Szittyakürt, 1997 (36. évfolyam, 2-5. szám)

1997-05-01 / 3. szám

2. oldal «ITTVAKÖfcT 1997. május—június Bilincsbe verve hitünk és nemzetünk! (Folytatás az 1. oldalról) minden nemzettestvér számára paran­csokban írja elő a választójog gyakor­lását, mert a jogi és az erkölcsi kötele­zettség összetételén nyugszik a szebb magyar jövendő útja, a nemzet vezeté­sére és irányítására hivatott rétegnek a kiválasztása és a nemzet közéletében való szerepeltetése. Magyar országiás nélkül a nemzet védhetetlen lett belső árulóival, felfor­gatóival szemben. Az Ország Háza pedig a nemzetárulásnak és a demagó­giának vált csarnokává. Idegen szellem lett úrrá felettünk, a közgazdaság lassanként ismeretlen fo­galmat jelent népünk tagjai számára. Idegenekké lett kereskedelmünk, ipa­runk, pénzügyünk, lassan ősi földünk is. Az idegen szellemű televízió, a rádió és sajtó minden alkalmat megragad és felhasznál arra, hogy részeire bontsa azt a magyar társadalmat, amely lélek­ben azonos célkitűzésekért indult harc­ba, de ma már ott tart, hogy egymás­ban keresi az ellenfelét — az igazi ellenség legnagyobb örömére. Ezrek gazdagodtak az idegenekből és ötmil­lió magyar jutott koldusbotra a bor­zalmas országrombolásban. Semmi sem ártott annyit nemzetünk ügyének, mint a féligazságokkal való operálás, a meghunyászkodó magatar­tás és a radikális igazmondástól való félelem. A zsidókérdés bátor megtár­gyalása nélkül a magyarországi politi­kai, gazdasági és társadalmi eseménye­ket megérteni nem lehet. Aki a zsidó­kérdésről tárgyilagosan nyilatkozik, az holnap összetört ember, kigúnyolt, le­hetetlenné vált roncs lesz a magyarok országában. Ha a zsidóság képtelen arányú hatalmát az ország fölött csak egy hajszálnyit is korlátozni akarja, az már faji elfogultságot jelent, antiszemi­tizmust. Ha a gazdasági életből kiszorított magyarság feljajdul egy darab kenyé­rért, az már gazdasági antiszemitiz­mus, az gyűlölet. Minden nemzetvédő törekvést a „gyűlöletszítás vádjának” fegyvereivel tették előre lehetetlenné. Az, hogy szellemileg fertőzött lég­körben élünk, kétszeresen indokolttá teszi, hogy nem hajthatunk térdet a hamis jelszavak és a mesterségesen uralomra juttatott elvek fétisei előtt. Revízió alá kell fognunk sok oly eszmét és szólamot, amellyel előbb a kommu­nista országbitorlás, napjainkban pe­dig a liberális-kozmopolita nemzetron­tás fanatizál, félrevezet, uszít és gyaláz bennünket. A „fasiszta” jelző manap­ság embertelenséget, állami- és párt­terrort, a szólásszabadság lábbal tiprá­­sát jelenti a köztudatban. Dr. Torgyán József a Független Kisgazda, Föld­munkás és Polgári Párt országos elnö­ke a 7. számú elnöki körlevelében ezt így fogalmazta meg: „A Független Kisgazdapártot történelme folyamán egyízben már megsemmisítette a jobb­oldali fasizmus — a nácizmus; míg másik alkalommal a baloldali fasizmus — a bolsevizmus, ezért az újabb fasisz­ta veszély ellen a Független Kisgazda­­párt valamennyi tagjának egységesen kell fellépnie és a többpárti parlamenti demokrácia megsemmisítésére és a de­mokratikus parlamenti erők megfélem­lítésére irányuló fasiszta kezdeménye­zéssel szemben a demokrácia megbont­hatatlan egységét kell kifejezni és vé­delmezni.” Súlyos mondatok ezek, mégsúlyo­­sabb tévedésekkel. Zavaros az ellenség­kép képzése is. Magyarországon az 1848: III. te. megalkotásával a magyar nemzet a parlamentáris kormányzás útjára lépett és az állam életének ezt a formáját — az 1919. évi párhónapos kommunista uralom leszámításával — 1945 március végéig megtartotta. Az államrendszer az istenhitet, a magán­­tulajdon elvét és az emberi szabadság­­jogokat tiszteletben tartotta. A tör­vényhozásban a többségi elv tisztán érvényesült. Ezen államerkölcsi szemlé­leten a II. világháború és azt közvetle­nül megelőző feszültségi helyzet ütöt­tek réseket. E réseken az államrezon szükségelvei nyomultak be és kerestek érvényesülést (honvédelmi és zsidótör­vények). De az államrezon másutt is könyörtelenül tört a hadra készülő (USA-ban is), majd hadatviselő világ­ra. A Kisgazdapárt akkori képviselői a parlamentben a zsidók mező- és erdő­­gazdasági ingatlanjainak elvételéről szó­ló törvényt támogatták. Nagy Ferenc 1942-benajövő Magyarország számá­ra a „totális Németországot” ajánlja, és Varga Bélával együtt támogatja a zsidóellenes fajvédelmi törvényjavasla­tokat. A Horthy-korszakra a zsidó Rákosi Mátyás kezdeményezésére ütöt­ték rá a fasiszta pecsétet. Hol, mikor semmisítette meg a Kisgazdapártot a zsidó-pecsétes „jobboldali fasizmus”, 1944 elején a Kisgazdapárt már szövet­ségben volt a hazaárulásban azzal a bolsevizmussal, amely „baloldali fasiz­mus” formájában soha nem létezett. Miért kell a kommunista terrort és annak minden embertelenségét fasisz­tára változtatni, Hol volt még Musso­lini fasizmusa, amikor Oroszországban a legvéresebb kommunista terror ural­kodott! Magyarországon a parlamenti de­mokráciát nem a fasizmus veszélyez­teti, hanem a totális országhódítói hatalom, amely minden bűnt és az ember ellen elkövetett szörnyűségeket a jobboldaliság számlájára akar írni. A vészharang megkondult. Ez intő jel, utolsó figyelmeztetés a nemzeti erők összefogására — fokostól a ki­egyenesített kaszát hordozó magyarig. MAJOR TIBOR Szemetet a szemétkosárba (Folytatás az 1. oldalról) 264 oldalon, borsos áron. Nálunk több száz kiadó van, nem tudni erről a kiadóról semmit, éppen úgy a szerző neve is ismeretlen a hazai olvasó előtt. Lehet, hogy valamelyik történeti inté­zetben húzta meg magát a szerző, de eddig soha nem lehetett olvasni tőle semmit, még szaklapokban sem. Eleve gyanússá több dolog teszi a könyvet, mert szigorú szerzői jog, fi­gyelmeztetés áll mindenféle másolásra, fordításra, előadásra (?), még az egyes részleteket illetően is. Érthetetlen! Ki az a valaki, aki idáig merészkedik, hogy könyvförmedvényéről még elő­adást se lehessen tartani?... A szerzőnek — ki tudja milyen kivált­ságból — bőséges irodalmi anyag állt rendelkezésére, melyet a könyv végén jegyzékben ismertet, sőt sajtó és levél­tári forrásokat is, részletesen felsorol­va, honnan merített. Ez a hatalmas anyag igazán lehetővé tette volna azt, hogy egy jó, alapos, átfogó könyv szülessen, ha avatott kezek dolgozzák fel ezt a kort. Igen ám, de Vincellér Béla a hatalmas forrásanyagot aljas befeketítésre, történelmi hazugságok elhitetésére és közönséges történelem­hamisításra használta fel. Csak sejthet­jük, hogy kiknek az érdekében követte el megbízását. Ismertetem a főbb fejezetcímeket, amelyek szintén árulkodók a megha­misító felfogásra. „A kilépési kísérlet és kudarca”, „Hatalmon a szélsőjobb­­oldali koalíció”, „A kitelepítés”, „Vissza­vonulás Németországba”. A könyv végén betűrendes névmutató, semmire sem használható, pedig egy rövid is­mertető arról, hogy ki kicsoda volt, elkelt volna. Vincellér Béla abból indul ki, hogy a fő fejezeteket apró részekre bontja fel, anélkül hogy az alcímekben tárgyalta­kat megértetné az olvasóval, vagy bőveb­ben kifejtené. A szerzőnek a történések egyes fejezetei csupán hangulatkeltésre és úszításra kellenek, arra, hogy a mai A Hungária Szabadságharcos Mozgalom tiltakozó levele az amerikai osztrák nagykövetnél is Mrll. ln.nl liiert; An-.ln.in I nifemy «24 lnlcnvnnm.il ( «urt.NW Washington. IXJ 2OOOH-Í0.« Sl 11141.« I. Protesting the human rights I Kar r I n On Marsh 7.HN7 <1 INI AM István Györkös tlu leader of a Hungarian Nationalist Movement into Austria with the inteni ol oigam/ing the Man h IS nalioual holiday cclchialnm with llu lion ol llnlinn.l remh.tierninn.nnd Spanish delegates Alter a brief exchange with Austrian N ntenl of I liuigary and llu Austrian Minister of Interior. We llu members of the II Mi Györkös li.nl every right under inlrrivilion.il law to enter into Austria and exercised his rights as gun..uile.il under llu I Imlcd Nations Ik-slaralmn ol Hniversal Human Rights, artules I'l and 20. Annie Hl I wry one has the right Io Irre.Ion. of opinion and expression.llns right iiulmlcs Ircrdom to media ami reg.udless of frontiers' AUulc 2H I.vcry.Hu has the right to frcedmii of pencclul assembly and axs.uiali.nl furthermore we are eonipclled to remind vmi.ihal lliugcnland fl.i|la-lt.insag| is a territory of llu hisioru Apostol is kingdom ol I lungai y.which iM.ii.ler Austiian .ueupalion since the I'»20 Trianon their destiny I his nwidcnl calls for llu revuw of oilier unresolved issius such as.llu return of I lung,in.in National hv tlu Unilcd Stales alter the second World War for sale keeping until the end nf Soviet .ueupalion Resp.xll.illy submitted. V'v.—v I ihor M.i|or ... ' /"v 1..... M..I.I.V Kedves Tuerk Nagykövet Úr! 1997. március 7-én, reggel 9 órakor Györkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal vezetője osztrák területre lépett, azzal a szándékkal, hogy a március 15-i Nemzeti Ünnep alkalmából, olasz, francia, német és spanyol küldöttségek résztvételét megszervezze. Rövid feltartóztatás után Györkös Istvánt vissza­­toloncolták mint nem kívánatos személyt. Ezt az eljárást az Osztrák Belügy­minisztérium és Kuncze Gábor a reformkommunista Horn-kormányzat belügy­minisztere közös elhatározással hajtották végre. Mi, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom történelmi hivatásunknak eleget téve, őszinte hittel a nemzeti törvények értelmében ezennel továbbítjuk tiltakozásunkat az Önök kormányához. Györkös Istvánnak minden joga meg volt a nemzetközi törvények értelmében, hogy belépjen Ausztriába az Egyesült Nemzetek Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában foglaltak alapján. A 19. pontszerint: Mindenkinekjoga van a vélemény és szólásszabadsághoz. E jog magába foglalja a szabadságot a gátlásnélküli véleményformáláshoz, információ és eszme kereséséhez, elfogadá­sához és továbbadásához, bármely hírközlő szerven keresztül és határokra való tekintet nélkül. A 20. pont szerint: Mindenkinekjoga van a békés gyülekezéshez és társuláshoz.. Továbbiakban kénytelenek vagyunk Önöket emlékeztetni, hogy Burger­­land (Lajta Bánság) a történelmi Apostoli Magyar Királyság felségterülete, mely az 1920-as Trianoni Békeszerződés óta osztrák megszállás alatt van, figyelmen kívül hagyva a lakosság önrendelkezési jogát, akiknek nem volt megadva a szavazati lehetőség saját sorsuk ügyében. Ez az incidens más megoldatlan kérdések felülvizsgálatára hívja fel a figyelmet: mint a magyar nemzeti kincsek visszatérítése, a nagyszentmiklósi aranykincsek, Atilla kardja és az 1181 festmény, amit az Egyesült Államok kormánya a második világháború után átadott az Önök kormányának megőrzésre Magyarország szovjet megszállásáig. Nyilvánvaló, hogy Magyarország reformkommunista kormánya továbbra is saját népe ellen cselekszik és nekünk, magyar szabadságharcosoknak kell továbbra is képviselni és védelmezni nemzeti érdekeinket. Major Tibor Molnár Lajos olvasót teljesen félrevezesse, s valódi tényéktől elszakadva. A szerzőt ugyan­is egyáltalán nem érdekli a történelmi környezet és előzmények, amelyben létrejött a nyilas hatalomátvétel. Telje­sen kiragadja az adott történelmi fej­lődésfolyamatból az eseményeket és azokat öncélúan, félre értelmezve ma­gyarázza, méghozzá elfogult szemszög­ből. Ilyet már láttunk, de az mégiscsak furcsa, hogy a háború után több mint fél évszázaddal a „tudós” író, még mindig dicsőítse a szovjet hordát, a Vörös Hadsereget. A szovjet megszál­lást és a barbárság minden formáját még mindig „felszabadulásnak” állítja be, mint az előző 40 évben a kommu­nista történészek. A könyvben módsze­resen felszabadulást emleget, de sajnos azt már nem említi, hogy történelem­­szemlélete miben is különbözik a ko­rábbi kommunista szerzőktől? A könyv alcíméből arra következtet­het az olvasó, hogy a szerző időrendi sorrendben tárgyalja az eseményeket. Erről szó sincs, állandóan visszakalan­dozik más fejezetekbe és nem tudja magát visszatartani attól, hogy propa­gandafogásokat ne alkalmazzon. Arról nem is beszélve, hogy a bőséges forrás­anyag ellenére semmilyen új adatot, vagy új összefüggést nem tudott fel­mutatni. Végül tegyük fel a kérdést, hogy akkor milyen is ez a könyv? Az már az első oldalak után világosan látható, hogy ez nem tudományos, történelmi szakmunka. Népszerűsítő olvasmány­nak silány, zavaros és legfőképpen hazug. Dokumentumokat kénye-ked­­ve szerint idéz, kiragadva az eredeti összefüggésekből. A könyvet letéve csak egyre gondolhatunk, hogy egy újabb szemét került a kezünkbe, amit jobb elfelejteni vagy a szemétkosárba hajítani. KÖZLEMÉNY A Szittyakürt szerkesztősége értesíti Budapesten és környékén élő olvasóit, hogy a lapot csak indokolt kérésre (idős kor, betegség, járásképtelenség) küldjük postán. A lap térítésmentesen a következő címeken vehető át: Gondos Béla könyvesboltja: XIII. kerület Pannónia u. 22. Fehérlófia könyvesbolt: VIII. kerület, József krt. 36.

Next

/
Thumbnails
Contents