Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-06-01 / 6. szám
1985. június tflttVAKÖkt 7. oldal nemzetiszocializmussal, melyek vallás és egyházellenesek voltak. De Szálasi nem elégedett meg a mozgalommal mint a népek, hanem a politikai cselekvés fegyverét a látható pártot is sorompóba állította. És ha a közigazgatási üldözésben, fogásokban oly rafinált hatóságok az egyiket feloszlatták, más és új pártot alakított, hogy harcát folytathassa. Sorspróbáló idők következtek: Gömbös Gyula térdre kényszerült a láthatatlan kormány előtt és súlyos betegségében 1936 októberében meghalt. “Utolsó hónapjaiban már csak a politikai bukás, vagy a hatalomsebészeti beavatkozás között választhatott... a kérdés megoldásától a halál elvonta” (Málnási 169. old.). “Halálos ágyán írt levelet Sztranyavszky Sándornak, pártja elnökének, melyben drámai szavakkal kötötte lelkére, hogy a titkos választójogot, a magyarság megmaradásának zálogát, azonnal csinálják meg (Sulyok, 301. old.). De csak 1938-ban, Darányi Kálmán miniszterelnök beterjesztésében lett törvény, erősen megfejelve; titkos szavazás, de nyílt ajánlási rendszerrel, és 2 évvel felemelt aktív és passzív választójoggal! Darányi tisztességes, puritán politikus volt, aki komolyan vette a rég beígért reformokat és ez lett a veszte. Meg az, hogy Szálasival tárgyalt, átvette annak az államfőhöz küldött memorandumát, meggyőződött becsületességéről és részeltetni kívánta a parlamentáris kibontakozásban. Amikor letartóztatták és három hónapra elítélték, Darányi közbelépett és kiszabadította. Az összes kisebb nemzetiszocialista pártok egyesültek Szálasi alatt a Vigadóban tartott nagygyűlésen. Akkor hangzott el a sajtó által elferdített “Célunk a hatalom átvétele”, de kihagyták belőle “az államfő és a nemzet közös akaratából”, és így tálalták Horthynak. Hasonló, még eredményesebb trükkje volt Hetényinek a nyilasok nevében kiadott röpcédula: “Ki a várból Rebekával”, mely a Purghly családba állítólagos zsidó vérkeveredésre célzó otromba hamisítás volt, de jó arra, hogy örökre megmérgezze Szálasi Horthyhoz való viszonyát. Se személy szerint, se híressé vált memorandumát, soha nem fogadta a kormányzó lojális volt vezérkari tisztjét, egész addig, amikor már késő volt. “Szálasi az ismeretlenségből, mint üstökös emelkedett fel”, mondja Macartney. “1935-ben talán félezer embere ha volt; 1937-ben hangos volt nevétől egész Magyarország. A hatóságok rettegték, a zsidók pénzt ajánlanak föl, angol ügynökök keresik fel.” Példája hatott. Szegény, de megvesztegethetetlen volt abban az országban, amelyben a pártváltás hozzátartozott az előhaladáshoz (Bethlen, Teleki Pál, Gömbös, Eckhardt, Bajcsy-Zsilinszky, hogy csak néhányat említsünk). A kormány elkezdte új törvény alapján rendőri felügyelet és internálás útján harcát a “szélsőségek ellen” és bírósági eljárását a “felforgatok” ellen. Kovács Imrét 3 hónapi elzárásra ítélték. Rövidesen Matolcsy Mátyás interpellált a Parlamentben és felolvasott egy nyilatkozatot, amit Bartók Bélától Tóth Aladárig 15 szellemi ember írt alá tiltakozásként. Most érkezett el szerintem a válaszúira a népi mozgalom, hogy a magyar politikai mozgalommal, Szálasival összefogva, rendszerváltozást és népi Magyarországot csináljon. Ez az alkalom a bekövetkező események miatt elsikkadt és a kormány megosztó taktikája egymásután lőtte ki az elszigetelt magyar radikálisokat. Darányit, — miután Győrben meghirdette a hadsereg felszerelésére a finánctőke igénybevételét — skartba tették a láthatatlan kormány hatalmasai, mert a földkérdés és a zsidó probléma megoldására is hajlandóságot mutatott. Szálasit bebörtönözték (ami csak népszerűségét növelte), mert nem alkudott meg, mint annyi úri politikus, akik elveik feladásával, megtagadásával az ellenzékből kormánypárti főkorifeusok lettek, bársonyszékhez, vagy zsíros pozícióhoz jutottak. Pártja a Nyilaskeresztes Párt parlamenti képviseletet nyert Hubai Kálmán képviselővé választása után, őt pedig gyorsított eljárással elítélték a kommunisták ellen hozott törvény alapján és azokkal együtt őrizték a Csillagbörtönben. A Felvidék egy része visszatér Az 1938 márciusában bekövetkezett “Anschluss” a félelmetes dinamikájú Németországot szomszédunkká tette. Nemcsak becsukódott a nyugati kapu, hanem eddigi főprotektorunk, Olaszország dunai és balkáni befolyását is kezdte kiiktatni. Vészesen közeledtek azok az idők, amelyek miatt gyökeres rendszerváltozást ajánlott Szálasi a kormányzóhoz beadott memorandumában, “hogy a magyar népet megerősítsük. Félő, hogy ha nem történik rendszerváltozás, 1939- ben olyan sorsdöntő események jönnek, amelyek nemcsak a magyar állam, de az egész magyar nemzet létét veszélyeztetik”. Évekkel azelőtti felmérése, idejében leadott vészjelei, jóslatai, sajnos beváltak és a megosztott, gyenge Magyarország nem tudott önállóan kezdeményezni, vezetői csak vitették magukat az árral. Imrédy Béla lépett Darányi örökébe. Tető alá hozta a zsidótörvényt Teleky Pál kultuszminiszter (a “numerus clausus” megalkotója( közreműködésével és vállalta a kormányzó és köre megbízását a nyilasok letörésére, akik nagy lendülettel folytatták a munkásság, parasztság és értelmiség szervezését, nem téve lakat alá radikális elgondolásaikat, főleg gyökeres földreform és telepítési terveiket. Imrédy akkor még liberális pénzember, hogy “kifogja a nyilasok vitorláiból a szelet”, miniszteri rendelettel kitiltotta a közalkalmazottakat a Nyilas Pártból (főleg) hogy csak a “csőcselék” maradjon és felhasználta propagandájában az éppen Budapesten tartott Eucharisztikus gyűlést is. Pálfordulása a kormányzópárral és külügyminiszterével, Kányával tett németországi látogatása után történt, ahol elutasították Hitler ajánlatát az egész Felvidék fegyveres katonai visszafoglalására. Visszatérése után Imrédy szeme kinyílt és meglátta, hogy csak a feudális klikk eszköze, amely a nagybirtok védelmében hajlandó a zsidókat feláldozni, csak saját uralmukat menthessék. A német-cseh krízis azonban rövidesen magyar-csehszlovák válsággá is szélesedett, de Chamberlain és Daladier a másik két nagyhatalomra bízták e kényes kérdést. A szlovák-magyar tárgyalások, magyar szabadcsapatok bevetése, nem hozott eredményt. Itt volt szomorú igazolása az eddigi vezetés hibáinak: hiányzó kisebbségi törvény, feudál-kapitalista rendszer, a vitézi rezolúciót nélkülöző katonapolitikánk és a szlovák kapcsolatok (Tuka és családja, stb.) elhanyagolása miatt, egy autonom Felvidék közmegegyezéses visszatérése helyett olasz-német döntőbíróság elé kellett vinnünk vitás ügyünket. A németek nem nagyon lelkesedtek értünk, úgy, hogy a Hitler által kedvelt volt miniszterelnök, Darányi Kálmánnak kellett külön Brechtesgárdenbe mennie, és egy néprajzi határban megegyeznie; ahogy ő kirajzolta a térképen, úgy kaptuk vissza a magyarlakta területeket az I. Bécsi Döntéssel. 1938 novemberében megpattant hát a trianoni gúzs, hála Olaszország, de főleg Németország revíziós politikájának, nem utolsó sorban hadseregének. A frissebb felvidéki szellemmel és politikusokkal megerősödött Imrédy most már komolyabb reformokra is gondolhatott volna. Helyzetére jellemző, hogy amikor hatalma csúcspontján állott, a kabinetirodában szolgálatot teljesítő detektívnek megmutatták születési bizonyítványait, miszerint “látja, hogy tiszta keresztény és a nyilasok azt állítják, hogy zsidó”. Amikor aztán Horthy és a parlament, pártjának 71 konzervatív tagjának elpártolásával, (akik a születési bizonyítványokkal valamicske zsidó vért fedeztek fel benne), megvonta bizalmát tőle, mi történt?! Ugyanaz a magasrangú személy, talán elfeledkezve az előbbi beszélgetésről, ismét az Imrédy-okmányokat mutatva, ugyanannak a detektívnek mondja: “Itt van, látja, hogy zsidó és kormányzó akart lenni”. így mentek a dolgok Hunniában. Teleky Pál vette át Imrédy örökét, ígérve, hogy folytatja annak politikáját. Majdnem húsz évvel első miniszterelnöksége után, talán tapasztaltabban, de annyival határozottabban. Belügyminisztere, az örök Keresztes-Fischer Ferenc, a kormányzó leghívebb csatlósa változatlanul a “nyilas veszedelem” ellen küzd. És amikor 1939 márciusában végre az új, de megfejelt “általános titkos választójog” alapján országos választásokat tartanak, előtte 2 hónappal feloszlatják a Nyilaskeresztes Pártot. Ennek dacára és a képtelen törvény ellenére a szélsőjobboldal a szavazatok több, mint felét viszik el, de csak ötven képviselővel, a legnagyobb ellenzéki pártként kerül a Parlamenbe. Imrédy szintén ellenzékbe megy. Matolcsy, keresve földreform terveinek a megvalósítását, nyilas képviselőként harcol tovább, akik magukévá tették elgondolását. A külpolitikai események azonban ismét keresztezik a reform útját. A cseh válság önálló Szlovákiát teremt (megint egy magyar öngól!) és honvédségünk visszafoglalja a húsz év előtt elvesztett Kárpátalját. Helyre áll a történelmi lengyel-magyar határ, mindkét nemzet őszinte örömére. A boldogság azonban rövid, féléves és az esztelenül fölösleges német-lengyel háború után, végzetes határeltolódással a szovjet birodalom lesz északi szomszédunk. Itt már abbahagyhatjuk a két háború közötti trianoni Magyarország történelmét, mert a továbbiakban már a lengyel háborúval megindult második világégés leírásához tartoznak. Őszintén és tárgyilagosan, okulásunkra írtam a fentieket úgy, ahogyan én láttam. Országunk nem maradhatott ki a II. világháborúból, de az már a következő tanulmány tárgya. IRODALOM 1. A trianoni béke gazdasági vonatkozásai (Kópia Sulyok D. “A magyar tragédia, Litho, Newark, 1954, 42. o.) 2. Málnási Ödön: Magyarország őszinte története. (II. kiadás, München, 1959.) 3. Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. (Püski, New York, 1983) 4. Recollections of Tibor Eckhardt: Regicide in Marseille. (New York, 1964) Közérdekű felhívás... és kérés olvasóinktól és híveinktől Mint közismert, Duray Miklós kiszabadult. Vagyis akkor, amikor más népek fiai milliókat költenek Washingtonban ún. “lobbyzásra”, számunkra is járható ez az út, sőt pillanatnyilag ezt az utat kell járni. Ki teheti ezt? Mindenki. Mint ahogyan más nemzetek fiai is teszik. És senki sem néz rájuk ezért ferde szemmel. Duray Miklóst végülis Moszkva közbeszólására engedte ki Prága, miután Kádár is kezdte jelenteni, hogy a helyzet így tarthatatlanná és kellemetlenné vált. Ezt a közbenjárást az Aczél-féle vonal gúnyolódva megtagadta. Legyen ez az eset tanulságos a jövőre nézve. Nagy harc és lehetőség előtt állunk. Lemondott David Funderburk, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete, tiltakozásul, mivel az Egyesült Államok szerinte ostoba politikát folytat a térségben. Nekünk magyaroknak ebben semmi újság, de Washingtonban botrány robbant ki. Régen lappangott már politikai körökben, hogy valami nincs rendben Rumánia körül. Ezúttal Mark Siljander michigani képviselő azt kéri, hogy az 1975-ös Jackson—Vanik Kereskedelmi Törvényt, amely a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét tartalmazza, egészítsék ki egy cikkellyel, mely szerint ezen elv odaítélésének egyik meghatározó kritériuma az legyen, hogy az illető állam hogyan viselkedik az országa területén élő kisebbségekkel, más nemzetiségű csoportokkal, illetve vallási gyülekezetekkel szemben. Ceausescu gyorsan engedélyezte 1000 személy kiengedését, főleg magyarokat dob át a határon. Siljander javaslatának elfogadása ezt a “gyakorlatot” is feleslegessé teszi, azon felül, hogy ezúttal ez a balkáni eszű diktátor elkésett és a sorozatos oláh csalásokat kezdik sokan únni Washingtonban. A Siljander beadvány és a kedvezményes elv elbírálásáról Sam Gibbons képviselő kihallgatásai adnak majd tájékoztatást a Kongresszus felé. Minderről a Wall Street Journal június 14-i száma terjedelmesen számol be. Terjesszük a cikket angol vallásos szekták között is, mert az Erdélybe küldött magyar nyelvű Bibliák beőrléséről szól. Egyúttal, és ez kérésünk: Felszólítunk minden élő, elérhető hívünket, hogy Sam Gibbons részére küldjenek minél többen levelezőlapot címükkel és aláírásukkal ellátva így: To Honorary Sam Gibbons, 1136 Longworth, Washington D.C., 20015. Szöveg: “We (I) support the Siljander Amendment to the Jackson—Vanik Provision of the Trade Act of 1975.” Egy ilyen kártya 14 centbe kerül és az angol szomszéd is biztosan aláírja, ha meglátja a Wall Street Journal cikkét. Azt pedig a sűrű amerikai könyvtárhálózatok akármelyikében meg lehet találni és 10 centért lemásolni. Ennyit megér nekünk Tündérország, ugye? A lényeg azonban az, hogy sok kis kártya induljon útnak Washingtonba. így kell, kellene ezt csinálni. Szorítsuk meg a fenevadat saját odújában, éppen itt az ideje. t nemes kövendi vitéz SZATHMÁRY KÁROLY BÉLA m. kir. szkv. cső. százados, 68 éves korában, 1985. május 18-án éjjel, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének és odasorakozott Csaba királyfi seregéhez a Csillagúton. A Kanada Érdemrend (OC) és számos magyar, lengyel és más kitüntetés tulajdonosa, a Hospitaller Order of St. John of Jerusalem lovagja, a Nagy Konstantin Rend alapító kanadai Nagymestere, a Szt. László Rend kanadai Széktartója, a Szt. Lázár Rend lovagja, a Vitézi Rend Ontariói Hadnagya, stb. barátunk és bajtársunk Isten Veled! Gyászolják: fia Kara; leányai Emőke és Tünde; vejei George és Mike; menye Gale; unokái Draco, Orion, Ursa, Colleen és Géza. Otthon: nővére és rokonai. A Vitézi Rend, a M. Kir. Cső. Bajtársi Közösség, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, a Magyar Cserkészek, a Rákóczi Alapítvány, az angol lovagrendek és számtalan alárendeltje és barátja. Búcsúztatása május 21-én volt.
