Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-06-01 / 4. szám

4. oldal *2ITTVAKÖfeT 1998 .június-július Nincs mentség! Magyar üldözés az Egyesült Államokban Nemrég került a kezembe Farkas Vladi­mir (Farkas Mihály fia) 615 oldalas könyv életrajza, amelyben a Kassán született, Moszkvában nevelkedett ÁVH-s ezredes beszámol mindazokról a borzalmakról, amelyeket a magyar kommunisták sok­szor Sztálin parancsára, máskor Rákosi Mátyás utasítására, vagy éppen saját el­képzeléseik alapján a magyarság ellen év­tizedeken keresztül elkövettek. A könyv félelmetes dokumentációja mindannak, amiről nagyon sokan nem is tudtak, má­sok csak sejtették a tragédiákat, megint mások pedig pártpolitikai állásuk és véle­ményük alapján szándékosan nem emlé­keztek. A könyv írója, aki a kommunista rendszer egyik legkiváltságosabb szemé­lye volt, megállapítja, hogy az elkövetett bűnökre, gazemberségekre, kínzásokra és halálos ítéletekre NINCS MENTSÉG! A könyv elolvasása során megdöbbentő ké­pet kapunk arról, hogy Sztálin, Rákosi, Gerő, Kádár és Farkas Mihály azt kínoz­tak meg, akit akartak, azt végeztettek ki, akit a Kommunista Párt kijelölt számukra és a parancsot gondolkodás, gátlás, ellen­vélemény nélkül a legaljasabb módon hajtották végre, legyenek az áldozatok a „munkásnyúzó, átkozott és reakciós Hor­thy rendszer” t mberei, parasztok, munká­sok, értelmiségiek, politikai ellenfelek vagy éppen volt szövetséges szociálde­mokraták és meggyőződéses kommunis­ták. (Rajk) Ezt a könyvet minden magyarnak el kellene olvasnia, hogy a teljes igazságot megismerhessék az 1945 utáni 45 esz­tendő történelméről. Mindezeket a gondolatokat csak be­vezetőként írtam le, hogy beszámolhas­sak az elmúlt három esztendő egyik ese­ményéről, amely az amerikai magyarság életében történt és ami kísértetiesen em­lékeztet bennünket Farkas Vladimir könyvének az igazságára: NINCS MENTSÉG! Az Egyesült Államok Igazságügy Mi­nisztériuma három esztendeje kommu­nista módszerekkel üldözte az akroni LORÁNTFFY OTTHONT. A vád az volt, hogy „a Lorántjfiy Otthon a bete­gek felvételénél előnyt ad a magyar szár­mazású betegeknek a feketékkel szem­ben. ” Ez ma az Egyesült Államokban a legnagyobb bűn. Nagyobb mint a gyil­kosság, kábítószer árulás, emberrablás vagy bármi más. Az állam besúgóinak egyike felfigyelt a telefonkönyvben levő hirdetésre, amely „magyar otthonként” említi a Lorántffy Otthont, ahol más európai nyelveket is beszélnek a dolgozók. A besúgó kéme­ket küldött a LORÁNTFFY OTTHON­BA, akik jelentették, hogy ,, véleményük szerint ott egyformán bánnak mindenki­vel és nem észleltek megkülönböztetést. ” Az állam fizetett besúgója azonban ebbe nem nyugodott bele és széleskörű nyo­mozásba kezdett az állampolgárok pén­zén. Többszáz ember megkérdezése után végre akadt két volt dolgozó, aki hajlandó volt az állam számára tanús­kodni a Lorántffy Otthon ellen. (Az egyik hamis papírokkal vetette fel magát a meghirdetett munkára és később ezért elbocsátották, a másik pedig egy gyer­mekkorában állandóan rúgott és vert be­teg személy, aki mindenkiben ellenséget látott és mindenkit mindig büntetni ak­art.) E két „tanú” megszerzése után, az állami besúgó felhívta az Egyesült Álla­mok Igazságügy Minisztériumát és a hajsza megkezdődött. Tizennyolc fize­tett kém jött Washingtonból a Lorántffy Otthonba és rejtett felvevőkkel felsze­relve órákat töltöttek az Otthon felvéte­leket intéző munkatársaival, hazugságo­kat mondogatva és próbálva rászedni az Otthon dolgozóit olyan dolgokra, ame­lyek alapján azután később megbüntet­hetik a magyar otthont. A tizennyolc kém körülbelül 12 órányi anyagot vett fel, melyet azután az Igazságügy Mi­nisztérium emberei órákon keresztül hallgattak, csiszoltak, finomítottak az F.B.I. minden modern technikai szol­gáltatását felhasználva. Végül is - saját törvényeiket is megszegve - nem az Otthon vezetőivel ültek le tárgyalni, ha­nem megjelentek az országos televízió­kon, országos újságokban és a rádió állomásokon Amerika szerte, és elhí­resztelték, hogy „az akroni magyar LORÁNTFFY OTTHON megszegte a törvényeket és ezért majd hatalmas összegű pénzbüntetésben részesül. ” A Lorántffy Otthon többszáz gyaláz­kodó és fenyegető telefonhívást kapott, melyek az Egyesült Államok Igazság­ügy Minisztériumának a hazugságai alapján sokszor veszélyeztették az Ott­hon vezetőinek munkaképességét és éle­tét. A támadások tüzében Dömötör püs­pök, felesége, leánya állt az élen, hiszen az ő kilövésük esetén megszűnt volna a magyar otthon az Egyesült Államokban. A Lorántffy Otthon igazgatósága úgy határozott, hogy felveszi a harcot az Egyesült Államokkal és szembeszáll az állami hazugságokkal az Otthon meg­mentése és megtartása érdekében. Három teljes éven keresztül folyt a harc az amerikai Góliát és a magyar Dávid között. A Lorántffy Otthon ügy­védi költségei állandóan emelkedtek és az állam ügynökei abban reménykedtek, hogy az otthon nem bírja ki a növekvő ügyvédi költségeket, feladja a harcot és bűnösnek mondja magát. „Megegye­zést” ajánlottak fel 1998 januárjában, mondván, hogy „ha a Lorántffy Otthon bűnösnek vallja magát abban, hogy a magyarok javára megkülönböztetést hajtott végre a múltban, akkor az állam nagylelkű lesz” (akár Rajk esetében a kommunisták) és megelégszik a követ­kezőkkel: 1. A Lorántffy Otthon 50.000 dollár bün­tetést fizet az Egyesült Államoknak. 2. A Lorántffy Otthon 500.000 dollárt helyez el a „fekete áldozatok alapjá­ban. ” 3. Dömötör püspök 25.000 dollár bün­tetést fizet. 4. Dömötör Erzsébet 25.000 dollár büntetést fizet. 5. Schmidt Erzsébet (Dömötör püspök lánya) 25.000 dollár büntetést fizet. 6. A Lorántffy Otthon 5 éven keresztül minden héten hirdeti a fekete újsá­gokban, hogy szívesen fogadja a fe­• kete betegeket. 7. Ugyanezt teszi az Otthon a fekete rádiókon keresztül. 8. 5 éven keresztül minden érdeklődő­nek nevét, címét nyilván kell tartani és megmutatni az állam felügyeletet végző embereinek. 9. Minden fekete beteg felvételét jelen­teni kell a megbízott ellenőröknek. 10. Ha a következő 5 év során bűnösnek találják az Otthont megkülönbözte­tésben, akkor az Otthon 1.000.000 dollár büntetést fizet. A Lorántffy Otthon igazgatósága ter­mészetesen visszautasította a magyar otthon megsemmisítését körvonalazó feltételeket. Az állami ügynökök a legvadabb düh­hel vetették rá magukat mindenkire, aki­vel találkoztak. A Lorántffy Otthon ügy­védeit megfenyegették, majd igyekeztek őket nevetségessé tenni. Elmondták, hogy az elmúlt tíz év alatt több mint 370.000 feljelentést kaptak, 30.000 ki lett vizsgálva és csak 30 egyén vagy intézmény vitte a biztos vereség ügyét a bíróság elé. Azt is megemlítették, hogy eddig csak 12 esetben veszített az Igaz­ságügy Minisztérium. Az Igazságügy­minisztérium fanatikus ügyvédei a kom­munistákat megszégyenítő biztonsággal hallgatták ki a tanúkat. A tanúk közül, akik a Lorántffy Otthon oldalán voltak, többet fenyegetésekkel ijesztettek meg. Keresték az Otthon ellen tanúskodókat. Az Otthon több mint 400 volt munkását hívták fel országszerte. Keresték a feke­te áldozatokat. Televízió, rádió és újság­­hirdetéseket rakta be Ohió egész terüle­tén. Hazugságokat kerestek Dömötör püspök és családja ellen, de mindenütt falba ütköztek. Az egyik állami ügyvéd felháborodva mondta az egyik kihallga­­tottnak. „Vajon mivel veszi le Dömötör az embereket a lábukról, hogy senki sem MAGYARORSZAG AMERIKÁBAN! IDŐS - EGÉSZSÉGES EGYEDÜLÁLLÓ MAGYAROKNAK HÁZASPÁROKNAK BETEGSÉGBEN SZENVEDŐKNEK ELLÁTÁS - GONDOZÁS GYÓGYKEZELÉS MÉRSÉKELT ÁRON! ÁLLAMI ENGEDÉLYEKKEL ÉS KITÜNTETÉSEKKEL RENDELKEZŐ MAGYAR KÖZPONT! JELENLEG 140 ÖREG MAGYAR OTTHONA! 100 MAGYAR MUNKÁS MUNKAADÓJA! Érdeklődők írjanak a következő címre: LORÁNTFFY OTTHON 2631 COPLEY ROAD AKRON, OHIO 44321 vagy telefonáljunk bővebb felvilágosításért: (216) 666-1313 - (216) 666-2631 (216) 666-2611 MINDEN ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS A MAGYARSÁG JAVÁRA!

Next

/
Thumbnails
Contents