Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-06-01 / 6. szám
8. oldal «itTVAKäirr 1985. június A Magyar Nemzeti Vándorzászló történelmi küldetésben A clevelandi Fabriczi Kováts Rádió jelenti: t Major Sándor Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy Major Sándor volt huszár főtörzsőrmester 81 éves korában, június 4-én, Egyházasfalun, Győr-Sopron megyében elhunyt. Major Sándor a 9. Nádasdy huszárezredben szolgált, Sopron, Munkács, Nagyvárad és nagyszalontai állomáshelyeken. Kiváló lovas volt, többször szolgált lovastanári tiszti beosztásban a tiszti iskolákban. Részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásokon és a délvidéki harcokban. Megszakítás nélkül végigharcolja a második világháborút, négyszer sebesül meg, két kisezüst és a II. osztályú német vaskereszt tulajdonosa. A nagyezüst vitézségi érem elnyerését és alhadnagyi kinevezését csak a tragikus országvesztés akadályozza meg. Amerikai fogságba kerül, ahol az amerikaiak parancsnoka lovastanári állást kínál neki az Egyesült Államokban, amit nem fogad el, hanem hazatér és gazdálkodik. 1956-ban a nemzeti szabadságharc alatt a községi forradalmi tanács vezetője, majd megyei összekötő, rendíthetetlen antibolsevista. 1956 után kolhozba kényszerítik és saját és fia forradalmi tevékenységéért meghurcolják. 1944. október 15-e után hadapródiskolás fiával együtt harcol a bolsevizmus ellen. Az ellenséghez pártolt tiszteket és altiszteket hazaárulóknak tekintette. Major Sándor mintaképe volt a magyar katonának és annak az altiszti karnak, amely gerince volt a magyar fegyveres erőknek, amit életével és tetteivel bizonyított. Áldja meg az Isten haló poraiban is. Az elhunytban Major Tibor a “Szittyakürt” felelős szerkesztője édesapját gyászolja feleségével, gyermekeivel, unokáival és dédunokáival együtt. DR. SZÁZ ZOLTÁN: Az erdélyi magyarság ügye Ottawában és Washingtonban A Magyar Nemzeti Vándorzászló ismét útra kelt áprilisban és májusban. 1956-ban, a dicsőséges októberi szabadságharc alatt indította világjáró útjára ezt a vándorzászlót Seress Péter magyar szabadságharcos, aki most Kaliforniában tartózkodik. Azóta a vándorzászló bejárt számos országot kele-Mr. Kevin Koziara történelem tanító átadja az iskola dísz-szalagját Dr. Paposi-Jobb Andornak, a Seress Péter által útra indított vándorzászló előtt. Mr. Andy Mahoney az U.S. Army Club diák-elnöke átadja a dísz-szalagot Dr. Paposi-Jobb Andornak a Clarion Egyetemen. Dr. Paposi-Jobb Andor ten és nyugaton, északon és délen. Különböző magyar és idegen kultúrális, vallásos és politikai csoportok tekinthették meg vagy érinthették meg a szent, magyar, emigrációs jelképet és adhatták meg tiszteletüket céljaiknak megfelelően. Ezúttal a Magyar Nemzeti Vándorzászló Pennsylvánia államba fordította útját, ahol egyetemi és elemi iskolás diákok tanulhattak leckét a magyar történelemről, kultúráról és a zászló múltjáról. Az előadásokat Dr. Paposi- Jobb Andor művészet-pedagógus és történész tartotta meg, aki maga is ott volt az 56-os szabadságharcos diákok között Budapesten. Ő személyesen átélte a forradalmi eseményeket, amikor végül is a reménytelenség óráiban egy decemberi napon neki is vándorútra kellett lépnie, hogy tanulmányait az USA-ban folytathassa. Seress Péter magyar nemzeti vándorzászlaja a Hungária Szabadságharcos Mozgalom Ifjúsági Csoportjának megőrzésébe került egy néhány évvel ezelőtt. A zászló rendszeresen megkapja tiszteletreméltó helyéta különböző magyar összejöveteleken és megemlékezéseken. Világot járó vándorútja során a zászlót szalagokkal, hímzésekkel és pecsétekkel látják el az egyes kultúrképviseletek, politikai csoportok, és ez történt Pennsylvániában is. A pennsylvániai Clarion Egyetemen a US Army Club diák tagjai találkoztak a vándorzászlóval és hallottak részleteket a zászló történetéről és az 56-os szabadságharc eseményeiről. Dr. Paposi-Jobb egy filmbemutató keretében emlékezett vissza az októberi áldozatokra és vitte vissza figyelmüket 1945. április 4-re. Elmondotta, hogy 40 évvel megelőzőleg a szovjet hatalom karmaiba kaparintotta az amerikai repülőktől rombavert magyar hont! A Club diákelnöke egy varrott szalaggal gazdagította a zászlón lógó szalagok csokrát. Ezzel az ajándékkal fejezték ki elismerésüket a magyar fiatalok hősiességéért, a magyar nép megmaradásáért való példás küzdelemért. Egy másik napon elemi iskolás gyermekek találkoztak a zászlóval Clarion városában. Negyedik, ötödik és hatodik elemista fiúk és leányok tanultak és hallottak a vándorzászló jelentőségéről, a magyar nemzeti színekről, a szovjet megszállásról, Budapest ostromáról, a Rákosi—Gerő terrorról, az 56- os forradalomról és arról, hogy a nemzeti szabadságnak ára van. Gyermekek, mint ők maguk, ugyanolyan korabeliek, harcoltak az utcákon és hullottak el. Azokból, akik életben maradtak, a vörös terror tovább aratott. Számos gyermeket, fiatalt hurcoltak az ítélőszék elé és a halál kaszája alá. A Oarioni Katolikus Iskola kisdiákjai kivarrott szalaggal tisztelték meg szintén Seress Péter által útra bocsátott vándorzászlót. Nyugat-Pennsylvánia egyik híres városában szintén érdeklődéssel fogadták a vándorzászló érkezését és a filmbemutatót. Olaj-város elemi iskolájában a hatodikos elemisták vettek részt az előadáson és kaptak ízelítőt abból, hogy milyen sorsa van egy népnek, amikor idegen uralom alá kényszerül. Megtanulták azt is, hogy a dolgos magyar nép a legjobb életszínvonalat érte el az 1956-os forradalom óta és hogy azóta millió számra özönlenek az idegen túristák a magyar földre üdülni, kirándulni és a Kárpát-medence szép tájait élvezni. Az olajvárosi elemi iskolások is feltűzték szalagjukat a vándorzászlóra és ezzel ők is közelebb kerültek lélekben és értelemben a magyar kultúrához, múlthoz és a nép szabadságszeretetéhez. A Seress Péter alapította nemzeti vándorzászló tovább folytatja útját, hogy ahol lehet, hirdesse a magyar igazságot! 1985. május 7-e óta Ottawában ülésezik a Human Rights Experts konferencia, amelyet a helsinki egyezményt aláíró államok hívtak össze. Az első négy napon jelen voltam az Amerikai Magyar Szövetség, a Munkacsoport, a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége és az Erdélyi Világszövetség megbízottjaként. Mi tizennyolc oldalas emlékiratba foglaltuk össze az erdélyi magyarság emberi, kultúrális és önrendelkezési jogainak megsértését a román rezsim által, külön kiemelve a bebörtönözött, vizsgálat alá helyezett magyar művészeket, papokat és más értelmiségieket. Armacost amerikai külügyi államtitkár sajtókonferenciáján kérdést tettem fel: tárgyalják-e majd az erdélyi magyarság helyzetét a konferencián? Armacost azt válaszolta, hogy a múltban is tárgyalták, de kevés sikerrel és most is fogják. Ugyanígy nyilatkozott az amerikai fődelegátus, Robert Schifter nagykövet, és az Ottawába érkezett Alfonse D’Amato (R., N. Y.) szenátor is, aki az amerikai Helsinki Komisszió elnöke. 1985. május 10-én legalább 1,200 kanadai és amerikai magyar tüntetett Ottawában a kanadai parlament és a csehszlovák és román követségek előtt. A kiváló rendezésért köszönetét kell mondanunk a kanadai szervezőknek, akik egy 10,000 aláírásos “petíciót” is átadtak Nelson Riis kanadai országgyűlési képviselőnek az erdélyi magyarság panaszairól. Azóta Washingtonban több nagyfontosságú esemény történt. Május 14- én jelent meg a Washington Post-ban David Funderburk, bukaresti U.S. nagykövet lemondását követően adott sajtónyüatkozata, amelyben bebizonyította, hogy a románok egyáltalán nem szakadtak el a Szovjetuniótól, még külpolitikai síkon sem, mert rendszeresen továbbadják a Szovjetuniónak a neki adott amerikai technológiát. Ráadásul igen sok civil szovjet “tanácsadó” működik Romániában olyan üzemekben, amelyek a Szovjetunióba exportálnak. A lemondó nagykövet éles szavakkal ítélte el Románia belpolitikai helyzetét, hevesen támadva az amerikai külügyminisztérium európai államtitkárságát, mert az csak Romániát védte a saját nagykövete ellenében is. Magunk részéről megjegyezzük, hogy ugyanez az államtitkárság vágta el 1984. szeptember 28-án a House Resolution 147- nek a külügyminisztérium román előadójával általunk közösen fogalmazott módosító szövegét is. Május 14-én délután pedig az amerikai Képviselőház Emberi Jogok Albizottsága tartott kihallgatást Romániáról, amelyen minden meghívott szakértő részletesen ismertette az erdélyi magyarság üldözését is (Helsinki Watch, International League for Human Rights, Amnesty International és a Committe on Human Rights in Romania részéről.) A kihallgatáson Robert K. Dornan (R., Ca.) képviselő is felszólalt. Kijelentette, hogy másnap találkozik a román nagykövettel, és hogy ha rövidesen nincs “substantial” eredmény, úgy a House Resolution 56-ot a plénum elé fogja terjeszteni szavazás céljából. Mint mondotta, a H. Rés. 56 “él és virul”, és arra kérte kollégáit, hogy támogassa határozati javaslatát. Szerda délután Gavrilescu román nagykövet a román külügyminisztérium északamerikai osztályfőnökével és még két más román diplomatával együtt meglátogatta Dornan képviselőt, aki ismételten hangsúlyozta, hogy ha rövidesen nincs változás az erdélyi magyarság nyomorúságos helyzetében, úgy a plénum elé terjeszti határozati javaslatát, amelyhez május 17-ig 102 más képviselő csatlakozott. Az Amerikai Magyar Szövetség, a Munkacsoport, a Szabad Magyar Jogászok Világszövetsége és az Erdélyi Világszövetség együttes fellépése lassan kiérleli a Kongresszusban azt a meggyőződést, hogy Románia Most Favored Nation statusának fenntartása az erdélyi magyarság jogainak tiszteletben tartása nélkül beleütközik az amerikai nemzet becsületérzetébe.
