Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

1991. december hó St ITTVAKÖfcT Nagysikerű szabadságharcos emlékünnepély Clevelandban Cleveland város magyarsága mindig vezető szerepet játszott az amerikai ma­gyar életben. Itt alakultak meg az első magyar egyházak, itt születtek meg az első magyar egyesületek, innen indul­tak el a legnagyobb magyar megmoz­dulások éppen úgy, mint a legnagyobb magyar újságok. A clevelandi magyar­ságnak nemcsak a létszáma biztosított vezetőszerepet az elmúlt 100 esztendő magyar életében, de a clevelandi ma­gyar lelkészek és vezetők mindig az összmagyarság érdekeit, céljait vagy fájdalmait képviselték. A második világháború után Cleve­­landban voltak a legkeményebb anti­­kommunista magyarok, akik az ottho­ni rabszolgatartókkal semmiféle kap­csolatot nem voltak hajlandók kiépí­teni. Az 1956-os szabadságharc alatt Clevelandban zajlottak le a legnagyobb magyar tüntetések és a híres Kossuth­­szobornál több mint 1000 clevelandi magyar férfi (öregamerikás és második világháborús menekült) jelentkezett önként harcolni a szovjet csapatok el­len a magyar szabadság védelmében. 1956 után is Clevelandban voltak a legnagyobb magyar tüntetések a las­san beszivárgó szovjet képviselők és magyar ügynökeik ellen. Itt alakultak meg az egész világra kiterjedő szabad­ságharcos szövetségek és innen indult világhódító útjára az 1956-os magyar szabadságharc történelmi kiáltása: „Mi magyar szabadságharcosok to­vább harcolunk!” Cleveland magyarsága az 1956-os magyar szabadságharcra is méltókép­pen emlékezett. Az ünnepélyt a cleve­landi Egyesült Magyar Egyletek ren­dezték, minden magyar egyház és egyesület összefogásával a nyugat-ol­dali Szent Imre római katolikus egy­házközség dísztermében. A nagyszá­mú közönség előtt Gattó Györgyi ve­zetésével a Mindszenty Kórus énekesei énekelték el az amerikai és a magyar Himnuszt, a magyar Himnuszt egész lelkes közönség együtt énekelte a Kó­rus tagjaival. Bevezető imát T. Balás­­sy Géza, a helybeli egyház diakónusa mondott. A műsort özv. vitéz Harasz­­thy Miklósné Kapossy Kati, az Egye­sült Magyar Egyletek elnöknője nyi­totta meg, emlékezve az 1956-os ma­gyar hősökre és mártírokra és azokra, akik az emigrációban életük utolsó percéig helytálltak. Egy perces felál­lással adóztak a közelmúltban el­hunyt férjének, aki hűségesen szolgál­ta a magyarságot élete utolsó percéig. Ezután zeneszámokkal szerepelt Révy Gábor cserkész, a 14-es cserkészcsa­pat tagja. A zeneszám után Szedenits Jenő költő adta elő mély átéléssel erre az alkalomra írt megrázó versét „1956 éjszakáján” címmel. A versben a költő megrázóan emlékeztetett az 1956-os hősök és mártírok meggyalázására még a temetőkben is, ahová titokban lehetett virágokat vinni és a hősökért és mártírokért csak titokban lehetett imákat mondani. A megjelent közön­ség hosszas tapssal jutalmazta a ki­tűnő költőt és nagyszerű versét. A köl­teményt Gregora Zsolt cserkésztiszt zeneszáma követte. Az ünnepi beszédet főtiszteletű Dö­mötör Tibor, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke és a Sza­bad Magyar Református Egyház püs­pöke mondotta. Megköszönte a cleve­landi magyarságnak az elmúlt 35 esz­tendő alatt végzett kitűnő munkáját, különösen az 1956-os szabadságharc alatt önkéntes jelentkezéseket. Drámai szavakkal emlékezett vissza arra, hogy hogyan indult el 1956 nemzeti szabadságharca, hogyan bukott el az idegen túlerővel szemben a nemzet, majd a tanulságokat vonta le 1956 szabadságharcából: „1956 dicsőséges szabadságharcá­nak legnagyobb csodája az volt, hogy egységes volt a magyar nemzet. Csak egységes nemzet képes csodákra és győzelmekre. 1956-ban nem volt vallá­si különbség, nem volt társadalmi kü­lönbség, nem volt érdekkülönbség. Mindenki ugyanazt akarta: a szabad­ságot, a függetlenséget és a magyarsá­got. Az emigrációban is csak akkor tu­dunk eredményeket elérni, ha egysé­gesek maradunk és nem engedjük, hogy a magyarság ellenségei széjjelsza­­kítsanak bennünket emigrálási idősza­kok, vallások vagy társadalmi különb­ségek szerint. Az ellenségeink azt akar­ják, hogy magyarok magyarok ellen harcoljanak, mert akkor ők elvégezhe­tik a magyarság megsemmisítésének gonosz munkáját.” A püspök emlékez­tetett arra, hogy 1956. november 5-én Békésről elindult volna a magyar nem­zeti hadsereg, hogy átlépje a trianoni határt és felszabadítsa Erdélyt és véget­­vessen magyar milliók lassú legyilkolá­­sának és ezeréves magyar területek végleges elrablásának, de a szovjet hadsereg november 4-én beavatkozott és hasonlóan az 1849-es események­hez, szétverte a magyar szabadságot. Dömötör püspök idézte a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung egyik legutób­bi vezércikkét, amelyben az író azt ír­ja, hogy: „Furcsa nép ez a magyar. 1956-ban megrázta a világot, 1989-ben ledöntötte a vasfüggönyt és a berlini falat és még sem tud semmit kiharcol­ni a maga javára.” Figyelmeztette a mai magyar kormányt kötelességére: követelni nemzetközi fórumokon az elszakított magyar területek visszaté­rését az anyaországhoz. Beszéde végén Dömötör püspök és az egész közön­ség egy perces néma felállással áldo­zott 1956 hősei és mártírjai emléké­nek, majd a magyar szabadságharco­Ft. Dömötör Tibor sok kiáltásával fejezte be beszédét: „Mi, magyar szabadságharcosok to­vább harcolunk!” A nagyhatású és nagyjelentőségű beszédet hosszas taps­sal köszönte meg a megjelent közön­ség. Az ünnepi beszéd után Gattó Györ­gyi énekelt, akit Peller Miklós kísért zongorán, majd Ft. Siklódy Sándor vezetésével a Mindszenty Kórus sze-Szedenits Jenő sort kitűnően vezette Dömötörffy Zsolt, az MHBK főtitkára. Cleveland magyarsága ezúttal is méltóképpen emlékezett 1956 szabad­ságharcára és példát adott a közömbö­söknek, az érdek-magyaroknak és a semmivel sem törődőknek arról, ho­gyan kell hűnek maradni a nemzethez, a szabadsághoz, a magyarsághoz és az igazsághoz. Dr. Lelbach Antal: Egy újabb puccs lehetősége a Szovjetunióban! Az Orosz Federációban a politikai helyzet továbbra is zavaros. Az együtt­működés Gorbacsov és Jelcin között mind jobban gyengül — de Jelcin vi­szonya a legközelebbi munkatársaival is megromlott. Egyesek elhagyták, má­sok pedig egymás között civakodnak. Jelcint a volt gazdasági minisztere Jev­­genyiv Szaburov azzal vádolja, hogy nem képes stabilizálni az átmeneti idő­szakot, ami a régi szocialista sziszté­mából a piac gazdálkodásba vezet. Közben a gazdasági helyzet a tél köze­ledtével a rosszról a rosszabbra for­dult. A nélkülözhetetlen javak hiánya bele értve az élelmezést és a fűtő anya­got úgy a városokban mint a falvak­ban kritikussá vált. Sok helyen már nem kapható se hús, se vaj, se cukor, és a feszültség a forr pontra jutott. A lakosságot nem érdekli a jelen gazda­sági kísérlet, tehát a piac-gazdálkodás­ra való áttérés, a nép a túlélésért küzd. A federáción belül a forrongás jelei mutatkoznak. Az Orosz Köztársaság kiválása és önállóságának kikiáltása Jelcinnek tulajdonítható, aki ezzel a lé­péssel biztosította hatalmi pozícióját. Jelenleg azon fáradozik, hogy minél több társországot kapcsoljon be a kon­föderációba és ezáltal gazdaságilag megerősödjön. Súlythelyez arra is, hogy az atombomba felett diszponál­jon. Ezért szeretné Ukrajnát és Azer­­baijdzsánt mint társ-államokat az Orosz Köztársasághoz csatolni. Az átszervezésben lévő Szovjet Köz­társaságban a helyzet elég labilis, ami úgy Jelcin mint Gorbacsov pozícióját megrendítette. Jelenleg egy új felbuk­kanó személy a mind jobban növeke­dő munkanélküliek sorában széles körű támogatást élvezne. Sokan ké­szek lennének csatlakozni egy olyan mozgalomhoz, amelyik a marxizmus­ból és a fasizmusból kovácsolódna össze. Az az ember, akit figyelemmel kell kísérni az Anatoli Sobchak, St. Péter­­vári polgármester, kinek múltja elég tiszta. Csak pár hónapig volt párttag, nem mint Jelcin, aki akár Gorbacsov 100%-ig szolgálták ki a régi rendszert. Sobchakot főleg az orosz fiatalság tá­mogatja. Ő áll azok mögött, akik Gor­­bacsovot el szeretnék távolítani pozí­ciójából. A munkanélküliek között sok a ka­tonatiszt és a KGB elemeinek százez­rei, akik a katonai és ipari komple­xumnak a magvát képezték, ami ed­dig a szovjet államnak a gerince volt. A viszonyok sokaknak elviselhetetlen. Kb. 200,000 tiszticsaládnak nincsen lakása, vannak, akik sátorokban lak­nak, amelyekhez egyhamar csatlakoz­ni fognak a közép-kelet-európai és egyes szovjet köztársaságok leszere­lésre váró állományai. Tavaszra egy új puccs kísérlet vár­ható, ekkor azonban egy nagystílű és egy jól megszervezett államcsínyre szá­míthatunk — nem egy vérnélküli rend­szerváltozásra. Ezen kívül számítha­tunk egy nagy mohamedán konföde­ráció kibontakozására, ami Szovjet Középázsiát, Afghanistánt, Pakistánt, Iránt egyesítené, akikhez egy nap a kínában élő Xinjing térségben élő mo­hamedánok csatlakozása várható. Az Egyesült Államok félnek a Szov­jetunió szétesésétől. Máris minden technikai és gazdasági segítséget fel­ajánlottak Gorbacsovnak. Félnek a vi­lágegyensúly megváltozásától, ami egy nagy mohamedán közösséget al­kotna — akiket a kínaiak látnának el fegyverrel. A Szovjetunió szétesése nagyban hozzájárulna Európa és az Egyesült Államok biztonságához, még akkor is ha a jelen kormányzat más véleményt képvisel. A nyugat most ügyes politi­kával kihasználhatná a kommuniz­mus feletti „győzelmét”, amit tulajdon­képpen Berlinben, Budapesten, Varsó­ban, Prágában az utca népe vívott ki. Sajnos, akik vérüket ontották és most megérdemelnék a gazdasági segítséget, feledésbejutottak. A győzelem élvezői a demokrácia és a kapitalizmus elő­nyeit, tehát a szabadságot és a gazda­sági előnyöket élvezik — de ezen vív­mányoktól távol szeretnék tartani azon országokat, amelyek ezen győzel­met kivívták. A nyugat „új világrendje” egy globá­lis egységet szeretne létrehozni, ami az egész vüágra kiterjedne és egybefoglal­ná a „big Business”-t, a szocialistákat, a környezet védőket, etc. Céljuk egy nemzetek feletti szuper­­hatalom megvalósítása, ami úgy a ka­pitalizmust mint a szocializmust egy­beolvasztaná, melynek megvalósítá­sával a világbéke biztosítva lenne. repelt nagy sikerrel. Záróimát Nt. Lu­kácsi László, a Nyugatoldali Evangéli­kus Egyház lelkésze mondott. A műsor befejezéseként a Mind­­szenty Kórus vezetésével a közönség elénekelte a Székely Himnuszt. A mű-

Next

/
Thumbnails
Contents