Szittyakürt, 1992 (31. évfolyam, 1-2. szám)
1992-01-01 / 1-2. szám
2. oldal «ITTVAKÖltf 1992. január—február hó ŐSHAZÁNK - MAGYARORSZÁG Fordul a történelem kereke (Folytatás az első oldalról) A most megszülető Horvátországgal meg kell egyezni abban, hogy az 1944-ben Magyarországhoz tartozó „baranyai háromszög” és a „Muraköz” újra Magyarország része legyen, hiszen ez a terület sohasem volt része Horvátországnak. Ugyanez vonatkozik a Felvidéknek arra a területére, amelyet a nyugati hatalmak is garantáltak az első bécsi döntésben. Kárpátalját a szovjet törvénytelenül szállta meg a maga fegyveres erejével. Ez a terület a történelem során sohasem volt része sem Oroszországnak, sem Ukrajnának. Ennek a területnek a sorsát az önálló ukrán kormánnyal kell békésen rendezni. A közelmúltban lezajlott kárpátaljai választásokon a lakosság 80 százaléka a magyar nevek megtartása és a teljes önállóság mellett szavazott, ami azt bizonyítja, hogy nem kívánnak Ukrajnához tartozni. 1992- ben könnyű dolga lenne a magyar diplomáciának, ha figyelembevennék a történelmi változásokat. 1992-ben a magyar kormánynak a felsorolt tények alapján az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez kell fordulni, a Hágai Bírósághoz, az Európai Közösséghez, hogy ezeknek a tényeknek a figyelembevételével rendezzék újra a határokat és mentsék meg 5 millió idegen járomba kényszerített magyarnak az életét. Követelni kell a wilsoni pontoknak az alkalmazását és betartását a magyarokra vonatkozóan. Rá kell mutatnunk az egész világ előtt arra, hogy soha nem tartották be a trianoni békeszerződés pontjait a népszavazásra vonatkozóan. Ahol betartották, ott Magyarország döntő győzelmet aratott még a németek által lakott nyugatmagyarországi magyar területeken is! Fordul a történelem kereke! Vele fordulnak az oroszok, az ukránok, a horvátok, a szlovének, a szlovákok, a kárpátaljaiak, a moldvaiak, a balti népek! Itt az ideje, hogy vele forduljunk mi is magyarok! Ha pedig erre nem képes vagy nem alkalmas a jelenlegi magyar kormány, akkor 1992 során egy új, egy magyar kormánynak kell átvenni a nemzetközi érdekeket a magyar érdekek elé helyező vörösből rózsaszínbe váltó karrierlovagok helyét, akik vállalják népük szenvedését, harcát és igazságát! Olyan emberekre van szükség, akik a nemzetközi fórumokon el merik mondani a világ minden népének, hogy mit tett a magyarság a kommunizmus elleni harcban, hogyan győztük le a vörös szörnyeteget 1956-ban egyedül és magunkra hagyva, hogyan gyengítettük le a hatalmas szörnyeteg politikai, erkölcsi és katonai erejét! Mindezekért még nem fizetett nekünk a vüág és ha nem követeljük tartozásukat, akkor nem fizet a jövőben sem! 1992-ben lerakhatjuk a magyar területeknek az anyaországhoz való visszatérésének erkölcsi, történelmi, politikai, diplomáciai és gazdasági alapjait, amelyre azután ráépíthetjük a valóban szabad és valóban magyar Magyarországot! Dömötör Tibor, püspök, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke Történetírásunk útvesztőiben Meotis ingoványaiból Mu és Atlantis tájaira, majd az Ural, Kaspi-tó és Szibéria vidékére vándoroltatott magyar minden új, hivatalos „őshaza” felfedezésekor szükségszerűen szembe találta magát az előző iskola tudósaival. Mindez nem azért történt, mert a magyar „széthúzó” fajta, „ahány magyar, annyi vélemény”, hanem sokkal inkább azért, mert vérünkben, tudatunkban élő, előző korok ős-szülein át mába örökített igazság-keresése mai napig sem talált kérdés-mentes nyugvópontot eredetünk kérdésében. A magyar csak teljes igazság ismeretében tud megnyugodni. Az igazság egy-egy elvétett részecskéje villanásnyi fényét, bárhova is nézünk, a világ minden pontján fellelhetjük, s tudósaink egy önzetlen élet minden lelkesedésével igyekezték őshazánkat e helyeken felépíteni. Mivel ellenségeink lelkünket mételyező „kicsi nép”, „rokontalan nép” elméletének hatása alatt állunk, mindig e távoli kultúrákat csodálva, azok nyelvéből, művészetéből, dalaiból következtetünk a magyarra. E módszer szükségszerűen, minden esetben zsákutcába vezet. Nem a fellelt, velünk rokonságot éreztető anyag vezet tévútra, hanem a kutatás iránya. E tényt régen felfedezték mindazon politikai hatalmak, akiknek érdekében állott a magyar egységet aláásni, s e lehetőséget maradéktalanul ki is használták. Pedig minél több nyelvészeti, ásatási, néprajzi adat kerül felszínre, minél mélyebben megyünk vissza időben, annál közelebb kerülünk térben szeretett hazánk földrajzi helyéhez, a Kárpát-medencéhez, s a felhozott anyag Közel 3 éve — a politikai változások kezdetén — alakult újjá a Független Kisgazdapárt. Azzal a céllal, hogy töretlenül folytatja elődjei útját, s felvállalja az egész nemzet — kiváltképpen a vidéki kisemberek — képviseletét. Az azóta eltelt idő mindnyájunknak sok csalódást okozott. Állandósultak a pártunkat sújtó válságok és botrányok. Nemcsak a választók s a szimpatizánsok tömegeit fordították el tőlünk, hanem elkedvetlenítették, elriasztották tagságunk jelentős részét is. Elsősorban a mindenkori irányítás felelős ezért, melynek tisztségviselői szüntelenül áskálódtak és acsarkodtak egymás ellen, ám a párt programjának végrehajtásával s közös épülésünkkel csöppet se törődtek. Erejük, energiájuk kimerült a folytonos hatalmi harcban, így sem a parlamenti, sem az önkormányzati választásokon nem értük el a szükséges eredményeket, melyek a felemásra korcsosult rendszerváltás radikális továbbviteléhez, valamint a kialakult politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális erővonalak átrendezéséhez elegendő önbizalmat nyújthattak volna. Más szóval a központi vezetőségek nemcsak az országos politikában nem képviselték kellő súllyal pártunkat, hanem az alapszervezetek törekvéseinek, az alalról jövő demokratikus kezdeményezéseknek is akadályozói, gátjai voltak. Más pártokhoz, szervezetekhez hasonlóan a Kisgazdapárt felsőbb régióit is ellepték a kommunista eredetű „tanácsadók” és a bomlasztó liberális mind kárpátmedencei ősi múltunkat igazolja. Azt, hogy őshazánk Magyarország. Élő nyelvi emlékeink e földön a teremtés hajnaláig visznek vissza bennünket. Európai, kultúra alapító ősnép vagyunk. Csodálatos nyelvünk, műveltségünk segítségével ezen alapból kiindulva könnyen kezet tudunk fogni egymással országok, kultúrák és földrészek fölött. így már könnyű felismerni, hogy a Kárpát-medencében túlszaporodott magyar vándorlási útjait jelző állomásokról, s nem őshazáról van szó akár finnekről, Meotiszról, Folyamközről, vagy az újvilágról is van szó. De eredményt csak akkor remélhetünk, ha kutatásunk iránya magyar alapból következtet az idegen felé. Minél jobban ismerjük nyelvünket, népművészetünket, hagyományainkat, annál könnyebben tudunk eligazodni, s méltányolni hazánktól távol szakadt véreink műveltségét, s gyönyörködni egymás munkájának eredményében. Kárpátmedencei őshonosságunkat, európai ősnép voltunkat bizonyítja Magyar Adorján „Ősműveltség” című hatalmas munkája, mely az 1930-as évek óta kiadásra vár. Századok óta most van először alkalmunk felkarolni nemzeti értékeinket. Ezért fordulok most segítségért e mű kiadásához mindazokhoz, akik fontosnak tartják a magyar szellemi megújulást. Az ehhez vezető irányt Magyar Adorján „Ősműveltség” című műve egyengeti. Magyar Adorján műveinek közkinccsé tételéért dolgozik igen eredményesen a Magyar Adorján Baráti Kör (Budapest, 1111 Kende u. 11). Gondozásukban jelent meg Magyar Adorján Magyar Építőízlés és Csodaszarvas ügynökök. Tudatos, kíméletlen tevékenységüknek köszönhetjük a két éve történt pártszakadást, valamint az azóta is napirenden lévő súlyos ellentéteket, gyalázkodásokat, anyagi és erkölcsi kártevéseket. Minden cselekedetüket önző, számító érdekek mozgatták, ahelyett, hogy a magyar nemzeti akarat kifejezésére és megvalósítására törekedtek volna. Anélkül, hogy bárkit sérteni kívánnánk, kimondjuk: az egyik vezetés rosszabb volt, mint a másik, s ha nem élvezzük „áldásos” tevékenységüket, bizonyára számos téren sokkal előbbre tartanánk. Hangsúlyozzuk: soha nem kötődtünk senkihez eltéphetetlen szálakkal; nem támogatjuk egyéni ambíciók, vérgőzös álmok, lehetetlen elképzelések érvényesülését sem. Ellene vagyunk az elvtelen megalkuvásnak, a csordaszellemnek, a szűklátókörüségnek, a gyávaságnak, de az olcsó bombasztoknak, a hitvány hazudozásnak, a mindent fölzabáló hatalmas étvágynak is. Nekünk valamennyi kisgazda egyformán kedves, az egyszerű közkatonától a mindenkori elnökig. Előttünk csak a párt szent, s még ennél is döntőbb a magyar nép, a magyar haza sorsa. Nem tűrjük és nem engedjük, hogy bárki visszaéljen nevünkkel és jóhiszeműségünkkel, s a kisgazda eszmékre, a nemzetre hivatkozva mérgezze, rombolja sorainkat. Csak azokat tudjuk bizalommal követni, akik nyílt sisakkal, töretlen gerinccel, feddhetetlenül és bátran kiállnak elénk, akik szívvel—lélekkel küzdenek értünk és alázattal szolgálnak bennünket. című műve, s Amerikában a Magyar Adorján Magyarságtudományi Társaság (Tomory Zoltánná, P. O. Box 999, Silver Lake, WI 53170, USA), mely Magyar Adorján műveinek megőrzését, kiadását, s történelmi ösztöndíjak alapítását szorgalmazza. Adományokat a fenti célra alapított „Memorial Fund of Magyar Adorján” számlára (csekkszámlaszám: 071909871 104608 382) a fenti címre kérjük küldeni. Minden adományt írásban nyugtázunk, s az adakozók névsorát negyedévenként a Szittyakürtben közöljük. Ugyanezen a címen Magyar Adorján alábbi könyvei kaphatók: 1. A Csodaszarvas, Magyar Adóiján Baráti Kör kiadásában; 2. A lelkiismeret aranytűkre, Duna Könyvkiadó, Svájc, eredeti kiadásban, példányonként 10.— dollárt-portó. Xerox másolatban: 1. Kérdések — Ázsiából jöttünk-e, vagy európai ősnép vagyunk?, 80 old., 7 dollár + portó. 2. Ősmagyar Rovásírás, 4 dollár + portó. 3. The Ancient Hungarian Runic Writing, 4 dollár + portó. 4. A Niebelung Ének Magyar Eredete, 4 dollár + portó. A könyvek ellenértékét is fenti számlára kérjük beküldeni. Minden bevételt az Ősműveltség kiadására fordítjuk. Tudom, népünk összefogása csodákra képes. Ajándékozzuk meg önmagunkat Magyar Adorján „Ősműveltség” című művének kiadásával, s ezzel együtt egy magyar, szellemi megújulással, melynek alapja: Őshazánk, Magyarország. Tomory Zoltánná a Magyar A dórján Magyarságtudományi Társaság elnöke Tengernyi a dolgunk. Embert próbáló feladatok, vészterhes idők elé nézünk. Egy beteg, kifosztott népet, egy hitét, öntudatát, tartását vesztett nemzetet kell győzelemre vinnünk. Naponta helyt kell állnunk, naponta meg kell vívnunk külső és belső ellenségeinkkel. Letaglózva, mocsárban gázolva sem hagyhatjuk el a zászlót; a szennyes áradattal, a pusztítással szemben is talpon kell maradnunk! Külön-külön semmit sem érünk, ám együtt messzire juthatunk. Ki kell tűznünk a legfontosabb célokat, meg kell tisztítanunk pártunkat az idegen elemektől, gyógyírt kell találnunk sajgó sebeinkre, s habozás nélkül össze kell fognunk egy emberibb élet, egy boldogabb jövő reményében. Ne felejtsük: az igazi Kisgazdapárt nem csupán egy a többi párt között, hanem az ország kulcsa, a magyar nemzeti szellem erődtemploma! Siklósi András (a Nagyszegedi Szervezet titkára) MEGJELENT! Szedenits Jenő könyve: A kőtábláktól a Kárpátokig A sumér—szittya—magyar rokonság hősi eposza. Válogatott írások, elbeszélések, versek. A könyv ára keménykötésben $12.00 plusz $2.00 postaköltség. Megrendelhető a szerző címén: 14022 EMERY AVENUE CLEVELAND, OHIO 44135 MENNYIT ÉR A KISGAZDAPÁRT? — Gondolatok a kongresszus kapcsán —
