Szittyakürt, 1992 (31. évfolyam, 1-2. szám)

1992-01-01 / 1-2. szám

1992. január—február hó «ITTVAKÖftt 3. oldal Csárdás József (Ráth Gedeon): Gondolatok a Szabadságharc 35. évfordulóján Mielőtt az 1956-os októberi szabad­ságharcunk 35 éves jubileumának megünnepléséről szólnék, legelőször is az ünnepségek megrendezőiről és ér­deméről kell a legelismerőbb formában megemlékeznünk. A Jurta színház vezetőjének, Rom­­hányi Lászlónak és kitűnő munkatár­sainak, valamint Bosnyák Imrének, a „Mártírok Emlékbizottsága” elnöké­nek érdeme a logikus, szinte történel­mi sorrendbe levezetett ünnepségi so­rozat megrendezése. Kezdődött a Koz­ma utcai Gyűjtőfogház volt politikai börtön és ítéletvégrehajtó intézet falá­ra a kivégzett hőseink emlékére elhe­lyezett emléktábla leleplezésével. 1945-től a legutolsó politikai okból kivégzettig ebben a pokoli intézetben sok magyar testvérünk lelte mártír halálát az akasztófán vagy a kivégzőosztag sor­­tüze által. Ezek a hősök voltak a kom­munizmus elleni küzdelem élharcosai. A szép és megható ünnepség után a Gyűjtőfogháztól a rákoskeresztúri temető 298-as parcellájához ment át az ünneplő közönség, hogy annak fel­avatási ünnepségén részt vehessen. Itt a szebbnél-szebb beszédek és koszorú­zások egymást követték. A 298-as par­cellában kb. 2000 kivégzett antikom­­munista fekszik. Az eddig rendbehozott sírok Rom­­hányi László, a „Szent Korona” fő­­szerkesztőjének, Bosnyák Imre a „Mártírok Emlékbizottságának” elnö­két és talán elsősorban a sok önkéntes munkás érdemét dicsérik. De ennek a magasztos munkának anyagi alapjára adakozó belföldi és emigráns magya­rok érdemét is dicsérhetjük. Ebben is élenjárt a „Szittyakürt” szerkesztősége és a lap pártoló tagjai a legnagyobb összegű adományával. A jó Isten áld­ja meg ezeket az igazi magyar embe­reket. Amikor ez év 1991. áprilisában „A még mindig elfelejtett mártírok” című cikkemben ezt az akciót részle­tesen kidolgozva a gyűjtést elindítot­tam, nem gondoltam, hogy ilyen gyors eredménnyel kezdődik. Azért kezdődik, mert még messze van a be­fejezéstől. Ez csak akkor történik meg, ha a fent említett cikkben írt összes pontokat a magyar nép, az iga­zi nemzeti emigrációval összefogva, maradéktalanul kivitelezi. Aki ebben nem vesz részt, vagy nem adakozik a költségekre, az nem nevezheti magát magyarnak. A hazafias bombasztok puffogtatásának ideje lejárt. Már csak az igazi nemzeti érdekű akciók számí­tanak. A 298-as parcellában fekszik a leg­több kivégzett antikom munista már­tír, kb. 2000. Ha ezek a halálra gyö­tört, majd kivégzett mártírok megszó­lalhatnának, Péter Gábor és bandája a magyar nép által a gehenna tüzére vettetnek. Ehelyett a mai kormány ezeket bujtatja, bűneiket takargatja és magas nyugdíjjal és pozíciókkal jutal­mazza véres tetteikért. Sőt a háttérből még mindég ők irányítanak. Mi ez, ha nem kommunista hatalomra való át­mentés esélyének megadása? A mai kormány és az ellenzéke, a magyar nép legbűnösebb ellensége és árulója. A magyar nép körében ennek felisme­rése már megtörtént. Ezért is kérjük a kis kommunistákat, akik csak érdek­ből voltak azok és vér kezeikhez nem tapad, próbálják jó cselekedeteikkel enyhíteni tévedéseiket. Ugyan ezt kér­jük a nem párttagoktól, de a rendszer kiszolgálóitól is. Itt elsősorban szólok a Budapest Főváros Kőbányai Képviselő-testület Polgármesteri Hivatal Ill-osztályának Horváth Krisztina csoportvezetőjéhez. Ez a csoportvezető azt kéri „A Ma­gyar Nemzeti Szövetségnek” írt levelé­ben, hogy a 298-as parcellában az ösz­­szes kivágott fákat méret szerint jelent­se be hivatalának. Kedves Horváth Krisztina. Az elmúlt 45 év alatt a síro­kon nőtt átlagba 40 éves fákért és a parcella teljes elgazosodásáért, ezekben a sírokban fekvők meggyilkolásáért és holttestük meggyalázásáért az elmúlt bukott kommunista rendszert terheli a teljes felelősség. De az újonnan vá­lasztott közigazgatás illetékes tisztvise­lőit, így önt is terheli a felelősség a 298-as parcellán tovább növő fákért és az őserdő szerű gazosodásért. A vi­lág összes civilizált államában a halott­nak járó végtisztesség megadását, sírjá­nak létezési jogát és annak tetszés sze­rinti ápolását human törvények bizto­sítják. Senki sem akar a sírján 40 éves fát, s ezt az akaratot is törvény bizto­sítja. Hogyan akarnak önök a kultur Európa tagjává lenni, ha a legelemibb emberi jogokat is sárba tiporják? Még az ön kormánya is küldött díszőrséget a 298-as parcella felavatásának ünnep­ségére. Akkor kit kontrázik meg ily akadékoskodó levél küldésével? A 298,300 és 301-es parcellákat az egész magyar nép és az egész magyar emig­ráció „Nemzeti Pantheonná” nyilvání­totta. Ki mer ilyen elsöprő egységes akarattal szembefordulni? Szívesked­jék egy udvarias korrigáló levelet kül­deni a Magyar Nemzeti Szövetségnek. Amennyiben ezt elmulasztja, úgy min­den ezzel járó felelősséget vállalnia kell. A 20. század legnagyobb magyar hőseinek sírjait, rendbehozásuk után is hozzájuk illő szép állapotba kell tar­tani. Ezért azt tanácsolom, hogy min­den kivégzett mártírunk szülőhelyén alakítsák meg a „Mártírok Emlékét Ápoló Bizottságot”, amelynek tagjai a sírok rendbetartását teljesíthetik. De a hozzátartozók is vállalhatják ezt a fel­adatot. Ha évenként tavasszal, nyár derekán és ősszel a sírokat szépen, gondosan rendbehozzák, akkor en­nek a nemes feladatnak megfelelnek. Ezeknek a hősöknek egyházi temetésé­ről is gondoskodni kell. Tehát még sok a teendő. Nevezzük el ezt a teme­tőt „Hősök Temetőjének”, a Kőbá­nyai utat pedig „Mártírok útjának”. A 298-as, 300-as és a 301-es parcella le­gyen hazánk Nemzeti Pantheonja, hogy magyar népünk ide kizarándo­kolva, itt lelkileg elmélyülve, igazi ma­gyar hősök példáját látva, megtöltse lelkét büszkeséggel, bátorsággal, ma­gyar öntudattal, hazaszeretettel és mindent elsöprő nemzeti összefogás lelkületével. Másnap október 23-án a Kilián lak­tanya, Tűzoltó utca és a Práter utcai iskola megkoszorúzása. Majd a Cor­­vin-közi ünnepségen vett részt az ün­neplő közönség. Innét az emlékmenet a rádióhoz vonult. A Rádió előtt em­lékgyertyák gyújtása, petíció átadása és emlékbeszédek következtek. Itt a tö­meg többször is „Romhányit akarjuk” kiáltása hangzott. Ezzel Romhányi a nép vezérévé avattatott. Meg is érdem­li, azért amit az utolsó 3 évben a ma­gyar nép érdekeikért tett. Kis csoport­jával a Jurta színházban szinte egye­dül vívták a nemzet harcát a kommu­nisták és a liberál-bolseviki demokra­ták ellen. Az ünneplő közönség a töb­bi harcok színhelyein és az ÁVÓS ki­­végzőhelyein is megtartották külön­­külön az ünnepségeiket. A hősi harc rövidesen befejeződik, mert a nemzet újra öntudatra ébredt. Nemzeti és Keresztény vezetést akar magának törvényes úton egy mielőbbi igazságos és tiszta új szabad magyar választások által. A nép és az emigrá­ció a kormány azonnali lemondását és a parlament azonnali feloszlatását akarja, mert ezek törvénytelenül mű­ködnek. Hogy a Magyar Nemzet elke­rülje a totális káoszt, a gazdasági cső­döt, az ország teljes újabb kirablását, ami a nemzet megsemmisítéséhez ve­zethetne, a nép kezdeményezésével ideiglenes kormány alakítását kíván­ja. Az ilyen irányú kezdeményezést a nép vezérei végezzék. Keresztény Nem­zeti Unióba kell összefogni az összes ilyen érzésű és irányzatú pártokat. E pártok tagjai közül ki kell válasz­tani a legtisztább multúakat, a legjobb keresztény antikommunista magyaro­kat, a legjobb politikai érzékkel megál­dottakat és közgazdaságunk minden területén a tiszta múltú szakembere­ket. Ennél a kiválasztásnál feltétlen fi­gyelembe kell venni a nemzeti emigrá­cióban élőket is! Ezeket okt. 23-án be kellett volna olvasni a magyar rádió­ba, hogy a magyar megújhodás mi­előbb elkezdődhessen, s ezzel az 1956 előtti és az 1956-os magyar szabadság­­harc követelményei mind megvalósul­hassanak. A rádiónál sok volt a külföl­di riporter is, akiknek az ünnepségekre hazautazó és mindenféle nyelven be­szélő magyar emigránsok pontos inter­jút adtak a mai magyarországi helyzet­ről. Azért voltak mind a két csoport­ból sokan, mert komoly eseményt vár­tak. „De ami késik, nem múlik.” Mert az összes kommunikációs szervek mind a liberál-bolsevikik kezében lé­vén, „a hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este és hazudtunk állandóan,” a mi 46 éves jelmonda­tunk, és kommunikációs gyakorla­tunk. 3 éve egy másik jelmondattal is megtoldották ocsmány működésüket: „Gyalázzuk a magyart saját hazájában reggel, délben, este és állandóan.” En­nek végleg meg kell szűnni, és a ma­gyar népnek végre kezébe kell vennie saját sorsának irányítását. A helyzet megérett a teljes változásra és egy tisz­ta és igazságos új szabad választásra. Azokkal nem lehet az országot újjá­építeni, akik azt tönkretették, vagy segítettek abban. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ezzel a sok ellenséges elemmel hogyan vehetjük fel a versenyt? A felelet rá: nagyon könnyen. Lelki újjáépítéssel, hogy a lelkek teljenek meg vallásosság­gal, haza és egymás iránti szeretettel. Mindez olyan robbanékonyán fogja a társadalmat tevékenységre kényszerí­teni, hogy gyökeres társadalmi és poli­tikai változást eredményez majd. Higgyétek el, kedves honfitársaim, hogy ez nagyon gyorsan bekövetkez­het. Ezredéves történelmünk folyamán ez már többször is megismétlődött. Tanácsok a lelki újjáépítéshez. Min­den egyén önneveléssel saját maga új­jáépítheti lelkét, társadalma, nemzete és önmaga érdekéért. Máról holnapra határozzuk el, hogy egy hétig minden­kivel, minden körülmények között ud­variasan viselkedünk. A kezdet nehéz, de egy hét elteltével az eredmény érez­hetővé válik, s lelkűnkben felszínre kerül a szeretet. A példák példákat kö­vetnek, s mint egy láncreakciója az is­tentelen durva lelkű materializmus­nak, elterjed a szeretet. A szeretet a legnagyobb összetartó erő, mert az irigységet, féltékenységet, önzést és anyagiasságot, a társadalom széthúzó erőit megszünteti. A szeretetet csak úgy tartósíthatjuk, ha Istenhez fordu­lunk és vallásunkat gyakoroljuk. Ol­vassuk gyakran a bibliát, a szentek és a magyar hősök életét, a 35 kötetes börtön irodalmunk hősi eposzait, hogy példájukat követve, „Legyünk hősök, tiszták és szentek, hazánkat így mentsd meg.” A lélek erősebb a leghatásosabb atombombánál is. Ezért Isten alkotá­sa, örök, elpusztíthatatlan és legy őzhe­tetlen. Ezért volt, hogy az elmúlt 46 éven keresztül a lelkeket mérgezték és demoralizálták, hogy uralkodni tudja­nak felettök. A liberál bolseviki de­mokrácia ugyan ezt folytatja, csak még több mocsok áradattal. Emiatt nem tud társadalmunk akcióképes len­ni, hogy kezébe vehesse sorsa irányí­tását. Az erős lélek nem dominálható, sőt szeretetével ez vezetheti a mocskos lelkeket megtérésük útjára. Lelki újjá­­épülésünk alapja szellemi, nemzeti és gazdasági megújhodásunknak, s ezál­tal felemelkedésünknek. Isten segítsé­gével mindezt könnyen megvalósíthat­juk, s ezzel befejeződik harmadik hon­foglalásunk. istenért és a hazáért mindhalálig.” UJEVRE Újévnek hajnalán az a kívánságom: Legyen minden ember boldog a világon! Mit tőlünk elvettek, nektek mind meglegyen! A világon minden nép, mindig szabad legyen! Nekünk csak harc jutott, vagy rozsdás vasrács. Legyen tinektek jó ételhez, friss kalács. Nekünk sorakoznak intő kopjafák. Nektek béke legyen, ünnep és olajág. Mi befejeztük, már öregek vagyunk. Nektek féligkész álmokat hagyunk. Rajtatok múlik már, mi lesz jövőre! Kívánunk minden jót az új esztendőre! 1991. Szilveszter Pankovits Gyula volt „Szabadságharcos” ezredes most „1001. senki NAGYMAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁIG TOVÁBB HARCOLUNK!

Next

/
Thumbnails
Contents