Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-09-01 / 5. szám
1 \ 6. oldal «ITTVAKÖfcT 1997. szeptember—október Elhallgatott évforduló KOPPÁNY VEZÉR Az idén van ezer éve annak, hogy Koppány vezért — őseink legnagyobb szabadságharcosát — belső testvérháborúban, idegen ellenség segítségével leverték és kivégezték. A hazai sajtó mélyen hallgat erről a nagyjelentőségű évfordulóról, miközben belső ellenségünk politikusai még mindig átkot szórnak rá, ha megemlítik, mint legutóbb Göncz Árpád és társai. Ám a nemzeti erők oldalán is süket csönd övezi Koppány vezért ezen évforduló kapcsán. Néhány összefüggést szeretnék felemlíteni az évfordulón, mert Koppány vezér a mának is üzen, örök tanulságul: a szabadságharcunkat folytatni kell! A „Magyarország történeti kronológiája” négykötetes lexikon is csak egyszer említi Koppányt, éppen a 997- es kivégzésének événél (Akadémiai Kiadó, 1983). Idézem: „Tar Zerind fia, Koppány somogyi herceg a nomád hagyomány (jogszokás) alapján magának követeli Géza fejedelem özvegyét, Saroltát, valamint a fejedelmi hatalmat. István fejedelem a feleségével, Gizellával Magyarországra jött német lovagok (a seregét vezető Vencellin és társai) segítségével Veszprém mellett legyőzi Koppányt.” Ma Magyarországon lehetetlen lenne olyan könyvet beszerezni, amely bővebben tárgyalná Koppány vezért és legyőzetését. De, hogy mennyire a bosszú és gyűlölet fűti a mai magyar katolikus egyházvezetést, az abból is látszik, hogy 1996- ban iskolás gyerekekkel játszatták el Szent István győzelmét, amiközben a gyerekek fakardokkal „vagdosták le” a Koppányt megszemélyesítő szereplőt. Ezt a TV is mutattta, egy országos „vetélkedő” keretében, amelynek eredeti célja a korabeli igaz történelem megismertetése lett volna. A fentebb említett kommunista lexikon is úgymond nomádnak állítja be a korabeli magyarokat, holott az akkori magyarság Európa legfejlettebb ősi kultúráját képviselte. Néhány TV műsorban azért felbukkan egy-egy dunántúli település Koppány vonatkozása, de a hallgatás falát a helyi történészek nem tudják áttörni. A közelmúltban éppen Somogyvárt (Somogy megye) mutatták, ahol Koppány vára volt. A Veszprém megyei Bakonykoppány még a nevét is őrzi, ahol kápolnája volt. Vajon milyen hagyományőrzés folyhat a kis bakonyi faluban Koppányról? Pár évtizede Komáromhoz csatolták annak nyugati részét, amely falut Koppánymonostornak neveznek mind a mai napig. így közigazgatásilag Komáromhoz tartozik. Itt az álatalános iskolát ugyan Dózsa György névre keresztelték Rákosiék alatt (korabeli felfogás!), de az iskola belső falán emléktábla őrzi a település ősi nevét. Itt hagyományápolásról szó sem lehetett egészen az utóbbi két évig, amikor az iskolavezetés már eljutott odáig, hogy a gyerekekkel honfoglaláskori jelmezben felvonulást tartottak, de ami a legfontosabb lenne — a Koppány-hagyomány feltárása — az még várat magára. A város a közelmúltban elhunyt kitűnő helytörténésze. Kecskés László „Komárom az erődök városa” című könyvében (1984) ez a mottó áll: „Ne csak szeresd, tudd is, miért szereted szülőföldedet”. S ebben a könyvében térképpel, táblázatokkal bemutatva bizonyítja a szerző a Koppány birtokokat, valamint a többi magyar törzsek, máig is megmaradt településnevét, melyek java átnyúlik a 997—1997 Csallóközbe is. István hatalomátvétele után ezen terület így alakult a könyv szerint: „A várbirtokok összesége képezte a komáromi vár megyéjét, melyet Ketel vezér egyeneságú leszármazottai Katapán( Koppány) nemzetség szállásterületéről sajátították ki. Az átszervezés után az egykor Ketelnek juttatott területnek kb. egyharmada lett a várispánságé, másik harmada a királyi udvari, a harmadik harmad pedig — még mindig tekintélyes terület — megmaradt a Katapánok (Koppányok) tulajdonában.” Tehát itt a Duna-part közelében volt a Katapán-monostor, a mai Koppánymonostor. Sajnos ezen a környékén régészeti és egyéb feltárások még nem történtek. Érdekesen ír a „A magyar nép története” című könyv (Művelt Nép, 1953) marxista szerzője: „A lázadás a dunántúli Koppány vezetésével tört ki. István azonban kísérete, a német lovagok és az egyház fegyveres segítségével leverte őket. Koppányt felnégyeltette és a lázadók birtokait elkobozta. Ebből jutalmazta birtokadományokkal híveit, a német lovagokat és az egyházat. így pl. hatalmas birtokokat adományozott a pannonhalmi bencés apátságnak.” Érdekes, máig szóló ez az összefüggés. Az ősi magyar tulajdonost kifosztották, legyilkoltatták idegen erőkkel, miközben a zsidókereszténység szálláscsinálóit megjutalmazták. Ezer év alatt ez olyan jól sikerült, hogy a mai pannonhalmi főapát (Várszegi Asztrik) a kommunista-marxista párbeszéd folytatójaként a zsidókereszténység egyik legerőszakosabb szószólója. Lényegében Szent István óta a magyar föld jogos tulajdonosát, a magyar parasztot jobbággyá tették, a templomokban latin (idegen!) imádságra kényszerítették közel ezer éven át. így nem csoda, hogy a magyarság nemzetfenntartó erejét megtörték, a nemzet gerincét megroppantották, a magyarirtást most nem számítjuk. Ideje lenne szembenéznünk nemcsak a történelmi tényekkel, hanem a következményekkel és összefüggésekkel is. A keleti ortodox-keresztény egyházak — velünk szemben — óriási előnyre tettek szert ezer év alatt, mert náluk a hitoktatás, az igehirdetés mindenütt nemzeti nyelven folyt, és az ő papjaik voltak a nemzeti kiállás és öntudat leghívebb harcosai. Forray Zoltán Tamás írja „Árpád a papkirály és a mágusok titkai” című könyvében (1994): ..István király törvénye már foglalkozott a magyar keresztény papság által is használt (!) régi magyar betűkkel és vésetekkel, a jobbról balra való „pogány” írás büntetése mellett tűzzel-vassal való kiirtásával. A magyarság a pápaság behozatala előtt írástudó, művelt nép volt, mivel eleinte a papság is a magyar írást használta.” Tehát joggal mondhatjuk, hogy a hódító, erőszakos római (Saul rabbi, Szt. Pál) zsidókereszténységnek „köszönhetjük”, hogy nomádnak, pogánynak tartottak bennünket (ma is ezt hangoztatják), ránk kényszerítették a latin írásbeliséget, idegen csapatokkal verették le szabadságküzdelmünket, idegeneknek adtak birtokokat és hatalmat, miközben a magyar ősműveltséget és kultúrát tűzzel-vassal irtották. Nem véletlen, hogy az utóbbi pár évben felszínre törtek ezek a korábban agyonhallgatott kérdések, melynek egyik legjellemzőbb jelképe nekünk Koppány és kivégeztetése. Grandpierre K. Endre így írt erről a Szittyakürt 1990. januári számában: „Nem fér kétség ahhoz sem, hogy az ádáz, életre-halálra menő viaskodás oka, főoka, tétje nem az új hit elfogadása vagy elutasítása volt, hanem a nemzeti függetlenség megőrzése, illetve elragadása: Koppány és serege nem a kereszt, s kereszténység ellen ragadott fegyvert, hanem a szabadságért. (...) Kopány sorsától meg kell rendülnie, akiben szív és lélek él. Mivel érdemelte ki ezt a szörnyű ítéletet, amely megoldásra váró sötét titkoktól terhes? Különös, hogy ezer éven át senki sem akadt fenn ezen az embertelen ítéleten, s számunkra érthetetlen okain, célzatain. (...)__embert, fővezért, királyi herceget négyfelé darabolni! — miféle vallás nevében, miféle emberi szellem rendelheti el ezt? (...) Szélesebb összefüggésben kell e rémtett célzatát keresnünk. Koppány vezérnek felkelése sem helyi jellegű megmozdulás volt, miként erre már utaltunk, hanem országos, nemzeti felkelés. Feldarabolásának véres üzenete is csak az országnak szólhat, az egész magyarságnak és éppen ezért fontos fölfejtenünk.” Koppány óta több ország- és nemzetdarabolásban volt részünk. A legutolsó Trianonban (1920) és Párizsban történt (1947). 1945 óta az idegen megszállók folytatják a magyarüldözést, a magyarirtást — és a nemzet, a magyarság még mindig nyolc részre van szaggatva. Koppány vezért négyfelé vágták, most a magyar nemzet nyolc országban sínylődik, szétdarabolva. Az úgynevezett „Koppány-torony” ábrázolása az 1940. szökőesztendőre kiadott, Nagy Sándor Kászon által szerkesztett „Magyar Naptár’-ban. A kép rovásbetűkkel készült felirata: ŐSÖK TORNYA Ha van Koppány vezérnek mához szóló üzenete, az csak az lehet, hogy ne tűrjük az idegen megszállást, a nemzet, az ország feldarabolását, hanem az egyesítésén munkálkodjunk. Ezeréves szabadságharcunkat még szívósabban kell folytatnunk a belső ellenség és az idegen betolakodók ellen. Természetesen az idegen történetírókat is félre kell állítani! Koppány vezért pedig a Árpád-sávos lobogóinkra — mint példaképet tűzhetjük: Ebben a harcban ki kell tartanunk a végsőkig! Történelemszemléletünkben pedig Koppányt és az ősmagyar hősöket méltó helyükre kell illesztenünk. Ősmagyar hagyományainkat, kultúránkat a végsőkig meg kell védem! GÁBOR Fényes magyar győzelem---------------------907. július 3—7.---------------------Van most egy évfordulónk is, amelyről keveset tudnak: 1090 évvel ezelőtt, 907. július 3—7. között dőlt el Árpád sorsa, de a magyarságé is. 1090 évvel ezelőtt a pozsony—bánhidai csata fényes magyar győzelemmel végződött! A németség 907-ben százezres hadsereget gyűjtött össze egész Európából, hogy „Gyermek” Lajos király alatt Nagy Károly szellemében egy újabb frank-német-római birodalmat állítson fel. Gondolván, hogy amint az Avar Birodalommal korábban elbántak, úgy a magyar sem lesz akadály. A Dunán hajóhaddal megerősítve, a folyó jobb- és balpartján egyszerre óriási seregek vonultak a magyarság ellen. Árpád apánk hősiessége és hadvezéri tehetsége itt mutatkozott meg. Először a Duna jobbpartján felvonuló német sereget semmisítette meg, majd taplós-tüzes messzehordó nyilakkal az utánpótlás hajóhadát gyújtotta fel, és átusztatva a Dunán a balparti német sereget is felmorzsolta. Elesett a küzdelemben az európai ellenség színe-java. Elesett Dittmár salzburgi érsek, Luitpold bajor herceg, több tucat püspök, gróf, főnemes és lovag. Őseink a magyar gyepüt, a határt az Ennsig kiterjesztették. Ezután a fényes magyar győzelem után több mint száz évig, öt generáción keresztül a Nyugat nem próbált ellenünk hadjáratot indítani, egészen Szent István idejéig. De elesett a küzdelemben Árpád három fia: Jutás, Üllő, és Tarhos is. Ő maga is halálos sebet kapott, és nem sokkal később meghalt. 907-ben, ezerkilencven évvel ezelőtt Árpád apánk küldetése beteljesedett. Árpád tehát nemcsak hont szervezett, de azt meg is tartotta élete árán is! Ezután az ország uralkodói Magyarországon és Magyarországról uralkodtak, egészen 1526-ig, a mohácsi vészig. Ebből az a tanulság, hogy ha csak magunkra számíthattunk, akkor csodákra voltunk képesek. A habsburgi ármány és álnokság a mohácsi csata után ellopta a trónt és utána majdnem 400 évig idegenek uralkodtak rajtunk. Történelmünk e négyszáz éves korszaka alatt őseink folyamatos állandó harcot vívtak a Habsburg-uralom ellen. Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi, Kossuth mind ezért küzdöttek. Az utolsóelőtti Habsburg-gonoszság az 1848—49-es szabadságharc leverése után született. A büszke, nemes magyar nép addigi lelki erősségét a szkítaszittya, hun, avar, magyar származási folytonosságot akarták mindenáron eltüntetni. Ezért kitaláltatták meghívott német tudósokkal a máig is élő finnugor észak-szibériai származás meséJét- Forray T. Zoltán ‘Magyarország mai határaira végleges békét fölépíteni nem lehet!” — Bethlen István (1928) i
