Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
6. oldal $*ITTVAKm 1991. december hó Harcos magyar kiá Az Amerikai Magyar Szövetség 41. országos közgyűlése a harcos magyar kiállás jegyében zajlott le Cranford, New Jerseyben 1991. október 12-én, szombaton. A közgyűlésen a szavazati joggal rendelkező 211 magyar egyház-, szervezet- és egyesület közül 177-nek a képviselői jelentek meg, hogy döntéseikkel az Amerikai Magyar Szövetség közös felfogását és a világ magyarságának érdekeit képviseljék. A közgyűlés pontosan 10 órakor nyílt meg imával, a pontos kezdés nemcsak a delegátusokat lepte meg, hanem a közgyűlésre az egész országból összesereglett érdeklődőket is. Az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke, főtiszteletű Dömötör Tibor püspök ismertette a szövetség egész világra kiterjedő munkáját. A nagyobb események között megemlítette a Kossuth-szobornak az elhelyezését az Egyesült Államok kongresszusának az épületében 1990. március 15- én, amely az egész amerikai magyarságnak hatalmas és felejthetelen ünnepe volt. Megemlékezett a szövetség elszánt harcáról a magyarság igazságának megismertetésében az amerikai szenátorokkal és képviselőkkel. Az elnök bejelentette, hogy az elmúlt 2 esztendő során háromszor találkozott az Egyesült Államok elnökével, egyszer az Egyesült Államok alelnökével és 16 alkalommal szenátorokkal és képviselőkkel. Minden esetben szót emelt a magyarság szabadságáért és igazságáért. A szövetség megbízásából az elnök az elmúlt két esztendő során Ausztráliától Kanadáig és New Yorktól Floridáig ismertette a magyarság érdekében végzett munkát és nem egyszer késhegyig menő harcot. „A huszadik század végén nem könnyű magyarnak lenni — mondotta az elnök . de épp így nem volt könnyű magyarnak lenni a honfoglalás harcaiban, a tatár és török pusztítás idején, az első és második világháború során sem.” Az elnök rátért az újonnan megválasztott magyar kormány szerencsétlen politikájára és a következőket mondotta: „Most, amikor kis népek, nagy népek, csoportok és fajok kivívják szabadságukat és függetlenségüket, vagy legalább is elszántan harcolnak érte, egyedül a mai magyar kormány hallgat, vagy a kijelentéseivel árt a magyarság ügyének. Már az idegenek is megkérdezik, hogy miért hallgatnak a magyarok és miért nem tudják a nemzet javára kihasználni 1956 harcának jelentőségét és a vasfüggöny megsemmisítésének tényét. Ügy van a magyar kormány is, mint a papagáj, amely hangot ad, betanul mondanivalókat, de nem tudja, hogy mit mond és hogy kinek a szórakoztatására szól.” Ezután az országos elnök felsorolta, hogy minden hatalomra jutott magyar vezetővel próbált értelmesen beszélni, vagy baráti kapcsolatot kiépíteni, de ezek idegenek érdekeit fújják, idegenek befolyása alatt állnak és idegen célokat szolgálnak és remegve vonulnak félre mindentől, ami magyar. „Árpád fejedelem idején a honfoglaló magyaroktól rettegett egész Európa, ma a magyar kormány retteg Európa minden népétől és a Kárpát medence minden nemzetiségétől” — mondotta ki az igazságot Dömötör Tibor elnök. A beszámoló során említésre került az is, hogy az elmúlt évben az Amerikai Magyar Szövetség elejtette igazságos követelését az A MOSZ ellen és ezzel mindent megtett azért, hogy a jövőben újra egy szervezet képviselje az Hás az Amerikai Magyar Szövetségben amerikai magyarságot. Sajnálatosnak tartotta, hogy most az AMOSZ csoportjai harcolnak egymással, ahelyett, hogy az Amerikai Magyar Szövetség zászlaja alatt egységesen sorakoznának fel az 1906-ban megalapított és az amerikai kongresszus által is engedélyezett történelmi szervezetben. „Reméljük és hisszük, hogy a következő két esztendő meghozza végre az amerikai magyarság teljes egységét és békességét.” Az Amerikai Magyar Szövetség irodalmi vonalon is hatalmas munkát végzett az amerikai életben. Dr. Bakó Elemér munkája nyomán megjelent a szövetség történetének 80 esztendejéről szóló hatalmas könyvdokumentum, amelyet az utókor történészei forgatnak majd és amelyből meglátják, hogy az amerikai magyarság a Kossuth emigrációhoz híven hatalmas munkát végzett a nemzet felszabadulásáért és megmentéséért. Az Amerikai Magyar Szövetség volt az a szervezet, amely teljes súlyát bevetette az akkori amerikai kormányköröknél azért, hogy 1947-ben ne ismételjék meg a trianoni kegyetlen és igazságtalan békediktátumot, de a győztesek másodszor is a gyűlöletre építették fel az országhatárokat és ezért vannak ma is harcok, bajok és megoldatlan kérdések Európában. Júniusban jelent meg Magyarországon a szövetség elnökének bátorítására az 1956-os szabadságharc református, katolikus, evangélikus lelkész hőseiről egy könyv, amelynek címe: „Az áldozatok Isten szolgái” és amelyben a szövetség elnökéről, Dömötör püspökről is 30 oldalon keresztül írnak. Ez a könyv 30 000 példányban jelent meg és három hónap alatt teljesen elfogyott Magyarországon. Ugyancsak a szövetség elnökének segítségével jelent meg Szedenits Jenő költő új könyve, amelynek címe: „A Kőtábláktól a Kárpátokig”, és amelyben egy hatalmas őstörténeti hősi éposz került megírásra „Úr isten fiai” címmel, amely a magyar múltat tárja fel őszintén, igazán és megkapóan, tökéletes irodalmi formában. A szövetség elnökének közreműködésével jelenik meg rövidesen angol nyelven Somogyi Zoltán igazgató áldozatából, Konstantin Sakharov fehér orosz tábornok könyve „A cseh légiók Szibériában”címmel, amely megdöbbentő módon mondja el az igazságot a csehek gonoszságáról, amely lehetővé tette a kritikus helyzetben a kommunisták győzelmét és mindazt, ami utána következett. Mindezek a munkák történelmi dokumentumok is, amelyekre a kutatók felfigyelnek majd. „A rendelkezésünkre álló kevéssel hatalmas munkát végeztünk” — folytatta nagy figyelemmel hallgatott beszámolóját a szövetség országos elnöke, és a jézusi példázatot alkalmazta: „Nem ástuk el a magyar tálentumot, mint olyan sokan, nem hivatkoztunk arra, hogy úgy sem lehet semmit csinálni, nem mondtuk azt, hogy nem érdemes áldozatot hozni, nem féltünk kimondani az igazat, hanem vállaltuk népünk keresztjét és építettük a magyar jövendőt!” Dömötör püspök kifejtette beszéde végén, hogy „az Amerikai Magyar Szövetség tovább halad azon az úton, amelyért megszületett, amelyet 85 éve folytat és amely az egyetlen helyes magyar út itt, az Egyesült Államokban éppen úgy, mint Magyarországon. Ha a magyar kormány és a magyar vezetőség lelép a járszalagról, melyen elődei jártak és új magyar utat keres, akkor találkozni fogunk és akkor eredményesen harcolunk a magyar jövendőért! Mi szabad magyarok nem fogunk megváltozni és minden szabad magyarnak igazodnia kell a szabad Amerikában kifejtett magyar gondolatokhoz!” Beszéde végén az országos elnök üzenetet küldött az 1956-os magyar szabadságharc évfordulóján a világszövetséggé váló 1956-os Szövetséghez és abban, mint az Amerikai Magyar Szövetség országos elnöke, az eredeti célokhoz való ragaszkodásra és a magyarság szabadsága és függetlensége teljes megvalósítására hívta fel az 1956-os magyar szabadságharcosokat! Dömötör Tibor püspököt, a megjelent 177 amerikai magyar szervezet egyhangú szavazattal a szövetség elnökévé választotta a következő két esztendőre. Áldja meg az Úristen az Amerikai Magyar Szövetség munkáját és harcos kiállását! Dr. Soproni Gyula Cúth János: A rombolás nem ott és akkor kezdődött Nem csak az embereknek és a könyveknek, a templomoknak is megvan a maguk sorsa. Hogy milyen, az többek között attól függ, hogyan töltik (tölthetik) be azt a szerepüket, amely a dolgok egymásrautaltságában értelmet ad a templomok létének. Az érsekiéri r.k. templom Csallóköz egyik legősibb plébánia temploma: 1332-ben alapították, majd 1782-ben újjáépítették. Több mint hatszáz éven át meg tudott maradni az Isten házának. Ma romokban áll, két kilométerre az elsőfalutól, Nagykeszitől és szántóföld veszi körül. Már nem is templom... Közadakozásból tartják fenn a templomokat. A legújabb idők legújabb fejleményei, hogy innen-onnan már templomépítésről is hallani, ami kormánytámogatás nélkül mifelénk elképzelhetetlen. Ama legutóbbi időkig ez így volt: a perselypénz fedezte a kisebb szükségleteket, a templomfelújításokra, az egyházhivatal engedélyével külön gyűjtéseket szerveztek. Az a szimbiózis, amelyben az érsekiéri hívők és templomuk, egymásra utalva léteztek, Csehszlovákia Kommunista Pártja eszeveszett falupolitikája következtében megbomlott és Érsekiér lakói fokozatosan a szomszédos Kiskeszire, illetve Nagykeszire költöztek. Az elhagyott templommal — bár évente egyszer, a templom-búcsú napján még miséztek benne — többé senki sem törődött. Még úgy sem, mint műemlékkel! A püspököket, már aki hivatalban maradhatott közülük, s a papság egy tekintélyes részét megfélemlítéssel és kilátásba helyezett kedvezményekkel (a hatalom örök eszközei), a pacem in terris, az állammal kollaboráló tagjai közé szervezte. A hithű papokat megszégyenítő módon alulfizették, ami az ismétlődő rendőri zaklatásokkal és „szönyegrehívásokkal" tetézve, akut paphiányt idézett elő. Például Ferenc György, a Keszegfalvi r. k. templom plébánosa, akihez átmenetileg egy rövid időre az érsekiéri templom is tartozott, ma is tizenegy(!) egyházközséget lát el, és tizenöt évi szolgálat után 1140(1) korona a fizetése. A Kis- és Nagykeszire települt volt érsekiéri gyülekezet tehát katolikus templom nélkül maradt és vasárnaponként kilenc kilométert tesznek meg a hívők autóbuszon, hogy szentmisét hallgathassanak. (Ez az állapot a többi egyházmegyére is jellemző.) A közösség elárvult temploma falain — melyek közül kiköltözött a Szentlélek, mert megcsúfolták — az idő tempósan rágott. 1982-ben még annyira épségben volt, hogy magára vonja a templomgyalázók figyelmét. Esetükben még,, templomrablókat"sem mondhatok, mert hiába keresem az ok és okozat közötti összefüggéseket ott, ahol pusztán a rombolási ösztön működött, felfütve a leninista-ateista ideológiával. Bár lehet, hogy ez a „magyarázat”is csupán egy odailleszthetetlen vignetta a tulajdonképpen megmagyarázhatatlan, vandál pusztításhoz... Ferenc György plébános ott volt a helyszínen:,,Elképesztő látvány tárult a szemem elé. Letört fejű szobrok, összetört padok, az orgona sípjai szétszórva. A sekrestyében miseruhák, oltárterítők, misszálék kitépett lapjai hevertek a földön. Fiatalok egy csoportja tette... ” Úgy hírlik, hogy a helyi, volt kommunista pártelnök fia, apja nyomdokain haladva, a templomrombolás élenjárója volt. A rombolás nem ott, és nem akkor kezdődött, mikor a templomba betörtek... Messzebb és korábban, talán a Téli Palota bevételével, amikor egy ideológia s egy leendő államrendszer indult világhódító útjára a megszólalásig hasonló körülmények között: szétlőtt kupidókat, letépett függönyöket, szétvert berendezést, istállószalmát hagyva első győzelme helyén. Ez a kezdet — hetvennégy év tapasztalatai birtokában — úgy tűnik, meghatározó volt. Ahol e világmegváltó eszme meghonosodott, ott fölöslegessé váltak nemcsak a templomok, de mindazon értékek is, melyekkel vulgármaterializmusa nem tudott mit kezdeni. És persze az emberrel sem, legalábbis mint érző és gondolkodó lénnyel nem! A lelkét letagadta. Agyát megmérgezte. A mennyiségi acélgyártás őrületéhez elég volt a fizikuma. Két generáció nőtt fel vallás és megalapozott erkölcsi nevelés nélkül, totális hazugságban. Ingmar Bergman filmrendező több helyütt elmondta: A sors kegyének tartja, hogy annak idején — kisgyermek korában — a nagyanyja néhányszor templomba vitte. Enélkül az élmény nélkül — állítja — nem lett volna képes művészetében a „Bergman"-i átélésre. De a kivételes sorsoknál is többet mond azoknak a névtelen millióknak a szerénysége, alázata, emberiessége, tartása és nemessége, akik Istenre tekintve őrzik tisztaságukat és emberségüket, ellenállva az Isten- és emberellenes izmusoknak, az elsekélyesedésnek, az ösztönök lázadásának. Az érsekiéri templomban már soha senki nem kaphat léleknemesítő útravalót. Úgy ahogy van, romjaiban, már csak egy — reméljük — letűnt korszak szimbóluma...
