Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1985-06-01 / 6. szám

1985. június $mmK0*T 3. oldal Az egész világ magyarsága ünnepelt Akrónban (Folytatás az 1. oldalról) meneteltek volna virágerdőtől körül­véve a háborúból győzelmesen vissza­térő magyar honvédek. Boldogabbak lettünk volna, ha Újvidék utcái vissz­hangozták volna a második világhá­ború megnyerését és minden magyar hazatérését az anyaországhoz. Sajnos, hogy nem így történt. Ezért ünnepiünk és ezért emlékezünk ma itt az idegen világban. Ezért kellett idegenben szob­rot emelni a második világháború ma­gyar hőseinek és magyar mártírjai­nak. ”— mondotta Dömötör püspök. Azután végigvezette a hallgatóságot a történelmi eseményeken kezdve a Rongyos Gárda felvidéki harcaival és a Felvidék egy részének visszatérésé­vel, folytatva Kárpátalja, Erdély és a Délvidék magyar hőseivel, majd rátért az oroszok elleni harcra. “A mi hadse­regünk csak azért harcolt a második világháborúban, hogy a felszabadított magyar területek megmaradjanak ma­gyarnak és a többi magyar területek is visszakerülhessenek a magyar hazá­hoz! Csak ezért harcoltunk! Csak ezért véreztünk! Csak ezért tartottunk ki az utolsó pillanatig! ’’Bátor szavakkal mél­tatta a püspök azoknak a harcát, akik nem tették le a fegyvert és mindvégig kitartottak. Majd így folytatta: "Az egész magyar népet a vádlottak pad­jára ültették a győzők, az egész magyar hadsereget háborús bűnösnek nyilvá­nították. Magyar tábornokokat, ezre­deseket és közkatonákat húztak karó­ba, akasztottak fel, lőttek agyon, éhez­­tettek halálra és kínoztak betegre a bör­tönökben és hadifogoly táborokban. Egyetlen hadseregnek sem volt annyi hőse és annyi mártírja, mint a magyar­nak! A háborús bűnösök pedig azok voltak, és azok maradnak örökre, akik a trianoni békediktátummalfeldarabol­ták Magyarországot. ” A hatalmas gyülekezet lélegzetét visszafojtva hallgatta a történelmi sza­vakat. Megrázó beszédét így fejezte be Dömötör püspök: “A harcnak még nincsen vége. Lesz még egyszer ünnep Magyarországon, amikor Buda leg­magasabb hegycsúcsán 100 méteres óriás szobrot állítanak majd a magyar katonáknak és amikor a Kárpát-me­dencében egy hadsereg lesz csak és az a hadsereg magyar lesz!” A csodálatos hatású beszéd után Dömötör püspök egy perces néma felállásra szólította fel a gyülekezetét és kért mindenkit, hogy emlékezzenek szeretteikre, barátaikra és harcostársaikra, akik elestek a har­cokban, akik mártírhalált haltak és aki­ket a fogolytáborokban és börtönök­ben kínoztak halálra magyarságukért. Mint egy hatalmas erdő szálfái úgy álltak az emlékező magyarok a temp­lomban, a gyülekezeti teremben, a Lo­­rántffy Otthon dísztermében és beteg­szobáiban, miközben megszólaltak a harangok. Emlékeztünk! Sírtunk! Te­mettünk! Fogadalmat tettünk! Imád­koztunk! Éreztük, hogy most az egy­szer igazán a mi hőseinkért szólnak a harangok. A történelmi megemlékezés Bros Ce­cília szólóénekével folytatódott. A washingtoni magyar élet vezéralakja, a kitűnő énekes egy mártírhalált halt ma­gyar lelkész szerzeményét énekelte bele csodálatos átütő erővel a magyar szí­vekbe. Ft. Iván László atya, az akroni Szent Szív római katolikus egyházköz­ség plébánosa megrázó erővel emléke­zett a második világháború végére és a nagy magyar fájdalmakra. Megemlé­kezését imával, majd a hatalmas gyüle­kezettel együtt az Úr imájával fejezte be. Megható volt hallani az összegyűlt tömeg ajkán Jézus örök érvényű sza­vait és különösen a fájdalmas monda­tot: “Legyen meg te akaratod. ” Ezután Dr. Mihály Ferenc, a kana­dai Egyetemes Magyar Egyház lelké­sze mondott áldást a hősökre, mártí­rokra és a megjelent emlékezőkre. A templomi ünnepély a “Beh régen vérezel szegény magyar” csodálatos dallamú ének eléneklésével ért véget. Egy teljes félórába telt, amíg a hatal­mas tömeg kiürítette a templomot és átsétált a szomszédos Lorántffy Ott­honba, ahol már nagyon sokan várták a szobor bemutatási ünnepély megkez­dését. Itt gyülekezetek a rádiók, televí­zió állomások és újságok riporterei a magántudósítókkal és fényképészek­kel. A Lorántffy Otthon díszkertjében felzárkózott hatalmas tömeg Bros Ce­cília vezetése alatt együttesen énekelte el a Magyar Hiszekegy megrázó sorait: “Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazá­ban, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásá­ban!” Ezután a magyar egyesületek és egyházak küldöttségei sorakoztak fel a lefátyolozott szobor mellett, majd Kur Csaba szobrászművész bemutatta az új szobrot, a második világháború ma­gyar hőseinek és mártírjainak Hősi Emlékművét. Bár a szobor formája ismert volt a magyar újságokból a megjelent közönség előtt, mégis az elis­merés és csodálat moraja futott végig a hatalmas tömegen a szobor láttán. Fehér díszkő alapzaton van a hatalmas gránittömb, amelyen diadalmasan áll a magyar harcosok szobra. A szobor két fiatal magyar honvédet ábrázol, az egyik éppen sebesülten a szívéhez kap és kiejti kezéből a fegyvert, a másik honvéd átöleli sebesült bajtársát és ké­szül a további harcra. A szobor tökéle­tes kifejezője a magyar fájdalomnak és reménységnek, a háborúvesztésnek és a jövendő küzdelemnek, a történelmi magyar múltnak és a dicsőséges ma­gyar jövendőnek! Csodálatos alkotás, a legszebb amerikai magyar szobor, talán a legszebb és legkifejezőbb szo­bor az Egyesült Államokban. Ilyen szobrot csak az tud alkotni, aki maga is átélte a harcokat és ma is átéli lélek­ben a magyar szenvedéseket és a ma­gyar reménységeket egyaránt. Kur Csa­ba méltán büszke lehet legnagyszerűbb művére, amellyel örökre beírta nevét a magyar művészet történetébe és ma­gyar testvérei szívébe. Megható volt látni a könnyes magyar szemeket és az elbűvölt magyar arcokat. Az ünnepély következő program­pontja az egyesületek és egyházak kül­döttségeinek bemutatása és a rövid méltató beszédek elmondása volt. Az ünnepségen 36 magyar egyesület kép­viseltette magát, gyakorlatilag az egész emigráció, figyelembe véve, hogy so­kan országos csoportok és világegyesü­letek nevében beszéltek, az egész világ magyarsága képviselve volt és több ezer helyi csoport nevében hangzottak el a beszédek. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének országos szer­vezete üdvözletét Andaházy Géza cleve­landi főcsoportvezető tolmácsolta, a Magyar Csendőrök Családja nevében vitéz Molnár István, a Család clevelan­di vezetője beszélt, a Vitézi Rendet Dr. vitéz Topolcsányi Oszvald képviselte kitűnő beszédével és elismerő szavai­val, a clevelandi Egyesült Egyletek üd­vözletét vitéz Kernes László elnök tol­mácsolta, az Amerikai Magyar Szövet­ség több, mint 500 tagegyesülete nevé­ben Dr. Száz Zoltán jött el Washing­tonból tisztelegni a szobornál, a Hun­gária Szabadságharcos Mozgalom el­ismerését Lovagi Tibor adta át, a Sza­bad Magyar Református Egyház és a Lorántffy Otthon nevében Dr. Banda Árpád beszélt, aki egyben az akroni egyetem kitűnő professzora, a Lo­rántffy Otthon alelnöke és a Magyar Alapítvány elnöke angol nyelven mél­tatta a második világháborús magyar katonák hősiességét és harcát és törté­nelmi hűséggel mondta el a Hősi Em­lékmű megszületésének körülményeit. Dr. Banda Árpád beszédét az akroni WAKR televízió még aznapi adásá­ban teljes egészében közvetítette. A beszédek után helyezték el a ko­szorúkat. A következő szövegeket tudtuk feljegyezni a sok közül: “Örök­ké él, aki a hazáért hal meg!” (Lorántffy Otthon), “A magyar halhatatlanok em­lékére” (Szabad Magyar Református Egyház), “Dicsőség a magyar hősök­nek és mártíroknak” (Hungária Sza­badságharcos Mozgalom), “A Don ka­nyarban elesett bajtársak emlékére” (Szánthó László, Miami), “Urivnál el­esett bajtársak emlékére” (Görgényi Emil és neje, Oregon), “Oroszország­ban elesett bajtársak emlékére (Dr. Ágh István és neje), “Elesett leventék emlékére” (Száraz Margaret, Florida). A gyönyörű szobor virágerdővé válto­zott, mintha az egész világ minden vi­rágát a magyar hősök és mártírok emlékére rakták volna le a világon egyedülálló második világháborús ma­gyar Hősi Emlékműre. Ezután került sor az üzenetek, leve­lek és táviratok ismertetésére. Példa­ként csak egyből idézünk: “A magyar történelem hőseinek száma millió és millió. Az ő emlékükre emelték ezt a szobrot, amely kifejezője a magyar múltnak és életben tartója a magyar jelennek. Akron, a fellegvár, a csúcs, a magyar életnek is fellegvárává és csú­csává vált. Az akroni példa indítson másokat is hitre, reménységre, alkotás­ra és cselekvésre. Legyenek örökre ál­dottak a hősök és mártírok!”— Főtisz­teletű Nagypál János püspökhelyettes, Miami és a Miami-i Reformáció Ma­gyar Egyháza gyülekezete. Dömötör püspök ismertete a szo­borra való adakozás jelenlegi állását. Eddig $20,450,00jött össze a Hősi Em­lékműre, a világ magyarságától. Még 4,450 dollárra van szükség, hogy min­den adósságot kifizethessünk. A továb­bi adakozást nyitva tartjuk 1985. szep­tember 1-ig. Akik eddig beküldenek 100 dollár adományt, azok megnevez­hetnek egy magyar hőst vagy mártírt, vagy egy magyar katonai egységet a bronztáblákon való megörökítésre. így együtt lesz a világ legszebb bronztábla sorozata, mely a Hősi Emlékmű mö­götti falon kerül elhelyezésre és ünne­pélyes bemutatásra 1985. november 3- án, vasárnap délután 4 órakor. Eddig közel 200 magyar hősnek, mártírnak, harcosnak és magyar katonai egység­nek a nevére jöttek be adományok. További adományainkat küldjük a kö­vetkező címre: Lorántffy Otthon, Hősi Emlékmű, 2631 Copley Road, Akron, Ohio 44321. Minden egyes adakozó színes fényképet kap a második világ­­háborús Magyar Hősi Emlékműről a bronztáblák elkészülése után. A szobor bemutatási ünnepély dr. Mihály Ferenc rövid beszédével foly­tatódott, aki a kanadai magyarság ne­vében fejezte ki tiszteletét és elismeré­sét. Megemlitette azt, hogy a magyar­ság életében az első és a második világ­háború következményei teljes népir­tást jelentettek és népünk többet vesz­tett véráldozatban, mint bármely népe a világnak az első vagy a második világháború során. Az ünnepély utolsó programpontja amely a legfelemelőbb pillanattá vált Szedenits Jenő költő testvérünk verse GYERMEKET! JÖVŐT! (01962 MOSDÓSSY volt, aki erre az alkalomra írt egy cso­dálatos verset és azt drámai hatással adta elő magával ragadva a megjelent közönséget. (A verset az alábbiakban teljes egészében közöljük: HŐSÖK VASÁRNAPJÁN Ma zengjen a kürtök harsány dala Dalnokok éneke hasson fel az égig Költők lantja mint ősi tambura Ma zengjen iából, újabb ezredévig. A szívekből törjön elő, a csodás lángerő Ma nem lehet gyáva, nem lehet csüggedő Tett kövesse a kimondott szót Rázzátok álmából a szunnyadót! Lelkek pásztorai mécsest gyújtsatok Szívekben lobogó lángként égjen a hit S a vérző magyar akaratok Letépik a hon átkos bilincseit. Ajkakon legelső szó, utolsó lehelet Százszor, örökké ezt mondja: honszeretet Szent hazánk oltárán kiontott hősök vére Mártírok emléke, nem mehet feledésbe! Egy gondolat vezessen, egy akarat A hősi sírokat megnyitja szavunk Bajtársak a Donnál, Budapest alatt Fenyves Kárpát hegyeiben, ma veletek vagyunk! Szumírok, hunok, avarok szelleme üzen A csillagokban, virágban, fában, fűben És újra fülünkbe zúgnak a szittya dalok Századokkal dacolva, itt vagyunk! magyarok! Könnyek árjai nyílnak még az égnek A magyar föld új hősöket terem Egyszer vége lesz a szenvedésnek Csak bízzál, imádkozzál nemzetem! Ez a csodálatos vers méltó koronája volt az egész ünnepségnek. Áhítatos csendben hallgatta végig a közönség. Szedenits Jenő testvérünk, a kitűnő költő, újságíró, az alkotó magyar, a Lorántffy Otthon igazgatóságának tag­ja, a Szabad Magyar Református Egy­ház presbitere, az Amerikai Magyar Szövetség igazgatója maga is a magyar honvédség harcos katonája volt a máso­dik világháború alatt. A magyarság harcos katonája maradt örökre! Kiss Pál Mihály testvérünk záró imája fejezte be az ünnepély prózai ré­szét, majd a Székely Himnusz eléneklé­sével fejeződött be a csodálatos szobor­avató emlékünnepély. Az ünnepély után még sokáig együtt maradt az összegyűlt magyarság. Ta­nulmányozták a szobrot, megnézték a trianoni szobrot, az emléktáblákat, a magyar szabadságharcos szobrát, Mindszenty hercegprímás, Ravasz László és Ordass püspökök emléktáb­láit, a Budai Parméniusz emléktáblát, a Lorántffy Otthont, a Bocskai Házat, a Rákóczi Házat, a Károli Gáspár Lel­készképző Intézet épületét, a Tompa Házat és a legújabban megépített Rákó­­czi-sétányt, mely betonjárdával köti össze az összes épületet és amely ponto­san 1 kilométer hosszú. Nem lehet leírni a látottakat és nincs hely megismételni az elismerés szavait és mondatait. Nyugodtan összegezhet­jük a megjelenők véleményét abban, hogy egyöntetűen megállapították a je­lenlévők, hogy még egy ilyen hatalmas, csodálatos és modern magyar intéz­mény nincsen az egész világon. Mind­ezek mögött Dömötör Tibor püspök úr szíve, hite és munkája áll, aki nagyra­­becsült és köztiszteletben álló feleségé­vel együtt éjt nappallá téve építi a ma­gyar jövendőt Amerikában. Ahogy az egyik megjelent magyar testvér mon­dotta: “Az amerikai magyarságnak csak egy püspöke és csak egy rátermett vezetője van és az Dömötör Tibor! Minden magyarnak látnia kellene az akroni alkotásokat, mert akik egy­szer is eljönnek Akronba, azok örökre a magyarság harcosai, munkásai és szó­szólói lesznek! Akik pedig nem jöhet­nek el, azok lélekben forduljanak Ak­ron felé és így emlékezzenek a magyar fájdalmakra és magyar tragédiákra és így nyeljenek hitet a magyar alkotásra és a magyar jövendő építésére. 1985. május 26-a Pünkösd Vasár­napja, Hősök Vasárnapja, a világ ma­gyarságának felejthetetlen ünnepe ma­rad örökre! Dr. Soproni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents