Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)

1997-05-01 / 3. szám

12. oldal ÍZITTVAKÖfcT 1997. május—június is törzsekben éltek. Amely törzs csat­lakozik a nyugati császársághoz, Ró­mától királyi koronát kap. Ilyen törzsi királyok menekülnek Attilához, saját császárjuk terrorja elől, aki, ha meg­szerzi tőlük a Rómától kapott koronát, mint az egyház tulajdonát, akkor őket besorozza a birodalmába földjükkel, népükkel együtt. így kezdődik a harc a két császárság között. Van amikor hosszú ideig békességben élnek. Pl. mikor a frank Nagy Károlyt, aki egye­síti a nyugat-európai keresztényeket, császárrá koronázza Hadrian pápa, a mai nagy német városban, Aachenben, amely akkor a frankok földje... Ezen a koronázáson ott van a kelet-római császárnő Iréné is... Majd ismét kez­dődik a háborúskodás. Ebből az idő­ből származik a Bolond vezérrel tör­tént legendánk alapja, aki egyetlen csapással beüti a bizánci vasérckaput, mert nyugatnak készül... De ide tartozik a magyarok, nemzeti gyászt kiváltó nagy tragédiája: Árpád fejedelem halálos sebet kap a nyugat­római császártól, akit feltartóztatni igyekeznek a magyarok, mert a keleti császárság megdöntésére indultak. A mai Bánhida nevű község környé­kén történik az összecsapás. Elődeink a helyet egy óriási vasérc turulmadár emlékművel jelölték meg az utókor számára. Az utókor a kommunizmus össze­omlása után úgy találta, hogy a turul­madár szárnyait, stb. az idő vasfoga kikezdte; de hogy valójában mit jelent azt nem is tudták. Jómagam a hazai újságokból olvastam, hogy találgatják: vajh mit akar jelenteni; hogy azután megjavítva visszahelyezték-e vagy nem — arról már nem tudok. Elődeink már előbbi hazájukban is keresztények voltak és alkotmányos keretek között éltek. Alkotmányuk értelmében, de a nyugati egyház szerint is a kél egyházoktatás, a krisztusi egységes kereszténységgel is összeegyez­tethető volt. A nyugat-római császári közoktatás szerint pedig minden barbár, pogány, vad, aki kívül esik a nyugati kultúr­körön, annak meghódítása vagy meg­semmisítése üdvözítő. Honf oglaló őse­ink tehát pogányok, barbárok, vadak voltak, amíg a nyugati kultúrkörhöz nem csatlakoztak. Szent Istvánnak tehát a pápa nem azért adta a koronát, mert megtérítette a pogány, vad, barbár fajtáját, hanem azért, mert csatlakoztak a Nyugat- Európában kialakult ,.királyság” in­tézményéhez. Azt pedig nem Szent István döntötte el, hogy csatlakozza­nak, hanem az országgyűlés, amely őt „királynak "választotta, terjesztette Jel a pápához felszentelés végett. Miből világosan láthatjuk, hogy a nemzet választotta a nyugati intézményekhez való csatlakozást, —- de az ősi jogon gyakorolt uralkodást, ahogy azt a sza­bad király választó nemzet országgyűlé­se előírta az ősi alkotmány szemelőtt tartásával, amely szerint — minden hatalom a nemzet szabad akaratából fakadhat. Gondoljunk csak arra, hogy halála előtt Szent István arra kéri a nemzetet, hogy Jüggessze Jel az alkotmányos szabad királyválasztó jogát arra az időre, míg az Arpád-ház ki nem hal. Ez a szabad királyválasztó nemzet az alapja a Kárpát-medence népi tár­sadalmának. Ebbe biztosítva van a legtisztább demokrácia. Magyar Jáj­­tánk szabadságszerető, éppen ezért tisz­teletben tartja mások szabadságát is. Mielőtt a nyugati királyság intézmé­nyéhez csatlakoztak volna, Szent Ist­ván felosztja az országot tíz egyházke­rületre. A z egyházkerületek élére ma­gyar főpapokat helyez, de olyanokat, akik nemcsak nevükben, de származá­sukban is magyarok. És lerögzíti, hogy e tíz legnagyobb képviselőjét Rómá­nak, csak a magyar országgyűlés ter­jesztheti fel felszentelés végett... A nyugati egyházzal elismerteti ó­­hitünk kegyes szívű Istenanyjának, Bol­dogasszony Anyánknak tiszteletét és székesegyházat épít a nyugati egyház Istenanyjának, Szűz Máriának tiszte­letére, akinek eddig nem volt hajléka a nyugati császárságban. Szűz Mária tisztelete, csak a XI. századfelé fejlődik ki — a magyarok segítségével. Ezzel megteremtik a magyarok a békét a két egyház között. Kelet-Európa és Dél­kelet-Európa népi társadalmai fölé nyu­godt idők érkeznek. A két egyházfő elismeri és kinyilatkoztatja, hogy a magyarok az egységes keresztény egy­ház védőbástyái— tehát nem a nyugati kereszténység és nem a keleti keresztény­ség, hanem az egységes kereszténység védőbástyái. Ez a tett azonban már az országépí­tők érdemei, de akik minden törekvé­sük központjába az elődöktől örökölt törvényeket tették. Ez az országépítés pedig történt a 10—11. században. Európa kellős köze­pén a mai Németország, amely több Szabó Iván Nagy hajsza indult mostanában, úgy április elején, a szocialisták és liberáli­sok körében. Belekapaszkodtak Ma­­czó Ágnes egy kijelentésébe, mert ő magyar-gyűlölőnek titulálta Rákosi- Róth Manót. Előálltak a követelések­kel: a Kisgazdapárt vonja vissza az ötgyermekes magyar asszony ország­­gyűlési alelnöki megbizatását, akinek szerintük még az országgyűlésben sincs helye, tehát mondjon le képviselői mandátumáról is. A Kisgazdapárt el­nöke nagyon ügyesen vágott vissza, kijelentvén, hogy Maczó Ágnes nem követett el antiszemitizmust, és esze ágában sincs visszahívni posztjáról. A Keresztény Demokrata Párt is a védelem álláspontjára helyezkedett. A Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz eddig még — tudomásom sze­rint — hallgatott. De nem úgy a Magyar Demokrata Néppárt, amely a Magyar Demokrata Fórumból vált ki. Előbb Jeszenszky, Antall sógora szó­lott és ítélte el az antiszemitizmus új jelenségét, majd pár nap múlva maga a pártelnök, Szabó Iván tette ezt nagyon ízléstelenül. Aznap adott hírt a televízió Benjamin Nyetanjahu izraeli miniszterelnök nyilatkozatáról, ami­ben az illető nagy szenvedélyességgel és erős gesztikulációkkal jelentette ki, hogy tovább építik a lakótelepet Jeru­zsálemben. Szabó Iván is hasonlóan emelt hangerővel ítélte el az antiszemi­tizmus újabb „megnyilvánulását” és magából kikelve kijelentette, hogy akár mezítláb is elfogják taposni a hamu alatt lapuló antiszemitizmus parazsát. A kormánypártiak önfeledten tapsol­tak és egymás után dicsérték Szabó Iván állásfoglalását és biztosították támogatásukról. Noná, majd nem! Merthogy Szabó Iván javasolta azt is, hogy együttesen kell az efféle jelensé­gekkel szemben fellépni. Nos, hát hogy állunk ezzel az üggyel a józan ész fényénél? Igaz, hogy Maczó Ágnes Róth Manónak nevezte Rákosit és a tetejében magyargyűlölőnek is. De vajon nem felelt meg a valóságnak az, hogy Rákosi magyargyűlölő volt? Hi­szen az egész politikai szereplését ez jellemezte. Sehol ilyen kegyetlen nem volt az ún. népidemokratikus rendszer, mint Magyarországon! Ennyire nem­zetellenes sem! Sőt, a többi, ún. testvér­országban szinte sovinisztikus irányzat­uralkodott a hivatalos internaciona­lizmus színei alatt... Jónéhány évvel hercegségből állt valamikor, csak a 19. században érte el mai formáját Bis­marck kancellár alatt, aki egyesítette a nagyhercegségeket, amelyek valójában hasonlóak voltak a 9—10. századbeli magyar törzsszövetségekkel. — Bis­marckot ,, vaskezű kancellárnak "neve­zi el a történelem, a magyar országépí­tőt, Szent István királyt pedig „véreskezű szentnek ". Szent István nem a mai formájában ismert koronát kapta Szilveszter pápá­tól, hanem csak annak Jelét. Tehát azt nem ajánlhatta fel Szűz Máriának. Ott két korona van összeforrasztva. A két koronát eggyé majd csak Szent István késői utódja, Szent László f orrasztatja. Az egyik fele — amelyik a homlokát éri — az Árpádok családi értékéből való, az a Dukál János-féle, valójában az ősi szittya királyság koronája. Innen való az Alkotmány, a Törvény őre, az uralkodói pálca vagy jogar is. Szent István az uralkodói pálcát, a törvények őrét, vagyis a jogart megtartja. Tehát az ősi törvények alapján uralkodik... És azért sem ajánlhatta fel a magyar koronát Szűz Máriának, mert mint az előbbiekben mondottam, a Nyugati Egyház Istenanyjának kultusza csak ezelőtt Fekete Sándor író-újságíró írta le, hogy valamikor az ötvenes években, tehát a magyarországi kommunizmus delelőjén egyszer Rákosi magához hi­vatta őt, aki akkoriban a központi pártlapnál, a Szabad Népnél dolgozott. Hosszas csevegés közben Rákosi egy­­szercsak föltette a kérdést: Tudja-e Fekete elvtárs, hogy a tanácsköztársa­ságban miért volt Garbai Sándor, a nemzsidó az elnök? Persze, hogy Feke­te elvtárs nem tudta, Rákosi elvtárs viszont tudta, és meg is mondta: Azért, hogy szombaton is legyen valaki, aki aláírja a halálos ítéleteket. Majd így folytatta Rákosi: Magára, mint nem­zsidóra is azért van szükségünk, hogy szombaton Ls megírja a szükséges cikke­ket. Ez nyílt vallomás volt a zsidók és nemzsidók közötti viszonyról egy ille­tékes szájából. Nos, ez egy kis részlet, ám a Rákosi-, Gerő-, Révai-, Farkas­csoport politikáját mi a tényekből meg­tudtuk, meg tudjuk ítélni. Olyan ször­nyű terroruralom volt ez, hogy szükség­­szerű volt a robbanás 1956-ban. És nekünk nemcsak dicsőséget hozott, de 25.000 halottat és 200.000 menekültet is. Nagy árat fizettünk mi, történelmi jelentőségű tettünkért; csak az a baj, hogy érdemeink után nem jött a juta­lom a nagypolitika részéről. Igaz, a szellem nagyjai világszerte hódoltak nemzetünk előtt. És a jelenlegi „nagyok” ott a magyar országgyűlésen tudnak-e logikusan gon­dolkodni? Gondolnak-e arra, hogy min­den jelenségnek megvan a maga kivál­tó oka?! így az antiszemitizmusnak is. Mert volt és van antiszemitizmus ná­lunk is, és az egész világon is, ahol zsidók élnek... Mert 56-ot említettük az előbb: Boldoczki János, az 56-os moszkvai nagykövet, szovjet kérésre véleményt adott — írásban — az események okairól és megállapítja: a Rákosi-kormányban a miniszterek nagyszámban zsidók voltak, és ahol nem, ott a miniszterhelyettes volt zsidó, akinek a kezében volt a hatalom valójá­később, a II.—12. században fejlődik ki. Szent László azért dolgoztatja, öt­vöz te ti egybe a két egyházi jelentőségű koronát, hogy szimbolizálja vele az egységes kereszténységet; tehát nem keleti és nyugati, hanem egységes keresz­ténységet. Azért van csend és békés fejlődés Kelet- és Délkelet-Európában az Árpádok utódai, valamint Mátyás király, a Hunyadiak alatt. Napjainkban ismét a Kelet—Nyu­gat közötti harc tombol a látható, fellobbanó harcokban. Olyan képet látunk a térségben, mint egykor a honfoglalók láttak. Az egységes keresz­ténység romokban és a megsemmisülés felé közeledik. Sorainkban olyan szel­lemiségű úszítók járnak, akik idegenek azzal a térséggel, de a keresztény Euró­pával szemben is. Meggyőződésünk, hogy a magyar honfoglalók és a ma­gyar országépítők által mutatott út az egyetlen út, amely kivezetheti a végő összeolmásfelé vezető úton nemcsak a térség, de az egész euróai társadalmat. Én személyszerűleg így — ahogy elmondottam — értékelem napjaink­ban a honfoglalás tényét. Köszönöm türelmüket. ban. De nagyjából nem változott a helyzet Kádár—Aczél idejében sem. És itt kapcsolódunk a mához. Most a Maczó-ügy kapcsán — elnézést kérünk a fölületes szóhasználatért — egyik „honatya” arra utalt, hogy 90 után is félő volt, hogy fölszinre kerül valami erőteljes antiszemitizmus... De hogy mégsem, annak oka a magyar józan­ságban keresendő. Ezt mi mondjuk. Most pedig itt vagyunk egy nagyon lényeges pontnál: Csak antiszemitiz­mus van Magyarországon? Csak a magyarság körében van kirekesztő haj­lam, faji gyűlölködés? Tehát még min­dig érvényes a megbélyegzés, hogy mi vagyunk a bűnös nemzet és a zsidók pedig született demokraták? Az egyik oldalon vannak az ostorozandó hibák, a másik oldal hibáira még csak utalni sem szabad, a legóvatosabb megfogal­mazásban sem. Nos, ez a valódi fajel­mélet... No persze mi sem vagyunk szentek, mi sem vagyunk hibátlanok. De rosszabbak sem, mint más nemzet. Sőt! Németh László, aki nem, nevez­hető fajgyűlölőnek, bár sok támadás érte, mert éppen tárgyilagos volt mind­két irányban — annak idején a háború alatt az országot járván jóleső érzéssel megállapította, hogy a magyarok kö­zött sokkal kisebb a gyűlölködés, mint a nemzetiségiek körében. És a legújabb időkben? Ki esett nagyobb túlzásba? Mert gyaláztuk-e mi a zsidóságot, amikor Landeszman azt állította rólunk, hogy mi csak a bőgatya és fütyülős pálinka előállítá­sára vagyunk képesek? A keresztény templomokban éneklik Dávid zsoltá­rait, nem gondolván arra, hogy Mózes megölt egy egyiptomit, mert az meg­ütött egu zsidót. Vagy bántottuk-e a hatágú csillag méltóságát, amikor egye­sek a Magyar Szentkoronát svájci sapkához hasonlították? Annak idején hangoztatták a kritika és önkritika jelszavát. Nem ártana már egyszer alkalmazni is — a kétoldalúság jegyé­ben. Az igazság és a béke érdekében. Dr. Komáromi Szilveszter FIGYELEM A SZITTYÁKÉRT VILÁGHÁLÓZAT HONLAPJA ELÉRHETŐ A KÖVETKEZŐ CÍMEN: http://wcb.cetlink.net/~sziUya/ A SZITTYÁKÉRT DRÓTPOSTA ( email) LEVELEZÉSI CÍME: szittya@cetlink.net Kérjük kedves olvasóinkat akik számitógéppel és cmailel rendelkeznek ________küldjék be cimükct a SZITTYÁKÉRT cmailrc. szoclibis megdicsőülése

Next

/
Thumbnails
Contents