátjukat. Nem szeretnek Trianonról beszélni. Egyébként a tradicionális rokonszenv a román, volt csehszlovák és jugoszláv területek iránt továbbra is jellemző. Felmérések szerint az úgynevezett szimpátialistákon 1956 előtt a magyarok szerepeltek a kelet-európaiak közül a leghátul. Akkor hirtelen az élre került Magyarország. Ha már visszakanyarodtunk a történelemhez: hogyan élte meg a magyar ügyek mellett elkötelezett Daruvar az 1956-os szabadságharcot, s a magyar rendszerváltást? A magyar forradalom után Daruvar rendszeresen részt vett a különböző megmozdulásokon, s Párizsban évtizedeken át segített az október 23-i rendezvények szervezésében. Tüntetéseken vett részt, és politikai súlyát mindig felhasználta a magyar ügy érdekében. 1990-ben nagy reményekkel figyelte a történéseket, és abban bízott, hogy 1956 világtörténelmi presztízsén alapuló „magyar újjászületés” lesz hazánkban. Ám az 1994-es választási eredmények közzététele Daruvarnak óriási csalódást jelentett, és visszavonult minden magyar ügytől. Nem tudja megérteni, hogy egy nép, amely világraszóló példát mutatott, hogyan kell szeretni a hazát és az emberi szabadságjogokat, hiszen föllázadt a hatalmas Szovjetunió ellen, s amelynek annyi mártírja van akik meghaltak a nemzeti függetlenségért - hogy egy ilyen nép, amikor végre isten megadta azt a csodát, hogy szabad lehet, azokra szavaz, akik együttműködtek a megszállókkal. Daruvar újra és újra felteszi a kérdést: „hol van itt a nemzeti önérzet, a büszkeség? Ez nem jobb- vagy baloldali pártállás kérdése, hanem a nemzeti öntudaté.” Daruvar élettörténetét már megjelentették, ám könyvét még nem olvashattuk magyarul. A Lakiteleki Alapítvány kiadója, az Antológia foglalkozik Daruvar könyvének megjelentetésével. Jó volna, ha az előzetes tervek szerint sikerülne megjelentetni ezt a könyvet a választások előtt, ez talán serkentően hatna a magyar ellenzék számára. Udvardy Zoltán Napi Magyarország Trianoni megemlékezés Párizsban AZ ISMERETLEN KATONA SÍRJÁNÁL TISZTELEGNEK AZ 56- M.V.K VEZETŐSÉGI TAGJAI. PONGRÁTZ GERGELY, BÁTONYI SÁNDOR, SZALAI RÓBERT A Franciaországban élő nemzeti érzésű magyarok, az MHBK szervezésében, évtizedek óta minden év június 4-én megemlékeznek a gyászos trianoni békediktátum évfordulójáról. Ebben az évben Magyarországról is hívtak vendégeket. A küldöttséget Pongrátz Gergely az 1956-os Corvin-köz parancsnoka, az 56-os Magyarok Világszövetsége elnöke vezette. A küldöttség tagjai Bátonyi Sándor és Szalay Róbert az 56-os M.V.Sz. elnökségi tagjai voltak. A meghívottak között volt Szarvas József, az 56-os M.V.Sz. angliai elnöke. A vendégeket Fodor Jenő és Breznay Péter fogadta. Rövid párizsi városnézés után a küldöttség tagjai a Diadalívnél tisztelegtek az 1919 és 1989 közötti magyar hősök emlékére. Ezután az MHBK vezetőségi tagjai ebéden látták vendégül a Magyarországról érkezetteket, majd együtt mentek a Párizsi Magyar Katolikus Misszió helységébe. Itt Ruzsik Vilmos főtisztelendő úr mutatott be szentmisét, majd Bogdán Henrik francia nyelven emlékezett meg a trianoni tragédiáról és következményeiről. Ezután Pongrátz Gergely lépett az emelvényre és rámutatott, hogy 1919— 20, 1944-45, és 1956 hősei azonos nemzeti célokért fogtak fegyvert, aminek részét képezte a trianoni békediktátum revíziója is. Ezután átadta az 56-os M.V.Sz. által alapított emlékérmet Németh Istvánnak, aki 1956-ban Budapesten vett részt a forradalomban és Szén Józsefnek, aki azon a véres párizsi tüntetésen vett részt és volt szenvedő alanya, amit a forradalom vérbetiprása után a Szovjetunió és a Kommunista Pártok elleni tiltakozásul szerveztek. Pongrátz Gergely után Bátonyi Sándor, a Magyarországi Trianon Társaság alapító elnökségi tagja mondta el, hogy az 56-os M.V.Sz. karöltve a Trianon Társasággal és más nemzeti elkötelezettségű szervezetekkel, milyen tevékenységet folytat a békediktátum igazságtalanságainak megismertetésére, az emberek felvilágosítására. A megemlékezés hangulatát fokozta, ifj. Fodor Jenő szavalata Wass Albert: ,, Üzenet haza ” című versével. Ezt követően Szalay Róbert a magyar történelem meghamisító inak mesterkedéseire mutatott rá és felhívta a figyelmet e veszély elhárítására. A megemlékezést a Párizsban élő magyar oboaművész, magyar múltat felidéző dallamai és egy francia nyelvű szavalat zárta be. A megemlékezés után a Franciaországban élő magyarok és magyarországi vendégek közös vacsorán vettek részt. Itt elsősorban Trianonnal kapcsolatos kérdéseket vitattak meg, méltatták Yves Daruvár könyvét, ami rövidesen Magyarországon is megjelenik. Majd szóba került a közelmúltban lezajlott választás, melynek során leváltották a posztkommunista-liberális kormányt. Az volt a közös vélemény, hogy az új nemzeti kormány remélhetőleg többet fog tenni hivatalosan a nemzetközi fórumokon a trianoni igazságtalanság jóvátétele ügyében, az országhatáron túl élő 4 millió magyar sorsának enyhítésére. A vacsorán régi barátságok mélyültek el, és új barátságok kötődtek. A megemlékezés megmutatta, hogy 40-50 éve hazájuktól távolélő magyarok, talán még jobban őrzik nemzeti identitásukat, mint az otthon élők, akikből a több évtizedes bolsevista-kozmopolita agymosás igyekezett kiölni a nemzeti öntudatot. Az ilyen és ehhez hasonló közös találkozások hozzásegítenek ahhoz, hogy érezzük, bárhol élnek magyarok szerte a világban, lélekben egy nemzethez tartozunk. RuszJca Erika TRIANON * NEM, NEM SOHA! * TRIANON
