Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
4. oldal **ITfVAKO*T 1991. december hó--------ÁRPÁD NAPON-------— Dr. Paposi-Jobb Andor Ópusztaszeren elhangzott beszédéből— Erőt, Egészséget Magyarok! Hölgyeim és Uraim! 1956. október 23-a után, és a dicső szabadságharcot követő, a november 4-i hazaárulás után a megalakuló Kádár-kormány értelmes, életet és hazáját szerető magyarok százezreit kényszerítette száműzetésbe a határokon túlra. A határon belül pedig szabadságharcosok ezreit végeztette ki. Később ugyanaz a kormány mintegy öt millió magyar életet oltott ki mesterséges magzat elhajlással. Hogy mindez mennyire tetszett kelet és nyugat főnökeinek, bizonyítja az a tény, hogy megtűrték és támogatták a kormány magyar ellenes tetteit három évtizeden át — folytatva az ősmagyarság több évszázados gyarmatosítását az ősi Kárpátokban. Magyar Testvéreim! Árpád királyunk nem csak azért érkezett a Kárpátokba immár 1100 évvel ezelőtt, hogy új hont alapítson — hanem azért is, hogy az ősi Kárpátok ősi népességét, a földművelő ősmagyarságot felszabadítsa az idegen sanyargatás alól, Attila királyunk meggyilkolását követően. Mi 56-os Szabadságharcosok most is azért jöttünk haza és gyűlünk itt össze, Árpád Apánkra emlékezvén, hogy ismét szert tartsunk és szert tegyünk ősi Kárpát hazánk visszafoglalására, honvisszaszerzésére. Harmincöt éven át tovább harcoltunk, áldoztunk és dolgoztunk azon, hogy magyar ősiségünket bizonyítsuk a Kárpát medencében. 1956 óta nap, mint nap azért lélegzünk, hogy az Árpád magyarjai által felszabadított honunkat, amit 1918-ban és 1945-ben elvesztettünk, visszaszerezzünk és megmentsük a jövő magyar nemzedéknek. A száműzetés savanyú kenyerén és az idegen éghajlat sanyargatásában kidolgoztuk őstörténelmi tételeinket és bebizonyítottuk, hogy ez a hon, ez a föld ősidők óta a magyaroké! Magyar Testvéreim! Mint, ahogyan Árpád királyunk — most mi is Hont visszafoglalni jöttünk! Az amerikai Ohio államban alapított Hungária Szabadságharcos Mozgalom vezetőségének és harcos táborának ez a szándéka! — mert, még ma is idegen érdekek bitorolják ezt az országot — az ősi magyar földet. A határokon túl pedig ezen érdekek képviselői rontják a magyarok ősi hírnevét. Nem úgy ismerik ezért a magyarságot, ahogyan az a magyart becsülettel megilletné. Pedig világos ugye, hogy a magyar nép ősi kultúr nép itt az ősi Kárpátokban. Magyar Testvéreim! — Árpád Apánk hont szerzett vissza: az avar—magyarokét; a bölcs Attüa hun-magyarjaiét. Ezerszáz éven keresztül, ezt a földet Árpád Apánk hagyatékát idegen érdekek ostromolták és most végül bitorolják. Ezerszáz év után, itt az ideje, hogy ezt az ősi földet, ahol több tízezeréven át ősmagyar lakott, végre visszaszerezzük.- Meg kell értessük szomszédainkkal, akikkel mindig is békességben kívántunk élni, hogy ez a föld hosszú évtízezreken át, mindig is magyar élet terület volt, most is az, és az lesz a jövőben is — mindaddig, amíg összefogunk, amíg a magyar anyák magyar gyerekeket szülnek, addig, amíg nem hajbókolunk az idegen áramlatok és érdekek előtt — fújjon azoknak az áramlatoknak és érdekeknek a szele keletről vagy nyugatról... Nagy Magyarország a magyaroké!- Mikor merjük ezt kikiáltani? A szélrózsa minden irányába — szerte a világon? — Mikor merjük ezt egyénenként, de hivatalosan is a nyilvánosságra hozni?- Újabban olyan mérgező szólamokat hallunk a rádió hullámain vagy látunk a delejes képernyőn és a sajtóban is, hogy „fel kell zárkóznunk Európához!” Ezt tanítják az iskoláinkban. Ezt akarja az ifjú magyar agyakba belevésni a nem magyar érdeket szolgáló, rajtunk élősködő, idegenvérű-idegzetű maffia. Mi, az őseurópai Ősmagyarok zárkózzunk fel Európához? Mi, akik előbb itt éltünk Európa kellős közepén, mint bármelyik más nép? Mi, akik kultúrát alkottunk és megosztottuk azt később szomszédainkkal? Mi, akik írást adtunk ennek az új világnak? Mi, akik a tudás népe vagyunk? Mi zárkózzunk fel egy hűtlen Európához? Magyarok! Mikor ébredünk már fel?! Mikor hagyunk már fel a több évszázados idegen majmolással? Mikor merjük végre beismerni, hogy dicső magyar történelmünk az ős Európa történelme és világtörténelem? Amikor az Óhazába hajtottam két héttel ezelőtt, egy előadásra figyeltem fel a rádióban. Az előadás a magyar nyelvről szólt. A „leckét adó” többek között azt is elmondta, hogy a magyar nyelvben sok az idegen szó az idegen nyelvek behatása miatt. Ilyenek például az angol jövevényszavak. Fel is sorolt legalább egy tucatot azok közül. Majd azt is „megtanulhattuk” az előadásból, hogy az angol nyelvben is akad egy-két magyar szó, de azokat az előadó már nem említette meg. Ehelyett az előadó megkérte a hallgatókat, ha ismernek ilyen szavakat az angol nyelvben, küldjék be a rádióba, ő majd a következő előadásában beolvassa azokat. Hölgyeim és Uraim — „Egy-két magyar szó az angolban...?” Ez a kijelentés vagy a bődületes iskolázatlanság vagy a tudatos ferdítés és a magyar nyelv lebecsmérlésének iskolapéldája! Mi, akik kint a nagy világban magyar ősiségünk tényeit kutatjuk, már évtizedek óta — tisztán látjuk, hogy ősi kultúránk, magyar nyelvünk keményen állta a sarat az évtízezrek viszontagságaiban. Nem tudatni azt a tényt a Magyar Rádió hallgatóival, hogy amíg a magyar nyelv szókészlete meeghaladja az egy milliót, addig az angol „a világnyelv” hatszázezer szót mondhat magáénak, nem más, mint a magyar nyelv és a magyarság lekicsinylése. Simon Endre, tudós és jómagam több, mint 2000 magyar szó létezését fedeztük fel az angol nyelvben! Mi lenne, ha azokat beküldenénk a Magyar Rádióba? Magyar testvéreim, mikor ébredünk fel? Ismeritek, olvassátok a magyar tudósok, kutatók és professzorok műveit világszerte? Ismeritek Dr. Baráth Tibor, Bodula Ida, Oláh Imre, Forrai Sándor, Badiny-Jós Ferenc, Bíró József, Simon Endre, Magyar Adorján és Radics Géza őstörténeti tételeit, sumeroló-Dr. Paposi-Jobb Andor a HSZM elnöke giai, nyelvészeti, művészeti, biológiai, egyiptológiai és őshonossági fejtegetéseit? — Ismeritek, olvassátok dr. Vámos-Tóth Bátor Tamana segédtudományának forradalmi tételeit? Kutatóink egyénenként vagy összedolgozva tárják fel az ősi világtörténelem részleteit és abban az ősmagyarság nemes helyzetét és múltját. A Tamana segédtudományból megtudhatjátok, hogy a magyarság ősi nép ebben az ősi Kárpát-medencében! — Árpád Apánk, sohasem felejtjük el, hogy hazánkat visszaszerezted örök időkre! És most a nagy magyar hon újra visszafoglalása, a Kárpátmedence megtisztítása legyen életünk legfényesebb vezércsillaga. Árpád Apánk szelleme úgy segéljen! Bujdosó P. Gyula: Ki képviseli még ma is hazánkat Moszkvában? Még a kora tavasszal történt akkor, amikor a névtelen levélírók százai árasztották el dolgozataikkal a szerkesztőségünket. Mint a felnyitott zsilipen hömpölygő áradat, úgy érkezett hozzánk a sok panasszal teli levél. Panasz és panasz! Nem csak személyi sérelmeket hordoztak ezek a levelek, hanem közügyeink gyenge pontjait is igyekeztek kitapintani. Egy ilyen közügyeinkbe beleváj káló levél keltette fel a figyelmünket. A levelet olvasva úgy tűnt, hogy írója benfentes lehet a külügyben. Azt gyorsan megállapítottuk, hogy állításai nem szorulnak különösebb bizonyításra. Mit is írt a PSZT-nek az ismeretlen külügyes? Nem kevesebbet állít, minthogy a jelenlegi moszkvai nagykövetünk egy hétpróbás volt állambiztonsági tiszt. „Azért írta meg ezt a levelet — írta az ismeretlen — mert a külügy dolgozói között nagy visszhangot váltott ki Györke Sándor moszkvai nagykövetnek a H VG június 15-i számában közölt interjúja. „Akik ismerik Györkét, megdöbbentek azon a szemérmetlenségen, ahogyan számos csúsztatással, hamisítással igyekszik magát „ősdemokratának” feltüntetni. Egy évvel ezelőtt a Népszabadságban közölt Györke-interjú is csupa hamisításokból állt — állítja a levélíró. Ezekben az állításokban Györke úr szeretné „elaltatni” a magyar közvéleményt. Szeretné elfeledtetni a múltját. Fátyolt akar borítani arra, hogy Ő (a Györke) a 60-as években állambiztonsági tisztként — diplomata fedéssel szolgált Prágában, Szófiában, Varsóban. „Vigyázott a kollektívára” — hangoztatta mindig, amikor egyszer egyszer hazalátogatott. Tevékenysége tulajdonképpen abban állt, hogy írásbeli jelentéseket készített és küldözgetett kollégáiról. Megemlíti a levélíró, hogy annak idején azért helyezték Apró Antal mellé tolmács-titkárnak, hogy ellenőrizhesse a kormányfő helyettesét. „Orosz nőt is azért vett el feleségül, hogy ezzel induló karrierjét hathatósan segítse. Az akkori korszellemnek megfelelően tette ezt. A házasságból született két fia ma is Szentpétervárott él. A rendszerváltozáskor a kinevezése előtt nyilván a bizottság előtt nyilván agyonhallgatta, hogy milyen szoros baráti szálak fűzték ahhoz a Krujcskov III. titkárhoz, aki mint tudjuk azóta levetette álarcát. Ez a barátság fontos volt akkor, amikor kiválasztották moszkvai nagykövetnek. Elődjét annak idején — Rajnai Sándort — azért választották ki moszkvai nagykövetnek, mert jóban volt Andropovval. A levélíró emlékeztetett bennünket Györke úr 1968-as dicstelen szereplésére is. Sajnos Györke Űr a Prágában szerzett értesüléseit átadták a csehszlovák „testvérszervezetnek” és így sok becsületes ember látta kárát — a magyar diplomatával folytatott beszélgetésnek. E súlyos vádakat tartalmazó levél kézhezvétele után azonnal kerestük a kapcsolatot az illetékes külügyi szervekhez. Több időegyeztetés után sikerült találkoznunk és szórabírnunk a minisztérium egyik vezetőjét; Imri Miklóst, aki a személyzeti ügyek főosztályvezetője. Amikor Imri úr elé tártuk a levelet: csak ámult-bámult a csodálkozástól. A teljes zavartságot árulta el. Világosan közölte velünk: Györke úr múltbéli dolgairól most és először csak tőlünk értesült. Időt kért az ügy kivizsgálására. Először kéthetet, majd ezt újabb két héttel hosszabbította meg. Az utolsó alkalommal már nem is a főosztályvezető jelentkezett, hanem a külügy kabinetfőnöke: Sillár Enikő kisasszony személyében. Közölte velünk, hogy „halott oroszlánba, már nem érdemes belerúgni”. Csak azt nem tudjuk, hogy a kabinetfőnök kisasszony melyik oroszlánra gondolt? Amíg ezen tűnődünk, addig Györke úr valamelyik ázsiai ország síparadicsomában edzi magát a következő versenyekre, — magyar pénzen.
