Szittyakürt, 1992 (31. évfolyam, 1-2. szám)
1992-01-01 / 1-2. szám
4. oldal $ZITTVAKÖ*T 1992. január—február hó Andrékovics Péter: Mentsük meg nemzeti értékeinket A Svájci—Magyar Ötvenhatosok Szervezete nevében Tóth Pál köszöntötte az 56-os Világszövetség kongresszusát A második világháború és az azt követő kommunista önkényuralom a magyar nemzeti élet szellemi- és tárgyi alkotásaiban felmérhetetlen károkat okozott. Sok értékes épület, könyvtár, szobor, festmény pusztult el, rongálódott meg, s ha néhány irodalmi termék, vagy művészeti tárgy átvészelte bár a háború viharát kisebb sérülésekkel, a szovjet zsoldban álló marxista diktatúra semmit sem tett azok helyreállítására: félve a „nacionalizmus újraéledésétől”. Az idegenérdekű vezetőrétegnek feladata volt — amit a háború nem pusztított el — minden olyan alkotás eltüntetése, amely a hitet és nemzettudatot táplálta a népben. Ezt a kommunizmus véreskezű gyilkosainak népszerűsítésével helyettesítették. így rombolták le a Regnum Marianum templomot, a Nemzeti Színházat, tüntették el a Trianonban elcsatolt területek allegorikus szobrait (melyeket a „rendszerváltás” ellenére sem mer a kormányzat visszaállítani)) és emeltek Sztálin, Lenin szobrokat, s az 1919-es vörös rémuralom vezetőinek emlékműveit. A Milleneumra festett, hajdan Városligetben kiállított „Magyarok bejövetele” című Feszti-körkép helyreállítására csak az „enyhülés éveiben” történtek lépések: Ópusztaszeren egy megfelelő épület biztosításával, de a kép kijavítására és elhelyezésére még mindig nem került sor. Hasonló a helyzet a Feszti-körkép főmunkatársának: Vágó Pál világhírű festőművész „A huszárság története” című alkotásával is. A hatalmas méretű (18x3.5 m) mű az 1900-ban tartott Párizsi Világkiállításon elnyerte az aranyérmet, az alkotó művész pedig a legnagyobb kitüntetést kapta érte: a Francia Becsületrendet. Ez a csodálatos műérték a budapesti Ludovika Katonai Akadémia dísztermében volt elhelyezve, de a háború következtében a Hadtörténeti Múzeum raktárába került hengerre göngyölve. Közel félszázad óta ott hever ez a nemzeti közkincs, melynek megmentéséért a festőművész unokájának özvegye: Dr. Vágó Pálné az év elejétől kezdve fáradhatatlanul dolgozik. Kérelmet nyújtott be a köztársasági elnökségre, a miniszterelnökségre, a hadügyminisztériumhoz, ahonnan udvarias megértő válaszokat kapott, de anyagi támogatást nem tudtak biztosítani az örökbecsű kép helyreállítására. Tanácsuktól függetlenül, alapítvány létrehozását határozta el, mellyel kapcsolatban idézünk körleveléből: „Egy nemes cél megvalósítása érdekében hathatós segítő támogatását kérem egy örökbecsű nemzeti értékünk megmentéséhez, egy alapítvány beindításához, melynek célja, hogy megteremtse a restaurálás anyagi feltételeit. A 46 éve méltatlanul mellőzött nemzeti kincsünk nem maradhat továbbra is az enyészet martaléka! Ennek érdekében kérem a nemes cél támogatását, anyagi megsegítését, hogy a közel félszázada elzárt nemzetközileg is elismertfestmény a restaurálás után a legmegfelelőbb méltó helyen nyerjen állandó kiállítási elhelyezést. Ezt a világhírű festményt nem lehet egy zártkörű helyen a bel- és külföldi érdeklődőktől, a nagy nyilvánosság elől zártan tartani! Egy megfelelő kiállítási helyen a festmény még idegenforgalmi szenzáció is lehetne! A Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátor Intézete Bóna István egyetemi tanársegéd —, aki jelenleg társaival együtt a Parlamentben Kőrösfői Kriesch Aladár falifestményeit restaurálja — a Hadtörténeti Múzeumban kiterített állapotban megszemlélte a festményt 1990 novemberében és annak várható restaurálási költségeit 5-6 millió forint közötti összegre becsülte. Az ő szakvéleménye szerint is a kép 85%-ban ép, jó állapotban van. A festmény a magyar történet jelentékeny része, önmagáért beszél. A restaurálási lehetőség megteremtése érdekében támogatókat keresek egy alapítvány létrehozásán fáradozom. Lehetőségeim papírra vetve úgy fejezhetném ki, hogy „mókuskerékben” tipródom és mégis töretlen hittel, tudattal és vasakarattal a reménytelenség ellenére is remélem, hogy célom megvalósulhat. ” Tudjuk, hogy a hazai kormányzatnak sok nehézséggel kell megküzdenie és az ország milyen adóssággal van megterhelve. A külföldi magyar egyházakhoz, szervezetekhez nemcsak a csonkaországból, de az elszakított területek nagyon nehéz sorsban élő magyarjaitól is sok segélykérés érkezik, halaszthatatlan fontos támogatást igényelve. Négy és fél évtized nemzetromboló hatását nagyon nehéz helyrehozni. Mégis a fontossági sorrendben elsők között kell szerepeljen a megrontott nemzettudatunkat építő művészi kincseink helyreállítása, mert ezeknek az alkotásoknak öntudatot gerjesztő, áldozatok vállalását teremtő hatásuk van. Vágó Pál festőművész —, akit kortársai „a festészet Petőfije”-ként neveztek „A huszárság története” című művével, mint Petőfi a „Nemzeti dal ”-lal örökérvényű hazaszeretetről tett tanúbizonyságot. Ezért hívjuk fel minden magyar figyelmét és kérjük tehetsége szerint támogassa Vágó Pál Alapítványt, cím: özv. Dr. Vágó Pálné 1026 Budapest, Küküllő u. 4,1/3 Telefon: 1-151-231 Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim Tisztelt kormány meghívottak! Kedves Barátaim és Bajtársaim! Engedjék meg, hogy szeretettel üdvözöljem Önöket ezen a történelmi évfordulón. Eljöttünk, hogy újból tanúbizonyságot tegyünk — hazánk iránti rendíthetetlen hűségünkről — és fejet hajtsunk hőseink előtt, akik az életüket adták Hazánk szabadságáért. Immár másodszor van alkalom szabadon megünnepelni — itthon az 56-os forradalom és szabadságharc évfordulóját, ami mindnyájunkat örömmel és elégtétellel kellene, hogy eltöltsön. De sajnos azt kell konstatálnunk, hogy egyre inkább csak csalódás ér bennünket ötvenhatosokat. Az elmúlt évi 1990-es megemlékezéseken; sokan távol maradtak és az ünnepség nem kapta meg azt a méltó keretet, amely megillette volna! Időközben az ország politikai és gazdasági helyzete nem javult, sőt súlyosbodott. A nyomor nő, az első szabadon választott kormányt minden oldalról támadják és bizonyos itthoni és nyugati körök mindent elkövetnek, hogy a Kormányt és az országot egy beláthatatlan következményű krízisbe döntsék! Úgy érezzük, hogy itthon nem a Nemzet érdeke — amiért mi 46 éven át harcoltunk — hanem az egyének — egy bizonyos klikk — érdekei érvényesülnek. Hogy a nemzeti megbocsátás jelszavával elmossák a demokratizálódás körvonalait és olyan személyek maradnak, vagy kerülnek hatalomra, akik a régi rendszert is kiszolgálták. Csalódtunk! mert úgy érezzük, hogy 56 tisztelete és becsülete lassan elmosódik! Sőt! Szisztematikusnak próbálják emlékét megsemmisíteni s főleg azon szervezetek aktív tagságát — akik hűek maradtak 56 és a magyar szabadság eszményeihez — hazug rágalmakkal kompromitálni és mellőzni, nem csak itthon, hanem az emigrációban is. Ahol az új diplomáciai képviseletek olyan egyénekkel és szervezetekkel veszik fel és ápolják a kapcsolatot, akik és amelyek az elmúlt évtizedekben sehol és semmit nem tettek a kommunista diktatúra ellen, sőt ... sok ízben azt ki is szolgálták. Csalódásunk ellenére, minden erőnkkel kitartunk 56 eszméi mellett, és annak szellemében mindenkor támogatjuk a demokratikusan megválasztott Kormányt! Segítsük minden tudásunkkal és lehetőségeinkkel, hogy a megtépázott és sokat szenvedett 15 millió magyar Testvéreink szeméről letöröljük a szenvedés könnyeit és közös erővel felépítsük — az anyagi és erkölcsi nyomorból — szeretett Hazánkat. Ne éljünk illúziókban és ne várjunk csodákra, mert Hazánk a Null ponton áll, úgy a mezőgazdaság, mint az ipar terén. De legfőképpen az emberi kereszí tény morál sárbatiprása, az ezeréves r történelmünk szisztematikus meghamisítása Tragédiánk kútforrása. A tatár-dúlás, a török-dúlás és annak következményei még megközelítően sem tett oly borzalmas kárt a magyarságban mint a felszabadulás. 1956-ban nem csak Hazánk szabadságáért, hanem a világ szabadságáért is ontotta vérét a magyarság. Az egész világ csodálva, megdöbbenve és együttérzéssel figyelte a Dávid—Góliát harcot. A Szovjet kolosz, akitől retteget az egész világ, megkapta az első kegyelem döfést. A magyarságához hű harcosaink kardvágása végzetes sebet ejtett a Vörös Golem testén, amit nem tudtak többé meggyógyítani, s oda vezetett, hogy a marxista téboly fellegvárai inognak az egész világon. Sztálin, Lenin, Dzsersinki, Sverdlovszk és a többi tömeggyilkos szobrait lesodorta a vihar és méltó helyükre kerültek, (raktárba). 56-os Magyar Szabadságharcosok, Hősök, Mártírok és pesti srácok és akik életüket adták a magyar szabadságért! Nektek köszönheti az egész világ ezt a folyamatot! Adjon a mindenható jó Isten további erőt és kitartást ezen harc végső befejezéséhez. Mi lenne a teendő? Ahhoz, hogy hazánkban újból a zavartalan rend és béke helyre álljon — csak egy járható út van: kisöpörni közülünk a lopott vagyonok birtoklóit és nemzeti alapra helyezni a Kommunista Párt vagyonával együtt. Ezektől a vörös parazitáktól azonnali hatállyal megvonni minden anyagi juttatást. Fizetést, nyugdíjat stb. revízió alá venni és lecsökkenteni jövedelmének arra a nívóra, amit ők a „Szocialista Nép Állama” nevében fizettek a dolgozóknak. Továbbá belekényszeríteni olyan lakásokban, amit ők biztosítottak kizsákmányolt, megalázott és agyonhajszolt dolgozóknak és nyugdíjasoknak. Ezt ne vegyék rossz néven a fenti személyek, mert itt csak az történne, hogy megetetnénk velük azt a levest, amit ők főztek 45 éven keresztül nekünk. Ezt már csak azért is meg kell csinálni, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket, hagyni kell őket tovább ebben a szocialista milliőben élni, hogy élvezhessék a vörös kannibalizmus gyümölcseit. Továbbá, felelősségre vonni a római Jog alapján (ha nem tetszik nekik már mint a római Jog) úgy lehetne a saját szocialista törvényeiket alkalmazni. A népellenes bűnök elkövetőit, a népbíróságok képviselőit, a végrehajtó szervek Parancsnokait és a parancs végrehajtóit. Ugyan úgy, ahogy a győztes hatalmak bírái a nürnbergi perekben jártak el, és utána. A nép ellenes bűncselekmény nem évül el, adták hírül a világnak. Ha akkor bűn volt a népellenes bűncselekmény, akkor ma is az. Ha valaki mégis kételkedne a keresztényi humanitásunkban úgy melegen ajánlom Fehérvári István bajtársunk könyvét: Börtönvilág Magyarországon 1945—1956, figyelmesen elolvasni, és ahhoz az „Az utolsó szó jogán” védekezni a könyv szerzőjénél — és a több tízezer megkínzott, megalázott politikai fogolynál, a törvénytelenül lemészárolt bajtársaink megmaradt hozzátartozóinál — s itt nem csak a kegyelet koszorúját financírozzák, hanem az összerabolt vagyonokból és különböző külföldre mentett devizájukból anyagilag kártalanítanák. Mert morális jóvátételt csak a jó Isten tudna adni. Mi támogatunk minden törekvést, ami a Magyar egységhez vezet 56 szellemében, de távoltartjuk magunkat minden olyan irányzattól és személyektől, melyek úgy itthon, mint az emigrációban, ezen egység ellen, direkt vagy indirekt elkövettek. Ezen személyek önmagukat diszkvalifikálták és sorainkban semmi helyük nincs. Köszönöm, hogy meghallgattak. 5 Kedves Olvasónk! j Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani a SZITTYAKÜRT c. lapunkat. Kéijük, szíveskedjék előfizetni lapunkra — mely csupán 25 dollár— s ezzel támogatni a magyar nemzeti emigráció egyik legmagyarabb havilapját, a Szittyakürtöt. Magyar testvéri szeretettel: a Szittyakürt kiadóhivatala----------------------------ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY----------------------------HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P.O. BOX 35245, PURITAS STATION CLEVELAND, OHIO 44135, U.S.A. Kérjük a szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni. Kérem a SZITTYAKÜRTc. lapot. Mellékelten küldök................dollárt a lap egyévi előfizetésére. (Külföldi előfizetést kérjük US dollárban befizetni) Név:................................................................................................................... Házszám, utca (P.O. Box):............................................................................. Város, állam:...................................................................Zip Code:................ —
