Szittyakürt, 1994 (33. évfolyam, 7. szám)
1994-10-01 / 7. szám
10. oldal tflTtMKOfct 1994. október—november A III. Kerekasztal Értekezleten hozott ZÁRÓNYILATKOZAT Mintha valami végzet ülne a magyarságon csaknem ezer esztendő óta, hogy gyakran, éppen a legkritikusabb időkben nem azt teszi, amit kellene. Amikor a szörnyű mongol hadsereg fenyegette az országot, ahelyett hogy maga mellé vette volna a hatalmas, jó harcos kun hadsereget, elűzte magától. Mohács után, ahelyett hogy igyekezett volna minden erőt összfogni, idegen vérű főurai behozták a Habsburg királyt és az ország a legválságosabb időben szétszakadt. A németet (osztrákot) mindig gyűlölő, az ellen mindig hadakozó, önállóságra törő magyarságnak kitűnő alkalma lett volna Bocskay idejében az elszakadásra és a független nemzeti királyság újjáalakítására. Nem tette meg. Akkor detronizálta a Habsburgokat, amikor a szabadságharcai rosszul álltak (Rákóczi, Kossuth). Napóleonnak az elszakadásra irányuló felhívását nem hallgatta meg, mert Napóleont zsarnoknak minősítette — II. Ferenc császár-király idején, akinél nagyobb zsarnok kevés akadt még a Habsburgok között is. A magyargyűlölő Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása után telitorokkal fújta: megállj, megállj kutya Szerbia. Aztán Ausztria megmaradt, Magyarországot pedig szétdarabolták. Amikor a II. világháború idején, történelmünk folyamán először valóban sorsközösségbe kerültünk a németekkel a bolsevizmussal szemben, akkor az ország vezetői azokkal léptek kapcsolatba és azoknak a hadiérdekei szerint cselekedtek, akiktől semmi jót nem várhattunk és akik a pusztulásunkba taszítottak. Valóban a végzet ez, vagy a körülmények logikus következménye? Rejtelmesen hangzik a végzet szó, mint egy görög tragédiában, de azt kell hinnünk, mégis az utóbbi az igaz. A rendi korszakban a politikát a nemesek intézték a magyarság nevében, de a maguk érdekei szerint. Meggondolatlanság, örökös intrikák, jogtalan jogaik körülbástyázása. 1514-től kezdve állandó, kimondottan, vagy elhallgatott félelem a parasztlázadástól, ostoba, de érthető királyimádat a főurak részéről. A nép, a paraszt nincs sehol. A helyzet lényegében 1867 után sem változott meg. A népben azonban ott lappang ezer éven keresztül a szabadság vágya: embernek lenni, nem igavonó marhának, aki dolgozik, adót fizet és megy a háborúba meghalni és megrokkanni. A parasztság felszabadulni vágyó millióihoz a XIX, században csatlakozik a munkásság, amelyet a kapitalizmus önző marka fojtogat. A Trianonban bekövetkezett óriási tragédia után a magyarság megváltásra várt. Szétszakadt ország, elszakított magyarok milliói, koldus parasztság, éhes proletár munkásság, önmagával meghasonlott társadalom, a látóhatáron a bolsevizmus, majd a pángermaniznus veszélyének jelei, olyan helyzet amiből politizálgatással, látszat-eredményekkel, uralkodással és frázis hazaflsággal nem lehetett kijutni. Kellett egy eszme, amely arra hivatott, hogy a nemzetnek építeni, akarni, harcolni képes rétegeit összefogja. Eszme, amely önmagában hordja a magyarság jobb jövőjét, boldogulását, a Haza és a Nemzet reintegrálódásának lehetőségét. Eszme, amely vüágító napként megtöri az éjszaka sötétségének hatalmát. És kellett egy vezér, akire a hívő, váró, reménykedő milliók felnézhettek és követhették. A Hungarizmus a maga eszmei tartalmával, a nemzetben élő tudatos, vagy tudattalan vágyak kifejezője, megtestesítése. A háború előtt jelentette főként a szocializmust, a háború alatt főképp a nacionalizmust s most az emigrációban egyforma erővel és jelentőséggel képviseli mindkettőt a magyar jövő számára. Nem jelentett és nem jelent osztályt, érdek vagy klikk politikát; nem ismert és nem ismer megalkuvást. Nem hódolt és nem hódol áltekintélyek előtt. A Hungarizmus a XX. század magyarságának kiteljesülése. Nemcsakalap, nemcsak részlet, nem csupán járulék, de maga az egyetemesség. Világnézetében, céljaiban, hitében egyetemesség. A magyar földnek, a magyar munkának, a magyar életnek nagy hírnöke, harcosa, védője és igazságtevője. Az ezer évvel ezelőtt megbontott társadalmi egység újrakovácsolója. A feltörekvő réteg hadserege. A megalázónak, a letiportak, a szolgaságra ítéltek nagy reménysége. Mert a kisemmizett parasztságnak, a kizsákmányolt munkásságnak, az elítélt értelmiségnek, a jövendőre szülő anyának, az új jövőt élni akaró ifjúságnak, a halhatatlan ismeretlen katonának nem kell többé a kiváltságosak, a hivalkodó uraságok, a cifrálkodó rangosok, a dőzsölő gazdagok, a méltóságos nem dolgozók, a kegyelmes félkegyelműek, a vértpazarló árulók Magyarországa. De kell nekik a munkát adó, földet adó, minden embert egyformán megbecsülő, önzetlen politikájú Haza. Kell nekik a békés építés és munkájuk gyümölcse. Kell nekik a szabadság, amelyben termőfává érik a lélek. A Hungarizmus a maga legyőzhetetlen erejével, a nemzet akaratát megtestesítő valóságával a legkritikusabb időpontban, 1944. október 15-én, 24 óra alatt elfújt egy beteg, halálát megérdemelt rendszert. Ha eljön még egyszer az ideje, ismét el fog söpörni maga előtt minden akadályt, ugyancsak a nemzet parancsoló akaratából. Múltja a magyar történelemé és Európa históriájáé, jövője a magyar jövendőé és Európa sorsáé. Aki a Hungarizmusban hisz, az a magyarságban hisz. Rajta kívül nincs igazi és teljes cél és igazi és tiszta út. Ez a mi hitünk. A Hungarizmus nagy feladatának érzi ezért, hogy csíraképes magként őrizze a magyar jövendőt. Őrizze, ápolja az igazakban, a kitartókban a magyar hitet, erőt, hagyományokat, a történelmi érdekek törvényszerű szükségességét. Ha most nem tud égig érő fáklya lenni, lesz csak kis égő mécses, hogyha eljön az idő, bele lehessen vetni a lelkek olajába. Ébrentartja a maga elhivatottságának tudatát, építi a XX. századi modern Magyarország képét, ápolja híveiben az elidegenedéstől fenyegetett magyarságot, táplálja hitét és reményét. Meg nem alkuszik, szent örökségéből egy jottányit el nem veszteget. Kezet nyújt minden becsületes harcostársnak és megvetést ébreszt minden nemzetáruló és aljas ellen. Meggyőződése, hogy nemzete és saját győzelme egyet jelent és ez biztosan be fog következni, csak az legyen a jelszó, amivel az első hungaristák indultak a harcra: Kitartás! A Magyar Nemzeti Emigrációs Vezetők III. Kerekasztal Értekezletén a kanadai Niagara Falls városában 1944. szeptember 17-én az amerikai, kanadai és európai résztvevők több mint 200 magyar intézményt képviseltek. A résztvevők a magyar sorskérdéseknek és a magyarság megsegítését célzó gyakorlati feladatoknál kötetlen formában történt megbeszélése után a következőkben állapodtak meg. A magyarság mai nehéz helyzetében a nyugati régióban élő magyarság kapcsolatainak szorosabbra fűzésére és a magyarság érdekében akcióiknak koordinálására és intézményeinek megerősítésére továbbra is szükség van. A magyar nemzeti emigráció kész minden magyar nemzeti célokért küzdő intézménnyel és egyénnel együttműködni a magyarság érdekében legyenek azok Magyarországon, az elszakított területeken vagy a világ bármely más részén. Magyarországon a választások következtében bekövetkezett változások után is hajlandó együttműködni minden intézménnyel és egyénnel a magyar nemzeti célok eléréséért. így továbbra is együtt fog működni: 1) a kisebbségben élő magyar őslakosság emberi, nemzeti és önrendelkezési jogaiért és megsegítéséért; 2) Magyarország NATO tagságáért; 3) hogy Magyarország a kommunizmus következtében beállott nehéz gazdasági helyzetéből ki tudjon kerülni a nemzeti vagyon kiárusítása és az ország további eladósodása nélkül; 4) a magyar nemzeti öntudat megerősítéséért; 5) a nemzeti becsület megvédéséért és a közerkölcs minden vonalon való megjavításáért. Ugyanakkor szükség esetén küzdeni fog a „visszarendeződési” kísérletek, az emberi jogok megcsorbítása és az ország vagyonának idegen kezekbe való kiárusítása, valamint a kisebbségben élő magyar őslakosság érdekeinek elárulása ellen. De már most is felemeli szavát azért, hogy a kormányzat úgy intézkedjen, hogy a magyar nemzet vészes szaporulat-csökkenése megálljon. Az utódállamokban a nemzeti kisebbségi sorban élő magyar őslakosság törekvéseit emberi jogaiért, országonként különböző autonómiákért és önrendelkezésért támogatja. Azoknak nemcsak erkölcsi és politikai, de anyagi támogatását tovább is folytatja. Ugyanakkor érdekükben megszervezik a magyar NGO-k (nem-kormány-szervezeti) delegátusok munkájának koordinálását is. Örömmel üdvözli a felvidéki magyarság összefogását és a választásokon való egységes fellépését és üdvözli a szlovák parlament azon tagjait, akik az ún. „keresztnév” törvényt és a „tábla” törvényt megszavazták, ami jelentős kezdő lépés lehet a régi jó magyar— szlovák viszony visszaállításához. Elismerését fejezi ki az erdélyi magyar világi és egyházi vezetőknek a magyarság jogaiért való küzdelmükért és azokért az áldozatokért, amit azért hoznak, hogy magyarnak maradhassanak. Ugyanakkor jóleső érzéssel veszi tudomásul, hogy a románság egyre több prominens tagja a két nemzet békés együttélése mellett áll ki és támogatja a magyarságot a szélsőséges román nacionalista törekvések ellen. Szomorúan veszi tudomásul, hogy a magyarság egysége úgy Kárpátalján, mint a Vajdaságban megbomlott. Kéri, hogy a saját jólfelfogott érdekükben is törekedjenek egységre. Megosztottságuk esetén ugyanis szinte lehetetlen számukra támogatást biztosítani Nyugatról. A nemzeti kisebbségben élő magyar őslakossággal a kapcsolatot meg kell javítani, főleg a hírközlés területén, miután azt sem a magyar kormányszervek, sem a Magyarok Világszövetsége nem teremtette meg, hogy kulcskérdésekben az emigráció időben tudjon segíteni próbálni. Amíg ez Magyarországon keresztül meg nem történik, addig az emigrációnak kell közvetlen kapcsolatok erősítése révén tovább fejleszteni. A nyugati régióban a nemzeti emigrációs vezetés alatt álló szervezeteknek az összefogást fokozni kell országonként a magyar egyházi és testvérsegítő intézményekkel is, hogy befogadó országaikban a magyarság érdekében egységesebben és eredményesebben tudjanak fellépni. A nemzeti szellemű magyar sajtó, rádió, TV, irodalom és azzal foglalkozó intézmények támogatása egyre fontosabb úgy Nyugaton, mint otthon. Ezért ezek megerősödését elő kell segíteni. A résztvevők a Kerekasztal Értekezlet formátumot a magyar sorskérdéseknek és s teendőknek kötetlen formában való megvitatására és a magyarságért való akció-programok és együttműködés kialakítására továbbra is alkalmasnak találják. Ezért a résztvevők úgy döntöttek, hogy a Magyar Nemzeti Emigrációs Vezetők IV. Kerekasztal Értekezletét 1995 első felében, előreláthatólag Amerikában fogják megtartani és annak megszervezésére és a Kerekasztal Értekezletek keretében kialakult összefogásban résztvevőkkel a kapcsolatok tartására a következő bizottságot választották meg: Dr. Balogh Sándor, AMOSZ IB elnök és MNVT főtitkár, v. Detre Gyula, kanadai MHBK főcsoportvezető, Kiss Gábor, amerikai MHBK főcsoportvezető, Pásztor László, AMOSZ elnök és Walter István KMSZ elnök. Az utóbbi kettő a Magyar Nemzeti Világtanács (MNVT) elnökségének is tagja. (Koos Kálmán: Voltunk, vagyunk, leszünk c. könyvéből) Jü etwoiK, <őidéH^ úűteMÜMJvl KEDVES OLVASÓNK! Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani a SZITTYAKÜRTc. lapunkat. Kérjük, szíveskedjék előfizetni lapunkra — csupán 25 dollár — s ezzel támogatni a nemzeti emigráció egyik legmagyarabb havilapját, a Szittyakürtöt. Magyar testvéri szeretettel a Szittyakürt kiadóhivatala ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P. O. Box 35245, Puritas Station, Cleveland, Ohio 44135, U.S.A. Kérjük a szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni. Kérem a SZITTYAKÜRTc. lapot. Mellékelten küldök..........dollárt a lap egyévi előfizetésére. (Külföldi előfizetést kérjük US dollárban befizetni) Név: ................................................................—.....-....—..........—............ Házszám, utca (P. O. Box): .......................................................-...........-...... Város, állam: ...............-.................................... Zip Code: ....................... Ez a mi hitünk/=
