Szittyakürt, 1993 (32. évfolyam, 4-5. szám)
1993-04-01 / 4-5. szám
1993. április—május n ITTVAKÖfct 3. oldal ALDOBOLYI E. JUDIT: MERÉNYLET FOLYIK AZ ORSZÁGBAN! Jó lenne tudni, hogy ki kit bolondít! Mert Antall Józsefet hallgatva néha azt lehetne hinni, hogy komoly, felelősségteljes ember, aki tudja mivel tartozik a magyar nemzetnek ha már kilépett a könyvespolcok homályából és elvállalta a miniszterelnöki tisztet. Ugyanakkor az Ő általa összeválogatott kormány minden tagjáról ez nem mondható el! Hogyan lehetséges, hogy egy kormány — koaliciós vagy nem — nem dolgozik az államalapító nemzet érdekében? Ha koaliciós sem azt jelenti, hogy ellenséges erők kell működjenek az ország vezetésében, hanem — normális észjárás esetén, — csak az utak különbözőek, de a cél azonos kell legyen. A nemzet és vele együtt az ország saját jól felfogott érdekének szem előtt tartása, és jelen esetben kivezetése a zsákutcából amibe az elmúlt emberöltőnyi időszak idegen érdeke vezette. A koalíciókban az egyik párt radikálisabban, a másik kevésbé, az egyik saját erőre támaszkodva, a másik idegen tőkével, az egyik a mezőgazdaság előtérbe helyezésével, a másik — de nem érdemes taglalni. A lényeg, hogy az ország adottságainak megfelelően minden kormányalakításban részt vett párt a legjobbat, legszebbet kell akarja amíg a történelmi lehetőségek a kezébe adták egy ország vezetését. Éppen ezért most már nem lehet figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy nincs összhang a kormány és az Őket maga mellé emelő Antall József célja között. Természetesen az is lehet, hogy van csak mi értjük félre az eseményeket?! Lássuk csak! Antall József kijelentette nem sokkal a megválasztása után, hogy 15 millió magyarnak kíván a miniszterelnöke lenni. Ezt mi úgy értelmeztük, hogy az elszakított területen élő testvéreinknek is szószólója, mert különben nem jön ki a 15 millió! Feltehetően ismerte a politikai hovatartozandóságát a kiszemeltjeinek, különben nem választotta volna őket maga mellé a kormányba. Éppen ezért megdöbbentő volt számunkra, amikor Jeszenszky Géza külügyminiszter kijelentette, hogy Romániával szemben Magyarországnak nincsenek területi igényei (követelései). Hogyan kíván Antall József az erdélyi 3 milliónak mondott (ténylegesen sokkal több) magyar miniszterelnöke lenni, ha az az országrész nem tartozik az országa kebelébe? Ez fejre ejtett dolog! Ugyan minek nekik két miniszterelnök? Van Romániának, — aki egyben a Trianonban odacsatolt Erdély és annak minden lakójának miniszterelnöke. Az történik Erdélyben amit ő és kormánya meghatároz. Még csak véletlenül sem kérdezik meg Antall Józsefet, hogy mint az ott élő sok millió “magyar miniszterelnöke” ehhez, vagy ahhoz mit szól?!! Ezt természetesen nem is gondolta senki komolyan. Sem én, sem Antall József, sem egyetlen épeszű gondolkodó ember nem várta, hogy a két kormány majd együtt működik. Marad tehát az az el nem hangzott kitétel, hogy az elszakított területen élő magyarok számíthatnak Rá, számol Velük, dolgozik az érdekükben. Nem fogadja el az igazságtalanul megcsonkított országunkat véglegesnek, s az adott körülmények előtt fejet hajtva dolgozik az összmagyarságért. Ez nem csak azt jelenti, hogy a csonka anyaország területére bemenekült testvéreinknek “engedi”, hogy a határon belül maradjanak, és nem tütja meg az anyaország fiainak és leányainak, hogy erejüket meghaladó mértékben segítsék Őket! Derék dolog!!! Nemcsak azt jelenti, hogy felajánlja a csonka ország állampolgárságát az elszakított területen élő, ott őslakos nemzettestvéreinknek ami azon területek magyarok általi kiürítését jelenti, amennyiben evvel élni kívánna valaki! Vagy úgy gondolta az Antall József kormány, hogy felvehetik a magyar állampolgárságot a környező országokhoz csatolt területen élő honfitársaink az illető állam beleegyezésével? Amikor jószerével nem is mondhatják, hogy magyarok?! Erre csak úgy kerülhet sor, ha elhaggyák, — magyarul — kiürítik az elszakított területet. Ez megint fejre ejtett dolog! Nem elegendő, hogy a külügyminiszter hangoztatta, valamint állandóan hirdeti miszerint nincs területi követelése az országnak a környező államok felé — hogy nem magyar létére hogyan mer így nyilatkozni az őslakos magyar nép nevében, azért majd Ő fog számot adni!!! — hanem lépten nyomon a kormány más tagjai és megbízottjai kérés, felszólítás, kényszerítő erő nélkül nyilatkoznak a nevünkben, a magyar nép nevében a mai határok véglegességéről. Varga György a prágai magyar nagykövet a Telegraf című újságnak adott interjúban kijelentette: “Meggyőződésem, hogy a határrevizió kérdését Magyarország soha nem veti fel.” S az újságíró kérdésére vajon ez lenne-e Magyarország álláspontja akkor is, ha Szlovákia önállósítaná magát, a nagykövet megismételte kijelentését. Ha Antall József kormányfői tisztének kijáró felelősségtudattal jelentette ki, hogy az összmagyarságnak kíván a miniszterelnöke lenni, — beleértve az elszakított területek magyarságát is a fentemlitettekkel — akkor hogyan választhatott a közvetlen munkatársai közé olyanokat akik ezt a kijelentését hónapról hónapra hátbatámadják. Ez az ország egyik első emberének a semmibe vevése, mert látszólag nyugodtan csinálhatják, nem mozdul a miniszterelnök, hogy az Ő szavának hitelét a többiek ne rontsák. Ha viszont nem mozdul, akkor egyetért velük! S mi a legérdekesebb?, hogy lebecsülik az ellenfelet. Előbb utóbb minden gazemberség napvilágra kerül. S a XX. században annyira felgyorsultak az események, hogy ma már, az évszázad végén, alig kell várni 2—3 évet, néha csak hónapot, és kitudódnak a titkosra szánt tettek. Lehet, hogy valaki elhiszi ha sokat mondják, hogy Önök igen tisztelt miniszterelnök úr szabadválasztással kerültek a húsos fazék közelébe, de ez csak addig tart amíg kezükbe nem kerül a rózsadombi megállapodás. Attól kezdve mindenki tudja, hogy a magyar nemzet újra be lett csapva. Annak sem kell hitelt adni, hogy feltétlen támogatni kell a jelenlegi kormányt, mert az ellenzék még roszszabb, s ha az kerül oda akkor mi lesz?? Semmi!!! Ugyanis az ellenzék nem is akar oda kerülni! Nincs is táboruk — bár ez a nagy manipulátorokat nem érdekli. Az ellenzékben csak túl nagy a ricsaj, de nincs mögötte tömeg. Valamint a megállapodásban az is benne volt, hogy ki, hol, milyen ponton húzza vissza a talicskát, mert Önök nem akartak még egy rendes szekeret se kiállítani. /Önök nem tehetetlenek, csak a nemzeti erőket kívánják tehetetlenné tenni. Ezt a célt szolgálja az idegen fajok betelepítése, a bűnözés engedélyezése s meg nem torlása. Stb. stb./ A nemzet szekere pedig áll, egyhelyben áll, és arra vár, hogy a megfelelő erők, hangsúlyozom a megfelelő erők elindítsák. Ahogy ez megtörtént 1990-ben a “szabad” választások után. Ugyanis — ha netán nem tudnák — óriási lendülettel fogott hozzá a magyar földműves a szabadság reményében a munkához, rekord termést ért el, — ha netán nem tudnák — elszabotálták a felvásárlást, — ha netán nem tudnák — s ott pusztult minden a megtermelt helyen — ha netán nem tudnák! A nekilendülő szekeret elgáncsolták. Ez is fejreejtett dolog!!! Már csak azért is, mert ha jól belegondolunk a dologba, akkor sokkal több haszon van — úgy értem anyagi — egy erős, jól megszervezett állam dolgozó polgáraiból, akikből fejni lehet az adót, mint egy igen kívánatos hagyatékból annak jogos tulajdonosai nélkül. A Kárpát-medence csak a magyar kezek alatt tud virágozni. Nem baj, ha ezt az idegen nem így hiszi, vagy nem akarja elismerni, attól az még igazság marad. Mi magyarok tudjuk, hogy a minket onnan kitúróknak nem lesz haszna belőle, mert a magyar él a természettel és annak adottságaival s a magyar szorgalom és zsenialitás felvirágoztatja azt. De csak szabad akararta szerint élve. Nem rabszolgaként. Itt kellene a “minden magyarok miniszterelnökének” leginkább bizonyítani. Mert amíg a nemzetközi politikai életben egyre nagyobb tekintélynek örvend Magyarország, egyre nagyobb jóindulattal figyelnek oda a világ vezető politikusai az országra, — és ez tagadhatatlanul az Antall József kormány érdeme — addig a tényleges magyarság ellen a legnagyobb merénylet folyik a saját hazájában. A csonka országban a legbecstelenebb eszközökkel elrabolt földet most sem adják vissza a megművelőjének és a természettől jogos tulajdonosának, hanem manipulálnak, manővereznek vele. Kárpótlási jegy. Mi ez? Ki fogja megművelni a földeket, ha a tulajdonjog nem a magyar paraszté lesz? Aki a kárpótlási jegyet kitalálta? Nem! A magyar paraszt. Kiszolgáltatva, rabszolgasorba süllyesztve. Mert mit készít elő a magyarországi kormány a nemzet törzsét képező rétegnek? Ott is munkanélküliséget a lezüllesztett TSZ-ek fel-, vagy fel nem számolásával! Munkanélküliséget teremtett az elmúlt 47 év alatt városba kényszerítettek között, hogy menjenek vissza falura mezőgazdaságba! Igen, de hová? Nem adok sok időt, és lehet jelentkezni ilyen—olyan szerződéssel mezőgazdasági munkásnak. Kinek a földjére?? Az idegen kézre játszott áldott magyar földre. A szerződéstől egy lépés a szerződés megszegés, — mert csak a magyarok kárára hozott megállapodásokat szokták megtartani — szerződés megvonás, éhbér, rabszolgaság!!! Ne érjen engem az a vád, hogy túlozok! A legnagyobb lépésekkel halad a kormány az ország idegenkézre játszásában. Az úgynevezett privatizáció tökéletesen ezt a célt szolgálja. Újra, s még erősebben idegen érdeket, mentalitást, gondolkodást ültetni a magyar nemzet nyakába. Fillérekért, potom áron a világpolgárok egymás között kiosztják a magyar nemzeti tulajdont. S az újra kisemmizett, munkanélküliségre kárhoztatott magyart kényszeríteni éhbérért idegen érdekekért dolgozni. Mert aki eddig szívta belőle az élni akarást, az most erősítést kapott nyugatról pénzben, keletről emberben. S a magyar, saját hazájában rövidesen alacsonyabb szintre lesz lenyomva mint Indiában a páriák. Most, a müncheni 7-ek találkozóján olyasféle kijelentés hangzott volna el állítólag, hogy Oroszország az államadósságát bányák, gyárak, stb. eladásával tudná esetleg kompenzálni. Azonban Boris Jelcin orosz államfő és Pyotr. Aven külkereskedelmi miniszter csirájában folytatták el a javaslatot mondván “Oroszország nem eladó”. Annak ellenére, hogy a dicsőséges Szovjetunió 77 billiárd adósságot hagyott örökül Oroszországnak. De az ország nem eladó,—írja az 1992. július 19-i Sunday Sun című torontói újság— mert az nem kettőjüké! Magyarország jelenlegi vezetőinek az országot nincs joguk eladni, mert csak ideiglenes vezetőik, s nem tulajdonosaik. S vigyázzanak azok, akik megveszik, mert lopott holmit megvenni orgazdaság. Ha netán nem tudnák! Nemzettestvéreim! Nagyon szorítsuk egymás kezét, hogy átvészelhessük a hiénák támadásait. Mert úgy néz ki, hogy sokan vannak, úgy néz ki, hogy magunkra maradtunk, pedig nincsenek sokan, csak nagyon mohók, és a betegek türelmetlenségével akarnak mindent, még a puszta életünket is. Egyedül sem vagyunk! Egyedül sem vagyunk, csak nagyon magasan felettük járunk, s ezt nem tudják elviselni.
