Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1985-11-01 / 11. szám

1985. november «IffVAKÖfcT 11. oldal SZABÓ BÉLA: A fehér emberiség és a magyar nép eredetéről Dr. Száz Zoltán: A nemzeti kisebbségek és a Budapesti Kultúrális Fórum A “fehér emberiségi” kelet-afrikai eredetéről és Elő-Ázsiába való elván­dorlásáról a bibliai hagyományok is megemlékeznek, miszerint Nimród Abessszíniából Evilat(Havilath) föld­jén Arábián keresztül Mezopotámiá­ban birodalmat alapított. A meseszerű hagyományoknak megtörtént történel­mi hátterük van, és ha azokat akésőbbi időkben kibővítették, vagy az utólag kialakult “barna népek” önmaguk ere­det származására átírták; a “fehér em­beriség” ősi múltját takarja. Angol—francia archaológusok fel­fedezéseiből vette át Bobula Ida tanár­nő is azt a megállapítást, hogy az első népet “S”, "S A” népnek nevezték. Elő- Ázsiában SAKA, SAKÁK néven je­gyezték le az indus, a perzsa szent köny­vekben. A magánhangzók növekedé­sével Söko, Szoko, Szőke volt a nevük. A “fehér embert” és a fehér színt SZŐ­KÉNEK nevezték a hajuk szőke színe után. Egyiptomban az “S, SA” nép neve az AR istennévvel, Sabar, szabar volt, Ázsiában Saka, Szőke, később szik, szkita, szabar, subar, szabir, sza­­vir, székéi (székely) szikamber. Az “S” vagy Saka név az Eufrat— Tigris folyók mentén az egyitpomi eredetű Sabar név helyett már Zabar és a területet jelentő “TA” szóval Za­­barTA lett, amit a görögök archaikus kiejtéssel Sabartoi Asphaloi-nak ne­veztek. A nép ősi lakóhelyét3 két ZAB folyó (SAB, SABAR) mutatja. A SA­BAR szóban tehát az“S” Saka, Szőkét jelent, az “A” hang vízreszállt népet, a “B” hang föld termékenyítést és az “AR, ER, IR, UR” ideogrammok a különböző földrészeken az Isten nevét mutatják. “Isten földtermékenyítő sző­ke népe.” (Megjelent az Északi Vártán­­ban, 1984. jún., 99. szám.) Földrészeink legősibb lakói a sza­­barok voltak és ezeket megtalálhatjuk sok földrajzi névnél, ahol a nép önma­gáról nevezte el a területet, hegyeket, folyókat és a településeket. Elő-Azsiá­­ban Suburki, Samarta, — a Kárpátme­dencében Sabaria (Szombathely), Zala­­szabar; Nagykanizsától 20 km észak­ra, Sobar, Pápa várostól északra és Sobor-Zobor hegy Nyitra fölött. Az egyiptomi észak-déli testvérnép háborúi után a menekültek a már ko­rábban letelepült mezopotámiai ro­konokhoz vándoroltak, másik részük a Balkánon keresztül a Kárpát meden­cébe. Ők adták a nevét Pannóniának, az egyiptomi PAT; Patar, Árpát iste­nített király neve után Pathoniának, Pannóniának, azaz Arpathoniának. A rómaiak hódítása előtt már állt Scar­­bantia (Sopron), Arabona(Győr), Mat­rica (Százhalombatta), Mursa (Eszék), Solva (Esztergom) városok. Az ideo­­grammákban leírt nevek a saka-szőke­­szittya-szabir nyelven vannak lerövi­dítve, melyeknek a jelentését egy hosz­­szabb értelmező szöveggel érthetünk meg. Hasonló rövid ideogrammákban írtak az ősegyiptomi papok és Elő- Ázsiában a saka-szumér-akkád-szabir írástudók. A fehér-szittya népek neve állandó­an változott a nép sajátossága és a vezérek neve szerint. Őseink keresésé­nél mi magyarok hivatkozhatunk Ano­­nymusra is, — a hunok hagyomá­nyára is, a magyar krónika írókra is, hogy Magor volt az őskirályunk, aki­nek az ivadékából származó Napki­rály: Eunepdelia lányát Emesét Ügek Szkitiában feleségül vette. Magor Nim­ród fia volt, — Emese királylány ősei Szíriában éltek. A magyar nép őseit visszafelé keresve megtaláljuk Etel­közben, az Azovi-tónál (Meotisz), a Kaukázus mindkét részén, a Turáni Alföldön, Arábiában és Egyitpomban. A kínai évkönyvekből tudjuk, hogy Kína nyugati részét hosszú százado­kon keresztül megszállva tartották a hunok, ahonnan i.e. kb. 100 évvel kiszorultak a Turáni Alföldre, ahon­nan egykor kiindultak. Onnan Ázsiát és Európát meghódították a 3—4. században. A görög írók közül Priszkosz, Pro­­kópiosz és a gót Jordanesz írják, hogy a hunok két vezetés alatt, két különbö­ző területen éltek. Az egyik részük Kí­­na-Himalája részén, ahonnan a másik részük elvándorolt a Turáni Alföldön keresztül Szkitiába, majd a Kárpátme­dencébe. Előzőleg az Azovi tónál is laktak, ahol egymás mellett éltek a szabír-szavirokkal. A hunok eredet-mondájában két test­vérpár Hunor és Magor szerepel, aho­gyan a szabir-magyaroknál. Ezt láthat­juk a Csodaszarvas mondánkban. Ezt mutatja a szarvast űző két őspár. Ilyen értelmű a Kaukázusban talált két testű és egyfejben végződő szobor is, ahol vérszerződést kötnek a közös ivókupá­ból. A két őspár a kétágú népet szim­bolizálja. Egyiptomtól kezdve két nép egymás mellett élt, közös szövetségben és ez így volt a Parthos birodalomban, a hunoknál, az avaroknál, az elszakadt bolgároknál és a magyar népnél. A magyar eredet-mondát örökítet­ték meg a 10. században. Bizáncba láto­gató Árpád unokái, ahol Bulcsu Kons­tantin császárnak mondta, hogy a ma­gyarokat szaviroknak—szabiroknak nevezték. Szkitiában tehát szabir—ma­gyar őseink két nemzettörzsben egy­más mellett éltek a hunok két nemzet­törzsével. A szabir—magyarok ősi (Azovi) területéről a hunok A.D. 400 körül Karaton királyuk vezetésével Európa nyugati részét elfoglalták Ben­degúz, Oktár (430), Ruga (434) és később Atilla vezetésével. Konstantin császár azt is megörö­kítette, hogy a szabir—magyaroknak a kazároktól való elszakadásánál két királyuk volt: Kende a főkirály (Nap­­ur), Gyula a hadsereg irányító, azaz Hadúr. A két nép, a két király, a közös birodalom két fővezérrel való vezetése a szittya népek ősi szervezetére mutat. Ezt látjuk Egyiptomtól kezdve. Heral­dikaijelvényük a Nap és Hold, ahol az egyik az Isten világalkotása szerint a nappali fehér nemzettörzset képviseli, mint fehér szabir nép, és a másik az éjjeli setét (fekete) nemzettörzset, mint fekete szabir nép. Őseinket a 6. században Gordás és Moger két király vezetése alatt látjuk, majd a türk—bolgár Kovrát vezetése alatt, ahol a még szittya nyelven beszé­lő Kovrát mint új nemzetalapító a Kende (fehér szabir) és a legidősebb fia Bat-Baján, a Hadúr (Fekete szabir). Bat-Baján első törzsét Gordás—Moger­­től való származás révén Moger—Ma­gor törzsnek nevezte el. Ez a nép egye­zik a Nimród fiának Magor nevével is. Bat-Baján fia Ügek, fia Előd, fia Ál­mos, stb. A nemzet neve még sem a Magor— Moger névből alakult ki, azt csak az első törzs képviselte. A Don-tövi szity­­tya fajú, más vérségi kapcsolatokbó eredő Nap-jelvényes fehér törzsek nem tekintették ősüknek a fekete Hold jel­­vényes Moger királyt (Gordás öccsét) ősüknek, ezért a 8 törzs általános neve a Ma (földi), Mah (tudós, bölcs és az Isten egyiptomi nevéből az “AR”-ból alakult ki. “Mahgar—Magyar”. Tu­dós-okos nép. Ez a név felelt meg a 8 törzs nevének, ahol a Kürt és a Gyar­mat törzs összeolvadásából alakult ki a 7 törzs, majd később Álmos idejében újból egy kisebb, hódoltatott kóbor-ka­bar törzzsel 8 törzsből állott a szabir­­magyarok hadrendje. (Folytatjuk) Az Európai Kultúrális Fórum, amelyen a Helsinki Nyilatkozat 35 aláíró állama képviseltette magát, október 15-én nyílt meg Budapesten. A témakör a kultúrális kapcsolatok, az alkotás, a kiadás és a terjesztés szabadságának az elveit és aktuális problémáit foglalta magába. Mindehhez természetesen nemcsak az egyes államok többségi népeinek, hanem a nemzeti kisebbségeknek a kultúrális szabadsága is hozzátartozik. Én magam hivatalosan, mint a Human Events című washingtoni hetilap tudósítója jelentem meg, de másik célom az Amerikai Magyar Szövetség, a Munkacsoport és az Erdélyi Világszövetség képviselete volt. E szervezeteink közös emlékiratát személyesen adtam át 32 (harminckét) állam fődelegátusának. Személyesen beszéltem Günter von Hase nyugatnémet és Cenap Keskin török nagykövetekkel, akik támogatási szándékukat fejezték ki az erdélyi magyarság kultúrális jogait illetően a következő hetekben sorrakerülő bizottsági ülések alkalmával. Walter Stoessel volt amerikai nagykövet és helyettes külügyminiszter, az amerikai küldöttség vezetője, többek között így nyilatkozott a nekem október 18-án adott interjú során: Tudjuk, hogy problémák vannak az erdélyi magyarság kultú­rális jogai terén. Tárgyalni fogjuk őket a bizottsági üléseken. Amint már hivatalos beszédemben megemlítettem, a nemzeti kisebbségek problémái egy-egy államon belül magukban foglalják a különböző nyelvek és kultúrák létezésének a hivatalos elismerését és az anya­nyelvi oktatás szükségességét. Ez egy általános alapelv, és úgy hiszem, hogy a probléma specifikus kérdéseivel, beleértve az erdélyi magyar­ság kérdéseit is, a bizottságok foglalkozni fognak. Stoessel nagykövet még külön megdicsérte a memorandumunk alapos­ságát, és kilátásba helyezte, hogy egyes részeit fel fogja használni a román küldöttséggel folytatandó bilaterális tárgyalásai során. “Hiszen, — mondotta — ilyen beszélgetéseket folytattunk a múltban is már sokszor és fogunk ezután is folytatni. ” A Kultúrális Fórum első napnán nagy tiltakozást váltott ki, főleg az amerikai és a nyugatnémet küldöttség részéről, a magyar kormánynak az a dön­tése, hogy a “párhuzamos szimpoziont”, amelyet az International Helsinki Federation neves magyar írók és művészek közreműködésével óhajtott meg­rendezni, a tervezett helyen, a Duna Intercontinental Hotelben, betiltotta. Von Hase nyugatnémet nagykövet a beszédében, Walter Stoessel amerikai nagy­követ pedig sajtónyilatkozatában ítélte el ezt az eljárást. Ennek az eredménye volt aztán, hogy a magyar kormány végül is engedélyezte a szimpozionnak magánlakásokban való folytatását. Ezek csütörtök éjjel, 17-én fejeződtek be, olyan nemzetközileg ismert íróknak, mint például Csoóri Sándornak a rész­vételével. A Kultúrális Fórum ülései október 18. és november 18. között zárkörűek lesznek, utána ismét lesz egy hétig tartó nyilvános plenáris (teljes) ülés. Magyar részről Budapesten tartózkodott még, bár sajtóképviseleti jog nélkül, Hámos László és Latkóczy Emese (mindketten a “Committee on Human Rights in Romania” részéről), és várták Szekeres Zsolt megérkezését is, ugyan­annak a szervezetnek a képviseletében. Ugyancsak ott volt négy napig Zolcsák István, az Erdélyi Világszövetség társelnöke is, akivel több, fontos beszélgeté­sem volt. Feltűnő volt az, hogy a magyarokon kívül alig volt más kelet- vagy közép­európai szervezet képviselője jelen Amerikából. Csupán a Szlovák Világkong­resszus küldött egy sajtóképviselőt, és a Szabad Lettek Viliágszövetsége két küldöttet, sajtóképviseleti jog nélkül. Nekem alkalmam volt a Kultúrális Fórum keretein kívül találkoznom számos olyan magyarországi és erdélyi magyar íróval, újságíróval, és irodalom­­történésszel, valamint több költővel, akiknek az erdélyi magyarság sorskérdései éppen úgy a szívük ügye, mint nekünk. Magánkihallgatáson fogadott Salgó Miklós, az Egyesült Államok buda­pesti nagykövete is, akinek a véleménye szerint csak a Kongresszuson keresztül lehet számottevő eredményt elérni az erdélyi magyarság jogainak az érdekében. A román rendszert pedig ebben a tekintetben is rosszabbnak tartja még a szov­jet rendszernél is. Az Amerikai Magyar Szövetség a jövőben is figyelemmel kíséri a Kultúrális Fórummal kapcsolatos fejleményeket, és mindent el fog követni, hogy a román kormány fokozottan érezze a nyomást az amerikai illetékesek irányából az erdélyi magyarság emberi, kultúrális és önrendelkezési jogait illetően. i \ Kedves Olvasónk! Szíves figyelmébe kívánjuk ajánlani a SZITTYAKÜRT c. lapunkat. Kérjük, szíveskedjék előfizetni lapunkra — mely csupán 15 dollár — s ezzel támogatni a magyar nemzeti emigráció egyik legmagyarabb havilapját, a Szittyakürtöt és a negyedévenként megjelenő FIGHTER című angol nyelvű lapunkat. Magyar testvéri szeretettel: a Szittyakürt kiadóhivatala---------------------------ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY---------------------------HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM P.O. BOX 35245, PURITAS STATION CLEVELAND, OHIO 44135, U.S.A. Kérjük a szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni. Kérem a SZITTYAKÜRTc. lapot. Mellékelten küldök...............dollárt a lap egyévi előfizetésére. (Külföldi előfizetést kérjük US dollárban befizetni) Név:................................................................................................ Házszám, utca (P.O. Box): Város, állam: Zip Code:

Next

/
Thumbnails
Contents