Szittyakürt, 1987 (26. évfolyam, 9-9. szám)
1987-09-01 / 9. szám
1987. szeptember tflTTVAKÖltT 3. oldal Imádság a magyar hősökért Elmondta P. Pesti József, Buenos Airesben 1987. május 31-i „Hősök Napja” ünnepségen a helyi társadalom előtt Magyar Testvéreim! Imádkozzunk! Mindenható örök Isten! Őseink vezérlő és segítő Istene! Mi, a Te magyar gyermekeid, összegyűltünk ma, hogy emlékezzünk történelmünk hőseiről — hogy hálát adjunk Neked értük, és a Te gondviselő jóságodért a magyar történelem folyamán. A Tarihi Üngürüsz Krónikája szerint Te már évezredekkel Jézus Urunk születése előtt — még Közel-Kelet földjén — a ragyogó csodaszarvas jelenségével vezetted és irányítottad Nimród ősünk király-fiait, hogy mielőtt elkezdenék független és felelős életüket, imádság, és elmélkedés által nézzenek előre, és készüljenek föl annak teendőire. Ugyanabban a Krónikában olvassuk, hogy háromezer évvel később, amikor az első perzsa birodalom háborút vezetett a görögök ellen, a Balkánon — Jézus Urunk születése előtt 500 körül — a perzsa sereg magyar segéd-csapatát ismét a fénylő csodaszarvas jelenségével vezetted el a vesztes csatatérről a Kárpát-medence földjére — hogy megismerjék azt, hogy egybeolvadjanak az ott lakó azonos nyelvű és rokon néppel — és hogy értesítést küldjenek az akkor már Közép-Ázsiában lakó törzs-magyarságnak, hogy hol van számukra az Általad kijelölt ígéret földje. És hogy oda bármikor jöhetnek, mihelyt a sors azt fogja tanácsolni, vagy követelni. Azt viszont már a birtokunkban maradt Krónikák írják, hogy amikor a második perzsa, majd az arab birodalmi foglalások veszélyeztették a magyarság szabadságát és életét Közép- Ázsiában — Jézus Urunk születése utáni századok folyamán — elindult a magyarság megkeresni és elfoglalni az Általad kijelölt hazát a Kárpátmedencében... S amikor már Európa földjére értek, a Fekete-tenger fölötti síkságokra, ismét a tündöklő csodaszarvas jelenségével vezetted el népünk képviselőit a Kárpát-medencébe, hogy azt jól kiismerjék, és aztán fölkészüljenek annak birtokba vételére. Ez meg is történt Álmos, majd Árpád vezérlete alatt. — Ahogy azt nemzeti imánk is mondja: „Őseinket fölhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére...” De a Krónikák még egy későbbi alkalommal is említést tesznek erről a te sajátos és csodás gondoskodásodról. Amikor Szent László atyja, Géza királyunk kíséretével együtt Vác felé lovagolt — éjszaka, a Pilis hegység erdő-rengetegeiben — hogy ott az új székesegyház alapkövét lehelyezze, a sűrű sötétségben utat és irányt tévesztett. S akkor ismét megjelent előttük a tündöklő csodaszarvas jelensége, hogy irányt mutasson és visszavezesse őket a biztos útra. Mindez írásban maradt ránk a régi Krónikák lapjain, amelyeket sok évszázaddal ezelőtt írtak — azok íróihoz viszont még ősibb nemzeti hagyományok útján jutott el. — Köszönjük Neked, népünket vezérlő és segítő Istenünk, magát ezt a tényt is, hogy reánk maradt ennek a te atyai gondviselésednek a hagyománya. De még inkább köszönjük azt a rendkívüli jóságot és gondoskodást, amelyet ez a te csodólatos irányításod jelent és bizonyít magyar népünkkel szemben a történelem évezredein át... Bár ma is — amikor ellenségeink a legaljasabb ármánykodással dolgoznak az országon kívül és belül, hogy eltüntessenek bennünket arról a földről, amelyet Tejelöltél ki számunkra, s amelyet a te segítségeddel szereztünk meg — bár mi is, a huszadik század megtépázott magyarsága, ki tudnánk érdemelni valahogyan azt a te régi nagy jóságodat, és csodás irányításodat, amellyel őseinket állandóan vezetted és segítetted a kritikus időkben... Mert ma különösképpen szükségünk van erre a te csodás irányításodra és segítségedre...! A mai Hősök Napján mindenek előtt szeretnénk megemlékezni és köszönetét mondani — Neked, Atyánk és Istenünk — azokért a hősökért, akik a kárpád-medencei haza megszerzéséért és megtartásáért adták életüket és vérüket — mert ebben az évben a honszerző Árpád vezér és nagy kán hősi halálának az 1080. évfordulóját ünnepeljük. — A honszerző hősök a legdrágábbak és a legszentebbek nekünk, mert az utolsó ezeréves történelmünket a kárpát-medencei hazában éltük — és minden szép emlékünk ahhoz kapcsolódik, s azért ezt érezzük magunkhoz a legközelebbinek és a legkedvesebbnek... A honfoglalás hősi halottai között Árpád fia, Levente foglalja el az első helyet — együtt a vezetése alatt működő magyar sereg harcosaival — akik délről, a legveszélyesebb oldalról, igyekeztek elhárítani a támadásokat a Kárpát-medence birtokba vétele elől. És bár becstelen árulás érte az egész sereget, mégis egy emberként álltak helyt, és biztosították a védelmet dél felől — ha tudták is, hogy nem menekülhetnek meg a biztos halál elől. — Köszönjük Neked, jó Atyánk és Istenünk, ezeket a hősöket, és azoknak hősi példaadását — és segíts bennünket, hogy mi is helyt álljunk a mindennapok sokkal kisebb hősiességeiben.., De köszönjük Neked a többi, sok névtelen magyar hőst is, akik már az új haza földjén estek el, hogy megszerezzék és biztosítsák a magyar nép számára az eljövendő élet földjét. — Mert a pusztaszeri országgyűlés után tíz éven át biztonságban élt a magyarság, és kezdett gyarapodni számban és gazdagságban. S ezt nekik, a hősöknek köszönhetjük — és Neked Istenünk, aki mindig segítetted a te magyar népedet, főképp azzal, hogy ki ne haljon belőle a hősi lelkűiét. — Ahogy költőnk is írja: „S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának — Árpád hős magzatjai fölvirágozának! Értünk Kúnság mezején ért kalászt lengettél, Tokaj szőlő-vesszején nektárt csepegtettél...” Amikor azonban Európa nyugati fele látta, hogy a magyaroknak sikerült véglegesen megvetni a lábukat a Kárpát-medencében — és hogy ott berendezkedtek és virágozni kezdtek — megmozdult a már korábban is ellenséges Európa, hogy megsemmisítse a magyar honfoglalást, hogy szétzúzza a magyar népet, s annak szervezetét, mint tették azt már előzőleg avar elődeinkkel is... Hatalmas sereget szerveztek össze, és elindultak a magyarok hazája ellen... De Pozsonynál várta már őket Árpád nagy kán és a többi törzsek kánjai seregeik élén. Mindenki tudta, hogy most életre-halálra megy a küzdelem — hogy nincs megállás a középúton... Ebben a döntő és véres csatában Árpád maga is megsebesült — és nem sokkal a csata után meg is halt — együtt annyi magyar férfiúval, hogy növeljék a honfoglalás és a honmegtartás annyi dicső hősének a sorát. Köszönjük Neked, mennyei Atyánk, ezeket a hősöket is, s ezeknek a hősiességét és példáját is! Kérünk, részesítsd gazdagon dicsőségben hőseinket ott Nálad, ahol egyedül van jutalom a hősök számára. Hiszen a hősök mindig a szeretet hősei — ahogy azt a te Szent Fiat, Jézus Urunk is mondja: „Nincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért...” Igen, ezek a honmegtartók életüket adták azért, hogy népünk békében és nyugalomban élhessen az új hazában, és dolgozhasson, boldogulhasson tovább... Nekik köszönhette a magyarság, hogy száz éven keresztül nem mert Európa a magyarok földjéhez közeledni — és az utána következő elhárító hadvezetéseknek... így nyugodtan gyökeret verhetett, erősödhetett és növekedhetett a magyarság már a magyar földön, az egész Kárpát-medencében — fölkészülve az esetleges jövő küzdelmekre... Amelyek sajnos soha nem hiányoztak... De ma — hatalmas és gondoskodó Istenünk — ma olyan veszélyes gyötrődés áradatában és hullámaiban vergődik magyar népünk, mint talán még soha történelme folyamán. Mert ma — annyi élet és vérveszteség után — népünk lelkét, történelmi és ősiségtudatát ölték és ölik ki belőle... S mindezt az országon belül csinálják és viszik végbe, mintha magyarok lennének... Azért befejezésül, visszatérünk Urunk és Atyánk, ebben a Hősök Napi könyörgésünkben a mi jelen nagy keserűségünkhöz és bajunkhoz. Kérünk, siess magyar népünk segítségére, mint tettek annyiszor a történelmünkben! Add, hogy ne tartson túl sokáig ez az elnyomás, ez a lelki rabság — a lélek és erkölcs-gyilkolás, a magzatgyilkolás, és az öngyilkosságok sora, és annyi sok más baj és veszély — mind a reménytelenségenk és céltalanságnak, az önmarcangolásnak anynyi tünete és lélek-betegsége! Hogy azért se sikerüljön külső és belső ellenségeinknek kiirtani a magyarságot, a te magyar népedet — mielőtt elérkeznék a szabadság, a szabad maga-döntés a saját sorsa és élete fölött... Rövidítsd meg Urunk ezt a veszedelmes áradatot! — Nem érdemeinkért kérjük ezt, Istenünk, hanem azért a te régi nagy, és irányunkban annyiszor tanúsított jóságodért és szeretetedért, amellyel olyan csodálatos módon irányítottad őseinket, és segítetted őket a döntő idők döntő lépéseiben... Jöjjön ma is,ha kell csodálatos módon is, — és irányíts bennünket, mai magyar gyermekeidet! És főképpen öntsd belénk hőseink régi nagy hősiességét! Mert ha valaha, most arra van szükségünk! — Mert rettegéssel tölti el lelkünket a fenyegető veszély látása — a végveszéllyel fenyegető magyartalan sorsa a magyarnak — mindenütt a magyar földön, az egész Kárpát-medencében... „Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának! Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának! Balsors akit régen tép, hozz reá víg esztendőt! Megbűnhődte már e nép a múltat, sjövendőt..." Úgy legyen! Nagy János volt budapesti diák elbeszélése a United American and Captive Nations bizottsága előtt „Lobogóját bontjuk ÁRVA NEMZETÜNKNEK Hirdetői vagyunk MAGYAR ÉBREDÉSNEK.” Segítsetek! Segítsetek! Mentsétek meg nemzetünket! Kedves Magyar Nemzettestvéreim! 1986 októberében sikerült amerikai barátom segítségével szabad földre menekülnöm. Ellenkezőleg a kommunista propagandával, igenis állítom, hogy a magyarországi bábkormány újabb erős nyomást gyakorol a magyar ifjúságra, hogy kényszerítse a kommunista rendszer ideológiájának elfogadására. A fiatalság mindent elkövet, hogy meneküljön a terror rendszerből, de ha nem sikerül a menekülés, óriási számarányban követnek el öngyilkosságot, mert más kiutat nem találnak. Világviszonylatban Magyarország áll az első helyen az öngyilkosságok statisztikájában. Kilátástalan jövőjük miatt ugyancsak nagy mennyiségben menekülnek az alkohol és különböző kábítószerek bódulatába, mely idegronccsá teszi őket. Vallásszabadság? Csak papíron létezik a kommunista propagandában. Saját tapasztalatom az volt, hogy négy évvel ezelőtt, 16 éves koromban barátaim kérésére egy vallási szertartáson vettem részt. Három nap múlva a középiskolánk igazgatója magához rendelt és ajánlotta, hogy ha be akarom fejezni tanulmányomat, ne a vallási összejövetelekre járjak, hanem legyek tagja az ifjú kommunisták szervezetének, mely előnyös lesz számomra. Budapesten laktam, ahol az ifjúsági ellenzék csoportosul azokból, akiket kirúgtak az egyetemről, mert kritizálni merészelték az orosz megszállókat és az oroszok által fenntartott kormány elnyomó politikáját. 1986 márciusi szabadságharc ünnepén felvonuló ifjúságot a Lánchídon a kommunista rendőrség közrefogta és brutálisan szétverte és több letartóztatást eszközölt. Szólás és sajtószabadság egyetlen egy kommunisták által uralt országban sem létezik. Szovjet vezetés akarata érvényesül, melyben Magyarország a pajzs szerepét tölti be a szovjet stratégiában. Megérkezésem után rögtön felvettem a kapcsolatot a Magyar Szabadságharcos Mozgalommal, melynek büszkén lettem tagja. Véleményem szerint csak a szabadföldön működő magyar hazafias szervezetek összességének felszabadítási küzdelme mentheti meg Magyarországot. Otthon élő ellenzéket támogatnunk kell kapcsolataink kiszélesítésével. Reménykedve, bizalommal tölti el őket minden szabadföldön történő magyar megmozdulás hazánk érdekében. Itt tartózkodásom alatt keserűen látom, hogy sok magyar nem támogatja a magyar szervezetek nemzetmentő munkáját. Szabad világban élve, jól fizetett állásokban vannak, de kényelem szeretetből még a magyar gyűlésektől is távol tartják magukat. Elfelejtik, hogy ők is segítséggel érkeztek ide és az 1956-os szabadságharcosok véráldozata árán. Vegyék tudomásul, hogy az otthon élők reánk és reájuk is számítva tűrik szenvedéseiket, az igazi felszabadulásuk reményében. Állítsuk meg a nemzetgyilkos abdrtust és a kétségben élők öngyilkossági rekordját. Magyar mozgalmak támogatásával, magyar életet mentünk otthon- NAGY JÁNOS, Kent, Ohio
