Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-05-01 / 5-6. szám

1991. május—június hó

«ítmicökf

15. oldal

• •

Önvédelem- Közös töprengés Romhányi Lászlóval -Eredetileg szabályos interjúra gondoltam Romhámji László főszerkesztővel abból az alkalomból, hogy a Szentkorona ellen idestova fél éve eljárás folyik. Tájékozódásom során azonban hamar kiderült, hogy ez véletlenül sem egyszerű rendőrségi eljárás, hanem olyan koncepciós ügy, amiben a háttér a fontos. S mert ezt nem ismertem, kérdésekkel rá se tudnék tapintani - az előzményekre vonatkozó utólagos kérdések viszont a jobb megértést zavarnák. Ezért döntöttünk Romhányi Lászlóval úgy, hogy a dolgok időrendjét vesszük, közös töprengés kíséretében.

Induljunk tehát abból, hogy aki tavaly tavasszal nem hitte volna, annak az elmúlt háromnegyed év bőven bebizonyíthatta, hogy az új Parlament és kormány - naponta sokkolva a televízió, rádió és sajtó nemzetidegen indulataitól -, lényegében megtartotta a Károlyi-Kun Béla-Rákosi-Kádár féle koncepciót a magyarság huszadik századi szerepének megítéléséről. Ennek rövidre fogott lényege, hogy mi 1918-ig „bűnösen elnyomtunk" más népeket, a két világháborúban „igaztalan célokért" harcoltunk, a közbenső időben pedig „soviniszta, revansista, fasiszta politikát" folytattunk - sőt, 1945 után sem adtunk meg minden jogot saját nemzetiségeinknek, mind a mai napig! Legjobb tehát, ha meghúzzuk magunkat... Nyilvánvaló, hogy ilyen felfogásból h .iovány és tétova védekezésre telik csupán - de még annak sincs erkölcsi alapja! Ha egyszer mi vagyunk a hibásak.

Ezért tűntek el mára az Antall-kormány kezdeti működésében tapasztalható örvendetes jelek, s a nagypolitika ma már, akárcsak a Kádár-rendszerben, mindenben engedelmeskedik Prága, Pozsony, Bukarest és Belgrád nyomásának, a hírközlés pedig rendszerint e fővárosok „érveit" próbálja itthon „eladni", mindundtalan beletévedve a nemzetgyalázásba és hazaárulásba. Jó példa erre a horvát fegyvereladás. Ahogyan a magyar kormány meghátrált, mosakodott, s ahogyan a honi hírközlés mindezt világgá kürtölte. Miközben föl se merült bennük a gyanú, hogy Belgrád azért kapart elő egy szokványosán zajlott régi ügyet, mert az utóbbi időben napvilágra került a titóista partizánok vandál magyarirtásának némely eleme... - Egészen érthető, hogy ily nagyfokú bárgyúság láttán Meciar úr már Budapesten állítja, hogy „a szlovák kisebbségi politika igen jó minősítést kapott Európában", míg a magyarországi kisebbségvédelem „kívánni valókat hagy maga után"! És a budapesti kormány, a Parlament, a sajtó, a közéleti személyiségek, a tudósok, a művészek, szóval, az emberi szabadságjogok nagy védelmezői mind hallgatnak!

Ennyit a Szentkorona körül fellögybölt ügy tágabb, általános hátteréről. Közelebbi, hogy a magyar kormány tavaly nyáron diplomáciai úton föllépett Bukarestben az erdélyi magyarüldözés, -verés, -gyilkolás ellen. A román vezetés engedni látszott, fele-fele alapon. Például: ők betiltják a Romania Libera című, gyilkosságokra uszító szennylapot, „cserébe" viszont Budapest is tiltson be valamilyen újságot! És Budapest ebbe belement! Ami önmagában, eleve esztelenség. Mert körülbelül olyan, mint ha a bíróság a rablót és a megrablottat egyformán vagyonelkobzásra ítélné - és a kárvallott ebbe belemenne, mondván, hogy ez a toleráns, ez a demokratikus! De esztelenség azért is, mert Iliescu és Petre Roman, akárcsak Meciar úr vagy Belgrád, ezzel ránk lőcsölte, hogy a két fél legalábbis egyformán ludas ... kár magyarázgatni, mindenki érti, mi ebben a nemzeti öngyilkosság. Lényeg a lényeg: a magyar belügy megkapta az utasítást, s „kiszúrta" magának a Szentkoronát. Amelyik a fent említett román szennylappal még egy napon sem említhető. De amelyik (s itt húzódik meg a pártpolitikai elfogultság) indulásakor húszezer példányban fogyott el hetente, csak Budapesten - miközben a Magyar Fórum néhány ezres példánnyal szűnt meg akkoriban ideiglenesen. Mindez valamikor nyáron történt, s tessék csak emlékezni, hogy nyár végére bo'^akozik ki a közönséget a legtudatosabban félrevezető koncentrált támadás. Vegyük sorra:- Stoffán meg Budai Kulcsár látványosan „megválik" a Szentkoronától.- Szeptember harruadikán Horváth Balázs a televízióban jelenti be, hogy eljárás indul a „mocskolódó" Szentkorona ellen.- A Népszabadság cikket közöl, hogy a Szentkorona izgat, irredenta, antiszemita, háborús uszító, és a Jurta a bőrfejűek gyülekező helye.

Ám egy általánosabb akció is indul. A sajtó, rádió, televízió hetente támadja, de most már nem egyedül a Szentkoronát, hanem a Hunniát, sőt, az éppen szünetelő Magyar Fórumot is. írók, közírók, történészek is sorompóba lépnek. Karsai László például ekkor határozza el, hogy hirhedett pályafutáséi apja nyomdokaiba lép, s terjengős tanulmányt készít a három lap ellen. Érvei, módszerei valóban méltóak a kommunista-kozmopolita „történész" Karsai Elek hosszú és kártékony működéséhez.

Ebbe a kilombosodó nemtelen rágalomhadjáratba robban bele Csoóri Sándor néhány szelíd mondata, melyek véletlenül sem antiszemiták, nem szegregálók, hanem figyelmeztetők, sőt, óvók, segíteni akarók, ahogyan az egy humanista népinemzeti gondolkodóhoz illik. Csoóri szavait a kozmopoliták veszettjei kifejezetten segítségnek, támasznak foghatták és használhatták volna föl szokásos csűrő-csavaró módszereikkel. Hogy ehelyett a hordó-ügyhöz hasonló botrányt kavartak a szégyentelen hírközlés segítségével, az sekélyességüket és silányságukat bizonyítja. És szégyenükre szolgál. Újólag.

De nem akarunk ezirányban kitérni, csak arra utalni, hogy valahányszor a magát nemzeti liberálisnak tartó kormányzat meghátrál a szomszéd államok magyarellenes indulatai előtt, azt a belső nemzetietlen erők mindig önbecsülésünk, öntudatunk további szétverésére, a nemzeti erők felszabdalására használják ki. És fordítva: ha az Antallkormány a belső ellenzék előtt meghátrálva csúfolja meg a nemzeti méltóságot (lásd például a Kéri ügyet), azt Belgrád, Bukarest, Pozsony, Prága, Moszkva mindig újabb arcátlanságra használja - az egyoldalúan tájékoztatott, tehát tudatlan Nyugat közönyének árnyékában.

De lássuk a Szentkorona ügy közvetlen történéseit. Október elején több zsidó szervezet, közöttük a Magyar Zsidók Kulturális Egyesülete meg a Magyarországi Cionista Szövetség, közös feljelentést tesz. Ugye, kár taglalni, hogy mi ennek a tárgya. Az aláíró viszont az a Zoltay (igen, y-nal, mert így elegáns!) Vilmos, aki a hírhedt magyarkínzó ávős őrnagy, Komlós János titkára volt a Mikroszkóp Színpadon, s egy füst alatt a színházi pártszervezet titkára. Akinek nyolc elemije van. Egyszóval, mindenki láthatja, hogy ez a személy kellő erkölcsi alappal és emberi hitellel bír. A hatóságok fel is gyorsítják az eljárást. Mert időközben valóban lanyhult valamelyest. Tudniillik, a román kormány semmit sem lépett a Romania Libera ellen. Ez különben megszokott. Bukarest még soha, semmilyen ígéretét nem váltotta be a történelem során, ezt mindnyájan tudjuk. Legfeljebb az Antall-adminisztráció számára okozott meglepetést, de akkorát mégsem, hogy ezt a szégyenteljes ügyet leállítsák. Csak éppen a buzgóságuk lankadt - és ekkor sietett segítségül ez a Zoltay Vilmos ... kinek is? A magyar nemzeti méltóságot folyamatosan megalázó budapesti, és az útszéli, tettleges fajgyűlöletet (Marosvásárhely!) a Romania Libera mélyszintjén is megvédő bukaresti adminisztráció segítségére.

S meg kell hagyni, hatásosan. A rendőrség házkutatást tart a Jurta Színházban és Romhányi László lakásán! De hogyan merészelik?! Hiszen a „vád tárgya" a Szentkorona, annak pedig minden egyes száma rendelkezésükre áll. Azon kívül, Romhányi László és munkatársai telefonját lehallgatják (a Jurta Színház vonala régen nem él!), leveleiket felbontják, minden lépésüket követik - azaz, egészen pontosan tudják, hogy semmilyen erőszakos, államellenes tevékenységről nincs szó!

De miről is van szó?

Romhányi Lászlóval nagy sokára ismertetik, hivatalosan. És szó sincsen a korábbi közleményekben bőven megszellőztetett izgatásról, faji uszításról, irredentizmusról, háborús uszításról. Bizonyos munkaügyi, tehát véletlenül sem politikai kérdéseken kívül maradt az egy antiszemitizmus. Amit a Szentkoronában kinyomtatott olyan mondatokkal támasztanak alá, mint például: A zsidóság meg akarja hódítani a világot. Vagy: A kommunizmust a zsidók csinálták. És hasonlók. Egyes mondatokat, néha csak szavakat ragadtak ki, nem tekintve a szövegkörnyezetet, az adott cikk mondandóját, vagy az újság egészét.

Bizony, ez fenemód jellemző a jakobinus módszerekre általában, de különösen a Rákosi és Kádár féle nemzetirtó hadjáratokra. De hagyjuk a sötét elemeket, lássuk a tényeket. Hasonló, általánosságban véleményező mondatok, s nemcsak zsidókról, hanem más népekről (például a „magyar antidemokratikus hajlamairól"), de hatalmakról, izmusokról naponta százszám jelenik meg, hangzik el, világszerte. S nemigen akad rá példa, hogy ilyenekért bárkit bárhol perbefogtak, pontosabban: elítéltek volna. Demokráciákban. Diktatúrákban igen. Például Hitler alatt Németországban, a kommunista rendszerekben, illetve, jelenleg Izraelben. Egyszóval, minden olyan helyen, ahol nincs, vagy erősen csökevényes a sajtószabadság.

Ennyit erről. Nem akarunk róla bővebben elmélkedni első fehérasztalos eszmecserénkén, pedig jócskán lehetne elménckedni is - mi azonban inkább arra összpontosítunk, hogy a Szentkoronát végülks nem fogják „leszelni", csak valami tesséklássék szankcióval sújtani - azonban, a szennyes hadjárat mégiscsak megtörtént. És folytatódni fog a Szentkorona, a Hunnia, a Magyar Fórum, sőt, más nemzeti érzelmű lapok ellen - mert ezek, hála Istennek, szaporodnak, és példányszámuk növekedik. Hanem a mocsok, legyen bármily nyilvánvaló, mégiscsak ragad. Nem annyira a nép vagy a közpályát befutni nem akaró intelligencia felfogásában, mert e körökben megmaradt a helyes ösztön, a józan ítélőképesség, mint inkább a közügyekkel foglalkozó, elitizáló értelmiségben.

A példák bőven sorakoznak, de itt, jellemzésül, kettő is elég lesz. A vadonatúj iskolaigazgató indulatosan tépi össze a Hunnia szórólapját, mondván, hogy az fasiszta lap! Megkérdik tőle, hogy olvastae már? „Nem! De nem is akarom!" A másik egy író, akitől évtizedek óta hallom népi származását s a nemzethez való hűségét. Megrökönyödve kérdi: „Te valóban beszéltél a Jurtában?!" „Igen. Ott voltál?" „Hogy képzeled!" - mondja, s elmegy.

Hát ebben van a baj. Ezért vagyunk gyengék, így tudnak bennünket megosztani.

De ledöfhetőek már nem vagyunk - ha védekezünk.

Aztán majdcsak megtaláljuk egymás kezét is. HUNNIA Kunszabó Ferenc

A vád: közösség elleni izgatás

Május 15 én tárgyalják a Szent Korona-ügyet

Lakunkban már korábban beszámoltunk arról, hogy büntetőeljárás inilult a Szent Korona című lap szerkesztői ellen. Februárban az ügyészség elkészítette a vádiratot, amelyben Komhányi Lászlót, Stoffán Györg>öt es Kulcsár Jánost közösség elleni izgatás bűntettének elkövetésével vádolják. Mint tegnap megtudtuk, a Festi Központi Kerületi Bíróság május 15-én tárgyalja az ügyet.

Miután két hónapja szinte semmi előrelépés nem történt a Szent Korona-ügyben, senkit sem lepett meg igazán, hogy az újság az elmúlt időszakban is folytatta korábbi „irányvonalát". A lap legutóbbi számában is sokak szerint igen durva hangvételű cikk jelent meg. Az írás nyomán megkerestük dr. Bócz Endrét, a Fővárosi Főügyészség vezetőjét, hogy a Szent Korona-ügy állásáról érdeklődjünk.

— Az ügyben a X., XVII. kerületi ügyészség elkészítette a vádiratot, s hamarosan sor kerül a bírósági tárgyalásra is — válaszolta a Népszabadság kérdésére a fővárosi főügyész.

— Bócz úr, a Szent Korona legutóbbi számában ismét antiszemita érzelmeket felkorbácsoló cikk jelent, meg. Mi kell ahhoz, hogy egy lapot betiltsanak?

— Űj sajtótörvény, ugyanis

a jelenlegi szabályozás erre nem ad lehetőséget.

— Az egyes számok megjelenését sem lehet megakadályozni?

— Elvileg igen. Bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén az egyes példányokat el lehet kobozni. De ez meglehetősen kétélű eszköz, hiszen a terjesztés megkezdése után az elkobzás elrendelése éppen ellenkező hatást is kiválthat.

Mint dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese lapunknak elmondta, a hatályos rendelkezések szerint a bírósági tárgyalás megkezdéséig pótvádirat benyújtására is lehetőség van. A lapbevonásra

vonatkozó kérdésünkre pedig úgy válaszolt, hogy hasonló üggyel most is foglalkozik az ügyészség: egy bejelentő a Hunnia Füzetek következő számának tartalmát sérelmezi.

— Nyiri úr, mi a véleménye a Szent Korona legutóbbi számában megjelent cikkről, amely több jogász szerint ú fasiszta hangvételű Írás?

— Olvastam a cikket. Szerdán közösség elleni izgatás miatt büntetőeljárás megindítása iránt intézkedem.

A Szent Korona szerkesztőivel szemben már folyamatban lévő eljárással kapcsolatosan megkerestük a X., XVII. kerületi ügyészség vezetőjét. Dr. Rábóczki Andrásné közölte lapunkkal, hogy a héten kapták meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság értesítését: a tárgyalást május 15-ére tűzték ki.

Sereg András