Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)

1986-07-01 / 7-8. szám

1986. július—augusztus

tflttVAKÖM“

11. oldal

és feltételesen el is fogadtam f/vagy Changértékkel. A 15. és 16. betűk felső része hiányzott, de az ívelő tendenciát leszámítva, egyenes szárú betűrészeknek fogadtam el mindkettőt. A 17. betűrész viszont erősen ívelt, tehát ezt ki mertem egészíteni az ./V betű jelére. A 18., 19., 20. és 21.-es jelekkel nem volt nehézség. A következő sorban a 23. j éltől a 30-as j élig minden simán ment. A 31 -es és 32-es jeleknél nagy nehézségek adódtak. Ez a szórész, mint később kiderült, a

3. ábra: Első leírás

PEDER VA (cérna) szó egy része. Ezt a szót külön fogom tárgyalni, mert ez fejtődött meg legutoljára és ezen állt, vagy bukott a teljes értelmes megfejtés. A 42-es jelet feltételesen az avar L betűre egészítettem ki. Később derült ki, hogy ez helyes is, csak éppen azZ, betű itt ligatúrában szerepel a F betűvel. A harmadik sor szinte tökéletes volt, és itt nem kellett semmit sem kiegészíteni. A negyedik sor 58. jelét egyenes vonalnak vettem, az 59. betűvel pedig még nem mertem semmit sem kezdeni, mert itt túl sok a repedés. A 60-as jelet elfogadtam N, a 62-est SZés a 62-est szintén N hangértékeknek, Róna-Tas András hangértékelésével egyezvén. A 63-as jelet egyenes szárúra egészítettem ki, elvetvén az alsó jobb oldali kiágazást, mint repedést, de kiegészítettem a felső szárát a hurkos végződéssel.

LTOOVUWinXLIÍ^

22 2/ 20 /£ n /£ IS HUH HUSS 7 SS 4 32 /

ot-D j

54 51 52 5!

\ '

£0

.) ‘

44 4B 4

'1

r 4t

0>

45 44 44

•

63

}*X

f1 SS

o

SS

CfO.

Eredeti irány

1 2 3 4 s 6 7 8 9 1011 12 1314 ISIS 17 12 IS 20 21 22

YGFJxnwGjnrcxv-fj

TŰ NYE L 3 EHeSZENNTeleJNY UX1A eSZJÉN. JB eRAKMDt *L

23 24 25 26 27 22 23 30 3/ 32 33 34 33 3£ 373339 40 41 42

n-iSWfiNÍ-MKRftN

SNeBeeSl NYIT. IDeVa. N PeDeR V >4 A P/ ÓN ÉN£LT KINYeLV

43 44 45 46 47 4Ő 44 50 51 52 53 S4

55 56 57 58 S3 60 6/ 62 63

Ke R! K, .eSZ T JN eSZeN! TO.

Tükör-szimmetria

4. ábra: Tisztázat

Most következett a hangértékekkel való kísérletezés. A 44-es jeltől az 51-es jelig leszámítva az egyenes szár végéről a kis vonalat, a szöveg rész székely rovásírásos hangértékekkel: ...EN ERE TESZ ESZEN AKASZT... Na! Gondoltam, ez érdekes. Ha megközelíthető ez az ismeretlen írás a székely rovásírással, akkor ha a szöveg magyar, az 53-as jel hangértéke AK. Mivel az 54-esjel négyszer fordul elő, az érdekelt most legjobban. Székelyben a zárt betűk az F, K és LY. Igaz, hogy ezek csücskükre állított rombuszok, de az F-et köralakúra is írják, benne egy kis egyenes vagy dőlt kereszttel. Viszont itt a szövegben ez a betű nagyon hasonlít egy fejtetőre állított Q betűhöz és ennek hangértékében benne

van a K. Ráadásul az etruszk K ugyanolyan, mint ez az 54-esjel, csak éppen fejjel lefelé, hasonló a föníciai és a Vörös-tenger partvidéki K-hoz. Csak ezek kisebb körök, hosszabb szárral. Feltételesen tehát elfogadtam az 54-es jelet K betűnek, helyesebben EK hangértéknek. Az 52-es jelet kellett még meghatározni. Ez hasonlít a székely NY hangértékű betűhöz. D betűnek nem fogadtam el, mert a szövegben több helyen szerepel ligatúrában a keresztbe húzott, hosszúkás vonal, és ez majdnem mindig a D hangérték jele. Ha elfogadjuk az 52-es jelet, mint NY hangértéket, akkor ...ESZENAK ÁSZTANY... Bután hangzik viszont ...ESZENAKASZTANI... Nem. Tehát az 52-es jel nem betű, hanem a A7 szó tag értékű ligatúra, melyben az ^alkotóelem mint görbe vonal logikus is. Viszont ha van AT betű a szövegben, akkor mindjárt jelentkezik itt gyanúsan a 2-es, 12-es, 26-os és 41 -es jel, mert hasonlít egy felhúzott íjhoz és így mindjárt a nyíl szó ötlik eszünkbe. Mivel az avarok értettek a nyilazáshoz is, miért ne próbáljuk meg itt az NY hangértéket. A kis, körülbelül 45 fokos felső vonalkákat R betűnek véve, és a 43-as jelet egy élére állított székely G-vel feltételesen egyenlő hangértéknek véve, kíséreljük meg a harmadik sor olvasását.

... eGeN eReTeSz • eSZeNAKaSZTaNI AKeK...

A második sor pedig:

...eNeR eSZ NYeT eDe...N ...KieNYeL A negyedik sor eKeReK.... eNeSZeNTO.

Első sor vége az X hangértékét a székellyel azonos B betűnek véve:

.....eBeRAK ID el

Most már megkísérelhettem a sor illesztését.

Először is a rovásírásos szövegekben mindig takarékoskodtak a hellyel. Tehát ha maradt hely, az nyilván az írás vége. így elfogadtam az 55-ös jellel kezdődő sort, mint utolsó sort. Következőleg megvizsgáltam, melyik sorvég illik ehhez legjobban. Itt az 54-es jellel végződő sor illett a legjobban, így:

.....eSZeNAKASZTaNI AKiK KéRiK (ÉSZT) éNeSZeNTŐ.

Itt az ÉSZT szó feltételes értelemszerű kiegészítés. Itt meg is állhatunk egy percre. A szövegből elvetettem minden vízszintes vonalat, mint repedést. Ilyen csak két helyen volt. Az 58-as jel közepén és a 33-as jel felső vége felé. Tettem ezt azért, mert az írnok láthatóan kerülte a vízszintes vonalakat. Nyilván sokat rótt fába is, mert aki ezt kipróbálta, hamar rájön, hogy a fa rostja irányába könnyen megcsúszik a rovószerszám, vagy elreped a fa.

Most már csak azt kellett kikísérletezni, hogy a megmaradt két illesztetlen sorvég közül melyik illik a 43-as jellel kezdődő sorhoz. A baj az volt, hogy nem tudtam, mennyi szöveg hiányzik a megmaradt két sor végéből. Ha sok, akkor baj van. Ha csak egy-két betű, akkor már értelemszerű kiegészítés is lehetséges, ha a szöveg többi része egyértelmű. Nem maradt más hátra, mint kísérletezni azzal, ami már — még ha feltételesen is, de — megvan. A 22-es jellel végződő sor nem mutatott semmi értelmet. A 42-es jellel végződő sor viszont így nézett ki, a 43-as jellel kezdődő sorhoz illesztve:

.......KieNYeL.... eGéN eRe TeSZ,

eSZeNAKASZTaNI AKiK...

Hát itt nyilván “nyélvégekről” van szó, amire valamit rá tesznek, vagy valaki rátesz valamit. Tehát lehetséges, hogy csak egy betű hiányzik: a F?

A maradék illesztetlen sor pedig így illett a 23-as jellel kezdődőhöz:

....eL eN eRe eSZ NYIT.

Szóval ÉLÉN ERRE EZ NYIT!

Meg kell találni a F betűt. Különböző megfontolások alapján, és más ABC-ket is tanulmányozva úgy véltem, hogy az N betűhöz hasonló jel itt a F. A szövegben három helyen látható. A 28-as és 35-ös jelben mint ligatúra és a 32-es helyen is. A 28-as ligatúra és a 29-es jel összeolvasva IDVN, vagyis eDeVeN, esetleg IDEVaN. Annyit már kikövetkeztettem az 51-es szótagjel ÁSZT-ból, hogy a kis ferde vonallal ellátott egyenes vonal az A betű. így, ha a F betű helyes, akkor a 34-es jel a 35-ös ligatúra és a kiegészített 36-os jel ezeket a betűket adja: ADVN, esetleg ADaVaN, illetve ADVáN.

A 39-es jel helyén sok repedés van, de megkockáztatható a 37-es kiegészítése N-re, és a 38-as SZ-re, figyelembe vevén az írnok homorító tendenciáját. így most kérdőjeleket téve az ismeretlen helyekre írjuk le a 34-es jeltől a szöveg végéig azt, ami már feltételesen rendelkezésünkre áll.

....ADVáN éN eSZ? Ki NYeLVeGéN eRe TeSZ. eSZeNAKASZTaNI AKIK KéRéK eSZ? éNeSZeNTŐ.

Itt semmi teketóriára nincs szükség, nyilvánvaló, hogy mindkét kérdőjel helyére beírandó egy T betű.

Továbbmenve figyelmem a 13-as jelhez fordult. Az alap betű itt az M. Ez a gilisztaforma ős betű. A hunoknál is szerepel, mint M betű. Ha 90 fokkal elfordítjuk, megkapjuk a görög ómegát, amibe benne van az M hang. Itt egy hurok is van rajta, mely mint a szöveg utolsó betűjén is az Ó jele. A székelyben is. Most sorba rakva az első sor jeleit, ezt kapjuk:

? Ü NY ? eLeBeN eSZeN eNYeLeT eNYOM?

??N eBeRaKiD éL

Az első kérdőjel helyébe logikus a T. Hiszen tűtartóról van szó. A 3-as jel az ó-görögben, föníciai ABC-ben, ó-latinban és korai etruszkban az F betű. Ha három szára lenne, akkor az előbbi ABC-kben E betű lenne, viszont a székelyben a háromszárú a P betű. A tűtartóban még négy szárral is előfordul.

így feltételezhetjük, hogy ebből a betűtípusból az avaroknál volt 1,2,3 és 4 szár. Az egy szárú lehet, hogy /vagy ./betűk, de erre még példa nincs. A 2,3 és 4 szárú variációk esetleg az E,F és P betűk között oszlik meg. De hogyan? Azzal okoskodhatunk, hogy a leggyakrabban használt betűformák a legegyszerűbbek. Akkor ebből a választékból az E betű a kétszárú, mert ez a leggyakrabban előforduló hang a magyarban. Lehet, hogy ez a logika nem jó, de mit akar írni az írnok? Nyilván azt, hogy nyélben és nem azt, hogy nyélben. Van példa arra, hogy ékezet esetén megkettőznek magánhangzókat, pl. Ő-ÓÓ, U-II, Á-AA. Tehát ha itt az írnok az eL-1 éL-re akarja változtatni, akkor így kellett írnia: EeL, tehát NYEeLBeN-NYÉLBEN. A harmadik kérdőjel a 14-es jel helyén valószínű A betű. Mert felszólító módban NYOMJA! Két betű hozzáadást kíván, márpedig itt csak egy hely van. Viszont ennek régies megfelelője NYOMA! Valószínű, mert ha nem, akkor fel kell vetni a lehetőséget, hogy NYOMSZ! vagy NYOMJ! A szöveg többi része nem sejtet tegező viszonyt. Inkább egy udvarias használati utasítás tűnik itt ki, esetleg ismeretlenek számára is. Legelfogadhatóbb a NYOMA.

A következő két kérdőjel helyébe nagyszerűen beleillik értelmileg és formailag az ÉSZT szó. Tehát eSZT éN berak ide. A 20-as jelnél fel kell figyelnünk arra, hogy ez felső résszel az írás irányában be van dűlve. Ilyesmire már van példa más megfejtésekből is. Ez tulajdonképpen betűnyújtás és meghosszabbítja a betű