Szittyakürt, 1986 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1986-07-01 / 7-8. szám
14. oldal ttlTTVAKÖfct 1986. július—augusztus kiváltó ok a baleset folyamán. Ebben az időpontban ugyanis a máglya, vagy reaktor teljesítményszintje mintegy 7%, vagy 200 Megawatt volt. Mivel Gorbacsev szerint az első két áldozat: egy, az automata rendszerek technikusa, a másik a máglya egyik kezelője volt, úgy tűnik, hogy a máglya ellenőrző rendszerének karbantartását végezték el éppen és a tesztelést kezdték meg. Ez azt jelenti, hogy az egység gyakorlatilag szolgálaton kívül volt, és a 200 MW szintet csak annak céljából tartották fenn, hogy a Xenon mérgezést elkerüljék, ami fontos a máglya újra történő üzembehelyezése elnyúlása elkerülése érdekében. A hidrogén robbanás a gépcsarnok boltozatában okozott komoly károkat, illetve tüzet. Ez a szerkezet a máglya azon épületrészét képezi, amely köz-2. ábra: A reaktor földrajzi helyzete. vétlenül a reaktormag felett helyezkedik el. Ennek a résznek különösen magas boltozata van, mert itt helyezkedik el a töltő-berendezés. Egy szovjet sajtójelentés szerint az épület belső falait borító műanyag felületek is lángot fogtak. Ilyen borítás csak a szovjet reaktorokban van. A Pravda egy cikke a tűzoltók beszámolói alapján grafikusan ábrázolta, amint a 30 méter magasan lobogó tetőtüzet oltják ezek a tűzoltók, bokáig érő, olvadt bitumenben. Az ezt követó' fényképek azt mutatták, amint az épület ezen része beomlott, magával sodorva a hatalmas tömegű töltőberendezést és annak hordozóállványzatát, egyúttal alaposan megsértve a tetőrész reaktor tüzelőanyagának csőrendszerét és a hűtőanyag csőrendszerét. Ezen általános összeomlás következtében úgy tűnik, hogy még azok a gőzlepárlók, illetve tartályok is elmozdultak a helyükről, amelyek a máglya két oldalán betonágyazásba voltak elhelyezve. Ezt a tüzet mintegy 90 perc alatt fékezték meg, azonban a reaktormagban történt kezdeti robbanás, vagy az égés hulló anyagai következtében a felső rész súlyosan megsérült és nagymenynyiségű hűtőanyag veszettel. Kiderült, hogy a reaktormag alatti gyűjtőtartályból, annak fecskendező pontjaiból a reaktormagba a hűtőfolyadékot fölösleges lett volna juttatni, mert a folyadék a tüzelőanyagot csak a csatornákon felfelé haladva hűtötte volna, és a sérült tetőnél kifolyt volna a vezetékekből. Mivel a hűtőfolyadékot ráadásul ezért nem lehetett volna újra keringettetni a rendszerben, így a szükségállapot hűtőrendszere rövid idő alatt hűtőanyag nélkül maradt volna. A következő baj, mégpedig a legkomolyabb, a tűz, azonban a forró grafitos lassítóban, moderátorban keletkezett. Ennek a tűznek a kiterjedése azonban csak akkor vált érzékelhetővé, amikor a balesetet követő 3 nap múlva egy körbe repülő helikopterről és egy teherautóról felvett drámai erejű videoképek azt lehetővé tették. Ezeken látható volt a légkör felé nyitott mágA térképeket a különböző mérőállomások eredményei alapján a Lawrence Livermore National Laboratory állította össze 4200 m magasságig mérve a légréteget az északi félteke felett; éspedig ápr. 28, (day 2), ápr. 30. (4 day), máj. 3. (day 7) és máj. 5. (day 9)-ra vonatkozóan, ez volt a helyzet, a szélirány változásának megfelelően terülve. lya teteje és a grafit rudak, melyeknek mintegy negyedrésze intenzív lánggal égett. Ez volt az az ijesztő jelenség, ami arra késztette a szovjet hatóságokat, hogy a nyugatnémet hatóságok tanácsát kérjék a grafittűz megfékezése ügyében. Mindezt a május közepetájt Nyugat-Európát elérő hírekből lehetett kivenni, ugyanakkor az Egyesült Államok megkérdőjelezte, vajon a grafit ég-e egyáltalán az ilyen balesetkor. Az égő grafit hőmérséklete mintegy 5 ezer Celsius fokra volt becsülhető és a száraz idő a radioaktivitás felhőszerű nyúlványát magasan a légkörbe nyomta, majd szétterítve Észak-Európa felett. Egy kissé másjellegű jelentésben a Lawrence Livermore National Laboratory közzétette, hogy a kibocsátott radioaktivitás mintegy felét a kezdeti gőzrobbanás okozta, míg a másik fele a grafit-tűz következtében keletkezett. Tény, hogy a grafit-tűz közelében lévő tüzelőanyag belobbant, beolvadhatott, de azt még nem lehet tudni, vajon a tűz mennyire hatolt be a hatalmas, 12 méter átmérőjű és 7 m magas atommáglya magba. Az oroszok megpróbálták eloltani a grafit-tüzet, mégpedig helikopterekből ledobált homok, agyag, ólom és bórtartalmú zsákokkal. Ezek a helikopterek gyorsan repültek át a mag felett, némelyek elvétették a célt és a zsákok lyukakat törve hullottak alá a környező épületekbe, a turbinacsarnok, stb. tetőzetén át, mint ezt a NAEÜ tagjai láthatták később. Április 30 körül a szovjet hatóságok jelentették, hogy a helyzet stabilizálódott, az épület teteje egyenletessé vált a helikopteres osztagok munkája eredménye képpen. Azonban aggodalmat okozott, hogy a magban visszamaradt tüzelőanyag átolvad a mag alatti csőrendszerbe, és a máglya alatti betonlapokba. Ekkor történt egy másik érdeklődés szovjet részről a nyugatnémetek felé, hogy azok ugyan mit tudnak a megolvadt tüzelőanyag és a beton közötti reakcióról? Május 8 körül, amikor a NAEÜ ott járt látogatóban, a földi mentő osztagok már sikeresen juttattak be folyékony nitrogént a magba. A helikopterekről végzett infravörös mérések átlag 300 C fokos hőt mutattak ki, bár helyenként voltak ennél jelentősen forróbb helyek is, főleg a magban és a törmelékben. A munkások egyúttal elkezdték beton beszivattyúzását a máglya alatti alagutas betonszerkezetbe, első lépés gyanánt, a magot teljesen elszigetelendő, ugyanakkor a talajt a reaktor körül folyékony nitrogénnel fagyasztották, hogy megakadályozzák, hogy az eső szennyező anyagokat mosson be az altalajvíz rendszerbe. Szerencsére nem esett az. eső, amikor a baleset lejátszódott, és ez nagyon áldásosnak bizonyult. Az is szerencse volt, hogy a baleset kora hajnalban történt, amikor a lakosság még a házakban aludt, valamint az, hogy a radioaktív felhő a magas légrétegekbe nyomult. A NAEÜ tagjait 800 m közelségig vitték és azok 350 mR/h maximum sugárzást mértek. Állítólag a 3 másik máglya személyzete, amely rendszerhez a 4. is tartozott, munkában volt. A két, kezdetben meghalt alkalmazott közül az egyik égési sebekben pusztult el, amit a gőz okozott, a másikat a lehulló törmelék ölte meg. 204 személy került orvosi kivizsgálás alá, akik a tetőtűz oltásában vettek részt. Ezek 100—750 rém sugárzást kaptak átlagban. Ebből 18 kapta a legtöbbet, öten mintegy 1000 rém körüli sugárzást. Ebből nyolcán meghaltak és május közepén további, mintegy száz embert kellett orvosi ellátásban részesíteni. Ezen személyek kivizsgálása közben, amint a vérvizsgálatokat végezték kiderült, hogy azokban nem volt nyoma szódium 24-nek, vagyis így nem mutatták ki neutron-sugárzás jelenlétét a magban, a folyamatos láncreakció közepette a máglyában. Ez azt is jelentette egyúttal, hogy a mag túl volt a kritikus tömeg állapotán. Ez a reaktor, az RBMK-1000 az első szovjet reaktor, az 5-MWe leszármazottja, amelyet 1954-ben indítottak Obninszkban, illetve a hat 100 MWe egységé, melyek áramot és plutóniumot termelnek. A plutóniumot katonai célokra termelik. A kereskedelmi célokra dolgozó reaktorok már más tervezésűek. Nyugaton ezt a rendszert nem használják. Nyugaton a tüzelőanyagot duplafalú csövekben vezetik, ahol a külső csőben nehéz-vizes hűtést alkalmaznak. Ezek a csövek a feszültségek felfogására vannak méretezve. Az RBMK a hűtő és tüzelőanyag csövek körül grafitot alkalmaz, azaz grafit hüvelyeket. így a forró grafit lassító berendezést és a tüzelőanyag csöveket egyidőben lehet hűteni a hűtőcsövek segítségével. A nyomócsövek eltörése azonban egy robbanó keverék létrehozását eredményezheti, hidrogén és karbonmonoxid részvételével, mint ez a gőz és a forró szén között történik. Mindennek ellenőrzése komoly műszerezettséget kíván meg, azonban ilyen nagy mag esetén komoly számítógépes gőz és a forró szén ellenőrzését. Nos, ez valószínűleg nem volt tökéletes ennél a máglyánál. Ugyanis a hűtővíz, könnyű forró vízbuborékainak ún. pozitív hézag tartalmát kell ellenőrizni ezzel a rendszerrel, ami nem könnyű feladat, bár nem lehetetlen. A hasonló kanadai rendszer a CAN DU is ezzel a pozitív hézagtartalom tényezővel működik, de nehézvizes hűtést használ, hideg nehézvizes lassítót, moderátort és természetes uránium tüzelőanyagot, sőt közvetlen online rendszerű számítógépes követést. Ezért ez a módszer kevésbé veszélyes. A reaktor környékéről először 10 km-es körzetet ürítettek ki, 36 órával a robbanást követően. Ez mintegy 25 ezer embert érintett. Az ukrán hatóságok csak a svéd és a finn mérések alapján látták be, hogy a helyzet rossz, mert a radioaktív szennyezés kibocsátása tovább folyt. így május 2-án 38 km-es körzetben kezdtek kitelepíteni, mintegy 90 ezer embert. Mivel Kijev 100 km-re van azt mondták, 2,4 millió lakosával az biztonságos. Mégis sokan elmentek a városból. Május 8-án aztán a polgármester bejelentette, hogy a mintegy negyed millió gyereket kitelepítik. Ez május 15-el kezdődött meg. A NAEÜ jelentése szerint a 38 kmes zónában a sugárzás 10—15 mrem/ó volt maximálisan. Ez május 5-én 2—3- ra esett, május 8-án pedig 0,15-re. A normális háttérsugárzás 0,01 kellene legyen. Először Finnország érzékelte a sugárzást. Április 27-én a sugárzás Helsinkiben a normális hatszorosa volt, majd ez másnapra a tízszeresére nőtt. Először megállapították, hogy nem a saját területükről származik a sugárzás, majd azt, hogy reaktorból származik, és nem kísérleti robbantásból. A svéd Forsmark és a Studsvik állomás április 28-án reggel jelentette a világnak a hírt. A sugárzást az előző nap délután 2-kor, mintegy négyszerest figyeltek meg. Az aztán következő hét folyamán ez a tízszeresére nőtt. Lengyelországban ápri-
