Szittyakürt, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1990-05-01 / 5-6. szám
1990. május—június hó «IffVAKÖfcf 11. oldal „Nekünk követelni kell a Trianoni Békeszerződés revízióját!” — Dr. Lelbach Antal külpolitikai tájékoztatója a Délvidék Felszabadító Tanács 1990. ápr. 24. közgyűlésén — Hölgyeim és Uraim, tisztelt Közgyűlés! Lenin és Marx tanainak köszönhető, hogy Gorbacsov nehéz helyzetbe került és drasztikus reformokat kényszerült bevezetni. A megbukott gazdasági és politikai rendszert még nem tudta megváltoztatni. A kérdés az, vajon milyen esélyei lehetnek Gorbacsovnak az 1917 óta fennálló, de csődöt mondó rendszer teljes bukásának megakadályozására? Van-e egyáltalában erre megoldás, ez a nagy kérdés? — Gorbacsov tudja, hogy a történelem nagyon jó tanítómester. Akár csak Nagy Péter cár — ő is végig látogatta a nyugat kapitalista országait, hogy tapasztalatokat szerezve döntsön a szovjet rendszer megváltoztatásán. Ő személy szerint megrögzött kommunista, meteorhoz hasonló előmenetelét a titkos rendőrségnek köszönheti, amelynek ma is alá van vetve. Tudja, hogy a kommunizmus megbukott, ezért engedte meg a ,,glasnost”-ot, tehát a szólás szabadságot és bevezette a „perestrojkát”, azaz gazdasági reformjait. E két enyhítésnek következménye a közép-európai események kirobbanása és a Birodalom perem vidékén élő nemzetiségek szabadságtörekvése, ha kell forradalmi úton is. Nézetem szerint bárhogy próbálkozik Gorbacsov a reformokkal, nem képes behozni az orosz történelem súlyos mulasztásait. A 17. század óta legnépesebb országává vált Európában és nagyhatalomnak számít. A cárok alatt egy bizonyos réteg magas kultúrával rendelkezett. Napóleont legyőzte Európa támogatásával, a nemzetiszocialista Németországot pedig az Egyesült Államok segítségével. Ellenben Afganisztánban vereséget szenvedett. Hamarább küldött egy embert a légűrbe mégis lényeges dolgokban, mint a modern technológia és a gazdaság visszamaradt. Úthálózatában még mindig katasztrofális a helyzet, mely a gazdasági javak, gabona elosztását, tárolását teszi lehetetlenné. A hús is a tundra alatt fekszik évekig, mert fagyasztó berendezés nem áll kellő mértékben rendelkezésére. A javításra szoruló tehergépkocsik raja — alkatrész hiányában — tétlen és nem tud részt venni az élelmiszer elosztásban. Sztálin felépítette a nehéz ipart szerte az országban, ezért dicsekedhetett Hruscsov, hogy Oroszország egyhamar el fogja temetni az Egyesült Államokat. Azonban mindez csak ábránd maradt. Az a híresztelés, hogy a szovjet modern közgazdasággal rendelkezik csak koholmány. Hogy a rendszer mentse magát, hamis statisztikai adatokat közölt. Például a „GNP” (Gross National Product) statisztikájuk szerint 1914-től 1985-ig 89-szeres növekedést mutat ki. Az igazság pedig az, hogy csak 6 vagy 7%-kal emelkedett. A szovjet életszínvonal a most iparosodó országokkal, például Brazíliával vagy Venezuelával hasonlítható össze, jóllehet Oroszország természeti kincseivel túlszárnyalja az Egyesült Államokat. Oroszország kimaradt a 18. század kereskedelmi és a 19. század ipari forradalmaiból. Csak a 20. századfordulón kezdett előre törni — főleg nyugaton kiépített ipari kémhálózata segítségével pláne a hadi iparban. Kennedy Pál professzor a „The Rise and Fali of Great Powers” című könyvében írja: Oroszország a prototípusa egy birodalom túlterjeszkedésének. Úgy a cárok mint a kommunista vezetők oly hadi gépezetet építettek fel, melyet az ország belső gazdasága képtelen tartósan fenntartani. Ez kényszeríti Gorbacsovot a katonai költségvetés csökkentésére. Ez jelenleg az ország jövedelmének 15%-a, ami szerfölött magas. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a rendszer bomladozik. Túlméretezett a bürokrácia és mindez a korrupcióra és lopásra készteti a politikusokat és a lakosság zömét. 1. Angliában az iparosodási folyamat párhuzamosan haladt a politikai változásokkal, a hatalom az arisztokratákról átszállt a kereskedelmi nagyságokra és onnan a lakosság minden részére. 2. Az új világban egykor a rabszolgakereskedelem virágzott és az adta a munkaerőt. Majd a bevándorolt munkaerők segítségével a kereskedelem fellendült és átvette a kis- és nagyipart. 3. Oroszországban a hatalom változását egyik önkényuralomból a másikba véres forradalom idézte elő. Ez szakadást idézett elő a társadalmi rendben és jogfolytonosságban. Összehasonlítva az orosz fejlődést a Franciaországival megállapíthatjuk, hogy 70 év múlva Franciaország Angliának komoly ipari ellenfele lett. Oroszország lassan haladó, sok nemzetiségű állam, papíron ugyan államhatárokkal — de a szovjet alkotmány adta diktatórikus hatalommal. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy mindég gyenge volt a kapcsolat az orosz kormány és népei között. A cári Oroszországban feudális rendszer volt, éppen úgy, mint a középkori Európában. A bojárok háttérbe szorították a parasztságot, akik Oroszországban tulajdonképpen rabok voltak. A görögkeleti papok pedig a nép szemét az ég felé irányították, hogy ne lássa meg a földet, ami őket illette volna meg és mindég csak a lemondást követelték tőlük. A tanultabbakat, az írókat az atéizmusba taszították, az ellenszegülőket és rebelliseket pedig Szibériába internálták. A cári Oroszország 1885-től 1914-ig meglepő gyors gazdasági és kulturális előhaladást mutatott. A cárok ugyanis, katonai szempontból fontosnak tartották a kapitalizmus bevezetését és erre buzdították a jómódú polgárságot. A cári időben a paraszti réteg csak a jobbágyság szerepét töltötte be. Nem csoda tehát, hogy ezek, amikor erre alkalom adódott a nagybirtokos osztály ellen fordultak. Sokszor el lesz felejtve, hogy az orosz revolució 1917- ben Kerenski uralma alatt tört ki és főleg egy paraszt zendülés volt, ezért volt hatásos. Lenin csak Kerenski után vette át a hatalmat és bevezette a bolsevizmust. Utóda a legbrutálisabb diktátor, Sztálin volt, aki 60 millió embert irtott ki. A római császároknak, a francia XIV. Lajosnak, de még Hitlernek sem sikerült olyan hatalmat kezébe ragadni, mint Sztálinnak. A mai kommunista viszály Oroszországban a zsarnoki önkényuralom elleni mozgalom. Ezt az igen gyors gazdasági hanyatlás vezette be, főképp Andropov és Csernenko alatt. Ez arra is bizonyíték, hogy a párt, mint intézmény képtelen vezetni egy modern államot. Gorbacsov a reformjaival nemcsak Sztálintól és Brezsnyevtől távolodott el, hanem az orosz történelemtől is. Megfontoltan, ravaszul tört az élre, hogy mint Oroszország elnöke kerüljön ki a káoszból. Hogyan fogja ezt a nagy Birodalmat reformokkal a széteséstől megmenteni, ez egy nagy kérdés. 5 éves uralkodása alatt ugyanis a szovjet gazdaságot nem vitte előbbre, inkább nehezítette a nép megélhetését. A célja érdekében ő is csatlakozott azokhoz, akik az európai határokat el akarják törölni és az egyesített Európát létre hozni a Csendes Óceántól az Atlanti Óceánig. Az orosz probléma ezzel megoldódna. Ügyes fondolattal a nagy szláv uralom valósulna meg, mindegy hogy milyen lobogó alatt. Gorbacsov egyik nap a több párt rendszert a szemét dombra küldi, másnap megvalósítja. Azt mondta, hogy ő nem fog lövetni a tömegre, másnap már százával haltak meg az emberek Azerbaijánban. Jelenleg azokkal került ellentétbe, akiknek elég volt a kommunizmusból, akiket az orosz nacionalismuz fűt. Hatalmas feladatot kell megoldania, mely váltságot hozhat az orosz Birodalomra és őrá személyüeg is. Marquis de Custine mondotta 150 évvel azelőtt: Az orosz nép meg lett fosztva vezetőik türelmetlensége folytán attól, hogy egy fontos erjedési folyamaton essék át és egy lassú természetes kultúra előnyeit élvezhesse. Ryzhkovnak, a jelenlegi miniszterelnöknek igaza van, hogy Oroszországban a pluralizmus már létezik, mert ellenzéki csoportok már magában a kommunista pártban is vannak. Igaz, hogy még nem elég hangosak. Gorbacsov hangoztatja, hogy országa humanista és demokrata társadalommá fog átalakulni. Az a törekvése, hogy több hatalmat biztosítson a szovjet elnöknek —jelen esetben magának — sikerült. Egyesek már hangoztatják, hogy amit Gorbacsov elért, az nem demokrácia, hanem egy személyhez kötött diktatúra. Ő maga azt mondja, hogy ez népi önkormányzatnak felel meg. Feltűnő, hogy a hatalom jelentős része, amit a párttól elvett az az ő kezébe került. Oroszországnak többé nem főtitkára ő, hanem nagyhatalmú elnöke. Bármi is történjen a július 2-i választásokon, a déli peremállamok krízise tovább is fenn fog maradni. A jelenlegi tadzikistáni és litvániai események csak egy része a problémának, ez a nem-szláv lakosság harca. A rabságban élő népek a betelepített oroszok ellen lázadnak, de lázadnak a kiváltságos státusszal rendelkező kommunista vezetők ellen is. Gorbacsov nem sok szimpátiát mutat országában élő népes mohamedán lakosság iránt. Ezek a népek eddig csendben voltak, de az afghán kudarc után elégedetlenségük ellenállásá fajult. A tűz meggyűlt. A mohamedán közösségek szerte Oroszországban ellenállásra ösztönzik egymást. Ehhez buzdítást kapnak a határon túli testvéreiktől. Az afghán „mujadeedin” egyik vezetője már felszólította összes testvérét, hogy indítsák meg a szent háborút a szovjet elnyomás ellen, a határokat eltörölve egyesüljenek. A legnépesebb Uzbekistan „Popular Frontja” szuverén államot követel. A szovjetben élő mohamedánok száma 60 millióra becsülhető. 30 éven belül létszámuk több lesz mint az oroszoké. Amíg az Egyesült Államok figyelmét Nicaraguára összpontosította, addig Ryzhkov és a Kremlin hivatalos szószólója, Genadij Gerasimov az ázsiai országokat járták kereskedelmi kapcsolataik kiépítése céljából. Nyüván Japán volt a célpont. Hajlandóságot mutattak arra is, hogy a második vüágháború végén elkobzott japán szigeteket visszaszolgáltatják jogos tulajdonosának. A szovjetet azonban éberen figyelni kell, mert amíg saját tengeri flottáját a csendes-óceáni térségben állandóan növeli, addig az Egyesült Államokat flottája csökkentésére akarja rávenni. Az Egyesült Államok ezért nem adhatja fel távolkeleti hadi bázisait. Az európai eseményekre is rá szeretnék térni. Hazánkban akár a többi közép-európai és egyes Balkáni államokban a felkelés éve után a szavazás visegrádi Helm Árpád Vilmos: István az Emigráció Segítségét Kéri Moharos István 24 éves fiatalembert 1989. szeptember 12-én tragikus vonatszerencsétlenség érte. A kiinduló vonatról lelépett, beesett a vonat alá és mindkét lábát combtőben levágta a vonat. Műtétet a baleset után a Székesfehérvári intenzív osztályon végezték. Onnan átkerült a Budapesti Rehabilitációs Intézetbe, ott azonban már nem végeztek újabb műtétet. Az újabb műtétre viszont szükség lenne, mert a csonkot nem dolgozták el megfelelően. Túl éles és testsúlyát ráhelyezve fájdalmai vannak. Megkapta a kezdetleges műlábakat, de alig használhatók. Kezdetleges szerkezete miatt a küszöböt sem tudja vele átlépni! Szüksége lenne egy újabb műtétre és modern használható műlábakra. A műtétet viszont Svájcban kellene megcsinálják olyan speciális orvosok, akik a műlábakkal is foglalkoznak. Magyarországon befejezettnek tekintik István ügyét. Végső elkeseredésében az emigrációhoz fordul segítségért. Segítsük őt lelki egyensúlyának visszaállításában biztató levelekkel, de nem utolsó sorban anyagiakban, hogy a műtét és modern műlábak megszerzésével legalább járni tudjon és magát eltartani. Mi is kérünk minden magyart, hogy segítsenek. Kérjük Magyar orvosainkat és e területen jártas egészségügyi dolgozókat, hogy vegyék fel vele a kapcsolatot. Segítsük őt, hogy eljuthasson Svájcba, ahol újra megműtik és ellátják modern használható műlábakkal. Címe: Moharos István, szül. 1965. 12. 20. 2471 Baracska, Kossuth u. 5., Hungary Moharos István
