Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1998-01-01 / 1. szám
16. oldal 1998. január—február • • BECSÜLET NAPJA BUDAVÁR 1998. február 14. “HUNGÁRIA”! FREEDOM FIGHTER MOVEMENT P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio 44135 1945. február 11.-i KITÖRÉS hőseire emlékezünk MNA Gyülekező: délután 14 árakkor a Clark Ádám téren A NATO-csatlakozást támogatók figyelmébe! HÁBORÚ A LAKOSSÁG ELLEN — a militarizált pénzhatalom uralmát felidéző jövőkép — Lelkesítő tudósítással kezdődik a Top Gun című folyóirat szeptemberi száma: Honvédségünk sikeresen teljesítette a NATO elvárásainak megfelelően lebonyolított és a csatlakozás érettségi vizsgájának tekintett Delta V7 hadgyakorlatot. Katonáink jelesre vizsgáztak a rendteremtéssel és az éhséglázadások leverésével megbízott NA TO-alakulatok segédcsapatainak szerepkörében. Felbecsülhetetlen értékű gyakorlati tapasztalatot szerezve a világ bármely éhségövezetében — akár hazai terepen is — szükségessé váló bevetésekhez. A haditechnika és a repülés népszerűsítésével foglalkozó lap beszámolója szerint honvédeinknek egy feltételezett polgárháborús helyzetben kellett a rendteremtésre való alkalmasságukat, rátermettségüket bizonyítani. A helyszín valamely végzetesen lepusztított ország, ahol politikai és gazdasági bűnözők uralják a terepet, az elszegényített lakosságnak pedig meg kell vívnia mindennapos harcát a túlélésért. A Top Gunban arról olvashatunk, hogy a „békeszerződés mára már csak egy pecsétes papír, melynek rendelkezéseit naponta próbálják meg áthágni a környék földönfutóvá tett lakosai. Rengeteg az elszórt fegyver, a hamu alatt tovább izzik a gyűlölet parazsa, bármikor kialakulhat egy újabb polgárháborús tűzfészek. ” A magyar katonák ebben a nehéz helyzetben biztosítják az utakat, a stratégiai fontosságú raktárakat! — Éhesek vagyunk, enni akarunk! — skandálják a bozótból naponta többször is kimerészkedő kiéhezett bandák, amelyeket sokszor már csak a fejük fölé leadott sortűz riaszt vissza az élelmiszer-raktárak megrohamozásától. BULK RATE U. S. POSTAGE PAID CLEVELAND, OHIO PERMIT NO. 780 Magyargyilkolásért is jár kárpótlás? Gyorsan megjelennek a környéken a szervezett alvilágfutárai is, az útellenörző pontokon minden gépjárművet alaposan meg kelt vizsgálni, az utasokat meg kell motozni. (...) a nagy figyelmet igénylő munkát megzavarják a közeli romok közül felbukkanó, botokkal felfegyverzett környékbeliek. ” A tudósítást követő interjúban Fodor Lajos altábornagy értékeli a Delta ’97 eredményeit: „ Ez volt a mi érettségi vizsgánk. (...) Úgy értékelem a gyakorlatot — s ezt megtettem már Székesfehérvárott is, ahol a gyakorlatról Preininger tábornok úr szólt részletesen —, hogy azokat a célokat, amelyeket Végh tábornok úr kitűzött, teljesítettük. Teljesítettük, mert bemutattuk a saját parancsnoki állományunknak, hogy mi az, amit elvégeztünk, hol tartunk, és mi a jövő. ” Lehangoló a militarizált pénzhatalom uralmát felidéző jövőkép. Lehet, hogy szerencsénk lesz, és a NATO rendteremtői elkerülik hazánk területét. Csupán Afrika dzsungeleiben és a közel-keleti sivatagokban kell katonáinknak életüket feláldozni a globalizmusért. Ám az is elképzelhető, hogy a jelenlegi koalíció ismételt győzelmét követően országunkban is szükségessé válik a rendteremtés, az éhséglázadások leverésére kiképzett csapatok tevékenysége áttevődik hazánk területére. A pénz urai nem ismernek kímélelet! VARGA IMRE (Megjelent az Amerikai—Kanadai Magyar Élet 1997. október27-iszámában.) Dr. Kunda Andor írja „A gyávák” című novellájában: „S a vihar már másnap elzúgott a Körös-parti Párizs felett. Elsőízben Várad felett, karcsú, ezüstös gépmadarak jelentek meg. Halkan, búgva közeledtek, majd morgásuk egyre erősödött és végül úgy hangzott, mintha a Sors dübörögne felettük. Jobban mondva felettünk. Mert akkor a felettünk szállógépeken felismertük az amerikai felségjelvényt, s az volt a meggyőződésünk, hogy ezek a mi barátaink és ha ledobják bombáikat, ezek csak őket érhetik. Kíváncsian, megbúvó boldogsággal futottam fel a tüzérlaktanya tetejére, hogy nézzem az amerikaikat. Később csoportokra osztva szárnyaltak felettünk. A tetőn egy légelhárító ágyú volt felállítva. A legénység, egy szakaszvezető parancsnoksága alatt a kis, keskenycsövű ágyú közelében kuksolt. A gépek, úgy tűnt, elhúztak felettünk. „Hol vannak a tisztek?” — kérdeztem a szakaszvezetőt. Elhúzta a száját: „Elbújtak a pincében.” „Maguk miért nem lőnek?” Rámnézett: „Majd bolondok leszünk. Hogy észrevegyenek és lebombázzanak bennünket?!” Ez volt a dicsőséges magyar hadsereg. A gépek Kolozsvár felé tartottak. Valami történhetett, mert az ezüstmadarak rendje megbomlott. Egy csoport, mindössze heten megfordultak és újra visszajöttek Várad felé. Színes vonal rajzolódott a levegőben, mint egy visszahulló magányos Anna-napos rakéta. Az első gép jelzett. A csoport nagy ívben szétszóródott és megkezdődött a bombázás. Mi, bennszülött váradiak boldogok voltunk. Bombázzák Váradot. Elpusztítják a várost, amelyet imádtunk. Dübörgőit az ég, dübörgött a föld. A házak, a templomtornyok füstben és tűzben úsztak. Van Isten! A gépek elvonultak, s nálunk riadót fújtak, futólépésben tartottunk a nagypályaudvar felé. A fűtőházat érte a Lapzártakor érkezett a szomorú gyászhír, hogy Páter PESTI JÓZSEF életének 80. esztendejében, Buenos Airesben visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Nincs jövője annak a nemzetnek, amely elfelejti múltját és elveszti történelmi hivatástudatát! TRIANON^a^aúá^ú^oh^TRIANON támadás. A mellette lévő vasutasviskókat teljesen elpusztította és a beömlő romok maguk alá temettek háromezer színkeresztény magyart. Ezeket kellett volna most nekünk zsidó munkaszolgálatosoknak megmenteni. Utunk a váradi gettó előtt vezetett el. A gettót nagyrészt ekkor már kiürítették. Csak egy csoport maradt még hátra. Az utolsó transzport; ezeket külön házban helyezték el, nehogy kilássanak az átkozott utcákra. Hiába néztünk mereven, szinte delejes erőt szuggerálva tekintetünknek, a falak mögött, senki sem moccamt meg. Pedig ebben a pillanatban, sokukat meg lehetett volna menteni. Nem tudtunk róla, nem vettük észre, hogy a támadás alatt a gettó őrizetlen maradt. A kakastollas, hurka karú csendőrök egytől-egyig eltűntek. Elbújtak a támadás elől. * * * Ássuk a betemetett gödröket és vedrekkel hordtuk a vizet. Ahol nyöszörgést hallottunk, ott abbahagytuk az ásást. A vedreket színültig megtöltöttük vízzel — s kiöntöttük az eldugott kertekben. Mi is deportáltunk. Levente-lőteret építettünk és visszacsavartuk a felkunkorodott vasúti síneket, úgy hogy nem sok vonat járhatott át rajtuk. Egy időben a városi uszoda mellé rendeltek ki bennünket „planírozni”. Semmit sem csináltunk, csak kaparásztuk a földet. Ott egy göröngy sem simult ki, két lépésnyi hely sem lett egyenes. Munkafelvigyázónk Mille hadapródőrmester legalább úgy utálta a magyarokat, mint mi...” (Dr. Kunda Andor novellája Izrael fővárosában Tel Avivban 1971-ben kiadott ,, Tanuk vagyunk” című könyvben jelent meg. A könyvet Gallili— Gemeiner Erwin szerkesztette. KÖEt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station Cleveland, Ohio 44135, U.S.A. ELŐFIZETÉS: Egy évre $25.00 — egyes szám ára $2,25 - Légiposta előfizetés: Egy évre $30.00 A csekket kérjük „Szittyakürt” névre kiállítani. A névvel ellátott cikkek nem feltétlenül azonosak a kiadó, illetve a szerkesztő véleményével, azokért mindenkor a cikk írója felelős. „ISSN 1215-5489”
