Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)
1997-05-01 / 3. szám
I „Az 56-os Magyarok Világszövetsége a magyar nép legjavának, legszebb érzéseinek a képviselője” — Vödrös Csaba ünnepi beszéde az 56-os Világszövetség kongresszusán — 4. oldal__________________________________________________5mtVAKÖ1*t_____________ Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim! Szövetségünk nehéz időkön van túl, de mint egy újonnan jelentkező tagtársunk írja levelében, még mindig az egyetlen szervezet, melybe nem tudott beépülni — legalábbis tartósan — a bolsevista bomlasztás. Megkísérelte, de alapító Elnökünk konok határozottsággal visszaverte. A támadás érdekes irányból jött. Nem baloldalról, hanem jobbközép irányából. Túl vagyunk rajta. Elnökünk hibernálta a szervezetet, s azt a munkát, amit itt kellett volna elvégeznünk, áttette a Pesti Srác Alapítványba, végülis mindegy, hol végezzük, csak végezzük. Létrehoztuk az ösztöndíj alapot és az „LJj Idők”-et, a mai magyar sajtó egyetlen pártfüggetlen újságját a nemzet szolgálatára. Irtózatos küzdelmek között fenntartjuk és terjesztjük 56 tiszta szellemét és azt a büszke magyarságtudatot, hogy nem leszünk sem hatalomnak, sem pénznek, semmi sandaságnak szolgálói, sem palesztinok Árpád apánk nekünk foglalt földjén. Együttműködve a Corvin-közi Bajtársi Közösséggel és más szervezetekkel, meghívtuk Lech Walesát. Óriási élmény volt és óriási távlatok nyíltak. Elkészült a Pesti Srác híresen szép szobra, s azt hogy rendezzük sorainkat, folytatjuk ezt a tevékenységet a Világszövetség keretei között. Szándékaink között szerepel, annak a még élő francia barátainknak a meghívása, akik ’57—58 szomorú éveiben Hruscsovék arcába vágták kommunista párt-könyveiket. Ősszel ünnepi kongresszust készítünk elő október 23-a táján, mert ez a hatalom nemcsak a Honfoglalás évfordulóját lopta el tőlünk, ellopta a forradalmunk megünneplését is. Minden ország büszke volna 56-ra, Strassburgban szebb beszéd hangzott el az Európai Parlamentben a 40. évforduló tiszteletére, mint a budapestiben. Nos, ezt pótlandó ünnepi kongresszusunk előtti napra meghívjuk ezeket az urakat, és elmondjuk nekik, hogy mi mindig is európaiak voltunk, de ha nem hajlandók elismerni, gondoljanak ’56 csodálatos őszére — s megemlítjük nekik Trianon szomorúságát. Mi szépséggel árasztjuk el a világot, s mit kapunk érte?! Már Petőfi megmondta: Európa csendes, újra csendes Elültek forradalmai... Magára hagyták, egymagára a gyáva népek a magyart. Megbeszéljük ezeket velük, mert Európában vagyunk, s csak úgy lehetünk egyenjogú partnerek, ha nemcsak hibáinkat, hanem erényeinket emlegetik a felvételi tárgyalások alatt. Népi diplomáciát fogunk folytatni, hatalmon kívülit, de legitim diplomáciát, mert a nép minket támogat. A párt-programokat adókra, meg gazdaságra szavaznak az emberek, minket a szíveikkel támogatnak, nem az eszükkel. Ez adja a mi legitimitásunkat, s azért vágjuk minden hatalom szemébe büszkén, hogy az 56-os Magyarok Világszövetsége a magyar nép legjavának, legszebb érzéseinek a képviselője. Munkát keresünk, mert nem kell szervezet feladatok nélkül. Van feladatunk, az nehezíti helyzetünket, hogy a megoldás eszközeit is magunknak kell megteremteni. Sőt, belső sandaságok is nehezítik dolgunk, mikor a hatalmat kritizáló Elnökünktől megkérdezik, hogy volt-e erre engedélye a Nagyválasztmánytól. Rendet kell csinálnunk kívül-belül a következő fél évben, s meg kell keresnünk az igazi felelősöket i Világszövetség befagyasztása ügyében is, mert nem a jogtalanul sokat szidott Elnökünket terheli a felelősség, meg fogjuk keresni az okokat, s konok következetességgel lépünk fel az erős, tenniképes Világszövetségért. Röviden úgy tudom megfogalmazni, hogy 56 utcán jegyzett íratlan alkotmánya szellemében keressük a feladatokat. Nem sebeket nyalogatunk, nem érdekvédelemmé degradáljuk 56 tiszta szellemét, hanem feladatokat keresünk, melyet a mában — 56 szellemében — kell megoldanunk. Csak néhányat említek. Vissza kell venni az ellopott vagyonokat; 56 szellemében kell megkeresni a NATO-csatlakozás lehetőségét, szabad, szuverén állam számára, nem egy hazát eláruló hatalomnak kell ezt megtennie, mely a vörös hadsereg háta mögül, átbújik a NATO-hadsereg háta mögé; meg kell védeni Árpád apánk földjét, melyet sem Henrik német-római császár, sem a Habsburgok, sem török, sem tatár, sem Trianon, sem a szovjet ármáda nem tudott örökre elfoglalni; azt az ősi földet, amelyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt, pénzért nem adjuk senkinek. Innen figyelmeztetünk minden seftelő maffiózót, hogy ebben nem ismerünk tréfát. Az életével fizet az, aki ilyen törvényt terjeszt a Parlament elé. Mértékké esküdni erre? 1956-ban a vidék támogatásával győzött a forradalom, ma az ország összes gondját-baját a vidék viseli, támogassuk mi városiak a magyar vidék hősi harcait, akik eszközök hiányával dacolva, saját kenyerüket kockáztatva harcolnak értünk is. Mert 1997. május—június ezek az urak nem akartak kezetfogni nemzetközileg híres hazudozó miniszterelnökükkel, aki bárgyúságának hátán próbálják hónapok alatt a románok behozni azt a magyar gyűlöletben leélt 70+7 évet, ami a maiakat megelőzte. Ezek a fiatal gazdák — bár kistermelőknek, sőt borhamisító kistermelőknek próbálták álcázni őket, eljöttek hogy beszéljenek nektek harcaikban megnyilvánuló hazaszeretetükről. Bár Szövetségünknek óriási szüksége van minden támogatásra, de megkérlek titeket, hazamenve vállalkozókat, külföldi ismerőseiteket arra kérjétek, hogy őket támogassák. Higgyétek el ez 56 élő szelleme, ők fogják nekünk kikaparni a gesztenyét, legyen övéké a támogatás. Bemutatom őket nektek: Kosa Gyula elnök, Zsikla Győző alelnök, Sinkovicz Zsuzsa néni a lélek, Balogh János az egyszerűen, de tisztán fogalmazó szellem. Fogadjátok őket tapssal, szeretettel, ők a ma igazi 56-osai. Nyílt levél Horn Gyula úrnak A Magyar Köztársaság Miniszterelnökének A Magyar Köztársaság Miniszterelnöksége Kossuth Lajos tér 1-3 H-1055 Budapest Miniszterelnök Úr! Tudomásunk szerint a múlt hónapban a rendőrség letartóztatta Ekrem Kemál Györgyöt, a Kommunizmus Üldözöttéinek Szövetsége elnökét, és a szervezet másik három tagjait. Pallós György Bélát, J. Jánost és egy nem megnevezett egyént. E személyeket először fegyverek és lőszer tárolásával vádolták, de később ez a vád meg lett változtatva vezető politikusok elleni merényletkísérletre. E személyeket több napon át vallatták ügyvédjük jelenléte nélkül, és se a rokonok, se a sajtó tagjainak a látogatását nem engedték meg. Rácz János, Ekrem Kemál György testőre, állítólagosán öngyilkosságot követett el saját fegyverével. Más jelentések szerint a rendőrség lőtte agyon Ráczot egy fegyveres összetűzés alkalmával. Követeljük a Kommunizmus Üldözöttéinek Szövetsége tagjainak azonnali szabadlábra helyezését, és Rácz János halála körülményeinek tisztázását. Ez ügyről értesítettük a kanadai és amerikai kormányokat, az Egyesült Nemzetek Szervezetét, az Európai Parlamentet és az Amnesty Intemational-t. Követeléseink mielőbbi teljesítését várva, maradok Tisztelettel: Dr. Jajczay Frigyes Kanadai Magyarok Szövetsége Társelnök, Nyugat-Kanada Az amerikai diplomácia kudarca 1956-ban (Folytatás a 3. oldalml) kérte az Egyesült Nemzeteket Magyarország függetlenségének elismerésére. Sohasem kapott választ... Sem az Egyesült Államok, sem az európai demokráciák nem tettek semmit azért, hogy a magyar kérést megtárgyalja az Egyesült Nemzetek. Az Egyesült Államok után az egész „szabad” világ is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet fegyveres alakulatok betörjenek Magyarországra és leverjék a magyarság szabadságharcát! A szuezi tragédia elfelejtette a világgal, hogy egy sokkal nagyobb tragédia bontakozott ki Európában a magyarság szabadságharcának fegyveres leverésével. Amikor végre szavaztak, akkor is csak látszólag szavaztak a magyarság mellett az Egyesült Nemzetekben. Szuezbe csapatokat küldtek, a magyar kérdést pedig teljesen elfelejtették minden megszavazott döntés ellenére is. Kiderült, hogy az Egyesült Nemzetek éppen olyan sóhivatal lett, mint amilyen a Népszövetség volt a két világháború között. Kissinger rámutat arra, hogy hihetetlen és lehetetlen, hogy az Egyesült Államok ne tudott volna a szovjet katonai beavatkozás előkészületeiről. A szovjet szakértők mind megjósolták ezt (Charles Bohlen, Llewellyn Thompson, Foy Kohler és George Kennan), de sem az amerikai külügyminisztérium, sem a hivatalos adminisztráció semmit sem tett, hogy legalább engedményeket csikarjon ki a szovjettől a magyarországi beavatkozásért a magyarság javára. A szovjet mindenben teljes szabad kezet kapott magyarországi viszonylatban. Az Egyesült Államok úgy viselkedett, mint akinek semmi érdeke beavatkozni, akár szóval és figyelmeztetésekkel is a magyar eseményekbe. Kissinger szerint érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a szuezi kérdésben az arab országok együtt szavaztak a kommunista országokkal Anglia és Franciaország előtélése mellett és követelték az Egyesült Nemzetek katonai beavatkozását. Csatlakozott hozzájuk India és még jó néhány semleges ország. Magyarország esetében ezek mind tartózkodtak a szavazástól vagy a Szovjetunió oldalán szavaztak. Jawaharlal Nehru azzal magyarázta bizonyítványát, hogy „az Egyesült Nemzetek nem rendelhet el szabad választásokat Magyarországon, mert ez beavatkozás lenne Magyarország belügyeibe”. 200.000 szovjet katona bevetése a magyar szabadságharcosok ellen, nem volt beavatkozás Magyarország belügyeibe! December 18-án Dulles amerikai külügyminiszter magyarázta meg a világnak, hogy „az Egyesült Államok nem kíván ellenséges államokat a Szovjetunió körül. Mi csak a békés változásokat segítsük...”. 1957. március 13-án Dulles tovább magyarázta bizonyítványát: „nem volt törvényes jogunk fegyveresen megsegíteni a magyarokat. Nem voltunk ilyen viszonyban Magyarországgal. Nem írtunk alá ilyen szerződést sohasem. Azt gondoltuk, hogy egy ilyen beavatkozás nem lenne Magyarország vagy Kelet-Európa népeinek érdeke, sem az egész világé...”. Kissinger nyíltan megállapítja, hogy „az Egyesült Államok és szövetségesei tehetetlenül nézték a szovjet beavatkozást Magyarországon 1956 őszén és ezért mindenkor vállalniuk kell a felelősséget”. Kissinger végső megállapítása a magyar szabadságharccal kapcsolatban, hogy a fegyveres ellenállás elbukása ellenére Magyarország 10 évvel később szabadabb volt, mint bármelyik kommunista ország, függetlenebb, mint a legtöbb és elindította a kommunista birodalom teljes összeomlását azzal, hogy az egész világ előtt feltárta a kommunizmus igazi arcát és teljes csődjét.
