Szittyakürt, 1991 (30. évfolyam, 5-12. szám)

1991-05-01 / 5-6. szám

6. oldal **ITTVAKÖ*t 1989. augusztus—szeptember hó X/ Az MRP antikommunista pártként kíván működni Rózsa Mihály, a Magyar Radikális Párt elnöke közölte: pártja nevében elhatárolják magukat az olasz radikális párt hasonló néven szereplő magyar egységétől. Az MRP a koalíciós időkben megszünte­tett radikális párt hagyományait kívánja folytatni és annak egykori programját igazítja a jelen korhoz. Antikommunista pártként tevékenykednek s kívánnak indulni a választáson is. Elutasítanak mindenfajta egyezkedést, kompromisszu­mot az MSZMP-vel, s azokkal az „ellenzéki pártokkal”, amelyek barátkoznak, egyezkednek az MSZMP-vel. A Magyar Radikális Párt közleménye szerint keményen szakítani kíván mindenfajta szocialista internacionalizmussal, KGST és Varsói Szerződéses barátsággal és a sztálinizmus talaján továbbélő kommunista diktatúrákkal. Ebben a szellemben fogalmazódott meg a Magyar Radikális Párt alábbiakban közölt 22 pontból álló célkitűzései és követelései. 1. Az Emberi Jogok Nyilatkozatát az ország legfőbb törvényének kívánjuk elfo­gadtatni. 2. A Párt magára akarja venni az állat- és természetvédelem problematikáját. Ezért minden olyan mozgalommal szövet­­ségesi viszonyba kívánunk lépni, melyek ezen problémák megoldásán dolgoznak. A Magyar Radikális Párt mindenekfölött az Élet Pártja kíván lenni. 3. Az eltiport vallási felekezetek kapják vissza jogaikat! Az iskolákba fakultációs jelleggel vezessék vissza a hitoktatást! Bocsásson a kormány az egyházak keze­lésébe kórházakat! 4. A megszálló szovjet csapatok azon­nal és feltétel nélkül vonuljanak ki Magya­rországról! A kivonulás ne részletekben történjék, hanem egyben és haladék nél­kül! A kormány jelentsen be kártérítési követelést a Szovjetunió ellen! 5. A magyar szabadalmaknak, találmá­nyoknak teremtsenek olyan helyzetet, hogy azok hazánkon belül maradjanak! 6. Magyarország azonnal lépjen ki a KGST-ből, és engedjük be hazánkba szá­munkra hasznos nyugati és keleti érde­keltségeket! 7*. Elkeseredve tapasztaljuk, hogy ha­zánk egyes állampolgárainak helyzete a nyomorszint alatt áll! Követeljük, hogy ezeknek az embereknek a kritikus szociá­lis helyzetét haladéktalanul oldják meg! 8. A vízlépcső megépítését sem kör­nyezetvédelmi, sem pedig gazdasági okokból nem tartjuk ésszerűnek, ezért végleges leállítását követeljük, és azt, hogy tönkretett környezetét igyekezze­nek visszaállítani eredeti állapotába. 9. Az alapvető élelmiszerek árát azon­nal szállítsák le minimum 50%-kal! 10. A fegyveres testületeket pártoktól függetlenné kell tenni! A munkásőrség azonnali feloszlatását követeljük! 11. Tiltakozunk az egyenlőtlen nyugdijak ellen! A pártokon belül végzett tevékenység­ért kapott kitüntetések nem járhatnak nyugdíj­pótlékokkal! A nyugdíjból adót ne vonjanak! 12. Mivel nem értünk egyet az abortusz­­szal (bár jelen helyzetben elfogadjuk létjogo­sultságát), igyekszünk olyan helyzetet te­remteni, ahol minden gyerek felnőhet. Az abortuszt nem abból a szempontból közelít­jük meg, hogy minden nőnek ioga van eldön­teni, akar-e gyermeket vagy sem, hanem abból, hogy minden gyermeknek joga van élni! Természetesen az egészségügyi okok­ból végzett abortusz kivétel. 13. A Magyar Radikális Párt részt kíván venni vállalkozásokban, hiszen egyik fő cé­lunk a munkahelyteremtés. 14. Követeljük, hogy az ingyenes oktatás ne csak leírt szép mondat legyen, hanem valóság! Á tankönyvek, füzetek és egyéb iskolai felszerelések ingyenesek kell, hogy legyenek. 15. Nem tartjuk gazdasági okok miatt időszerűnek, hogy hazánkban kerüljön meg­rendezésre a világkiállítás. Követeljük az erre vonatkozó döntések racionalitáson alapuló felülvizsgálatát. 16. Követeljük, hogy a kormány erősítse meg Magyarország semlegességét. Törté­nelmi tény, hogy 1956. november 1 -jén utol­só törvényes miniszterelnökünk, Nagy Imre bejelentette a nagyhatalmaknak, hogy Ma­gyarország, a nép akaratából semleges or­szág! Ekkor jelentette be azt is, hogy kilé­pünk a Varsói Szerződésből! 17. Követeljük a halálbüntetés eltörlését, és ezzel egyidőben a BKT köztörvényes bű­nözésre vonatkozó törvényeinek szigorítá­sát! Az életfogytiglan ténylegesen életfogy­tiglani jelentsen! 18. A jelenleg hatalmon levő törvénytelen kormány bebizonyította, hogy az ország ve­zetésére alkalmatlan, ezért követeljük kor­mányválság bejelentését, és ezzel egyidőben a kormány lemondását! 19. A Magyar Radikális Párt komoly hangsúlyt fektet az ország lakóinak szociális helyzetének javítására 20. Lakást kívánunk teremteni minden állampolgárnak! 21. A gyógyszerárak magassága nem megengedhető! Ezek az árak már több em­ber idő előtti halálához vezettek! Az SZTK-t azért fizetjük, hogy ebből a pénzből fedezzék orvosi ellátásunkat! Az orvosi ellátás fogalom­körébe a gyógyszerek is beletartoznak, ezért követeljük, hogy a gyógyszerárakat haladék­talanul rendezzék, hogy vagy pedig kártérítés­ként fizessék vissza mindenkinek az SZTK- biztosításra eddig befizetett összeget! 22. Követeljük, hogy a munkahelyen biz­tosítsanak működési lehetőséget az összes független szakszervezetnek, mivel a SZOT megújulása ellenére sem felel meg az elvárá­soknak! I Búcsúzás Horváth Mártontól | Ercsiben született 1903-ban egy hihetetlen nagyszámú gyermekes családból, akik közül ma már csak hatan élnek Magyarországon. Piarista gimnáziumban tanult, kizá­rólag családi okokból a vasesztergályos mesterséget tanulta ki. Kora ifjúsága az ország életének figyelése, szakmatanulás és mérhetetlen önképzésben telt. Politikai tevékeny­sége és rátermettsége a Hungarista Nagytanács tagjai közé vezette. Elveihez, világ­nézetéhez és fajtájához való hűségére a „márvány-ember” meghatározás a legmeg­felelőbb. Házassága Ambrus Ilonával a keresztény egyházak kapcsolata (ökumenia) jegyé­ben hosszan megelőzte korát, s amit az akkori emberi törvények nagyon megnehezítet­tek. Felesége a református Marci pedig a r. katolikus felekezethez tartozott. Életükkel ritka bizonyságot tettek korai felvilágosultságukról. A keresztény felekezeti harmoni­kus együttélést hűséggel és példával bizonyították életük végéig. Hazájukat 1945-ben hagyták el. Ausztriában és Németországban éveket töltöttek, végül 1950-ben kivándoroltak Amerikába. Megérkezésük után azonnal tevékenyen belekapcsolódtak egyházaik magyar életébe. Felesége a Passaici Magyar Református Egyházban a „Lorántffy Zsuzsanna Egyesület” léikéként és vezetőjeként, Marci pedig a Szt. István Római Katolikus Egyháznál tevékenykedett. Magyar egyesületi szervezés, menekült-ügyek, magyar iskolák, énekkarok, hazafias műsorok, színjátszás, cserkész-Károly László (jobbra) búcsúztatja Horváth Márton nemzettestvérünket a száműzetés egyik legáldozatosabb magyarját. Horváth Márton nemzeti szocialista volt, ezért borította kopor­sóját a Hungarista Mozgalom lobogója. Köszönet Csehovics Istvánnak a zászló elkészítéséért. (Fotó: visegrádi Helm Árpád) ház, Kereszt és Kard Mozgalom és minden nemes magyar megmozdulás álandó erköl­csi és anyagi támogatói voltak. Gyermektelenségük a gondviselés különös kegyelme folytán talán magyarságuk előnyére vált inkább, emberi hivatásuk tökéletesítéséhez. Közismerten így lettek Ők környékünk magyarsága szemében „Marci-bácsi és Lonci­­néni” fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Életük a nemzeti hűség és példaadás jegyében telt el. Marcit súlyosan akadályozta, de soha nem törte meg az évek folyamán elszenvedett négyszeres agyvérzése. Akarat­ereje rendkívüli volt. Mindkettőjük életében időközben felkarolták és fogadott fiúkként támogatták Bagi Ottót, aki később családot alapított Californiában. Egyetlen rokonuk Ambrus Árpád és felesége Lilien voltak, akik Marcit szeretett felesége tragikus, hirtelen halála után magukhoz vették és ellátták gondos szeretettel és emlékükkel meggyászolva Őket. Horváth Márton búcsúztatása a Hungária Szabadságharcos Mozgalom nevében A. K. részéről, majd a Kereszt és Kard Mozgalom nevében Balogh László részéről történt. Temetése a Szt. István Róm. Kát. Magyar Egyház templomában szertartás és Szentmise keretében történt s azt követően barátai kíséretében a környékbeli „Washing­ton Memorial Park”-ban lett elhelyezve korábban elhunyt felesége mellé. Koporsóját az „Árpádsávos” lobogó borította, ahol Károly László búcsúztatta az Egyháza, Énekkar és a barátai nevében kiemelve a fent leírtakat. Áldás és béke poraikra! Ne csak gyászoljuk Őket, de őrizzük emléküket és tanuljunk életük példájából! * „Tisztelt gyászoló közönség, honfitársaim! Horváth Márton ravatalánál állunk, őt küldjük a Jóisten különös figyelmébe. Nekem, a gépkocsijavítónak adatik az a feladat, hogy Horváth Marcit vaseszter­gályost búcsúztassam a Kereszt és Kard Mozgalom nevében. Lonci néni, drága felesége évtizedekig pénztárosunk volt. Horváth Márton moz­galmunk alapító és legfontosabb politikai tanácsadója volt, olyan tudást hozott magával, nagy könyvtárával, amit más emigrációs politikus nem tudott. Marci bácsi ember volt, nem volt gyermekük, a gyermekük a magyar nép volt. Az ezer és ezer csomag, amit haza küldtek, a több ezer gyűlés, amit végig ültek nem kerül a történelembe. Pedig a magyar történelem: hinni a fajtánkban, hinni a jövőben. Ez az öröksé­günk, az a valóság. Horváth Márton, nagy ember voltál. Ha csak egy kis részét megtehetjük annak, amit te tettél, mi is büszkén állhatunk az Úr elé, ha a mi óránk jön. Munkás embernek születtél otthon, vezetővé váltál a politika sodrában, egy csodá­latos kitanult munkás embere lettél a mi emigrációnknak. Nyomodba kevesen léphet­nek. Horváth Márton bajtársam, búcsúzunk tőled, kérjük a Jóistent, hogy fogadjon magához és adjon erőt nekünk, hogy a munkát fojtassuk. BALOGH LÁSZLÓ Kereszt és Kard Mozgalom intézőbizottságának tagja

Next

/
Thumbnails
Contents