Szittyakürt, 1990 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
12. oldal «IttVAKÖfcT 1990. január—február hó SZEDERJESI KÁROLY: Rosszhiszeműség, lelkiismeretlenség és a magyar kisebbségek Az „utódállamok” 72 év alatt bebizonyították, hogy nem voltak képesek jobb vagy legalább olyan jó közigazgatást létesíteni a Magyarország testéből kihasított területeken, mint amilyenben ott ezer éven át részük volt. A nemzetiségi kérdés kezelésében, úgy a Trianoni Béke (1920), de különösen a párizsi szerződés (1947) után elégtelenre vizsgáztak a győztesek kis szövetségesei. A tény az, hogy még a két béke közt is nagy különbség van — az utóbbi az észak-amerikai indiánok sorsára juttatta az ötmilliónyi magyar kisebbséget — nemzeti állományunk egyharmadát jelentő, őslakos testvéreinket. Ez a szörnyű helyzet mélyebb elemzést igényel, hogy a teljes jogfosztottságot világ elé tárhassuk és megoldást találjunk. — Lássuk a lelki okokat, melyek a „többségi” nemzetek kisebbségi politikájának indítékai. Vegyük először is a rosszhiszeműséget. A román irredentizmus aknamunkáját feltárta a nagy székely tudós, Jancsó Benedek, az erdélyi veszedelem viharmadara éppen utolsó pillanatban, amikor még tenni lehetett volna ellene<2). Napjainkban egy fiatal történész, Raffay Ernő, felújította ezt a fontos kutatást(3). Remélhetőleg, Ceausescu nemzetikommunista rendszerének bukása után a román levéltárak megnyitásával még teljesebb képet kaphatunk majd az Erdély sorsát elhatározó mozgalomról. A desinformációt nem Pacepa találta fel Romániában(4). Már a XIX. század végén gyakorolta a Liga Culturala és különösen a gátlástalan ferdítő, Niculai Jorga professzor, ki az 1900-as évek elején az egész világon terjesztette hamis eredet-mitoszukat és a románok elnyomását Erdélyben. Tették ezt akkor, amikor a fiatal Románia, a Hármas Szövetség tagjaként az orosz imperializmus ellen védelmet nyert az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Itália szövetségében. Hamis, felnagyított propagandát folytattak, nemcsak az ellentétes hatalmakkal, hanem szövetségeseinél, Németország, Olaszország és Ausztriában is *3,5). E mérgezett hírverés alapja a dákó-román folytonosság tudománytalan elmélete és a románok elnyomása voltak, melyet teljes állami és társadalmi, „erkölcsi” és anyagi támogatással végeztek*1 2 3 4’. Érdekes, hogy ritkán hivatkoztak az erdélyi népi többségükre — talán mert az csak viszonylagos volt akkor, és mert nem sok rokonszenvre számíthattak volna ilyen érvekkel sem az orosznál, sem a németnél lengyelországi viselkedésük, sem az angoloknál az írországi helyzet miatt? Ehelyett álmitoszra épített történelmi jogokra hivatkoztak, mivel ez a latin testvériséget hangsúlyozva a kontinens egyik vezető hatalmához, Franciaországhoz illetve a bizonytalan szövetséges Itáliához rokonította? Ezen lovagoltak egészen 1917-ig, illetve a Trianoni Békéig, amikor aztán a wilsoni-népiönrendelkezés egyoldalú alkalmazását tapasztalhatjuk; tehát rosszhiszeműség végig az egész vonalon, melyhez természetesen a győztes hatalmak cinkossága és képtelen elgondolásai adják a pecsétet, tehát végeredményben a felelősséget is(5). Még súlyosabb a csehek rosszhiszemű, hazug propagandája, mely a Maacryk-Benes-kettős tudatos hamisításaival vitte diadalra a „csehszlovákizmust”, amelyhez még a románok súlyos vér- és életáldozatát sem adták*5’. Csupán szú voltak a Monarchia fájában és a szökés, megadás, a „hőre ruki” (fel a kezekkel) dicstelen hősei*1, 5). A „történelmi csehszlovák területek” hazugsága, amely alapján követelte az Antant a magyarok által visszafoglalt felvidéki vármegyék átadását a cseheknek, mind a Benes gátlástalan ügyvédkedése, személyes sikere, mert nem lévén hadviselőfél, a fegyverszüneti szerződésben emlités sem történik cseh-szlovákokról*5, l,3)!? A szerbek, a cári orosz nagyhatalom eszközei, hasonló irredenta politikát folytattak, mint az említettek: hamisság és erőszak Magyarországon, meg azon kívül s a világháborúkor maguk sajnáltatása, „poor little Serbia”, a levert kis ország. De vezetőik, uralkodni-vágyásukban nem ismerték el a horvát, meg szlovén egyenjogúságot 1918 tavaszáig s akkor is csak papíron, mindmáig*1'7,8). A békekonferencián a szerb delegátusok kendőzetlenül másod-, harmadrangú állampolgároknak minősítették a magyar és a többi kisebbséget, melyek véleménye nem számít*5’. Fegyveres foglalással szerezték meg a történelmi magyar területeket, semmibe véve egyezményeket, szerződéseket (Pécset és a szénbányáit a békekötés után évekig nem akarták kiüríteni). Uralmi rendszerük alapja a megfélemlítés, majd királyi diktatúra. De nem voltak képmutatók, mint a csehek. Utóbbiak nyugat felé hirdetett „demokratizmusa” csődöt mondott kisebbségeket elnyomó gyakorlatukban. Igazi arcukat 1944-től mutatták meg véres valóságában*9, 7 8 '*”. Bratianu román miniszterelnök nem volt hajlandó a trianoni békeszerződés kisebbségvédő egyezményét aláírni, csak a legnagyobb Antant fenyegetések után*5 10*. De el is kezdte azonnal a magyarellenes politika gyakorlatát*11’. Az 1945 utáni román, csehszlovák és szerb viselkedés — e nemzeti-kommunizmusok poklában — közismert. Nyilvánvaló a teljes rosszhiszeműség: csalások, erőszak, gyükosságok. De a nagyhatalmak felelősségét ismét kell hangsúlyoznunk. Felelősek az európai- és világhelyzetért, a rengeteg szenvedésért, elsősorban a rossz békéért ők.*1’. A kis és nagy Sztálinok az ő.árnyékukban virágozhattak napjainkig. De ez már a rossz lelkiismeret kérdése. Miután tudatos minden lépésük, gonosz cselekedeteik miatt rossz a lelkiismeretük és félnek. Féltek a két háború között a lefegyverzett, de igazságot követelő magyar államtól, de remegnek ma is a teljes jogtalanságba taszított, az észak-amerikai indiánok sorsára juttatott kisebbségektől, első sorban a magyar millióktól. A rossz lelkiismeret és félelem szülte a terrort, mely kulturális és biológiai népirtásban nyilvánult meg a volt Kisantant, aztán szovjet-csatlós közép-európai államokban. A mániugárdisták, majd Ceausescu szekusai, Tito partizánjai, a „kassai program” cseh és szlovák végrehajtói fegyveresen hóhérolták a védtelen kisebbségeket, főleg a németeket és magyarokat; de hasonlóan járt el a Szovjet Kárpátalján, az elhurcolt magyarok tízezreivel, köztük öreg kommunistákkal. Mindezek a hatalmaskodók, rossz lelkiismeretük foglyaként, önmagukból, vagy hagyományaikból kiindulva — félnek a magyar propagandától, irredentától. Utóbbi pedig nem létezett, mert irredentát csak az anyaország végezhet — erre tanú a történelem. A magyar kisebbségek pedig félárvák voltak, mert Magyarország vagy harminc évig hallgatott, nem emelt szót jogaikért. Ennek dacára, ha egy-egy hang hallatszott, akkor azonnal „irredenták”, „revíziósak”, „neonácik” és „Horthy-fasiszták” voltak a magyarok. Végül mondjuk meg azt, hogy még az osztrák is kiharapott amerikai és más biztatásra egy darabot Nyugat- Magyarország testéből, soha nem hallott Burgenland néven. Ez azonban már nem ment simán, fegyveres felkelést okozott s az egyetlen népszavazást Magyarországon, a Wilson elnök által ígértek közül. De mi késztette az Antantot erre az újabb területi „engedményre”? Kétségtelen, hogy Renner és szocialistái az „Anschluss”-al, a Németországgal való egyesüléssel ijesztgették a békekonferenciát. A másik súlyos érv Kun Béláék magyarországi kommunista rendszere, melynek miszsziója lett volna Közép-Európát forradalmasítani, Szovjet Oroszország segítségével. Ez a két fenyegetés váltotta ki ezt a rögtönzött döntést, mely Magyarország további és legváratlanabb csonkításához vezetett; de elárulta azt is, hogy a nagyhatalmak nem tények, hanem érzelmek ingatag alapján intézik a világ sorsát — amit kis és nagy csalók ügyesen kihasználnak. Említettük, hogy az embertelenkedők viselkedése a rossz lelkiismeret reakciója a rabtartóknál. Tudják, hogy bűnre következik a büntetés. Saját magukból indulva ki, talán várták, hogy úgy cselekedjünk, ahogy ők tették; egy század óta hamis hírveréssel, erőszakkal félrevezették a világot. Hálát kell adnunk a Gondviselésnek, hogy az összmagyarság, kisebbségeink, szórványaink nem aljasodtak le a porkolábok szintjére. Hazug propagandára pedig nem volt és nincs szükség. Igazságaink, szenvedéseink erősebbek a fegyvereknél! Még a legvégső kétségbeesésben, a teljes reménytelenségben sem nyúltak véreink a terror eszközeihez. Ez nem gyávaság, hanem okosság és szemben az elnyomókkal, a jó lelkiismeret! A hazugságra, terrorra épült rendszerek, vasfüggönyök, válaszfalak lehullnak; új szellem egyengeti a Jövő útjait. Nemcsak Magyarországét, hanem egész Közép- és Kelet-Európáét is. Külön öröm, hogy Magyarország élenjár, példát mutat ennek a mozgalomnak, mely minden nép boldogabb jövő életét építi. Megtágított himnuszunkkal köszöntsük az 1990-es évek elsőjét: „Hozz mindnyájunkra víg esztendőt/ Megbűnhődték már e népek a múltat s jövendőt.” 1. Kovács Ernő: Trianon—1920, Párizs—1947. Toronto, 1986. szerző kiadása. 2. Jancsó Benedek: A román irredenta mozgalmak története. Bp. 1927. 3. Raffay Ernő: Erdély 1918—1919. Magvető, Budapest, 1987. 4. Pacepa Mihai: Red Horizons. Regnery Gateway Pbls. Washington, 1987. 5. Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918—1920, Kossuth Kk. Budapest, 1984, 2. kiadás. 6. Macartney C.A.: Hungary and Her Successors. Edinburgh, Univ. Press, 1937. 7. Macartney et at: An independent Eastern Europe. Mac Millan, London, 1960. 8. Kovács Ernő: Mi és a Világ. Toront, 1988, szerző, 2. kiadás. 9. Janics Kálmán: A hontalanság évei. Eur. Prot. Szab. Egyet, kiadása, Bem, 1969. 10. Duray Miklós: Kettős elnvomásban, Püski, New York, 1989. 11. Dr. Bíró Sándor: 1. Románok a Dualizmus korában. II. Erdélyi Magyarok, 1918—40 (sajtó alatt). FELHÍVJUK az Egyesült Államokban élő kettős állampolgár olvasóink figyelmét arra, hogy a kettős állampolgárok jogairól és kötelességeiről a State Department Overseas Citizens Services osztálya nyújt felvilágosítást. Telefon: (202) 647-3445. Az amerikai magyarság szavazatai befolyásolhatják a magyarországi választások kimenetelét. Magyarországon cégünk: Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ, egy angol—magyar számítógépes szótárt forgalmaz nagy sikerrel. Arra gondoltunk, hogy a külföldön működő magyar egyesületek, szervezetek, magánszemélyek is bizonyára hasznát tudják venni termékünknek, mely tapasztalataink szerint — amit eddigi vevőink is visszaigazoltak — egyaránt szolgálja a fordítás, nyelvoktatás és tanulás céljait. A szótár program bármilyen IBM vagy IBM kompatibilis személyi számítógépen használható. Használata egyszerű, az egyidejűleg futó programokat nem zavarja. Felhívásunkhoz mellékeljük a szótár rövid ismertetését, és ha sikerült érdeklődését felkeltenünk, kérjük a fenti címhez fordulni akár további felvilágosításért, akár azért, mert a szótárat meg kívánják rendelni. A szótár-program ára: $95. Szállítási határidő: 4 hét. Tisztelettel: Tihanyi László Angol—magyar számítógépes szótár IBM vagy ezzel kompatibilis PC-re — 37.000 angol címszót és 23.000 kifejezést tartalmaz, — Programfutás közben is használható (memória rezidens) — A keresendő szót (szavakat) elég kijelölni a képernyőn — Automatikus végződés-leválasztás — Kifejezések gyors keresése — Kiválóan használható szövegszerkesztő programokkal — PC-n futó terminál emuláció mellett is használható Környezeti feltételek: IBM PC, XT, AT, PS2, vagy ezek egyikével kompatibilis számítógép, — PC/ MS-DOS operációs rendszer 3.0 vagy későbbi változat, — 110 Kbyte szabad memória a program számára, — 3 Mbyte szabad terület lemezegységen az adatbázis számára SzKI Számítástechnikai Kutató Intézet és Innovációs Központ 1015 Budapest, Donáti u. 35-45. Telefonszám: 36-1-135-0180
