Szittyakürt, 1987 (26. évfolyam, 9-9. szám)
1987-09-01 / 9. szám
2. oldal «ITTVAKÖftT 1987. szeptember MARTIN JÓZSEF: A KOR SZORÍTÁSÁBAN-----------------------(Avagy: a szorítások kora)11 Magyar vendégek Japánban... (Folytatás az 1. oldalról) egyenruhában járnak és tanulnak. A közbiztonság egyedülálló a világon. A bűnözés majdnem teljesen ismeretlen dolog. A hagyományokat tisztelik és múltjukat nem tagadják meg. Köszönöm szépen püspök úr nyilatkozatát. Most Szedenits Jenő testvérünkhöz fordulok, aki kísérője volt Dömötör püspök úrnak és maga is előadásokat tartott Japánban. Miről szóltak az előadások? Szedenits Jenő: Gyermekkorom óta szorgalmas tanulmányozója vagyok az emberiség történetének, a vallások Szedenits Jenő japán kísérőivel. történetének és az emberi történelmet és a vallások fejlődését mozgató erők kérdéseinek. Amikor Dömötör püspök közölte velem, hogy együtt megyünk a konferenciára és azt is elmondta, hogy nekem is két előadást kell tartanom, akkor az általam jól ismert történelmi körből választottam előadásaim témáját. Egyik előadásom címe: Az őskínai, ősjapán és ősmagyar vallás közös istenképe. Másik előadásom címe pedig: Testvérnép-e a japán és a magyar? Mi volt ezeknek az érdekes témájú előadásoknak a visszhangja? Szedenits Jenő: Az első előadás nagy meglepetést váltott ki a hallgatóságban, mert erről a témáról ők eddig még nem hallottak. Nagyon sok kérdésre kellett válaszolnom. Nem szabad elfelejtenünk, hogy hallgatóim között voltak buddhisták, sintoisták, kínai vallást követők és természetesen ateisták is. Azt gondolom, hogy kielégítő választ kaptak minden feltett kérdésre. A japán—magyar rokonságról általában tudnak, de csak futólag és nem a tények alapján. Ez a japánoknál inkább egy érzés, mint sem tényekre alapozott valóság. Pedig a magyar jövendő szempontjából nagyon ajánlatos lenne ezt a kérdést ápolni és erősíteni. Egyszer még nagy szükségünk lehet rá. Milyen volt az út Japánba? Szedenits Jenő: Hosszú és fárasztó. New Yorktól Tokióig 14 teljes órát voltunk a levegőben megállás nélkül. A Boeing 747-es óriásgéppel az Északisarkon át repültünk a Szovjetunió határától 30 mérföldnyire. Tokióban taxival közlekedtünk, szállásunk, a konferencia helye és az egyetemek között. A tizenkét milliós városban néha napi 4 órát autóztunk. A legtöbb problémánk a nyelvvel és a japán írással volt. Szerencse, hogy Japánban sokan tudnak angolul, és az is szerencse, hogy az eltévedt idegeneket önkéntesek igazítják útba. Hálásan köszönöm a beszámolót. Ekker László Szó sincs arról, hogy néhány magyar vállalat megirigyelte volna a nemrégiben csődöt jelentő amerikai Texacót, mégis az utóbbi években a korábbinál többször hallani veszteséges magyar cégekről. Magyarországon korántsem mindennapos jelenség egyegy csődeljárás — eltérően seregnyi tőkés piacgazdálkodó rendszertől —, ám azért a fehér hollónál gyakrabban található ma már a vesztesége miatt fölszámolásra szoruló vállalat. A nyolcvanas évek első felében hét állami cég szűnt meg, közöttük például a Halasi Kötöttárugyár, amely eladhatatlan ingpulóvereket állított elő, vagy az Irodagép és Finommechanikai Vállalat, amelynek egy részét az orvosi műszereket gyártó, sikeres Medicor vette meg. Néhány hónappal ezelőtt közölte a Magyar Hitelbank, hogy a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat ellen megindítja a csődeljárást, miután egy másik építőipari cég, az Álba Regia nem akart házasságra lépni bajba jutott társával. A vezérigazgató véleménye: „Nem viselhetjük a veszprémiek korábbi hibás gazdálkodásának a következményeit.” Más példákat is sorolhatnánk: azt jelenti ez, hogy ugrásszerűen megnőtt a rosszul gazdálkodó magyar cégek száma? Bizonyára nem így van; csupán az a helyzet, hogy egy nyereségre orientált, hangsúlyosan piaci szemléletű gazdasági közeg jobban számon tartja a veszteséges gazdálkodókat, s fokozatosan kiépíti a megszüntetés, a vállalati átszervezés jogi és egyéb kereteit. Hogy mennyire így van, bizonyítja: a hetvenes évtized végéig jószerivel nem is jegyezték föl a hitelképtelenné váló beteg vállalatokat, amelyeknek a száma 1986-ban 193 volt Magyarországon (egy évvel korábban 217 cég mutatott ki mérlegében veszteséget, tehát a betegeskedők létszáma huszonnéggyel csökkent). Igazságtalanok vagyunk azonban a magyar gazdálkodókkal, ha csakis a mérleghiányokra helyezzük a hangsúlyt, hiszen a cégek nagy többsége ellátja feladatát, iparkodik kielégíteni a hazai és a külföldi fogyasztók igényeit. Mi több, a pénzügyminisztérium egyik jelentése akár úgy is értelmezhető, hogy a vállalat „gazdagabb”, mintn a központi államháztartás; a cégek mérlegeiben kimutatott eredmények ugyanis csaknem öt százalékkal haladták meg az előző évit, igaz, tíz százalékkal elmaradtak a tervezettől. Pedig a magyar népgazdaság lényeges hiányokkal, tetemes egyensúlyveszteséggel küszködik: nőtt a költségvetési deficit, romlott a külkereskedelmi és a fizetési mérleg, és még most sem tudunk jobb eredményekről beszámolni. Ezek a kedvezőtlen irányzatok elvezetnek Budapest és a világgazdaság közismerten szoros kapcsolatához. A nemzeti jövedelemnek nagyjából a felét a külkereskedelemben realizálja Magyarország, s a szocialista országok mellett fontos partnerei a fejlett ipari államok is: a rangsor élén a Szovjetunió áll, a második helyen az NSZK, s az export-import forgalomnak nagyjából az egyharmada jut a fejlett kapitalista országokra. A szoros kapcsolatok kifejeződnek abban is, hogy Magyarország és a nemzetközi pénzintézetek között igen élénk az együttműködés. Hogy csak a közelebbi múltra emlékeztessünk, 1982 végétől a hitelfelvételek a többi között éppen arra irányultak, hogy a magyar gazdaság struktúráját erősítsék, olyan ágazatokat izmosítsank, amelyekből versenyképes termékek kerülnek a világpiacra. A gyengeségek miatt ezek a tervek nem teljességgel váltak valóra, és a korábban fölvett hitelekkel együtt a múlt esztendő végére a netto adásságállomány 7,9 milliárd dollárra duzzadt. Az egyensúlyhiány, persze, nem magyar betegség — az OECD legutóbbi párizsi tanácskozása is mutatja —-, de ez nem vigasz. Adósságok és a kamatterhek kétségkívül ránehezednek a gazdaságra, ezért is törekszik elszántan a kormányzat arra, hogy rövid és hoszszú távon egyaránt kedvezőbbé tegye a feltételeket a fizetőképesség megőrzésére, a hitelek pontos törlesztésére, elkerülve a különféle átütemezéseket. Szerteágazó pénzügyi intézkedésekkel kívánja elérni a gazdaságvezetés a költségvetési hiány csökkentését, de hoszszabb távon,s tartósan a szerkezetátalakítás, vagyis a korszerű termékeket, eladható árukat gyártó húzóágazatok föllendítése kínálhat csupán megoldást. A nemzetközi kapcsolatok rendszerébe beágyazotton Magyarország szinte rákényszerül arra, hogy alkalmazkodjék a világpiachoz, de, sajnos a nyolcvanas évek első felében ez nem igazán sikerült, a fölvett hitelek nyomán nem tudott ipari „Rubik-kockák” tömegével a világpiacra betörni, sőt tavaly a magyar ipar dolláregyenlege több mint egymilliárdos passzívumot mutatott. A kulcsszó tehát: szerkezetátalakítás, persze, beszélni bizonnyal könnyebb erről, mint a gyakorlatban — végrehajtani. A legnagyobb dilemmák egyike: ha visszafejlesztenek üzemeket, gyárakat — márpedig, úgy tetszik, enélkül nehéz lesz megszabadulni sok fölösleges terméktől —, mi lesz a munkavállalókkal? Az említett hét megszüntetett cég esetében nem volt gond, az általános munkaerőhiány nyomban fölszívta a feleslegeket. Ám illúzió lenne arra gondolni, hogy a korszerűsítési program nem jár szociális ütközésekkel. Az eddiginél markánsabban feszülhetnek egymásnak a különböző érdekek, ami már most is érzékelhető. Szakemberek figyelmeztetnek arra, hogy az átképzési segélyeket növelni kell majd. A szakszervezetek egyik illetékese pedig a közelmúltban leszögezte, hogy „a tömeges, széles rétegeket érintő munkanélküliség — elfogadhatatlan”. A nagy múltra visszatekintő, sokat kezdeményező magyar reform új szakasza akár több százezer munkahelyet is érinthet, de az elmúlt esztendők arra intenek, hogy az elszánt korszerűsítésnek, még ha átmeneti feszültséggel jár is, nincs alternatívája. A világgazdasági példák egyébként — Japántól Angliáig, sőt Szingapúrig és Argentínáig, tehát a „centrumokban” vagy éppen az úgynevezett „félperifériákon” — egyaránt azt igazolják, hogy az olykor keserves megszorítások egy idő után eredményt érleltek. Ha a lemaradás helyett versenyben akar maradni a magyar nemzetgazdaság, tehát az eddiginél lényegesen több, jól eladható terméket kíván értékesíteni a rendkívül igényes és kíméletlen világpiacon, akkor szembe kell nézni a szorítások korának összes kihívásával. És kiderülhet, hogy a vállalati csődjelzés talán nem a legfőbb rossz, hiszen károsabb, ha a többség úgy termel, hogy érzéketlen — a kor szorításaira. A kibontakozás magyar programja túlmutat az ország határain: amint Bakó Ede, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója mondja, a kis országoknak is megvan a maguk felelőssége a világgazdaság alakításában, és így az egyensúlyok visszabillentésében is. Nem a többiek rovására, hanem belső erőfeszítésekkel kell ezt előmozdítani, persze magyar mérték szerint. (Magyar Nemzet) A II. NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUS anyagi alapjához SZITTYA ZSOLD PROF. BADINY JÓS FERENC BADINY JÓS FERENCNÉ Buenos Aires, Argentína $132.00 BOLLA ISTVÁN Ausztrália $10.00 CSERI ZOLTÁN Northbrook, IL. $30.00 CSISZÁR LÁSZLÓ Balmain, Ausztrália $60.00 DÁNIEL FERENC Cleveland, OH $50.00 JUHÁSZI FERENC Ausztrália $10.00 KOCSIS JÁNOS Ausztrália $10.00 KOLONITS GYÖRGY Brookfield, IL. $100.00 KORMOS PIROSKA Párizs, Franciaország $90.00 DR. KOVÁCS KÁROLY Cleveland, OH $150.00 MAJOR TIBOR Cleveland, OH $50.00 MÁTRAI KÁROLY Ausztrália $60.00 DR. MOLNÁR GYULA West Lafayette, IN $50.00 MOLNÁR LAJOS MOLNÁR LAJOSNÉ Ashland, OH $60.00 NAGY IMRE Egyesült Államok $60.00 OLÁH IMRE Chicago, IL. $55.00 PAKHSÁNDOR Valley Cottage, NY $25.00 PAPP ZSIGMOND PAPP ZSIGMONDNÉ Denver, COL. $100.00 PARÁZSÓ MIKLÓS Cleveland, OH $70.00 DR. POGÁNY JÓZSEF Fairview Park, OH $30.00 PÓLYÁK ISTVÁN Danburry, CT $60.00 RÁCZSÁNDOR Kirchbichl, Ausztria $351.57 SZABÓ ANDRÁS Ridgewood, NY $30.00 SZABÓ BÉLA Oshawa, Canada $25.00 DR. SZAKÁTS ISTVÁNNÉ Nyugat-Németország $40.00 SZENDREI ISTVÁN Cleveland, OH $100.00 Özv. SZŐKE KÁROLYNÉ Ausztrália $50.00 ÜREGDY NAGY LÁSZLÓNÉ Cleveland, OH $30.00 ÚT ÉS CÉL N.S.W. Ausztrália $10.00 Köszönjük a nemes adományokat.
