Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-05-01 / 5-6. szám

14. oldal

*2ITTVAkÜkT

1989. augusztus—szeptember hó

T >

Csengeri Imre

/<

Nép, nemzetiség, vallás? ^

A magyarországi refoqm-torvénytervezetek között egy ..nemzetiségi" törvénytervezet is szerepel, amelynek éneimében minden magyar állampolgárnak lehetősége nyílna arra. hogy saját akarata és belátása szerint választhassa meg nemzetiségi hovatartozását. Úgy vélem, e törvényjavaslat nélkülözhetetlen része azoknak a szükséges jogszabályoknak, amelyek elengedhetetlenek a valóságos demokrácia kialakításához.

Tudomásom szerint a javaslat nem tartalmaz kötelezettséget arra. hogy bárki bármilyen nemzetiséghez tartozónak nyilvánítsa magát. A törvényjavaslat tehát nem csorbít jogokat, hanem bővíteni kívánja azokat. Ennek ellenére a Magyarországon élő zsidók körében a törvényjavaslat nem csak visszhangot, de élénk vitát keltett, amely valójában „vihar egy pohár vízben". A Magyar Izraeliták Országos Központja nyilatkozatot tett közzé az Uj Élet. valamint a Népszabadság hasábjain, s ebben kéri. hogy „a zsidó nemzetiségi státus létesítésének lehetőségét vegyék le a napirendről". Indokolás: „A magyar zsidóság felekezet, mint bármely más magyarországi egyház és felekezet", továbbá „a magyar zsidóság soha nem szerveződött nemzetiséggé".

Mielőtt a nyilatkozatban foglalt álláspontot elemeznénk, határozott kételyemet szeretném kifejezni afelől, hogy bárkinek, személyének vagy szervezetnek, joga lenne az egész magyar zsidóság nevében beszélni, ügy gondolom, ezt senki nem leheti sem az éló magyarországi zsidóság nevében, még kevésbé a múltbeli magyarországi zsidóságra hivatkozva, mintha annak kizárólagos képviselője volna. Mindenkinek jogában áll véleményét ismertetni, a múltra vonatkozó tényeket saját értékelése és meggyőződése szerint értelmezni, de senkinek nincs joga az egész zsidóság nevében beszélni.

A jelenség nem csak magyarországi. Amerikai zsidó szervezetek is önkényesen ilyen jogot tulajdonítottak maguknak: az a tény. hogy egy zsidó, vagy nem zsidó, szervezet emberbaráli. jótékonycélú. közérdeket szolgáló tevékenységet folytat, nem jogosítja fel arra, hogy véleményével helyettesítse az egyén döntési jogát.

Az ilyen magatartás rendkívül veszélyes. A történelem folyamán ugyanis mindannyiszor bebizonyosodott, hogy mig az egyéni vallásgyakorlat szigorú etikai és mély elkölcsi szabályokon-érzelmeken alapuló önkéntes kötelezettség, vallás, addig az intézményes vallás nem mentes a hatalmi törekvésektől, s ezért a politikai pártokhoz, mozgalmakhoz hasonlít.

Ami a Magyar Izraeliták Országos Központja nyilatkozatának érdembeli részét illeti, érdemes megemlíteni néhányat a benne foglalt ellentmondások hosszú sorából. Mindenek előtt a fogalmakat kellene tisztázni.

NÉP-NF.M7.FTISÉG: A mi szóhasználatunk szerint „nemzetiségnek" nevezzük a különböző népcsoportokat, amelyek földrajzi, nyelvterületi és politikai határok következtében csoportosulnak. Ehhez tartozik természetesen a folyamat időtartama, amely szintén egyik tényezője ennek a fejlődésnek, hiszen a népek kialakulása származásukat illetően történelmileg nem homogén.

Az említett nyilatkozat Magyarországgal kapcsolatban egyáltalán nem beszél „zsidó népről", mégis említést tesz „testvéri érzelmekről", amit IZRAEL NÉPE iránt táplál". A továbbiakban kiderül, hogy az Izraelben éló zsidókról van szó. Ez a fogalmazás a NÉPET az állampolgársággal téveszti össze, de ezt is Izrael Állama esetében, mert a Magyarországon éló. magyar állampolgárságú zsidó, a nyilatkozat értelmében mégsem „Magyarország népe".

hanem magyar zsidó." Ismert tény, hogy Izrael államban is — a világ többi országához hasonlóan — más népcsoportok is rendelkeznek izraeli állampolgársággal (mig az' állampolgárok nagy többsége a zsidó néphez tartozik.)

EGYHÁZ. FELEKEZET, VALLÁS: „A magyar zsidóság felekezet, mint bármely más magyarországi egyház és felekezet" — olvassuk a továbbiakban a nyilatkozatban.

Íme. hogyan határozza meg a fogalmakat a Magyar Nyelv Értelmező Szótára: Egyház: a keresztény (ritkán valamely nemkeresztény, muzulmán, zsidó, stb. is) híveket magukba foglaló szervezetek valamelyike, illetve valamelyik ilyen szervezet közössége. (Az alkotmány az egyházat különválasztja az államtól). Felekezet: Az említett szótár szerint vallásfelekezetet jelent. A német nyelvű értelmező szótár confessio-nak, vagy szektának fordítja, mig a héber szótárban a Hitvallásom szó alatt található.

Világosnak tűnik számomra, hogy a valamely valláshoz tartozás nincs összefüggésben a népi, vagy nemzetiségi hovatartozással. A gyakorlatból tudjuk, hogy a különböző népcsopotokhoz tartozik — magyarok, németek, szerbek, sót még zsidók is — ugyanahhoz az egyházhoz, vagy vallásfelekezethez tartozhatnak, illetve tartoznak. Ezért, amikor a nyilatkozat azt mondja, hogy „a magyar zsidóság felekezet, mint bármely más egyházi felekezel", kénytelen vagyok feltenni a kérdést vajon létezik-e egyáltalán más olyan egyház és felekezet, amely nem népcsoportok, vagy nemzetiségekhez tartozókból tevődik össze.

Sem a zsidók, sem a nem-zsidók esetében nem szabad összetéveszteni az azonos vallási hovatartozást a népi. vagy nemzetiségi hovatartozással. A „zsidó" kifejezésnek a kettős értelmű használata,' vagyis az a tény. hogy egy bizonyos népcsoportot zsidónak neveznek és egy bizonyos vallást is zsidónak neveznek, önkényes társítás, fából vaskarika és fogalomzavart jelent. Annál is inkább, mert ezt a fogalmat néha egyik, néha másik értelmében domborítják ki vagy homályositják el. az érvelés szükségletei szerint.

Így aztán a „magyar zsidó" meghatározás is eltér a más esetekben alkalmazott szóhasználattól, nem azonos például a „sváb-magyar" kifejezéssel. Mégpedig azért, mert ez esetben a „zsidó" meghatározás nem a népcsoporthoz való hovatartozást, hanem a vallást jelzi. (Holott zsidó vallásunak kéne mondani az illetőt.) A sváb esetében azonban akár „sváb-magyar", akár magyar-sváb“-ol mondunk nem az illető vallási hovatartozásáról van szó. hanem a sváb népcsoporthoz való tartozásáról. Vallásilag akárhova tartozhat.

Az Egyesült Államokban a „nemzet" fogalma az általunk ismert értelemben nem is használatos. Az állampolgár megjelölésére nem a „nationality" szót használják, hanem a „citizenship" kifejezést. A hovatartozást viszont az „American" szóval fejezik ki. s igy beszélnek „Irish American. Italian American, vagy Jewish American"-ról. ami nem vallási, hanem népi-etnikai meghatározást jelent. Ugyanaz, mint a fentebb említett „sváb magyar". Ez annyira igy van. hogy az említett szóbahasználatban újabban az „Izraeli American" is előfordul.

A más népcsoportokból kikerült magyarok (különféle vallásúak, v&gy ateisták) és a zsidó népcsoportból kikerült „zsidó magyarok" (vallásosak, vagy ateisták) a történelem folyamán együtt harcoltak a „magyar magyarokkal", akárcsak a „zsidó franciák", „zsidó olaszok" Franciaországban. vagy Olaszországban.

Véleményem szerint történelmünk, nyelvünk, tradícióink és hagyományainkhoz való következetes

ragaszkodásunk alapján ZSIDÓ NÉP vagyunk. Az igaz, hogy a zsidó vallás egyik alapvető tényezője népi mivoltunk kialakulásának meg meghatározó szerepet játszott történelmünk során, népünk túlnyomó többsége egyházilag vagy felekezetileg a zsidó vallást örökölte, választotta és gyakorolja. A két fogalmat azonban a zsidó népet és a zsidó vallást, akárcsak a többi népnél, külön kell választani. Zsidó népi mivoltunkat szigorúan külön kell választani a zsidó valláshoz való tartozástól Annyira két különböző fogalomról van szó. hogy mig a vallási hovatariozást egy szabad társadalomban mindenki saját ielkiismerete és belátása szerint feladhatja, vagy megváltoztathatja, addig a népi hovatartozása nem képezi egyéni döntés tárgyát.

A Magyar Izraeliták Országos Központja említett nyilatkozatának ezt a fogalmazását, amely szerint a magyar zsidóság soha nem szerveződött nemzetiséggé, el kell vetnem, mert ellentmondásos, fogalomzavarra épül. Felekezetié, egyházzá, vallási közösséggé szerveződhet egy nép. vagy annak egyes csoportjai — de népi. nemzetiségi hovatartozása nem szervezkedési kérdés, hanem tény 1944-ben Magyarországról százezer „nem zsidó vallású zsidót" deportáltak. Sem választott hovatartozásuk, sem a magyarokkal való azonosulásuk a gyakorlatban, de még a nemzsidó egyházi és felekezeti beavatkozás sem változtatott. nem segített ezen a tényen. A hamis faji alapokra fektetett nürnbergi náci zsidótörvények megszüntették a zsidó-magyar fogalmat, azok számára is akik azt hitték, hogy saját elhatározásuk alapján történt, mély kulturális és nyelvi begyökerezésük következményeként beállott azonosulásuk automatikusan egy másik népcsoporthoz való tartozásukat is jelenti.

De csupán a vallás feladása (az ateisták esetében), vagy a vallás, a hagyomány és a zsidó tudat megőrzése melletti asszimiláció, vagy a vallás megváltoztatása (az átkeresztelkedettek esetében), nem jelentenek döntő tényezőt a népi hovatartozás kérdésében.

Ha egy sváb felveszi a zsidó vallást, ezáltal nem zsidóvá válik, hanem zsidó vallású sváb lesz belőle. Egy zsidómagyar nem válik magyar-magyarrá attól, hogy a katolikus, vagy más vallásra tér at. Továbbra is a zsidó népcsoporthoz tartozik, csupán a vallása változott. Az egyik népcsoportból való átkerülés egy másikba, a különböző népcsoportok keveredese. hosszú történelmi folyamat eredményeként jöhet létre csupán. Zsidó népi voltunk — amiről az említett nyilatkozatban nem esik szó — önálló fogalmat képez, amelyet nem lehet összetéveszteni a zsidó vallásai, még kevésbé az izraeli tartózkodással, vagy állampolgársággal, nem keverhető össze semmilyen elvi:politikai azonosítással.

Ügy gondolom, a magyarországi zsidóság, akárcsak a világ bármely más részén élő zsidók, a zsidó néphez tartozik. ahogy a magyarság a magyar néphez. Úgy. ahogyan a német, a szlovén, a román az emlitett népekhez tartozik, függetlenül attól, hogy melyik országnak állampolgára, függetlenül felvett kultúrájától, s ahhoz való azonosulásától, függetlenül vallási, egyházi, vagy felekezeti hovatartozásától.

A fentiekkel kapcsolatos vitában különös döntő jelentősége van annak a körülménynek, hogy Izrael állama létrejött. Megalakulása és az általános hazatérési jog alkotmányos kikiáltása, valamint e jog gyakorlásának lehetősége a kétezer évig nélkülözött szabad választási jog létrejöttét jelenti. E felmérhetetlen kincsért a zsidóság mérhetetlen árat fizetett. Ezért, gondolom, meg kell engedni mindenkinek, aki érdekelt és érintett, hogy végre önmaga dönthessen népi, nemzeti, vallási hovatartozásának kérdésében.

I! Ktlttl Csengeri Imre Jeruzsálem! előadásából

Menorah, 1989. június 30.

Negyven év után^'

enorah, 1989. július 7.

Ahol zsidó ügyekről esik szó. néhány ember azért mindig összejön. Mint legutóbb is az Amerika-Izrael Barátság Házában. New Yorkban. A Bnai Zion rendezésében áprilisban ugyanitt megtartott vitaest folytatása ezúttal is elhoz úgy 40-50 embert. Lehetnének többen is. de elégedetlenségre semmi ok. Jó. hogy nincsenek kevesebben.

Az asztalnál a new yorki magyar zsidóság vezérkara. Generális nem igen akad közöttük, de békeidőben néhány tartalékos hadnagy és közkatona is megteszi. Mert a magyar zsidóság frontján úgy negyven éve béke van. Szomorú, csendes, passzív négy évtized telt el. de. és talán igazuk van azoknak, akik számára ez fontosabb, legalább nyugalomban.

A budapesti zsidóság, -hiszen számottevő egyéb zsidó közösség 1944 márciusa óta nem létezik-Magyarországon, -négy évtizeddel ezelőtt megkötötte ki tudja immár hányadik történelmi kompromisszumát. E kompromisszum lényege: a zsidóság ünnepélyesen megfogadta, hogy letagadja önmagát. Ennek a fogadalomnak a betartása végre fényesen sikerült. Miközben a világ a megszületett uj Izraelt gyűlölte-csodálta. a fasizmust túlélt zsidó anyák és apák moszkvai dalokra tanították gyermekeiket. Semmi kétség, hálából, amiért az orosz tankok a független ország ígérete mellett a ..numerus claususf' is lerombolták. És a jól nevelt zsidó ifjak sem maradtak adósak hálával. A tömegkommunikációban elfoglalt súlyuk folytán nem kis érdemuk van abban, hogy a cionizmus szinte a fasizmus szinonimájává válhatott a Budapesten használatos politikai szótárakban. Ez a zsidóság számára furcsa, torz. de talán hasznos negyven év az oka. hogy a generálisok a Golan dombjain és nem a Barátság Házában találhatók.

A vitaestnek nincs egyetlen, konkrét tárgya. Mindenki arról beszél, amiről akar. Idősebb hölgy kér szót. Szenvedélyesen kezdi, úgy is fejezi be. Holocaust emlékek, a családja pusztulása, a magyarok közömbössége. Gyűlöli Magyarországot, hallani sem akar róla. Hasonló korú férfi, majd másik nó áll fel. Más szavak, de a történet, az indulat ugyanaz, ók nem magyarok, semmi közük Magyarországhoz. a magyar emberekhez, akik elárulták, cserbenhagyták őket. Igazuk van. Teljesen fölösleges érzelmek ellen érveket keresgélni. Mégegy hozzászóló, ó viszont nem akarja elfelejteni magyar gyökereit. Neki is igaza van. Az Ó érzelmei miért lennének kevésbé méltánylandók.

A kérdés azonban, amelyre a jelen körülmények között az amerikai magyar zsidóságnak választ kell adni nem az. hogy miként viszonyuljon a múltjához, hanem, hogy milyen legyen a kapcsolata a budapesti zsidósággal. Kétségtelen, hogy az amerikai magyar zsidóság keresi, akarja ezt a kapcsolatot és igyekszik kihasználni, hogy

Bruck András

A

/ \

/

Budapesten negyven'év temetői csend után végre megmozdulni látszik a történelem. A történelem feltámadása azonban történelmi felelősséget ró a Magyarországon kívül élő zsidóságra. Nem kevesebbről kell döntenie például az egyelőre generálisok nélküli new yorki vezérkarnak, mint arról, hogy a 80 ezer pesti zsidó sorsát a tiz millió nem zsidó honfitársuk sorsával egybeforrtan vagy azokétól külön választva képzeli-e el.

A gondolkodásra pedig, úgy tetszik, nem maradt sok idő. Magyarországon viharos gyorsasággal követik egymást az események, amelyek első számú vesztese ebben a pillanatban a hatalom. Nem vitás, hogy a negyven évig gőgös és arrogáns hatalom elgyengüléséi az ország döntő többsége szívesen látja és végső bukásában reménykedik. A kommunista hatalom esetleges bukásának konzekvenciái távolról sem világosak, történelmi tapasztalatok híján rengeteg még a megválaszolhatatlan kérdés. A Magyarországon kívül élő zsidóság azonban nem engedheti meg magának, hogy a demokrácia süppedő páholyából a színházi nézők gondtalanságával szemlélje a távoli magyar színpadon zajló előadást. Reális ugyanis a veszély, hogy a hatalom után a zsidóság lesz a következő vesztes. Mig azonban a kommunista funkcionáriusoknak aligha kell attól tartaniuk, hogy egzisztenciális bukásukon kivül gyilkos indulatok maguk és családjuk életét veszélyeztetik, a zsidó származású állampolgároknak mindkét eshetőséggel számolni kell.

Sokasodnak a hirek mind nyiltabb és durvább antiszemita megnyilvánulásokról. Az örök optimisták természetesen ezúttal is azt állítják, hogy a hirek nem igazak, ellenőrizhetetlenek. Hadd figyelmeztessük hát őket mégegy szer. ezredszer, hogy zsidó ügyekben a rossz hirek sosem bizonyultak vaklármának! A kétkedés ezúttal némiképp mégis érthető. A kommunista hatalom Magyarországon nem volt zsidóellenes. A demokrácia, és népgyúlöló hatalom nem párosult hivatalos antiszemitizmussal. így származása miatt nagyobb terhet, mint amennyi a kommunizmussal szükségszerűen egyuttjár, a zsidóságnak sem kellett elszenvednie. Ez a brutális, de bizonyos okoknál fogva lényegében nem antiszemita hatalom most minden eresztékében recseg, megfosztva eképp a magyar zsidóságot nyugalmának és biztonságának legfőbb támaszától, az erői államtól. Végzetes hiba lenne megfeledkezni arról, hogy a magyar lakosság nagyobb hányada antiszemitizmussal mindig is erősen fertőzött volt Ezt a tényt a párturalom negyven éve úgy ahogy elfedte, de meg nem szüntette. És ime. a kommunista politika hagyományos két fő támasza, a tanár és a

rendőr, érzékelve a hatalom megingott pozícióját, nem érzi többet szükségesnek, hogy tilalomfát állítson & antiszemita megnyilvánulásoknak. A rend és a kultúra őreinek beleegyező asszisztálásával az iskolák és stadionok mindinkább az antiszemitizmus melegágyaivá válnak Magyarországon.

A sáncait elkeseredetten védő és minden egyes dollár után mohón kapó hatalommal ugyan a korábbinál eredményesebben lehel tárgyalni a zsidó élet fellenditéséról. az antiszemitizus hétköznapi térnyerését azonban ez a hatalom nem képes többet megakadályozni. Legyen bármennyire is örvendetes az éledező zsidó élet néhány jelét látni, sokkalta súlyosabban esik latba az a körülmény, hogy zsidók ellen mind nagyobb számban büntetlenül elkövethetók olyan attrocitások. amelyeket még rövid idővel ezelőtt sem mert volna senki megkockáztatni Magyarországon.

A zsidó lakosság kilátásait tovább nehezíti az ország katasztrofális gazdasági helyzete. Az éhező nép viziója sötét árnyként terül az országra. Az életszínvonal egy évtizede tartó zuhanása most már azzal fenyeget, hogy rövidesen hatalmas tömegek számára a mindennapi táplálkozás is megoldhatatlanná válik. A zsidóságot pedig átlagosnál jobb gazdasági helyzete logikus célpontjává teszi a sérelem, elkeseredés és gyűlölet vegyületéból összeálló népharagnak. A várható antiszemita terrornak csupán egy erős központi hatalom vagy egy kiterjedt és mélyen demokratikus érzületű polgári osztály állhatná útját. Erős hatalom már nincs, izmos polgárság pedig sosem volt. Magyarországon. Semmi kétség, hogy a roskadozó és morális megfontolásokkal szemben természeténél fogva érzéketlen kommunista hatalom meg fog hajolni az antiszemita gyűlölet előtt.

A gyűlölet pedig, félő. heves lesz. Szinte utólagos igazolása annak a beteges és jószerivel egyedülálló nemzeti közömbösségnek, amely fél millió magyar zsidó állampolgárt segitett be a megsemmisítő táborokba. Az antiszemita terrornak annál könnyebb dolga lesz mivel lelkiismereti önvizsgálatot a magyar nemzet sosem tartott. A kommunista párt a maradék zsidóság készséges hallgatásán felbátorodva a nyugati civilizáció áldásinál nem kevésbé fontos dologtól fosztotta meg a nemzetet. Attól a lehetőségtől, hogy kibeszélje magából, meggyónja félmillió honfitársának szörnyűséges elárulását. Az új rendszer egyéb, sietős elfoglaltságai miatt a gyónás egyre csak késlekedett, mígnem a lelkiismeretfurdalás utolsó szikrái is kirepültek a szociálista gyárvárosok égigéró kéményein. A kémények még állnak, a sebek a mélyben gennyednek.

Az amerikai magyar zsidóság a legkomolyabban fel kell hogy tegye magának a kérdést, mihez kezt majd. ha egyik pillanatról a másikra sok ezer fejveszetten kapkodó magyar zsidó dörömböl a menekülttáborok és külföldi követségek ajtaján. A két vitaest tanúsága szerint egy ilyen forgatókönyv lehetősége senkiben nem merül fel. A new yorki vezérkar a Magyarországon lejátszódó események megítélésében nyilvánvalóan az uralkodó amerikai állásponttal azonosult. Nem csoda. Az amerikai média szünet nélkül ontja a kedvezóbbnél-kedvezóbb híreket Magyarországról. Csak ezzel magyarázható a new yorki magyar zsidóság feltűnő optimizmusa, amellyel, félretéve a baljós jeleket, a magyarországi fejleményeket egyértelműen biztatónak Ítéli a budapesti zsidóság jövője szempontjából. Meg kell mondani, hogy ezzel szemben a becsomagolt bőröndjeivel útrakészen várakozó vagy a gyűlölt kommunista hatalom újbóli megerősödésében reménykedő budapesti zsidó komoly történelmi érzékről tesz tanúbizonyságot. A new yorkiak optimizmusa egyúttal azt a felfogást tükrözi, a zsidóság beilleszkedése a magyar társadalomba végérvényesen befejeződött. A mindenfajta társadalmi indulatot és mozgást mesterségesen lefojtó négy kommunista évtized magyarországi tapasztalatait véve ez a felfogás indokoltnak látszik. A korábbi évtizedek eseményei azonban arra figyelmeztetnek, hogy a zsidóság végleges elrendeződése a magyar társadalomban valójában nem ment végbe. Ezért a new yorki magyar zsidóság vezetőinek nem árt felkészülniük arra az eshetőségre, hogy a történelem még nem mindenütt fejeződött be Európában.

Az orosz zsidóság emigrációja, ha nem is zökkenőmentesen. lényegében megoldott. Befolyásos szervezetek egyengetik útjukat és a segítség többféle formája elérhető a szamukra. Ezzel szemben a Magyarországról érkező menekült, néhány egyedi esetet kivéve, csaknem megoldhatatlan problémákkal találja szemben magát. A lényegest a lényegtelentől elválasztani csak nehezen képes amerikai sajtó a saját Ízlése szerint jó és rossz kommunizmusra osztotta fel Kelet-Európát. A jó kommunizmusból. azaz. például Magyarországról érkező menekültet ez a csaknem egy évtizede tartó pozitív sajtókampány nagyon nehéz helyzetbe hozza: csukott ajtóra talál mindenütt. A jelek szerint az emberarcú kommunista Magyarországról kialakult hizelgó portré az amerikai magyar zsidó szervezetekre is hatott Szép lassan megfeledkeztek arról, hogy zsidónak maradni Magyarországon a döntő többség számára csak egyetlen módon, lényegében a zsidóságuk megtagadásával volt lehetséges.

De legalább lehetséges volt. Most azonban ennek az időnek is vége. A magyar zsidóság ismét veszélyes éveknek néz elibe. Fontos volna, hogy tudja, van akikre számíthat.