Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)

1997-05-01 / 3. szám

I „Az 56-os Magyarok Világszövetsége a magyar nép legjavának, legszebb érzéseinek a képviselője” — Vödrös Csaba ünnepi beszéde az 56-os Világszövetség kongresszusán — 4. oldal__________________________________________________5mtVAKÖ1*t_____________ Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim! Szövetségünk nehéz időkön van túl, de mint egy újonnan jelentkező tagtár­sunk írja levelében, még mindig az egyetlen szervezet, melybe nem tudott beépülni — legalábbis tartósan — a bolsevista bomlasztás. Megkísérelte, de alapító Elnökünk konok határozott­sággal visszaverte. A támadás érdekes irányból jött. Nem baloldalról, hanem jobbközép irányából. Túl vagyunk raj­ta. Elnökünk hibernálta a szervezetet, s azt a munkát, amit itt kellett volna elvégeznünk, áttette a Pesti Srác Ala­pítványba, végülis mindegy, hol végez­zük, csak végezzük. Létrehoztuk az ösztöndíj alapot és az „LJj Idők”-et, a mai magyar sajtó egyetlen pártfüggetlen újságját a nem­zet szolgálatára. Irtózatos küzdelmek között fenntartjuk és terjesztjük 56 tiszta szellemét és azt a büszke magyar­ságtudatot, hogy nem leszünk sem ha­talomnak, sem pénznek, semmi sanda­­ságnak szolgálói, sem palesztinok Ár­pád apánk nekünk foglalt földjén. Együttműködve a Corvin-közi Baj­társi Közösséggel és más szervezetek­kel, meghívtuk Lech Walesát. Óriási élmény volt és óriási távlatok nyíltak. Elkészült a Pesti Srác híresen szép szobra, s azt hogy rendezzük sorainkat, folytatjuk ezt a tevékenységet a Világ­­szövetség keretei között. Szándékaink között szerepel, annak a még élő fran­cia barátainknak a meghívása, akik ’57—58 szomorú éveiben Hruscsovék arcába vágták kommunista párt-köny­veiket. Ősszel ünnepi kongresszust ké­szítünk elő október 23-a táján, mert ez a hatalom nemcsak a Honfoglalás évfordulóját lopta el tőlünk, ellopta a forradalmunk megünneplését is. Min­den ország büszke volna 56-ra, Strass­­burgban szebb beszéd hangzott el az Európai Parlamentben a 40. évforduló tiszteletére, mint a budapestiben. Nos, ezt pótlandó ünnepi kongresszusunk előtti napra meghívjuk ezeket az ura­kat, és elmondjuk nekik, hogy mi mindig is európaiak voltunk, de ha nem hajlandók elismerni, gondoljanak ’56 csodálatos őszére — s megemlítjük nekik Trianon szomorúságát. Mi szép­séggel árasztjuk el a világot, s mit kapunk érte?! Már Petőfi megmondta: Európa csendes, újra csendes Elültek forradalmai... Magára hagyták, egymagára a gyáva népek a magyart. Megbeszéljük ezeket velük, mert Euró­pában vagyunk, s csak úgy lehetünk egyenjogú partnerek, ha nemcsak hi­báinkat, hanem erényeinket emlegetik a felvételi tárgyalások alatt. Népi dip­lomáciát fogunk folytatni, hatalmon kívülit, de legitim diplomáciát, mert a nép minket támogat. A párt-progra­mokat adókra, meg gazdaságra szavaz­nak az emberek, minket a szíveikkel támogatnak, nem az eszükkel. Ez adja a mi legitimitásunkat, s azért vágjuk minden hatalom szemébe büszkén, hogy az 56-os Magyarok Világszövet­sége a magyar nép legjavának, legszebb érzéseinek a képviselője. Munkát keresünk, mert nem kell szervezet feladatok nélkül. Van felada­tunk, az nehezíti helyzetünket, hogy a megoldás eszközeit is magunknak kell megteremteni. Sőt, belső sandaságok is nehezítik dolgunk, mikor a hatalmat kritizáló Elnökünktől megkérdezik, hogy volt-e erre engedélye a Nagyvá­lasztmánytól. Rendet kell csinálnunk kívül-belül a következő fél évben, s meg kell keresnünk az igazi felelősöket i Világszövetség befagyasztása ügyé­ben is, mert nem a jogtalanul sokat szidott Elnökünket terheli a felelősség, meg fogjuk keresni az okokat, s konok következetességgel lépünk fel az erős, tenniképes Világszövetségért. Röviden úgy tudom megfogalmazni, hogy 56 utcán jegyzett íratlan alkotmánya szel­lemében keressük a feladatokat. Nem sebeket nyalogatunk, nem érdekvéde­lemmé degradáljuk 56 tiszta szellemét, hanem feladatokat keresünk, melyet a mában — 56 szellemében — kell meg­oldanunk. Csak néhányat említek. Vissza kell venni az ellopott vagyonokat; 56 szelle­mében kell megkeresni a NATO-csatla­­kozás lehetőségét, szabad, szuverén állam számára, nem egy hazát eláruló hatalomnak kell ezt megtennie, mely a vörös hadsereg háta mögül, átbújik a NATO-hadsereg háta mögé; meg kell védeni Árpád apánk földjét, melyet sem Henrik német-római császár, sem a Habsburgok, sem török, sem tatár, sem Trianon, sem a szovjet ármáda nem tudott örökre elfoglalni; azt az ősi földet, amelyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt, pénzért nem adjuk senkinek. Innen figyelmeztetünk min­den seftelő maffiózót, hogy ebben nem ismerünk tréfát. Az életével fizet az, aki ilyen törvényt terjeszt a Parlament elé. Mértékké esküdni erre? 1956-ban a vidék támogatásával győzött a forradalom, ma az ország összes gondját-baját a vidék viseli, támogassuk mi városiak a magyar vidék hősi harcait, akik eszközök hiá­nyával dacolva, saját kenyerüket koc­káztatva harcolnak értünk is. Mert 1997. május—június ezek az urak nem akartak kezetfogni nemzetközileg híres hazudozó minisz­terelnökükkel, aki bárgyúságának há­tán próbálják hónapok alatt a romá­nok behozni azt a magyar gyűlöletben leélt 70+7 évet, ami a maiakat meg­előzte. Ezek a fiatal gazdák — bár kister­melőknek, sőt borhamisító kisterme­lőknek próbálták álcázni őket, eljöttek hogy beszéljenek nektek harcaikban megnyilvánuló hazaszeretetükről. Bár Szövetségünknek óriási szüksé­ge van minden támogatásra, de meg­kérlek titeket, hazamenve vállalkozó­kat, külföldi ismerőseiteket arra kérjé­tek, hogy őket támogassák. Higgyétek el ez 56 élő szelleme, ők fogják nekünk kikaparni a gesztenyét, legyen övéké a támogatás. Bemutatom őket nektek: Kosa Gyula elnök, Zsikla Győző alelnök, Sinkovicz Zsuzsa néni a lélek, Balogh János az egyszerűen, de tisztán fogalmazó szellem. Fogadjátok őket tapssal, szeretet­tel, ők a ma igazi 56-osai. Nyílt levél Horn Gyula úrnak A Magyar Köztársaság Miniszterelnökének A Magyar Köztársaság Miniszterelnöksége Kossuth Lajos tér 1-3 H-1055 Budapest Miniszterelnök Úr! Tudomásunk szerint a múlt hónapban a rendőrség letartóztatta Ekrem Kemál Györgyöt, a Kommunizmus Üldözöttéinek Szövetsége elnökét, és a szervezet másik három tagjait. Pallós György Bélát, J. Jánost és egy nem megnevezett egyént. E személyeket először fegyverek és lőszer tárolásával vádolták, de később ez a vád meg lett változtatva vezető politikusok elleni merényletkísérletre. E személyeket több napon át vallatták ügyvédjük jelenléte nélkül, és se a rokonok, se a sajtó tagjainak a látogatását nem engedték meg. Rácz János, Ekrem Kemál György testőre, állítólagosán öngyilkosságot követett el saját fegyverével. Más jelentések szerint a rendőrség lőtte agyon Ráczot egy fegyveres összetűzés alkalmával. Követeljük a Kommunizmus Üldözöttéinek Szövetsége tagjainak azonnali szabadlábra helyezését, és Rácz János halála körülményeinek tisztázását. Ez ügyről értesítettük a kanadai és amerikai kormányokat, az Egyesült Nemzetek Szervezetét, az Európai Parlamentet és az Amnesty Intemational-t. Követeléseink mielőbbi teljesítését várva, maradok Tisztelettel: Dr. Jajczay Frigyes Kanadai Magyarok Szövetsége Társelnök, Nyugat-Kanada Az amerikai diplomácia kudarca 1956-ban (Folytatás a 3. oldalml) kérte az Egyesült Nemzeteket Magyarország függetlenségének elisme­résére. Sohasem kapott választ... Sem az Egyesült Államok, sem az európai demokráciák nem tettek semmit azért, hogy a magyar kérést megtárgyalja az Egyesült Nemzetek. Az Egyesült Államok után az egész „szabad” világ is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet fegyveres alakulatok betörjenek Magyarországra és leverjék a magyarság szabadságharcát! A szuezi tragédia elfelejtette a világgal, hogy egy sokkal nagyobb tragédia bontakozott ki Európában a magyarság szabadságharcának fegyveres leverésével. Amikor végre szavaztak, akkor is csak látszólag szavaztak a magyarság mellett az Egyesült Nemzetekben. Szuezbe csapatokat küldtek, a magyar kérdést pedig teljesen elfelejtették minden megszavazott döntés ellenére is. Kiderült, hogy az Egyesült Nemzetek éppen olyan sóhivatal lett, mint amilyen a Népszövetség volt a két világháború között. Kissinger rámutat arra, hogy hihetetlen és lehetetlen, hogy az Egyesült Államok ne tudott volna a szovjet katonai beavatkozás elő­készületeiről. A szovjet szakértők mind megjósolták ezt (Charles Bohlen, Llewellyn Thompson, Foy Kohler és George Kennan), de sem az amerikai külügyminisztérium, sem a hivatalos adminisztráció semmit sem tett, hogy legalább engedményeket csikarjon ki a szovjettől a magyarországi beavatkozásért a magyarság javára. A szovjet mindenben teljes szabad kezet kapott magyarországi viszonylatban. Az Egyesült Államok úgy viselkedett, mint akinek semmi érdeke beavatkozni, akár szóval és figyel­meztetésekkel is a magyar eseményekbe. Kissinger szerint érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a szuezi kérdésben az arab országok együtt szavaztak a kommunista országokkal Anglia és Franciaország előtélése mellett és követelték az Egyesült Nemzetek katonai beavatkozását. Csatlakozott hozzájuk India és még jó néhány semleges ország. Magyarország esetében ezek mind tartózkod­tak a szavazástól vagy a Szovjetunió oldalán szavaztak. Jawaharlal Nehru azzal magyarázta bizonyítványát, hogy „az Egyesült Nemzetek nem rendelhet el szabad választásokat Magyarországon, mert ez beavat­kozás lenne Magyarország belügyeibe”. 200.000 szovjet katona bevetése a magyar szabadságharcosok ellen, nem volt beavatkozás Magyarország belügyeibe! December 18-án Dulles amerikai külügyminiszter magyarázta meg a világnak, hogy „az Egyesült Államok nem kíván ellenséges államokat a Szovjetunió körül. Mi csak a békés változásokat segítsük...”. 1957. március 13-án Dulles tovább magyarázta bizonyítványát: „nem volt törvényes jogunk fegyveresen megsegíteni a magyarokat. Nem voltunk ilyen viszonyban Magyarországgal. Nem írtunk alá ilyen szerződést sohasem. Azt gondoltuk, hogy egy ilyen beavatkozás nem lenne Magyarország vagy Kelet-Európa népeinek érdeke, sem az egész világé...”. Kissinger nyíltan megállapítja, hogy „az Egyesült Államok és szövetségesei tehetetlenül nézték a szovjet beavatkozást Magyarországon 1956 őszén és ezért mindenkor vállalniuk kell a felelősséget”. Kissinger végső megállapítása a magyar szabadságharccal kapcso­latban, hogy a fegyveres ellenállás elbukása ellenére Magyarország 10 évvel később szabadabb volt, mint bármelyik kommunista ország, függetlenebb, mint a legtöbb és elindította a kommunista birodalom teljes összeomlását azzal, hogy az egész világ előtt feltárta a kommunizmus igazi arcát és teljes csődjét.

Next

/
Thumbnails
Contents