Szittyakürt, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
8. oldal «ITfVAKOfcT 1990. január—február hó ki előttünk: három közülük, akár egv ék vagy nyílhegy, nyugat felé mutat, míg a negyedik ezektől jókora távolságban, az egész országot mintegy átszelve, áthidalva a keleti végek felé esik. Ha ezeket a várakat vonalakkal kötjük össze — miként térképünkön tettük —, emberi test vázához hasonló alakzat alakul ki, a váz-test alja a lábbal az ország aljára, alapjára, Erdély tartományaira esik, mintha Koppány vezér négybehasított teste az egész Magyarországon végigzuhant volna, s mintha Magyarország véres kereszttel szétterpesztett, négyfelé hasított emberi test volna. Bűn volna tagadnunk: azok, akik Koppány vezér testének feldarabolását és várakra tűzését kigondolták, határozott céljuk volt mindezzel. Vakok volnánk tagadva, hogy ebből az iszonyú cselekményből s a véres testrészekből valamiféle sötét középkori öldöklő küzdelem. Ámde vajon az ütközetet követő, minden emberi képzeletet fölülmúló barbárságú megtorláshoz az égvilágon mi köze lehetett volna Krisztus vallásának és egyáltalán bármiféle vallásnak? Koppány feldarabolása lerántja a leplet a kegyes szólamokba burkolt hazugságról, arról, hogy a veszprémi csatát nem a vallásháború mezében, nem vallási célok érdekében vívták (nem mintha ez menthetné a gyilkolást), hanem a magyarság ellen, a magyarság hatalmának megtöréséért: ezt fogalmazta meg maga irtózatos vadságú módján az a Koppány véres testdarabjaiba foglalt üzenet, amelyet rettentő húsdarablevelekben, emberi testroncs-levelekben küldtek szét az ország tájaira és függesztettek fel a várak kapuira, hogy az ország mindenegyes magyarja elolvashassa az emberi megaláztatásnak, az emberi élet semmisének, semmivé tiprattatásának, a nemzeti szabadságtö-KOPPÁNY testét úgy darabolták fel hogy jelképesen az EGÉSZ ORSZÁGOT FEDJE rekvéseknek, pokolbeli emberi gyötrelmeknek ezt a hús-, és vér-, csontbetűkkel írott szörnyüzenetét, amely —akár az ország valamennyi táját kettesével fölakasztott magyarok — az országot birtokába kaparintott idegen hatalom halálfenyegetése volt, s amely nem azt üzente (ami önmagában is borzalmak borzalma lett volna), hogy a legállatiasabb módon felkoncoltatik mindenki, aki nem hajlandó az új, idegen hit befogadására, de azt hogy felkoncoltatik mindenki, aki a magyar szabadságért kardot vonva szembeszáll az idegen hatalommal. A véres testdaraboknak ez a négy várra kitűzött levele ezt az üzenetet fogalmazta meg, a könyörtelen halál fenyegetését. Még annak is külön értelme van, hogy a test a várakra, a várkapukra tűzetett, mert hisz a várak a magyar katonaság szálláshelyei, a magyar vitézség őslakói, a magyar szabadság és függetlenség védőbástyái voltak: innen kellett szétsüvöltsön a halál — és vérszózat, a rettegésbedöntés lélekölő igéi, a jognélküliség és törvényenkívüliség valóságának agyörlő próféciája, a várkapuk fölé függesztve, hogy azt aki alatta ki-bejár, a félelem, a gyász, a reménytelenség dermessze. Mert ez volt Koppány vérző testdarabjaival íratott levél üzenete: megszűnt az országban minden jog, a felségjogú nép szolgává tétetett, s aki lázadni mer, az is hasonló sorsra jut: Koppánnyal országotok is felnégyeltetett, martalékra jutott, idegen pallos alá tétetett s keselyük, csikaszok étkéül vettetett. Nem tudjuk, meddig függtek ezek a szörnyű emberi testmaradványok — egy hatalmas nép leigázásának szörnyjelképei — a várfalakon. Mindvégig? mindvégig, mert bizonyos: senki sem nyúlhatott hozzájuk. Ott függtek véres húslobogóként, gyászlobogóként még le nem foszlott róluk a hús s a csontok véresen le nem zuhantak. jelképiség süvölt felénk s évezredes titkok sürlének e véres testdarabok jelképiségébe zárva. Mi lehet ez a titok? Hajdanta szkíta eleink jelképekben gondolkodtak, jelképekben beszéltek, jelképekben üzentek ellenségeiknek és szerelmüknek is. Mi már jórészt leszoktunk erről, félvakon botorkálunk a jelképek erdejében s történelmi talányok irdatlan falai elé kerülve, megmeredve, titkoktól sújtotton tévedezünk és dermedezünk: előttünk a kép, előttünk az írás, halljuk a történetet, látjuk a kép részeit s agyunk kábán meghőköl látásától s levegő üresség szorít. Ködhalmazódáson, szűrőrétegeken át mintha kiálltást, hívást, üzenetet hallanánk, de nem tudjuk ki üzent? mit üzennek Koppány testdarabjai? az elkövetők tudták: a vér és csontbeszédet, a tagló s pallos beszédet országunk népe megérti, minden magyar megérti; ha nem értené, értelmetlen volna az üzenet: a véres testrészek beszéde Szent István korában közérthető volt minden magyar számára, lehetetlen tehát, átok, bűn, képtelenség, hogy mi ne fogjuk föl ezt, ne értsük, amit ők értettek, ne lássuk, amit ők látva láttak, ne halljuk, amit ők hallottak. A legenda szerint a veszprémi ütközet azért folyt, mert a ,,pogány nép” az ördög sugallatára vonakodott nyakát a keresztény hit igájába hajtani, vagyis: vallási ellentétek miatt folyt az Előzetes tájékoztatás a magyar eredetkutatas pályázati felhívásához Kedves Testvér! A magyarság ismeretvilágában századok óta él az a tudat, hogy „valahonnanjöttünk”. A hivatalos történettanítás kizárólag a Kárpát-medencét 895-96-ban elfoglaló Árpád népét tartja magyarnak, és nem hajlandó tudomást venni más lehetőségről. Ezzel szemben vannak olyan kutatók, akik a 670 táján bevándorolt avarokat magyaroknak tartják. Mondáink, szájhagyományaink pedig azt örökítették meg, hogy a hunokhoz és szittyákhoz is rokoni szálak vezetnek. Az utóbbiak már az időszámítás előtti századokban megtelepedtek a Kárpát-medencében. Van azonban a Kárpát-medencének egy jelentős néprétege — a régészeti leletek tanúsága szerint —, amelynek szerepét a Kárpát-medence benépesedése, és a magyarság kialakulásának történetében, a hivatalos történettudomány nemhogy elhanyagolt, hanem az elmúlt évtizedekben e kérdéssel való foglalkozást egyenesen tiltotta, ha nem tudta, akadályozta vagy igyekezett nevetségessé tenni. A jelek szerint ugyanis, a Kárpátmedencében létezett egy őstelepes paraszti nép, amely a hosszú évszázadok, évezredek során magába olvasztotta a későbbi bevándorlókat, hódítókat függetlenül attól, hogy milyen nyelvűek vagy fajtájúak voltak. E népesség, a jelentős avar bevándorlókkal felduzzaszt va, kitöltötte az egész Kárpátmedence földművelésre alkalmas területét, amely az úgynevezett „honfoglalás” idejében Európa legsűrűbben, vagy az egyik legsűrűbben lakott területe volt. Nos, a kérdés az, hogy őseink melyik ága — őseinknek kell tekinteni ugyanis mindazon népeket, akik a Kárpát-medencében véglegesen megtelepedtek — beszélte a magyar nyelvet. Árpád népe? Az avarok? A hunok? A szittyák? Az őstelepesnép? Avagy az említett népek nyelveiből alakult ki a magyar nyelv? Mai ismereteink bizonytalanok e tekintetben, de a jelek arra mutatnak, hogy az őstelepesnép volt a magyar nyelv hordozója. Miért lenne fontos e kérdés tisztázása? Az egészségesen működő társadalmakat az alkotótöltetű vezérlő eszme irányítja. Napjainkban ezt nemzeti eszmének nevezzük. A nemzeti eszme sajátosan művelődik ki minden társadalom keretén belül, az illető nép népi, nemzeti önismeretéből merítve és arra alapozva. Nem közömbös tehát, hogy egy népnek milyen ismeretei vannak önmagáról. A nemzeti önismeret pedig nem indulhat ki másból, mint a nép — bármely nép — eredettudatából. A magyarságnak nincs alkotótöltetű nemzeti vezérlő eszméje. Ami még ennél is aggasztóbb: szilárd kiinduló pontja sincs. A magyarság eredettudatát — a „tudomány” nevében — az elmúlt másfél században nagyon összekuszálták. Ha tehát, a magyarság boldogabb jövőt akar építeni magának, akkor ki kell művelnie egy olyan nemzeti önismeretet, amelynek következtében önbecsülő lesz, és képes lesz vállalni a közös sorsot. Ennek hiányában a nyugati kölcsönök és befektetések legföljebb csak anyagi területen hoznak javulást pusztuló népünknek. Magyarországon napjainkban nagy változások vannak folyamatban. Űj társadalmi rend van kialakulóban. Legtöbben úgy gondolják, hogy egy új, boldogabb magyar jövő küszöbén állunk. Igaz, hogy a párttitkárok alatt megingott a föld. Lehet, hogy a szovjet csapatok rövidesen elhagyják Magyarországot. Az is igaz viszont, hogy a párttitkárok által korábban, a nemzet művelődési és szellemi életének kulcspozícióiba ültetett kultúrkommisszárok továbbra is helyükön vannak, akik elkövetnek mindent egyéni és közös érdekeik védelmében. A leghatásosabb fegyverük saját önvédelmükben, hogy a kilátástalanságot, a meghasonlottságot, a nemzeti lelkűiét és önismeret ziláltságát továbbra is állandósítsák. Bizony, a magyar művelődési és szellemi életet nemcsak Aczél György kísértése, hanem egyszerűen az ő emberei ülik meg. Nem remélhető az sem, hogy e kultúrkomisszárokat a közeljövőben elmozdítják tisztükből. Mi hát a teendő? A politikai Kelet-Európábán, a változásokat — Magyarországot kivéve — a népi mozgalom, fölkelés valósította meg. Tehát alulról szerveződött felső, de külső indíttatásra, a művelődési és szellemi életünk megváltoztatására, vagy ha úgy tetszik forradalmasítására, külső indíttatást sem keletről, sem nyugatról nem várhatunk. Ezt nekünk, alulról kell elindítanunk és megszerveznünk. Az előzőekben röviden kifejtettem, hogy az alkotótöltetű nemzeti önismeret alapja, kiindulópontja nem lehet más, mint a szilárd, tudományosan is megalapozott eredettudat. Elgondolásom szerint, pályázatot kellene meghirdetnünk magyarországi lapokban, folyóiratokban, amellyel ösztökélnénk a magyarérzésű kutatókat, tudósokat, hogy végre fogjanak hozzá, és mutassák ki, milyen szerepe volt a Kárpátmedencébe megtelepedő népeknek, de elsősorban az őstelepes parasztságnak a magyarság és nyelvünk kialakulásában. Ötven ezer, harminc és húsz ezer forintos díjazásra gondolok. Egyéb kiadásokat is figyelembe véve, minimum kétezer dollárra lenne szükség. Akik jónak tartják a gondolatot, és támogatni kívánják a kezdeményezést, a mellékelt szelvény kitöltésével megtehetik fölajánlásukat. Pénzt ne küldjön senki. Azt csak akkor kérem majd, ha a szükséges összeget biztosítva látom. Oak Forest, 1989. december 23-án. Szívélyes üdvözlettel Radics Géza Felajánlás a Magyar Eredetkutatás pályázati alapjára Én, ................................................................ felajánlok a magyar eredetkutatás pályázati alapjára $ ................-t, amelyet a szükséges összeg begyűjtése esetén az Alap rendelkezésére bocsájtok. Utca: ......................................................................................... Város: ............................................................................ Zip: Kelt: ........................................................................................... aláírás
