Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1986-07-01 / 7-8. szám
10. oldal «ItTVAKÖkf 1986. július—augusztus OLÁH IMRE JENŐ: A Nagy Szittya Történelmi Kongresszuson elhangzott előadás A SZARVASI TÜTARTÓ TITKA II. RÉSZ A szarvasi tűtartóval 1985 november elején ismerkedtem meg a Szittyakürt májusi számából, Juhász Irén magyarországi régész ismertetésében. A tűtartó hüvelye juhcsontból készült, téglalap alakú, négy oldalán eddig ismeretlen írással. Egy avar asszony sírjában fedezte fel Juhász Irén. A cikk két ábrában mutatta be a tűtartó szövegét. Az egyik a rovásfelirat “első leírása” 1983. április 27. dátummal, a másik pedig Juhász Irén rajza “Mikroszkópos vizsgálat utáni kiegészítés” 1983 szeptemberi dátummal. Nem tudtam még eddig sem megállapítani, hogy az “első leírást” is Juhász Irén készítette, vagy sem, de jóval később, az én megfejtésem után vettem észre azt, hogy ez milyen tökéletes munka. Minden tiszteletem Juhász Iréné, de sajnos a mikroszkópos vizsgálat utáni kiegészítés használhatatlannak bizonyult. Tehát maradt az “első leírás”. Juhász Irén megemlíti, hogy a rovásírásos szöveget nyelvészeti feldolgozásra átadta két rovásírással is foglalkozó szakembernek. A két professzor Vásáry Fent: Oláh Imre paleográfus bemutatása a banketten. Középen: Badinyi professzor úr méltatja Dr. Zakar András munkásságát, ugyancsak a banketten. Lent: Badinyi professzor úr értékeli Oláh Imre új írásfejtő módszerét a kongreszszus alkalmával. István és Róna-Tas András. Vásáry professzor munkájáról nem sikerült megtudnom semmit. Viszont megtudtam, hogy Róna-Tas professzor milyen irányból közelíti meg a megfejtés feladatát. Logikusan feltételezi, hogy a szövegben előforduló SZN két betűs szó vagy szótag SZEN-nek olvasható, mert a szövegben előforduló SZ és N jelek a keleti türk rovásírásban és a székely rovásírásban is azonos hangértékűek. A germán rovásírásban az TV jele nem is fordul elő, tehát nem lehet a szöveg germán. Tehát a logikus következtetés az kellett volna, hogy legyen: magyar vagy török. Róna-Tas török vonatkozásban megállapította, hogy a SZÉN (SEN) a Jüjelentésű török névmás. Ennél tovább nem tudom követni munkásságát, mert törökül nem tudok. Mivel úgy vettem észre, hogy Róna-Tas professzor a magyar lehetőségen átsiklott, bátorkodtam a tűtartót magyar irányból megközelíteni, mert magyarul tudok* a rovásíráshoz is értek egy kicsit, és utóvégre is a Kárpát-medencében találták az írást. Tehát az SZ, N betűpár a magánhangzó kiegészítés után lehet “ESZEN” is, ami az SZ-ező magyar tájszólásban jelenthet “EZEN” helyhatárogß&JSttSM&M lVSLSJSLSLSL3I& s 30 í b I B í B B í & 1. ábra: Teljes restaurált szöveg. zót is. Őszintén szólva megijedtem az ákom-bákomoktól és csak időnként vettem elő ezt a tűtartót. December második felében már kezdtem vele komolyabban foglalkozni. Alapelvem az volt, hogy a hiányzó jelrészeket kell kiegészíteni, amennyire csak lehet, még mielőtt a hangértékeket megkísérelném rögzíteni. Most kérem az olvasót, kövesse figyelemmel a következő ábrákat. 2. ábra: A megfejtésem sorrendjében mutatott sorokban a folyamatos vastagabb vonalak megegyeznek az “első leírás” (3. ábra) szövegrészeivel. A szaggatott vonalak a végső kiegészítés eredményei, és a vékony hajszálvonalak, repedések a csontdarabon. A 4. ábra bal oldala mindenben egyezik a 2. ábrával, csak éppen tisztába raktam a betűformákat. Magyarán, kézírásból nyomtatott szabvány-2. ábra: Kiegészítések betű formára törekedtem. Hogy tovább tisztuljon a szöveg, a meglévő szóelválasztójelek helyett egy sötétített karikát tettem és a feltételezett szóelválasztójelek helyébe pedig egy üres karikát. A jelek és ligatúrák (egybeírások) az olvasás irányában sorszámozva vannak. Az ábra jobboldali része a baloldal tükör-szimmetriája és így a mai balról jobbra olvasást lehetővé teszi. A ligatúrák szótag értékét és betűk hangértékét is mutatom. A zárójelsjerű aláhúzások a betűsort szavakra tagolják, a mai szabály szerint. A szövegben nem mutatott, de a rovásírás szabályai szerint behelyettesítendő magánhangzókat pedig kis betűvel mutatom. Most pedig a 4. ábra baloldali része szerint ismertetem a megfejtést, de kérem az olvasót, hogy szabadon kísérje figyelemmel a jobboldali részt, a 2. ábrát, és a 3. ábra megfelelő sorait is. A formai kiegészítés így kezdődött: megfigyeltem, hogy az írnok hajlamos az egyenes betűrészek és egyenes betűk homorítására. Ezt úgy, hogy a végek az írás irányába a középtől előre kerülnek. Ha tehát ellenkező irányú erős homorítást látunk, az szándékos. Nos, ez figyelhető meg az 55-ös jelnél. Mivel az egyedüli ilyen szerkezetű betű a zárt kör, rajza egy vonással (40,54,57) feltételeztem, hogy az 55-ös jel is ez. Szintén formai hasonlatosság alapján könnyű volt kiegészíteni a 2-től a 13. jelig a betűsort. Az 1-es számú betű árulkodó töredéke a ferde szár és alatta a kis hurok. Ilyen kis hurokkal ellátott mai Fbetű előfordul a hunoknál is
