Szittyakürt, 1998 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1998-04-01 / 3. szám

XXXVII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM - 1998. ÁPRILIS-MÁJUS

A KÁRPÁTOKTUL LE AZ ALDUNÁIG EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS, EGY VAD ZIVATAR! SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR

A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA

Szavazás vagy választás?

Már csak néhány nap választ el bennünket az 1998-as magyarországi választásoktól és az otthoni politikai gépezet mindent elkövet, hogy csak azok menjenek el szavazni akik a jelenlegi kormány megmaradása mellett kardoskodnak és akiknek érdeke a mostani helyzet fenntartása. Egymás után kapjuk a közvéleménykutató intézetek jelentéseit, és ezekből kiderül, hogy a magyarság elégedett az otthoni helyzettel és újra a jelenleg hatalmon lévőket fogja visszaválasztani. A SZONDA IPSOS és a MAGYAR GALLUP INTÉZET szinte naponta ontja az agymosás céljaira gyártott jelentéseket, és ebben mindent megmagyaráznak azoknak, akik talán nem is értik igazán a jelenlegi helyzetet, mint ahogy nem értették meg az 1994-es választások eredményeit sem.

Mindezekről eszembe jutnak az 1949-es magyarországi választások, amikor mi, fiatal magyarok (és az akkori idősebbek is) azt hittük, hogy minden az előírások szerint történik a szavazásoknál, amíg rá nem jöttünk az ellenkezőjére. A szavazási lázban több órán keresztül vitatkoztunk arról, hogy érdemes-e az akkori egyesült (kommunista) lista ellen szavazni, és lesz-e eredménye egy nemzeti összefogásnak. Voltak, akik jövőjüket féltették, hogy a ,,széllel szemben nem lehet harangozni”, s bár megalkuvásnak tartották, talán még gyávának is a közeledő kommunizmus megszavazását, de egyéni érdekeiket a nemzeti érdek fölé helyezték, és mosolyogva adták le szavazatukat az őket később tönkretevő rendszerre. Voltak, akik elszántan harcoltak a magyarság jövendőjéért és hajlandók voltak mindent kockáztatni csak azért, hogy a nemzet szabad legyen. Voltak olyanok is akik tudták, hogy szavazatukkal nem tudják megváltoztatni a világ folyását, vagy a magyar történelem idegenek által ránk kényszerített alakulását, de mégis ellene szavaztak a rendszernek, hogy saját lelkiismeretüket megnyugtassák, és a rendszer nevében elkövetett halálos bűnök ne hulljanak vissza rájuk a következő években vagy évtizedekben. Jól emlékszem a soproni nyugati szavazó körzet eredményeire, ahol akkor az egyetem hallgatóinak 25 százaléka a hivatalos lista ellen szavazott, vállalva az egyetemről való eltávolítást, hiszen mindenki tudta, hogy a szavazócédulákon a nevek mellett számok is voltak, és így az eredmény az azt ellenőrzők számára ismert volt. Az esti rádió-hírekben a hivatalos jelentés arról számolt be, hogy ebben a körzetben a szavazók 99 százaléka leszavazott és a leadott voksok 99 százaléka a baloldali (kommunista-szociáldemokrata) közös listára lett leadva. Mindez bizonyította, hogy az ellenszavazatoknak valóban nem volt értelme, de bizonyította egyben, hogy az értelmes magyarok nem hajlandók behódolni a hazugságnak, a csalásnak és az idegenek által fegyveresen rájuk kényszerített terrornak.

Az 1994-es választások után egy barátom Magyarországon több mint ezer

személyt kérdezett meg a választások után, akik közül csak 17 ismerte el, hogy Horn Gyuláékra szavazott. Mindez azt támasztja alá, hogy a közvéleménykutatók jelentései nem a közvéleményre és az igazságra voltak alapozva, hanem az előre megállapított számokra, és azért lett igazuk a választások után, mert a szavazati számokat hozzáigazították a hivatalos próféciához. Jobban megértjük mindezt, ha az Egyesült Államok közvélemény kutatóira figyelünk. Az utóbbi években ezek a „próféták” olyan tökélyre vitték jóslataikat, hogy már a szavazások lezárása előtt ismert volt az eredmény. Később egy órás csúszással, a szavazó helyek bezárása után adták le „végleges” jelentéseiket, amikor ott még össze sem számlálták a szavazatokat.

A közvélemény formálás vagy agymosás egyik legkirívóbb példája volt a közelmúltban nyilvánosságra hozott GALLUP jelentés, amely az amerikai vallásos közvélemény félrevezetését szolgálta. Mindenki tudja az Egyesült Államokban, hogy az elmúlt 40 esztendő során a vallásosságot egyre jobban visszaszorítják, az erkölcsöt teljesen lerombolják, a hívőket tökéletesen megzavarják. Amikor azután egyre több hang szólalt fel a jelenlegi „HOLLYWOODI AGYMOSÁS” ellen, akkor a GALLUP közvéleménykutatók kihozták „hivatalos” jelentésüket arról, hogy 1947-ben pontosan ugyanolyan volt a vallásosság az Egyesült Államokban, mint 1997-ben. A jelentés szerint az

amerikaiak 96 százaléka vallásos (ez a szám 40 éve is ugyanannyi volt) 91 százaléka tartozik valamelyik egyházhoz (40 éve is ugyanennyi tartozott) 96 százalék hisz Istenben (negyven évé is

ugyanennyi hitt) 51 százaléka jár rendesen templomba (40 éve is pontosan ennyi járt) és 77 százalék évente többször részt vesz az istentiszteleteken (40 éve is pontosan ennyi volt). Mindezzel azt akarják bizonyítani, hogy az esetleges romlás, süllyedés, erkölcsi fertő nem azért van, mert az emberek kevésbé vallásosak; tehát hamis az az állítás, hogy a vallástalanság okozója a jelenlegi hatalmas problémáknak és bajoknak. A jelentés nyilvánosságra hozatala bizonyítja, hogy az irányított hazugság korában élünk. Az elmúlt hónap alatt 250 magyar testvéremet kérdeztem meg, vajon megkeresték-e őt a GALLUP emberei, hogy mi a véleménye a vallással kapcsolatban. Egyetlen egy nem mondta azt, hogy igen.

Ugyanez vonatkozik a Clinton statisztikára. Mindenki tudja, hogy az amerikai közvélemény 75 százaléka elítéli Clinton elnököt erkölcstelen viselkedéséért, sorozatos hazudozásaiért, diktátori intézkedéseiért, de a „hivatalos statisztikusok” azt bizonygatják, hogy az amerikai nép 75 százaléka Clinton mögött van, amiből ők arra következtetnek, hogy az amerikai nép nem tö.rődik az elnök erkölcsével, igazmondásával és diktátori tevékenységével, és tűzön-vízen át támogatja az elnököt. Ezzel kapcsolatban hónapok óta kérdezgetem az embereket, hogy mi a véleményük, és eddig alig találtam egy tucatnyit, aki helyeselte volna az elnök viselkedését, de egyetlen egyet sem találtam, akit a „közvéleménykutatók” megkérdeztek volna. Mindez azt bizonyítja, hogy tervszerű és tudatos hit, erkölcs és tekintélyrombolás folyik az Egyesült Államokban egy kis csoport

részéről - hasonlóan a kommunistákhoz - akik 80 esztendőn keresztül tették ezt a Szovjetunióban, és 45 éven át az általuk megszállt országokban. Lenin azt mondta egyszer, hogy a hazugságokat

addig kell ismételni, amíg azok igazsággá válnak az emberi agyakban és a történelemben. A magyar és az amerikai közvéleménykutatók jó követői mesterüknek.

Mindezek után térjünk vissza a magyarországi helyzetre. 1998 májusában Magyarországon nem választások lesznek, hanem szavazás lesz. Magyarországon 1947-ben voltak utoljára választások, amikor is a nemzet leszavazta és szemétdombra dobta a kommunistákat. Azóta a bolsevikok is megtanulták a játékot és csak szavazni engedik az embereket, de nem választani. Talán úgy lehetne egész pontosan megfogalmazni, hogy: ,,szavazhatnak az idegenek által számukra kiválasztottakra. ” Ezt az igazságot kell a köztudatba vinni. Ki kell mondani: Rákosi, Kádár, Antall, Horn és Göncz egytől-egyig idegenek által nyakunkra ültetett szolgák, akik hűségesen és túlságosan is kiszolgálták, kiszolgálják uraikat a saját hatalmon maradásuk érdekében. Rá kell mutatni, hogy ők csak bábok, akiket idegenek rángatnak a magyarság feje felett, saját piszkos céljaik végrehajtására. A magyarságnak nem szavazni, hanem választani kellene, ha lenne kiből. Régi igazság, hogy egyből nem lehet választani, de kenőből sem, ha mindegyik ugyanazt az urat szolgálja. Ez a tragédiája az amerikai „demokráciának” is. Kétszázötvenmillió ember akaratát kilenc ember bármikor meg tudja változtatni! Az egyesült államok lakosságának 96 százaléka nem tudja végrehajtani akaratát az iskolai ima, a tízparancsolat, vagy Jézus képének az iskolákban és állami irodákban való kifüggesztésében.

Az 1998-as magyarországi szavazásokkal kapcsolatban ki kell jelentenünk, hogy Magyarországnak csak akkor van jövője, ha majd választani tudnak a magyar érdekeket képviselő, és az azt nem képviselő politikusok között. Ha lesznek magyar vezetők, akik ki merik mondani a magyarság fájdalmait és igazságot követelnek nemzetünknek. Ha hajlandók vagyunk áldozatot vállalni népünk jövendőéért. Ha a magyar politikusok nem élni akarnak a magyarságból, hanem élni akarnak a magyarságért. Ha le merik leplezni a bábokat és a mögöttük álló rabszolgatartókat! Ha nem egyéni, nem is párt érdek, hanem a nemzet érdeke lesz mindenek előtt és mindenek fölött a magyar politikusok vezérfonala. Ha hittel, munkával, áldozattal és nemzeti öntudattal tudunk jobb életkörülményeket teremteni minden magyarnak. Idegenek pénze az idegenek hatalmát építi csupán. Idegenek hadserege nem fogja Magyarország érdekeit védelmezni. Idegenek gondolatai nem fogják magyarnak tartani a magyart!

Az 1848-as parancs ma is időszerű: „Válasszatok!” És ha ma még nincsen kikből, akkor azon dolgozzatok, hogy holnap már legyen! Adjon az Úristen vezetőket a magyarnak! Adjon hozzá értelmet és bátorságot, történelmi múltat ismerő és nemzeti jövendőt biztosító magyar harcosokat! Mert mi amerikai magyarok még mindig hiszünk Magyarország szabadságában és a magyar igazság feltámadásában!

Dr. Bakos Gyula

AZ ÁRPÁD EMLÉKMŰ ÓPUSZTASZEREN, AZ ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉS (896) SZÍNHELYÉN