Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-05-01 / 3. szám
1997. május—június íZITTVAKÖfcT 11. oldal Honfoglaló őseink emlékének tisztelegve ifef — M. Katonka Mária ünnepi beszéde — Összejöttünk, hogy a Honfoglalás 1100. évfordulóján kegyelettel adózzunk Honfoglaló Őseink emlékének. Hogy a felséges Isten megáldotta lépéseiket — utódaikban — nem hagyta el és nem hagyja el őket, s ez bizonyítja, hogy élünk, és élni akarunk abban a Hazában, amelyet ők szereztek nekünk. A montreáli Szent István Magyar Kultúregyesülettől azt a megbízást kaptam, hogy próbáljak meg rámutatni arra, hogy rajtunk magyarokon kívül, Európa számára — terhet vagy fejlődést, eredményt bízott-e a magyar honfoglalás?... Mivel a legutóbbi időkig csak, mint Európára szakadt terhet emlegetnek bennünket. Én nem vagyok nagy előadói képességgel megáldott egyetemi tanár. Az általam elmondottakat is leírtam előbb, hogy akadás nélkül mondjam el az alábbiakat — mint az én meglátásaimat, az általam olvasott és sok minden más, kapcsolatos tárgyakkal foglalkozó könyveket. Szép számmal vannak az általános történelemmel, az Európa kialakulásával foglalkozó történelemmel közvetlen, vagy levelező barátaim. Velük hosszú megbeszéléseket, vagy oldalakra nyúló, hosszú levelezéseket folytatok. Jómagam szembem azokkal, akik a nyugati történetírókat, krónikaírókat elfogadják — kétségbe vonom. Én szemelőtl tartom dr. Horváth Mihály r. kát. Csanádi püspök — Kossuth minisztere volt — magyar történetíró, aki felveti a kérdést, hogy lehet az, hogy a nyugati krónikások sokszor szembekerültek egymással, sőt meg is hazudtolják egymást?... De ebben a szellemben találkozhatunk még Fraknái Vilmos — szintén r. k. püspök, a római Magyar Intézet alapítója, saját zsebéből a magyar ifjúság számára írt — Magyar Történet c. munkájában is. Én szem előtt tartom azt is, hogy a nyugati krónikások előtt jóval előbb írtak krónikát Keleten is, Egyiptomban, Bizáncban, a mai Indiában, Kínában, stb. — s azokban is olvasható a magyarokról. Ezekben a keleti krónikákban nem olvashatunk azonban sok olyanról, ami a nyugati krónikásoknál állandó forma... hogy olyan „vadbarbár-pogánv"őseink lettek volna. A nyugati krónikások szerint honfoglaló elődeink megindultak ázsiai hazájukból, Lebédiából, vagyis Etelközből, az őket fenyegető és üldöző ellenség ellen és a Vereckei-hágón lezúdultak a Duna-medencébe, ahol leigázták a már hosszú idő óta itt élő békés, szelíd lakosságot... Először is, mióta van Lebédia, vagyis Etelköz a vad Ázsiában? Lebédia — a mai Bukovina, Beszarábia, Havasalföld és a mai Ukrajna — mióta van Ázsiában?... De ha mégis Ázsiában lenne és az olyan „vad, barbár, pogány” lett volna — akkor hogyan lehet az, hogy Ázsiából kb. annyi éves kultúr-leleteket hurcolnak szerte Európába és az USÁ-ba, mint amilyen régen Európa a jégkorszakból kikerült?... Lám Európából nem visznek ilyen több évezredes kultúremlékeket Ázsiába — ma sem! Meglehet, hogy Etelközben éltek ezidőben a magyarok, de Ázsiából hány ezer év alatt értek oda, hol voltak közben — nem olvashatunk krónikásaiktól. Nyugati krónikásainktól azután megtudjuk, hogy a Duna-medencébe érkezésük után — vadul száguldozva lovaikon megindultak Európa belseje felé. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!" Menekült előlük mindenki, aki csak tudott. Úgy néz ki, hogy nem mindenki tudott. Akiket utolértek, azokkal mi lett? — erről hallgatnak; leghitelesebb tanúik szerint „úgy hallották ",.. hogy „így, meg úgy ” Egy igen kedves történész barátnőm, a passauipüspökség levéltárában talált egy korabeli történetet arról, hogyan látták az érkező magyarokat a jámbor nyugatiak. A leírás szerint: a magyarok öltözete nem olyan, mint a miénk. Ezek a pogány barbárok nem zsinórral kötik össze derékban az öltözéküket, mint mi, hanem valamiféle gamb (mai szóhasználattal) gomb van az öltönyük egyik oldalán, a másikon meg lyuk, amibe beleakasztják a gambol. Ez a gamb némelyiküknél aranyból van és drágakövek is vannak benne... Hát ilyen pogány, barbár-módra öltöztek azok a cudar magyarok. Ám úgy néz ki, hogy ez mégiscsak, hogy úgy mondjam divattá lett az akkori Európában, mert a gomb használata ma is megvan. A pogány-barbár magyarok” elől menekülőket — úgy néz ki — valahol mégis utolérik. Mivel azonban az ő papjuk már „hallotta valahol", valakiktől, hogy nem bántják az imádkozó embereket. Erre a kis közösség bemenekült kis összetákolt templomukba könyörögni, hogy mentse meg Isten őket a magyarok nyilaitól... Mikor a magyarok elérik a kis templomot és betekintve látnak egy csomó embert imádkozni, barátságosan beintenek nekik és mennek céljaik felé tovább. Ezt a szerzetes által idézeti „csodának” tartják, és mivel „csodát tett”, Szent Denis néven, szentté avatják. Itt Montreálban — nem is messze tőlünk rue St. Denis néven — utca hirdeti nevét... A nyugati krónikaírók még csak nem is gondolhattak arra, hogy ezeknél a „pogány, vad"magyaroknál, ősi törvényeik szerint, főbenjáró bűn imádkozó embert, vagy imádkozásra szánt helyet megbántani, lerombolni... Honfoglaló elődeinknek már az ősei is, nem csak törvényt tisztelő, de törvényt alkotni is tudó nép volt. A honfoglalók tehát nem egy gyülevész, ellenségtől menekülő horda volt. Már Etelközben is alkotmányos keretek között éltek. Törzsekben éltek, mint ebben az időben Nyugat-Európában is. De a törzsfőket, a törzsi közösség maga választotta, tehát a mai ún. demokráciában éltek. A törzsfők választották maguk közül a fejedelmet. A nép ügyes-bajos dolgait, hogy hamarabb, és könnyebben intézhető legyen — már akkor — járásbíróságok intézték. Ezek feje — akkori nyelvünkön — a kádár, aki ha nem az igazságnak megfelelően ítélkezett, a népnek joga volt a bírót eltávolítani és az ítéletet megváltoztatni... Tatán vessünk egy pillantást a körülöttünk nagy hangon demokráciát szajkózó népi társadalmakra. A honfoglalók több mint ezeréves demokráciájának azonosa-e ez? És, — nagy hangon — a magyarokat akarják „demokráciára ” oktatni? Honf oglaló elődeink előbbi hazájukból a törzsi szövetség, vagyis a népek közös akaratából, a Kárpát-medencében ősi idők óta itt élő, velük egy nyelvet beszélő, egy azon szokásjogon élő véreink hívására jöttek át a Vereckei-hágón. Másképp nem is jöhettek volna. Ellenséges szándékkal közeledve, az itt élők háborús ténykedésnek véve, a Kárpát hegyláncán lévő átjárókat, könnyűszerrel lezárták volna előttük. A törzsi szövetségeknél abban az időben, a törzsi szállásokat ún. „gyepű szállásoknak "nevezték. Egyik törzsnek a másik törzs területére menni — meghívás nélkül — ellenséges szándékot jelentett. Pontosan úgy, mint Európa nyugati részében... Vereckénél az addig is élő törzsek megbízottja, Mén Marót várja a „meghívottakat ”, Álmosfejedelemmel lépik át a határt. Régi hazájukból való indulás előtt a törzsek összes résztvételével — mai nyelven — nemzetgyűlést tartanak. Új hazájukba, a Kárpát-medencébe érve 889-ben, Erdélyben ez a nemzetgyűlés választja — vagy emeli — fejedelmi rangra Árpádot. (Úgy zárójelben kérdezem, hogy akkor 889-ben hol voltak azok, akik ma Erdély őslakóinak szerepében díszelegnek? Árpád halála után, fia Zoltán vezérsége idején 929-ben a következő nemzetgyűlésen, Anonymus szerint a vezér és nemesei — a törzsek által választott törzs vezetői — megállapították a birodalom határát, a törvényeit; miképpen tegyenek törvényt minden elkövetett vétek felett, és azt a helyet elődeink szer-nek nevezték, mivel itt vették szerbe az ország dolgait... Pusztaszer tehát elődeink által adományozott neve a most is e néven ismert és az egyetemes mai magyarság tiszteletét is kiváltó településnek. Európába, az első olyan emberi település gondolata tehát, amelyet kijelölt határokkal vesznek körül—jeléül annak, hogy akik ott élnek, tovább menni nincs szándékukban, de oda sem engednek be csak hívó szóval idegent — a mai Pusztaszerről indult ki. Lassan majd az európai országhatárok kifejlődése is megindul. Egy azonos fajú és nyelvű törzsek saját határaikon belülre kerülnek. így lesz az egykori frank törzsek településéből a mai nagy német város, Frankfurt. A mai Franciaország részét képező Elszász Lotharingia pedig azelőtt germán törzsek szálláshelye volt. Hát láthatjuk, hogy elődeink példája — honfoglalás majd országépítés — kárhozatot nem hozott Európára. Mit találtak azonban elődeink a római birodalom utáni Európában, földrajzilag hogyan nézett ki akkor Európa. Erről keveset olvashatunk, a nyugati krónikások igen szűkszavúak voltak, ebben a tekintetben. A közelmúltban kezembe került egy könyv, amely ismerteti Európa kialakulásának történetéi, az 1100 és 1300 évek között. írója Friedrich Heer. A bécsi egyetemen történelem tanár. A keleti és a nyugati, valamint az izlám egyházi és világi tudományoknak kutatója. Megjelent 1961-ben Németországban német nyelven, majd az USA- ban angolul. Honfoglaló elődeink csaknem 200 esztendővel előbb érkeztek, mint a könyv szerzője az akkori Európát leírja... De még volt nekik látnivalójuk. A könyv német címe: Mittel Európa 1100—1350. Az angol nyelvű kiadás címe The Mediavel World, 1100—1350, Europe. Aki tudja szerezze be olvasásra. Olvashatjuk, hogy 1100-ban a Brit-szigetek és a frankok védik Nyugat-Európát az évente többször is látogató, fosztogató vikingektől; délről és keletről pedig a magyarok (így van az angol könyvben is, hogy magyarok) védik a Földközi-tenger felől a folyókon érkező szaracénok ellen. A ló, mint írja, még nem ismeretes az akkori Nyugat- Európában, azért a szaracénok ellen a magyarok alkalmasak. Feljönnek Svájcig, rettegésben tartja az ottani lakosságot. Mint írja, emlékét, hogy ott jártak az izlam követők St. Moritzhoz közel, Pontresinában „pons Saracenorum” felirattal, most is látható emlékmű jelzi... Az akkori előkelőek várai, kastélyai, cölöpökre épült földsáncokkal körülvett és vizesárokkal erősített erődítmények voltak, sárból építve, amelyek nagyrészét az idő egyenlővé tette a földdel... Honfoglaló elődeink tehát a mai Nyugat-Európa kialakításában is résztvettek. Erről is hallgatnak a nyugati krónikások. A római birodalom összeomlásával csaknem egyidőben az akkori világot, egy másik történelmi esemény rázta meg. A még a római birodalomban kialakult egységes kereszténység kettészakadása kelet-római és nyugat-római császárságra. W. G. De Burg angol egyház-filozófus, aki 1943-ban halt meg, írja The Ancient World c. munkájában, hogy a nyugati civilizáció „... a szabadság és a vallás gyakorlata, a zsidó, a görög és a rómaiak egyházi tanításaiból ered, azért judeo-krisztianizmus a neve... ezek a tételek adják alapját..." Ebben az időben — mint már mondottam — még a nyugat-európai népek & EME5E❖ JZEBANYANK VOLT,SORSOK ANYJÁ^ ÁLMODOTT FOL-FOLRIADVA^C MEGBORZONGOTT BABONAZV AZJlAl ÉJSZAKÁBA___~ ALMOZOTT ÉJ LATTA KÉJJEL ^ ÁCYÉKÁ&0ÍK/IE5JZE JZÉ JJEL> HOWTO FOLYAM OAOARVA^ MINT ROHAN BORUJ NYUGATRA NEPEK UTJÁN B'ÍJZKE HASALJ JORRI GÁTJÁT WARALLAL ^ ÉJ FELÉJE VÉN TURULNAK ’ YÉCK> SZÁRNYAI BORULNAK; m
