Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-05-01 / 5-6. szám

1989. augusztus—szeptember hó

ttlTTVAKÖHT

7. oldal

visegrádi Helm Árpád Vilmos:

.......... Miniszterek a budapesti sajtókonferencián

— Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter és Horn Gyula külügyminiszter az Intercontinentálban —

Kongresszusba helyezve kezdjem el: Szeretném ugyanis elmondani Önöknek, hogy sajnos a Magyar politikai kultúrában hosszabb ideje évszázadok óta általam is negatívnak tartott nyomással van, amelynek folytán egy ízben gyakorlottá vált a politikai konfliktusok, a politikai viták adott esetben büntető bírói úton való elintézése, politikai bűncselekményként való kezelése és legtöbbnyire ezek a bírói eljárások halálbüntetéssel végződnek. Talán tudják, hogy Magyarországon 1949 óta 14 Magyar miniszterelnököt végeztek ki bírói ítélet alapján, gyilkoltak meg. A 14. volt Nagy Imre, akinek temetését holnapután rendezik meg. Nos ez a nagyon szomorú számadat azt jelzi, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Magyarországon soha többet senki se lehessen politikai koncepción vagy bármilyen más koncepción alapuló per áldozatává. Hogy ezt megszüntessük, ezt a nagy sajnálatos gyakorlatot, amiről röviden volt alkalmam szólni, szakítsunk azzal, hogy a politikai és büntetőjogi felelősség öszszemosódjoh, megtegyünk tehát mindent jogszabályilag, de mást is annak érdekében, hogy az ország politikai kultúrája ebben az értelemben is európaivá változzon. Nagyon röviden szeretném Önöket tályékoztatni arról, hogy mi történt eddig ennek érdekében. Mindenek előtt mint minden jövő építése, a múlt igazságtalanságainak jóvátételével kezdődik. Ezt kellett tenni és ezt tesszük jelen esetben is, amikor a kormány már az elmúlt évben elhatározta, hogy felülvizsgáltatja mindazokat a pereket 1945-től kezdődően, amelyek koncepciós elemeket tartalmazhatnak és megtesz mindent annak érdekében (visszatérek majd, hogy milyen intézkedések), hogy igazságot szolgáltasson minden ártatlan elítéltnek. Ez a munka, megkezdődött folyamatban van. Ezzel együtt elhatároztuk azt is, hogy jónéhány olyan ún. koncepciós pert, amelyről többé kevésbé már világosan tudható, hogy ártatlanul történt elítéléssel végződött, törszenty Hercegprímás és a kalocsai Érsek, a katonatiszti perek, gazdasági perek, hát nemcsak azért, mert annak idején nagy volt körülöttük a Nemzetközi hír, hanem azért is, hogy az igazságszolgáltatás, amely az adott szituációkban méltatlan szerepre kényszerült, napi politikai érdekek kiszolgáltatására, kiszolgálására, kapja meg a lehetőséget arra, hogy saját becsületét is visszaállítsa. Ez egyúttal biztosíték is a jövőben elő nem fordulható eseményekre. Nagy Imre és társai pere ebben az összefüggésben külön figyelmet érdemelnek, mert nemcsak az utolsó per volt, amely Magyar miniszterelnök ellen folyt napi politikai okokból, hanem azért is, mert olyan események újraértékelését jelenti maga a per újrafelvétele, amely az egész ország történetében, ha sokszor nem eléggé nyilvánosan hangoztatott véleménnyel ugyan, de mégis mindenki lelke mélyén megoldatlan kérdés mint igazságszolgáltatást igénylő kérdésnek. Szeretném azt is bejelenteni, hogy ha a legfőbb ügyész óvása következtében a legfelsőbb bíróság július 6-án fogja a pert újratárgyalni és a minden bizonynyal felmentő ítélet nyomán, a kormány elhatározta és a parlamentbe már bejelentette, törvénnyel szolgáltat igazságot az 1956-os eseményekkel kapcsolatban ártatlanul elítélt embereknek. Nyilván érdekli Önöket, hogy kb. milyen számú per semmissé tétele történik meg ezzel a törvénnyel. A mi adataink szerint kb. 15 000 per zajlott le 56-al összefüggésben, természetesen nem mind halálos ítélettel végződött. Ez kb. 300, amely ilyennel ért véget, de nem kevésbé jogsértő módon mint az említettek. Szeretnénk azt is ebben a törvényben világossá tenni, hogy azok, akiket nem büntető bíróság ítélt el 1956-al kapcsolatosan, hanem rendőrhatósági eljárás, közismert nevén internálási eljárás volt ellenük, kb. 12000 embert ugyancsak megalapozatlanul vonattak ilyen eljárás alá, tehát sérelmeiket az Ő esetükben is orvosolni kell. Talán tudják már, hogy a Magyar Országgyűlés legutóbvisegrádi Helm Árpád Vilmosa Hungária Szabadságharcos Mozgalom, Arany Tibor a New York-i Munkáscsoport képviseletében a miniszterek sajtókonferenciáján.

vényességi óvás folytán a legfelsőbb bíróság újratárgyal, nemcsak azért, hogy ezekben az ügyekben konkrétan és személyre szólóan történjen meg az igazságszolgáltatás. Nevezetesen azért, mert a maguk idejében igen nagy reputációt, pontosabban hírverést kaptak, ilyen perekre gondolok mint kisgazda összeesküvő perek a 40-es években, vagy később az egyházi perek Mindbi ülésszakán törvényt fogadott el, amely semmissé tette a halálbüntetés kiszabhatóságának lehetőségét az ún. politikai bűncselekmények esetében. Nem lehet tehát államellenes vagy politikai bűncselekmények esetén halálos büntetést kiszabni. Ezt mi első lépésnek tekintjük, egyrészt a politikai bűncselekmények átértékelése, másrészt a halálbüntetéseknek a Magyar büntetébudape

Horn Gyula külügyminiszter, a sajtókonferencia vezetője, és dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter.

si rendszerben elfoglalt helyét illetően is. Az állam ellenes, ill. politikai bűncselekmények esetében úgy, hogy máris elkészült és a kormány elfogadta a büntető törvénykönyv ama fedezetének új változatát, amely az államellenes bűncselekményeket foglalja magába, s ma már megszünteti a korábbi nagyon bizonytalan melasztikus jelleggű paragrafusokat s koncentrálja az állam védelmét az alkotmány védelmére, remélhetőleg az országgyűlés legközelebbi ülésszakában megtárgyalhatja ezt a törvénymódosítási javaslatot, másrészt pedig elhatározott szándékunk, hogy talán bizonyos oratórium közbeiktatásával, de eljutunk a halálbüntetés teljes kiiktatásáig is. A magyar büntetőrendszerben csak így lehet elérni azt tervezeti és jogszabályi intézkedésekkel addig is, míg az új alkotmány el nem készül, hogy ne kerül-Horn

hessen sor újabb koncepciós perekre. Mi természetesen a jogi biztosítékait tudjuk ennek megteremteni. A jogi biztosítékait, amely hatály és szervezeti biztosítékok a bíróság függetlenségének teljes biztosításával együtt, ehhez azonban szükséges az egész Magyar politikai kultúra átalakulása és én azt hiszem, mint a kormány tagja, ezt nyugodtan állíthatom, hogy ennek a kormánynak eltökélt szándéka, hogy ne csak a jogi eszközökkel, hanem egész politikájával ezt a célt szolgálja. így is hozzájáruljon a nemzeti megbékéléshez és hozzájáruljon ahhoz, hogy június 16-án bekövetkező szomorú esemény, egy Új korszak kezdete lehessen. Egy olyan korszaké, amelyben a Magyar társadalom jogrendszerét, bírósági szervezetét ideértve is, valóban európai értelemben, Demokratikus állam legyen.

* * *

X

Gyula külügyminiszter nyilatkozata:

Köszöntőm Önöket; Aláhúznám én is, hogy erre a találkozóra a kormány elhatározásából került sor azért, mert mi tisztába akarjuk tenni a múltunkat, fel akarjuk tárni az igazságot és ebben a munkában a teljes nyitottságot, igazságot igyekszünk megvalósítani. Ezt bizonyítja az Önökkel való találkozásunk is, ez elhatározott az igazságkeresési szándéka a kormánynak és a kormány pártjának az MSZMP-nek. Ennek az igazságkeresésnek és igazságtevésnek a jegyében került sor Nagy Imre és sorstársai és mindazoknak az ügyében az igazság kimondására, akiket ártatlanul elítéltek. Meg kell mondanom, hogy az illetékes kormányszervek már hosszabb ideje foglalkoztak ezekkel a súlyos kérdésekkel és a dokumentumok és a tények alapján vonják le a következtetéseket és fogalmazták meg a megállapításokat, tennivalókat. A kormány állásfoglalását Nagy Imre és sorstársai ügyében, a mai napon közzétesszük: Tekintettel arra, hogy ez a súlyos ügy több éven át és az 1956 tragédia eseményei óta, napirenden szerepeltek az Egyesült Nemzetek szervezetében, a kormánynyilatkozat szövegét hivatalos dokumentumként eljuttatjuk személyileg az ENSZ főtitkárához.

Mi tiszteletben tartottuk azt a szándékot, hogy a temetési szertartást a gyászoló család és a Történelmi Igazságtétel Bizottság akarata szerint történjen. Meg kell mondanom, hogy már hosszabb ideje kapcsolatban állunk Nagy Imre hozzátartozóival. Ennek legutóbbi eseménye volt, hogy tegnap Német Miklós miniszterelnök a Művelődési és a Külügyminiszter társaságában találkozott Nagy Erzsébettel és férjével. Teljes egyetértés volt abban a találkozón, hogy a holnaputáni gyásszertartás történelmi igazságot tett és szolgálja a Nemzet megnyugvását, a megbékélésének ügyét, a megosztódottsággal szemben. A Történelmi Igazságtétel Bizottsággal kialakult kapcsolatainkat az egymás megértése és kölcsönös együttműködése jelzi. A Bizottság kérésére a külügyminisztérium segítséget nyújt a gyásszertartással összefüggésben kapcsolatosan, így a Bizottság felkérésére a külügyminisztérium főjegyzékben értesítette a budapesti diplomáciai testületeket a gyászszertartáson való részvétel lehetőségéről. Tájékoztathatom Önöket, hogy ezideig a budapesti diplomáciai testületek nagy többsége jelentette, jelezte részvételét. A külügyminisztérium lehetővé teszi mindazoknak a beutazását, akik jelen kívánnak lenni a temetési szertartáson. Ismereteink szerint, eddigi információk szerint nagy számmal érkeznek külföldön élő Magyarok is. Ezzel is kifejezésre kívánjuk juttatni a nemzeti megbékélés szándékát, az 1956-os tragédia után külföldre távozott Magyarokkal. Hangsúlyoznám azt is, hogy a törekvésünk csak akkor lehet teljes, ha visszhangzásra talál. Ennek jeleiben látjuk, azokban a fele(Folytatás a 10, oldalon)