Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
1986. október **ITfVAKOkT 5. oldal DR. érdy MIKLÓS: A Nagy Szittya Történelmi Kongresszuson elhangzott előadás A z ősi Khorezmben, az Oxusfolyó partján IV. RÉSZ MAGYAR TÖRTÉNELMI KAPCSOLATOK KHOREZMMEL Árpád és Anjou-kori krónikáink és gesztáink azok, amelyek hírt adnak legkorábbi khorezmi kapcsolatainkról. Ezeket fogjuk most áttekinteni. Kézai Simon 1282-ben Gesta Hungarorum-ában Attila legkisebb fiáról Csabáról és annak fiairól a következőt írja: „Csaba tehát Attilának Honorius görög császár leányától született törvényes fia, akinek fiait Edemennek és Ednek hívták. Edémén pedig midőn a magyarok másodszor visszatértek Pannóniába, apjának és anyjának igen nagy rokonságával költözött be. Anyja korozmin származású volt. Ed viszont Szcitiában maradt apjánál. Ettől a Csabától származik az Aba nemzetség. Midőn Csaba Szcitiába menvén anyjának nemes voltával kérkedett a közösség előtt, a hun nemesség elítélte őt, s azt mondták, hogy nem igazi neveltje Szcitiának, hanem csak jött-ment idegen. Emiatt nem is kapott feleséget Szcitiában, hanem a korozmin népből nősült” (Kézai, 1282 — Győrffy). Ez a híradás a Kr.u.-i 5. századra vonatkozik. A Képes Krónika 1358-ból kibővítette Kézai Híradását és még ezt is írja Csabáról: „Szittyaországban, ősei székében, ahová eljött (13 éves görögországi tartózkodás után — É. M.), azután nem szittya nőt vett feleségül, de Kovarezmből nősült, így tanácsolta neki nagyapja, Bendegúz, akit — mint így mondják — még egészségben, de igen törődötten talált. Ettől a feleségétől nemzette Edömént és Edét. Ez a Csaba tehát intelmeivel arra késztette a szittyákat, hogy térjenek vissza Pannóniába” — olvassuk a Képes Krónikában (Dercsényi, 1964 11:82). Tehát a krónikák úgy tudják, hogy Csaba felesége, azaz Edömén és Ed anyja khorezmi származású. A Képes Krónika szerint (83—84. old.) Csaba fia Edömén az Aba család elődje, Csaba másik fia Ed pedig Álmosnak az elődje. Tehát még akkor is, ha a megadott családfa jelenleg még nem igazolható történelmi személyekre vonatkozna, a krónikák híradásának az a történelmi magja, hogy a khorezmi népnek nagy szerepe van a magyar előtörténetben, a hunok ideje óta. Ügy annyira, hogy a későbbiek folyamán khorezmiek Magyarország trónjáig is eljutottak. Aba Sámuel családja ugyanis igazoltan kabar származású, a khorezmiak pedig a három csatlakozott kabar törzsben vannak. Köztük sok volt a mohamedán. A honfoglalásban a három kabar törzs élére Árpád fiát Leventét állították. Az Árpádok korai századaiban számos helységet találunk, melyek a khorezmiek magyaros nevét viselik. Ilyenek: Káliz, Kálózd, Kalász, Koroncó. Szintén ismerősek a böszörmény és izmaelita szavak, az előbbi a mohamedánok magyar neve, az izmaelita a latin neve. A magyarországi szaracén kifejezés is mohamedánokra vonatkozik (Györffy, 1983). Történetírásunk azt is tudja, hogy az Árpád korban a kereskedelemben, a pénzverésben és az ötvösségben igen nagy a khorezmi izmaeliták szerepe. Róluk okiratok és írott források is szólnak. 1111-ben káliznak nevezik a királyi jövedelmek kezelőit. A pénzverésben való jártasságuk régi keletű, hisz Khorezmiában Kr.e. az 1. századtól kezdve vertek pénzeket. Az ezzel kapcsolatos ötvös mesterségbeni jártasságuk lehetett a valószínű kapcsolat, a perzsiai KEDVES MAGYAR TESTVÉRÜNK! Szeretettel kérjük, olvassa el az itt sokszorosított levelet: Somlai Roland Gyorsan kell cselekednünk, mert az orvosok szerint a kisgyermek operáció nélkül pár hétig élhet csupán! Szeretett keresztyén testvéreim! kérem engedjék meg, hogy mindenekelőtt bemutatkozzunk: Somlai László /42 éves/ építészmérnök és dr.Szondy Agnes /3o éves/ állatorvos budapesti lakosok vagyunk, Magyarországon élUnk. lo évi házasság után született kisfiúnk 1986. március 14-én, egyetlen gyermekünk. 15 napos korában vettük észre, hogy légzési nehézségekkel küzd. Ezt követően a gverek a budapesti Gyermekklinika szívosztályára került, ahol megállapították a diagnózist, u.n. TRUNCUS ARTEltluSüd Cüi-wUI.IS. tíz egy igen ritka, veleszületett szívfejlődési rendellenesség, amelyet minden körülmények között meg kell operálni, mert különben a gyermek nem maradhat életben. Sajnos kiderült, hogy hazánkban ilyen műtétet még nem végeztek. Azt az információt kaptuk, hogy a világ élénjáró kórházaiban, így többek között az egyesült Államokbeli Houstonban, Londonban /Anglia/, Münchenben /NSZK/, ezt az operációt eredményesen el tudják végezni. Irtunk a müncheni Gyermekkórháznak, amely vál- szolt, és közölte, hogy a műtétet vállalja. A kórház megküldte az operáció és a várható kórházi költségek díját, tíz az összeg előzetes számítások szerint kb.2o.ooo dollár, tízt az összeget Magyarországon előteremteni nem tudjuk. Azzal a kéréssel fordulunk szeretett testvéreinkhez, hogy amenynyiben ez lehetséges, gyűjtéssel és adakozással próbáljanak hozzájárulni egyetlen gyermekünk, a kis Roland műtéti költségeinek előteremtéséhez. "BIZUBY MONDOM NLKTtíK, AMIT tí LEGKISEBB TESTVÉREIM KÖZÜL EGGYEL Ití TtíTTajÍjiK, VtíLtíM TETTÉTEK" /Mt ?5,4o/ i/r.tízondy'Agnés ) Három amerikai orvos teljesen költségmentesen vállalta az egyébként 60—70 ezer dolláros operációt. A kórház is csekély százalékát kéri a valóságos költségeknek: 15—18 ezer dollárt. Ezt az összeget a clevelandi magyarságnak kellene előteremteni. A gyűjtés már megindult. A West Side-i Magyar Református Egyház vállalta a gyűjtés lebonyolítását: „W.S.H.R.C'. Somlai Heart Surgery Fund" néven alapítvány alakult. Jelen pillanatban a Somlai-házaspár odahaza az indulás ügyeit intézi. Ezek után ismételten kérjük magyar Testvérünket, hogy segítsen, ha módjában áll. Az adományra kérjük ráírni: „W.S.H.R.C. Somlai Heart Surgery Fund” és a következő címre küldeni: Ida Féja 17527 Daleview Drive — Lakewood, Ohio 44107 Ha segítségünk elkésik, mindenkinek visszaküldjük adományát. Ezúton is hálásan köszönünk minden adományt. Sassanida ötvös stílushoz, amely növényi elemek és palmetták mögé retjette a képi ábrázolásokat. A végtelen láncként vagy rácsként egymásba fonódó indás díszítés, amelyet mára korai 10. századi khorezmi fafaragásokon is láthatunk, különösen világosan jelenik meg a magyar honfoglalás korabali tarsolylemez művészetben. A magyar krónikák és oklevelek mellett, bizánci történetíró is megemlékezik ezekről a kálizokról. A 12. sz. második felében munkálkodó loannes Kinnamos az, aki beszámolt Manuel, a bizánci császár, Magyarország déli végei elleni hadjáratairól. Egy 1150-es hadjáratkor, a magyar hűbéres Dalmácia ellen, a Drina folyó egy mellékfolyójához érve a görög császár a következő jelentés kapta: ...„hogy a folyó túlsó párján megszámlálhatatlan sereg áll hadirendben, nemcsak az ország lakói, hanem hun lovasok, részben a köztük élő, de más hiten levő kálizok közül. Mert míg a hunok (azaz magyarok) a keresztények hitét vallják, ezek a — mégpedig nem is tiszta — mózesi törvényeket használják. Azt mondták tehát, hogy ezek, meg még a besenyők harcolnak a dalmatákkal együtt.” S amikor a császár 1164-ben már a Száva menti magyar várakat foglalta el átmenetileg, ezt olvassuk Kinnamostól, a magyar királyról írva: ...,,ő a szerémségi hunok közül sokat telepített — akiket náluk kálizoknak szokás hívni, s akik mint mondtam, más vallásúak, a perzsákkal azonos hitet vallanak...” Itt a perzsák hite alatt a 12. században a Perzsiában uralkodó mohamedán seldzsuk törökök hitét kell értenünk, a hunok pedig magyarokat jelölnek a bizánciaknál száz évvel korábban, mint Kézai ezt gesztájában írta (Moravcsik, 1984:202, 234). Tehát a khorezmiai kálizok oly nagyszámúak voltak Magyarországon, hogy csapattesteket képeztek, az ország déli végeit védték, mert egy részük a Szerémségben volt letelepítve. Zala megyei végeken (Varasd) is tudunk a határszolgálatot végző Kadarkaluz nemzetségről. A kálizok vallása többnyire mohamedán, de látjuk, hogy zsidó hitre tértek is voltak közöttük. Ezekről a magyarországi mohamedán kálizokról, nagyszerűen számol be egy csupán egy éve, 1985-ben megjelent, magyarra fordítottarab forrás, amely 800 éves. Ez Abu Hamidai Garnati munkája, a ,,Murib...”. A1 Garnati az arab uralom alatt levő Andalúziából indult el 20 éves vándorútjára. Az arab világon kívül bejárta Magyarországot, európai Oroszországot és Khorezmiát, hogy a próféta hitét erősítse ez országok mohamedán lakossága között. 1150 és 1153 között él Magyarországon s ott két gyermeke is született. így ugyanarról az évtizedről hallunk tőle, mint amelyről a bizánci Kinnamosz is beszámolt, azaz 90 évvel vagyunk a tatárjárás előtt. A1 Garnati munkájának számunkra legérdekesebb részét idézem most: „Aztán megérkeztem Unkúrijjába, ahol egy basgird nevű nép él (ez magyart jelent nála Ungáriában — É. M.). Ők voltak az elsők, akik a törökök országa felől jőve behatoltak Frankföldre. Bátor emberek, megszámlálhatatlanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkurijjának hívnak 78 városból áll (megyéből), s mindegyikben számtalan erőd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel. Itt ezer számra élnek a magrebi származásúak (ezek a besenyők) és szintén megszámlálhatatlanul sokan vannak a hvarezmiek. A hvarezmi származásúak a királyt szolgálják, keresztényeknek tettetik magukat, s titokban tartják, hogy muszlimok. A magrebi származásúak (a besenyők) ezzel szemben csak háborúban szolgálják a keresztényeket és nyíltan vallják az iszlámot.” A1 Garnati hivatkozása a „megszámlálhatatlanul sok hvarezmi”-re, az Unkúrijjában ezerszámra élő besenyő mellett jelzi az igen erőteljes kapcsolatokat a magyarság és a mohamedán khovarezmiek között. Ezeknek a délvidéki kálizoknak a további történetéről is tudunk (Juhász, 1986). Míg a 12. században még csak színlelték, a 15. században már gyakorolták a kereszténységet. Azonban eretnekségbe estek és Húsz János követői lettek az 1400-as évek elején. Ezért sok zaklatásban volt részük. S mikor papjukat Újlaki Bálintot tömlöcbe vetették Bercsényben 1439-ben, hívei fellázadtak és erőszakkal kiszabadították. Ez olyan vakmerő tett volt, amely végleg szakításra vezetett a szerémségi husziták és a magyar királyi hatalom között. Ezért, vagy menekülni, vagy keményen bűnhődni kellett. A husziták papjukkal elmenekültek. Éjjel hajókra szállva nagyobb nehézség nélkül elérték az Al- Dunát. Végül a moldvai etelközi folyókon fölhajózva, a Prut partján Hús városát alapították meg, Jászvásár szomszédságában. A moldvai vajda örömmel fogadta a földműveléshez és iparhoz értő magyar tömegeket. Itt a lengyel király fennhatósága alatt biztonságban voltak, aki Zsigmond királyunkkal szembeni ellenszenve miatt nem volt hajlandó kiszolgáltatni a magyar telepeseket. A szerémségi husziták megjelenése jelentette a csángó magyarság legnagyobb népesség utánpótlását. Az ő papjaik fordították magyarra a Bibliát, amelynek 1466-ból származó másolatát Müncheni Kódex néven ismerjük. A csángók életének egy kutatója, Karácsonyi János szerint, a különleges sziszegő csángó nyelvjárások oka az, hogy mivel a husziták a Szerémségben letelepedett kabarok voltak, tehát részben khorezmiek, hatásukra alakult ki a sziszegő nyelvjárás (Juhász, 1986). A magyarországi Népszava egy nemrég megjelent cikkéből idézzük még a következő idevágó részletet (Dorosmai, 1984). A szarvasi avar tűtartó rovásszövegével kapcsolatban írták: „...de feltehető, hogy megfejtésének rengeteg ,akadálya” lesz és ezzel is úgy járunk, mint a Rohonci Kódexünkkel, amelyről annyit tudunk, hogy magyarul írták, titkos rovással. A Halotti Beszéddel egykorú, és ez a legterjedelmesebb nyelvemlékünk. Csak éppen meg kellene fejteni, de nem akad vállalkozó... Ez a Rokonéi Kódex egyébként a magyarországi káliz eredetű mohamedán magyarok Bibliája. Velük együtt éltek Eszék környékén délen a besenyők...” S most egy személyes visszaemlékezéssel zárom khorezmi élményeimet. (Folytatás a 9. oldalon)
