Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
2. oldal **IÍTVAKÖ*T 1991. december hó PIRKAD A KÁRPÁTOK FELETT? ta, sőt egy november 5-én Márton András vezette értekezletre velem együtt be sem engedték. Pedig az Amerikai Magyar Szövetség nélkül, melyet Dömötör Püspök Úr vezet és Magyarországon én képviselem, nehéz Világszövetséget elképzelni. A szervezetlen előkészítés és a gyenge levezetés ellenére mégis eredményes volt a kongresszus, mert lehetővé tette, hogy Magyarországon a bíróságon bejegyezhessék és így legálisan kezdje meg működését. Eredményesen viszont csak akkor fog működni, ha rövidesen, mondjuk 1992. március 15-ig összehívjuk a Valódi Világkongresszust, amelyen minden emigrációs forradalmi szervezet, valamint a magyarországi 56-os szervezetek vezetőinek részvételével egy végleges és hiteles elnökséget választanak meg, és közösen fogadják el a működési és szervezeti szabályzatot. Mivel e szervezetek szűkös anyagi bázissal rendelkeznek, Pongrátz Gergelynek kellene elintézni a kormánnyal, hogy az hívja meg a forradalmi emigráció vezetőit. Ez egyben bizonyíték is lenne a kormány részéről, hogy nem csak szavakban, de tettekben is azonosulni kíván 1956-tal. Az amerikai Magyar Szövetség, Dömötör Püspök és a magam nevében sok sikert kívánok az 56-os Világszövetségnek, különösen a Világkongresszus összehívásához. A most megválasztott elnökségi tagokat pedig arra kérem, hogy egyéni ambícióikat félretéve, önzetlenül csak 1956 eszméinek következetes, megalkuvás nélküli győzelemrevitelén munkálkodjanak. Ehhez kérem a Jó Isten áldását, és minden magyar testvérünk támogatását. Balogh Ernő' Ai Amerikai Magyar Szövetség elnökhelyettese Ez maradt nekünk Fekete napok, Fekete évek, Átvirrasztott éjek. Ez jutott nekünk! Házkutatások, Kényszernémaság, Kegyelem kenyér. Ez jutott nekünk! Léptünk vigyázta Nyomozók hada, Űzött vadként éltünk Ez jutott nekünk! Csüggeteg évek, Magányos napok Füleden szobák Ez jutott nekünk! Közömbös arcok, Résztvevő szemek, Éhség, betegség Ez jutott nekünk. Lesni a postást, Kedvesünk arcát Rácson át nézni Ez jutott nekünk! Látni társunkat Megalázottan Csíkos ruhában Ez jutott nekünk! Megöregedtünk Átnéznek rajtunk Nevünk se tudják Ez jutott nekünk! Régi gyilkosok S fiai mondják: Ne vájkáld sebed! Feledj, feledj, feledj!!! Ez maradt nekünk! Ez maradt nekünk! írta Szné Egeressy Márta ny. tanárnő 1991-ben Csehszlovákia és Magyarország közötti nézeteltérések és nehézségek ellenére egy lengyel-csehszlovák-magyar politikai-gazdasági szövetség létrehozásán dolgoznak az illetékes országok kormányai. A magyar-csehszlovák, s azon belül a magyar-szlovák viszonyt figyelembe véve, kissé nehéz föltételezni e szövetség őszinteségét, esetleges tartósságát. Annálisinkább, mert Antall 15 millió magyar miniszterelnökének hirdette meg magát, majdpedig Jeszenszky Géza külügyminiszter egy „regionális együttműködésre” tett javaslatot Kárpátok-Tisza együttműködés címszó alatt. E tervezet értelmében Magyarország szorosabb kapcsolatokat építene ki Csehszlovákia keleti területeivel, Erdéllyel, Vajdasággal és Kárpátaljával. Tehát a magyarlakta területekkel. Ez ugyan sértené a csehszlovák-szlovák érdekeket, nekünk, magyaroknak viszont jól hangzik a sok negatív, esetenként káros kijelentések, állásfoglalások után. Végre egy hír, ami megmelengette szívünk mélyét. Talán nincs még minden elveszve, gondoltuk. Majd az év elején Mitterrand francia elnök magyarországi látogatása alkalmából arról szólt, hogy Magyarország elveszítette területének kétharmadát. Talán megszólalt a francia lelkiismeret avagy Mitterrandnak egyéb elgondolásai vannak? Nem tudni, de jó volt hallani annálisinkább, mert más alkalommal Európa 1914 előtti határai visszaállításának lehetőségéről beszélt. Lelki szemeink előtt már kirajzolódtak a Történelmi Magyarország határai, magyar honvéddel a Kárpátok bércein. Na, de vigyázzunk csak! — a játékvezető színrelépettü! Dr. Henry Kissinger, Amerika volt külügyminiszteréről van szó, aki nemrégiben Magyarországon járt és az egyik nyilatkozata szerint tévesnek tartotta az Osztrák—Magyar Monarchia szétszabdalását. Ez bizonyára megmelengette a labanc szíveket, de mi, kuruc észjárásúak sehogy sem tudjuk kibogozni, hogy mi volt abban jó nekünk, magyaroknak. Legújabban pedig a lengyelek javasolták Erdély és Kárpátalja függetlenségét. Sőt, Budapesten megalakult a Független Erdély kormánya is. Itt valami történik! Vajon mi?! Miután leomlott a vasfüggöny és a berlini fal, s azokkal együtt a rettegett Szovjet Birodalom, azt gondolná az ember, hogy Európa megragadja az alkalmat és kiépít egy védelmi vonalat Közép-Európában a majdani Orosz- Birodalom ellen, ha netán ismét támadóvá válna. A józanész érvelése szerint Európa érdeke ezt követelné. Hiszen a második világháború következtében a kultúridegen keleti óriás túlközel hatolt Európa szívéhez. Azonban, miután a rozsdásszög kibújt a zsákból — azaz Kissinger úr a háttérben —, a kérdés egész más színezetet kezd ölteni. Tudni kell Kissinger úrról, hogy ő egyengette a „nagy” antikommunista Nixon elnök útját Kínába és a „szakadár” Ceausescuhoz is, aki a nyugati „demokráciák” kegyeltje lett. A Lenin díj mellé az angol királynő kitüntetését is megkapta. Bűntelenül irthatta a magyarságot és a többi nemzetiségeket, ami fölött nyugat szemethunyt. 72-ben pedig, mikor Kádárék a helsinki konferenciára indultak, Kádár a sajtónak adott nyilatkozatában az elszakított területek kérdését is megemlítette. Helsinkiben aztán nem a szovjet küldöttség vezetője, hanem rossznyelvek szerint Kissinger úr kérdezte meg Kádártól, hogy hát miről is van szó Tata? A Kádár kormány részéről e kérdést többé soha nem hozták föl. Ugyancsak ő „javasolta” Bush elnöknek, hogy Amerika ne használja ki a lehetőségeket, amelyek a Szovjetunió felbomlását segítenék elő. Kissinger úr szándéka szerint a volt csatlósok még ma is a Szovjet gyarmatbirodalom „védelmében” élvezhetnék a szocializmust. Ő volt a vietnami „béke” megalkotásának nagymestere is, amely oly dicstelen és megalázó volt Amerikára. Meg is kapta érte a Nobel békedíjat Le Dúc Thoval egyetemben. Kissinger úrnál azonban nem új keletű az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlás feletti kesergés. A gondolatvezetés kapcsán majd kiderül, hogy miért. Államvezetést illetőleg pedig Metternich kancellár az eszményképe. Mindezt megtetézve, mégis a legfontosabb tudnivaló, hogy dr. Henry Kissinger a nemzetközi nagytőke és bankházak szócsöve. Megkülönböztetett figyelemmel kell kezelni tehát azt, amit Kissinger úr mond vagy csinál. így azt is, hogy hírek szerint Antall miniszterelnököt mindenütt nyomon követte amerikai látogatása alkalmával, nehogy a miniszterelnök rossz útra tévedjen. Ügy látszik ő vette át a „nagy tanácsadó”, Armand Hammer szerepét. Kissinger úr, mint Mitterrand nem szólt Magyarország területvesztéséről, ő az Osztrák—Magyar Monarchia felszabdalásáról beszélt, amely szerinte veszteség. Jó lesz, ha ezt emlékezetünkbe véssük, mert a kettő nem ugyanaz. De vajon miért fájlalja Kissinger úr a Monarchia felbomlását. Szerinte a Monarchia a hatalmi egyensúly biztosítéka volt Németországgal szemben. Igen, ez már így világosabb, és az is érthető, hogy miért lenne szükség egy újabb közép-európai államszövetségre. Nézzük most az érintett államok érdekeit, és Németországhoz való viszonyukat külön-külön. Ismeretes, hogy Lengyelország a nagyhatalmaktól kért garanciát határai sérthetetlenségét illetőleg, Németországgal szemben. Lengyelországnak tehát nem érdeke egy új, de igazságos vagy igazságosabb határrendezés, ők tartani kívánják a második világháború után nekik ítélt német területeket. (Politikai “szakértőink” eddig azt hirdették, hogy Lengyelország azt kapta a győzelemért, amit mi kaptunk a veszteségért. Most kiderült, hogy nem így van. Nekik veszíteni valójuk van.) Ezért szorgalmazzák a Független Erdélyt, s nem a magyar sérelmek orvosolását. Csehszlovákiának szintén védeni valója van, bár teljesen mindegy részükre, hogy ki garantálja érdekeik védelmét. Nem érdekük viszont a németellenesség, s nincs megoldhatatlan kérdés köztük. A szövetség kulcsa tehát Magyarország, amelynek e szövetkezés kárára is lehet anélkül, hogy bármily lényeges előnnyel kecsegtetne. Szövetkezés esetén Magyarország és Csehszlovákia között területrendezés szóban sem jöhet. Csupán annyit lehet remélni, hogy a magyar kisebbségek sorsa némileg javuland. Bár Független Kárpátaljáról is szó van, de kicsinysége miatt ezt nehéz elképzelni. Itt talán lehetne esélyünk, de lehet, hogy a szlovákok ügyesebbek lesznek, és valószínű Kissinger úr szívéhez is közelebb állnak, mint mi, magyarok. A Független Erdély természetesen kedvezőbb, mint a jelenlegi állapot, de nem megoldás a legalapvetőbb nemzeti sorskérdéseinkre. A magyarok a mai nyolc százalékos kisebbségből kb. 30 százalék fölötti kisebbséggé nőnének, de továbbra is kisebbségben maradnának. Hosszútávon tehát nincs jövőjük. Románia jelenlegi erejét ugyan megtörné, s az erdélyi magyarok helyzete szintén javulna valamelyest, de hosszútávon továbbra is kísértene a románság egyesülési vágya, akik megragadnák az első alkalmat Erdély birtokbavételére. A történelem során az ilyen lehetőségek nem ritkaságok. Számunkra az egyetlen elfogadható megoldás: A Kárpát-medencében élő, mintegy 14 milliónyi magyar saját országa határain belül egyesülése, ettől kevesebb nem. Számunkra e szövetkezés ugyanis kockázattal jár, hiszen német ellenes, ami annyit jelentene, hogy megronthatja a jelenlegi jó viszonyt Magyarország és Németország között, amely ellenében semmi lényegeset nem kapnánk. Kissinger úr ezt természetesen tudja, ezért őrködik oly éberen Antall miniszterelnök minden lépése fölött. Itt tehát egy olyan nemzeti kormányra és nemzeti értelmiségre lenne szükség, amely ismeri a világ hatalmipolitikának játékszabályait és saját nemzeti érdekeit, s annak védelmében derekasan kiáll. Tudni kell ugyanis, hogy bármily hatalmas is Kissinger úr, a nemzetközi nagy-tőke és bankházak, akaratukat mégsem tudják maradéktalanul keresztül vinni aprólékos részleteiben, ha szembetalálják magukat jól felkészült, nemzetük érdekeiért bátran kiálló államvezetőkkel. Reméljük, hogy az Antall kormány ilyen, és megvédi a magyar nemzeti érdekeket. A figyelő MEGJELENT! Szedenits Jenő könyve: A kőtábláktól a Kárpátokig A sumér—-szittya—magyar rokonság hősi eposza. Válogatott írások, elbeszélések, versek. A könyv ára keménykötésben $12.00 plusz $2.00 postaköltség. SZEDENITS JENŐ A KŐTÁBLÁKTÓL Zsuzsa Császár A KÁRPÁTOKIG Megrendelhető a szerző címén: 14022 EMERY AVENUE CLEVELAND, OHIO 44135
