Szittyakürt, 1985 (24. évfolyam, 1-11. szám)
1985-06-01 / 6. szám
1 2. oldal «IttVAKÖfct 1985. június • • • Érik a vetés! • • • (Folytatás az 1. oldalról) Nicaragua támadó fegyverek beszerzésével fenyegetőzik. A cezarománia ragadós. Magyrul úgy is mondhatnék, hogy nagyzási hóbort. Egy másik kétes értékű hírt röpített világgá a sajtó. Magyarországon a 387 országgyűlési képviselő közül 25 független képviselőt választottak meg. Ha nem ismernénk a kommunista államvezetés fogásait, azt mondhatnánk, hogy a fennmaradás érdekében Moszkva által is eltűrt “új gazdasági mechanizmus” — Lenin példájára a huszas évek elején — politikai vetületével állunk szemben. Tudva azt, hogy a szabad vállalkozási rendszer, szabad politikai rendszert eredményez, mert az egyén gazdasági függetlensége szabad politikai véleménynyilvánítást von maga után, akkor örömmel üdvözölnénk ezt a változást. De ismerve a marxi dogmatikát, mely a kommunizmus tengelyében áll és amíg több, mint százezer szovjet katona tapossa hazánk földjét, ez a választási fogás nem más, mint kirakatátrendezés a nyugati hitelezők ámítására. Mindenesetre ez a politikai prostitúció annak a jele, hogy a dolgok minden híreszteléssel szemben nem mennek jól, így az öreg kommunista utcalány kénytelen volt átfesteni magát, hogy kívánatosabbá váljék a nyugati üzéreknek, ami azt is jelenti, hogy ez a vég kezdete és azt is, hogy Hruscsov rossz jós volt. Az idő nekünk dolgozik és nem nekik, de ehhez egy Reagan kellett. Nem hisszük, hogy a Szovjet örömmel fogadta a hírt, hogy Kína és Nyugat-Németország a napokban írtak alá Bonnban egy megegyezést, mely gazdasági együttműködésre és nukleáris erőtelep létesítésére vonatkozik. Zhao kínai miniszterelnök és Kohl nyugatnémet kancellár megegyeztek abban, hogy 1990-re a két ország között jelenleg fennálló külkereskedelmet két billióról négy billióra emelik fel. Zhao Londonból érkezett Bonnba és európai útját Hollandiában fejezi be. A kínai küldöttség szoros együttműködést kíván létesíteni technikai és tudományos téren is. Kína utóbbi években folytatott politikájából nyilvánvalóvá vált, hogy mindinkább függetleniteni kívánja magát a Szovjettől és mind szorosabb kapcsolatokat óhajt kiépíteni Japánnal, Európával és Amerikával. A nicaraguai segély megszavazása után a szenátus 64:34 arányban visszavonta az úgynevezett Clark törvénymódosítást, mely megtiltotta az amerikai segély nyújtását az Angolában 1975- ben létesített kommunista uralom ellen küzdő szabadságharcosoknak. Reagan elnök már 1980-ban sürgette a Clark törvény visszavonását, így a szenátusi szavazás újabb győzelmet jelentett a számára. Angolában egyébként 20.000 kubai katona tartózkodik és a kommunista kormány csak ezeknek a segítségével tudja fenntartani uralmát. Amikor a Clark törvényt megszavazták, a UNITA szabadságharcos mozgalom vezetője a győzelem előtt állott, aki most éppen a szenátusi vita alatt tartotta a nicaraguai, afganisztáni és laoszi szabadságharcosok vezetőinek a konferenciáját. Ha a Ház és szenátus közös bizottsága megegyeznek, ami valószínű, akkor valamennyi szabadságharcos mozgalom részesülni fog az amerikai segélyből. Az afgánok az elmúlt évek alatt 250 millió dollár segélyt kaptak. A tények azt bizonyítják, hogy Reagan elnöknek politikai ügyessége és érzéke, valamint államférfiúi képessége mellett az idő és a körülmények is a kezére játszanak. Érik a vetés. Reagan európai kereszteshadjárata Az európai közvélemény sokkal több együttérzést és megértést tanúsított Reagan elnökkel szemben, mint amennyit az amerikai liberális hírközlés elbír viselni. Ez az ügyetlenül álcázott, ellenséges magatartás kifejezésre is jutott megnyilatkozásaikban. Mindenütt a negatívumot emelték ki. Ha például a sötéten látó soviniszta gall kakas Mitterrand, félve az amerikai finom technológiai fölénytől kifogásolta a csúcstalálkozón Reagan űrvédelmi tervét, vagy nem adott pontos határidőt a kereskedelmi tárgyalások megkezdésére, akkor általánosítva Reagan tervét, megbukottnak minősítették, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a találkozón résztvevő államok kilencven százaléka elfogadta azt. Mitterrand főleg azért késleltette a kereskedelmi tárgyalások megkezdését, mert a közelgő választásokon meg akarta tartani azok szavazatát, ezért ellenezte az állami támogatás csökkentését és a behozatal korlátozását. Reagan elnök magatartása igen jó hatást váltott ki Európában Skandináviától a Földközi-tengerig. Bátor és méltóságteljes magatartása nagy sikert aratott, aki még a bitburgi német katonai temetőben is szembe nézett a problémákkal és az európai hírközlés nem alkalmazott olyan eszközöket ellene, mint a “Newsweek” amerikai magazin két újságírója, mely szinte páratlanul áll a fejlett sajtótechnika történetében. Ugyanis a következő történt: Bitburg város polgármestere, Theo Hallet a következő esetet mesélte el, melyet a “New Solidarity” amerikai hetilap fényképpel együtt közöl. “Szándékos csalások történtek — mondja a polgármester. A ‘Newsweek’magazin munkatársai például a városházán felkerestek és két kisebb német nemzeti zászlót kölcsönöztek, melyeket a bitburgi temetőben egy fegyveres SS’katonaföldben fekvő sírköve mellé letűztek, majd lefényképezték azokat. Röviddel ezután láttam a képet a televízióban és később a ‘Newsweek' magazin 1985. április 28-i kiadásának fedőlapján. ” Eddig a polgármester. Megjegyzésünk ehhez csak annyi, hogy a “Newsweek” munkatársai ezzel a fogással szándékoztak ártani úgy Reagan elnöknek, mint a németségnek, azt a látszatot kívánva kelteni, mintha az elmúlt negyven év nyomtalanul tűnt volna el a németség életéből és Reagan elnök ennek a javíthatatlan nációnak a pártfogója. Pedig Reagan elnök nagyon jól tudja, hogy az európai földrész törzsét képező németség nélkül nincs sem középeurópai békés együttélés, sem európai, sem világbéke és azt is, amit mi már régen tudunk, hogy a bolsevizmust nem lehet visszaszorítani Ázsiába német segítség nélkül és ehhez az első lépést a bitburgi hősi temetőbe tette meg, mert német hősi halottak vannak Kelet-Németországban is, de még Közép-Európában, sőt még Ukrajnában is, mely ugyancsak független akar lenni. Ezt a szimbolikus tettet csak egy államférfi tudta és merte megvalósítani, ami szíven ütötte a katonaeszményt mindig magasra értékelő németeket, akiknek mi a század első felében két világháborúban hűséges bajtársai voltunk. Nem azért, mert ők németek voltak, hanem mert mi magyarok vagyunk és nem árulók. Amint azonban a jelek mutatják, a puska visszafelé sült el, mert az amerikai közvéleménynek kezt kinyílni a szeme, nem is beszélve az európairól, kivételt csak a társutasok és a liberális hírközlés képez. Madridban Gonzalesz szocialista miniszterelnök ellenállása a NATO-val, az amerikai csapatokkal és a nicaraguai zárlattal szemben inkább csak belső használatra szál, a közelgő választások miatt, különben is a katonai támaszpontokra vonatkozó szerződés megújítására csak 1988-ban kerül sor, addig pedig sok minden történhetik. Reagan elnök a strassbourgi európai parlamentben erősen bírálta a Szovjetet, különösen új elsőcsapású SSX-24 rakétái miatt. De ugyanakkor egy négy pontból álló együttműködési javaslatot tett, többek között egy állandó közös katonai bizottságot, amit a paranoiás szovjet azzal utasított vissza, hogy ebben az esetben katonái a párt megkerülésével dönthetnek. A Szovjet globális támadása elleni amerikai védekezést, Gorbacsev a világbéke veszélyeztetésének minősítette, a nukleáris háború rémével fenyegetve meg az emberiséget. Amikor Strassbourgban Reagan tiltakozásul a 434 tagú parlamentből 30 angol munkáspárti delegátus kivonult, Reagan megjegyezte, hogy most valami hasznosat tanult. Talán, ha az amerikai kongresszusban elég sokáig beszél, akkor “azok” ott is kivonulnak — mondotta. Portugália nagyon barátságosan fogadta Reagant, elnöke Mario Soarez kijelentette, hogy itt csak a kommunisták az ellenségei. Mikor ezek kivonultak a parlamentből Reagan beszéde alatt, az elnök megjegyezte, sajnálja, hogy a székek a baloldalon kényelmetlenek. Európa nagy többsége ünnepelte Reagant, amit a hazai liberális hírközlés képtelen volt elviselni és sikerét ferdítésekkel kísérelte meg ellensúlyozni, vajmi kevés eredménnyel, mert a librálrepublikánusokkal megtűzdelt szenátus távollétében megegyezéssel jóváhagyta a költségvetését és a demokrata ház félve a jövő választás következményeitől, hajlandónak mutatkozott megszavazni a nemrég leszavazott 14 millió dollárnyi segélyt a nicaraguai szabadságharcosoknak, miután a “Washington Times” országos konzervatív napilap sikeresnek ígérkező gyűjtést indított. A nemzeti szellem felúj ulásának jeleként New York nagy lelkesedéssel ünnepelte tíz év után először a vietnámi frontharcosokat, mely háborút Reagan elnök nevezte először nemes ügynek. Míg New York ünnepelte Amerika első, az amerikai hírközlés segítségével elvesztett antikommunista háborújának katonáit, addig Reagan keresztesháborút viselt Európában a Szovjet ellen, nem kis sikerrel. (Dr. E. G.) Ötven év demokrata korrupció felszámolása A szövetségi állam adótörvényét a képviselőház hozza, természetesen a szenátus és az elnök közreműködésével. A képviselőház több, mint ötven éven át, az Eisenhower alatti egy ciklus kivételével, demokrata többségű volt. Ők írták az adótörvényt. Ezt javasolja most Reagan elnök megváltoztatni és helyébe egy igazságosabb, méltányosabb s egyszerűbb adótörvényt hozni. Nem lesz könnyű feladat annak ellenére, hogy a közvélemény többsége támogatja Reagan javaslatát, a liberál-demokrata politikusok — pl. Cuomo New York állam kormányzója — már elkezdték támadásukat, nem is beszélve a közélet termeszeiről, a kijárókról, akik több, mint százan a különböző csoportok különleges érdekeit képviselve főzik, gyúrják , megvesztegetik, ha tudják, a baseball jegyektől a traktáig a törvényhozókat és a miniszteriális tisztviselőket. Hatszázan fognak tanúskodni a képviselőházi kihallgatásokon, többek között Ralph Náder és a munkás vezér Lane Kirkland. Az adótörvényjavaslat négy lényeges újítást tartalmaz: eltörli a levonható tételek közül az ún. “három martini tízórait”, azaz az üzletfelek szórakoztatására elköltött összeg levonhatóságát, mely duplán tisztességtelen, mert miért szórakozzék az üzletfél a kis adófizető rovására, másrészről miét kell megvendégelni az üzletfelet, ami könnyen nevezhető megvesztegetésnek. Persze itt nem csak tízóraikról van szó, hanem számtalan egyéb kedvezményről és ajándékról. Továbbá a javaslat leegyszerűsíti az adóalapon nyugvó tizennégy adókulcsot háromra, 15, 25 és 35%-ra, mely utóbbi 50% volt. Eltörli ezenkívül a nem-szövetségi állami és helyi adók levonhatóságát a szövetségi adóból, ami helyes, mert az adófizető úgy a nem-szövetségi adóért, mint a szövetségi adóért külön-külön szolgáltatásokat kap, melyeket fedezni kell. Megszünteti a befektetési adómentességet is, mely az elkövetkezendő öt év során 222 billió dollár adótöbbletet jelent, míg az előbbi 40 billiót “a három martini” eltörlése is jó pár billitó, ugyancsak a második ház után járó adómentességet is. Már ami a kamatok fizetését illeti, és a tőkenyereséget, valamint az elhasználódást, meghoszszabbítja. Az adóreformnak ez a része egyrészről a nemzeti termelés növelését, másrészről a deficit csökkentését célozza. A Reagan javaslat lényege az, hogy az adóterhet az egyénről az üzleti és ipari vállalkozásokra kívánja helyezni és bár csökkenti az adókulcsot, de több jövedelmet adóztat meg, mert csökkenti a levonásokat és a mentességeket, főleg a vállalkozásoknál. Az egyéni adámentességet 96%-kal emelte, 1040 dollárról 2000-re. Az egyik újság érdekes statisztikát közöl. Azt mondja, hogy a megkérdezettek 60%-a támogatja az adórendszer megváltoztatását, de csak 13% érti, 63% valamennyire érti. A javaslat szerint az adózók 58%-ának csökkenni fog az adója, de a megkérdezetteknek csak 22%-a vár csökkenést, 36% nem vár változást és 31% adóemeléstől fél. Reagan méltányosnak tekinti a javaslatot, a megkérdezetteknek több mint fele nem. De hogy fogadhatja el az ember a megkérdezettek véleményét, akár pozitív az, akár negatív, hacsak 13% érti a javaslatot? Az ABC televízió szerint 65% kedvezően nyilatkozott a javaslatról. Egyébként az elnök népszerűsége elérte a 71%-ot, mely ritkaságszámba megy. A javaslat sorsa, melynek elfogadása valószínű, ha változtatásokkal is, még ebben az évben a következőképpen fog alakulni: a Ház megkapta a javaslatot május 30-án, kisebb-nagyobb változtatásokkal átküldi a tárgyalási szabályok bizottságához, mely megállapítja a vita, a szavazás és a tekintetbe veendő módosításokat, majd visszaküldi a Ház teljes üléséhez, mely októberben megejtheti a szavazást és átküldi a javaslatot a szenátushoz. — A szenátus pénzügyi bizottsága megkezdi a javaslatra vonatkozó vélemények meghallgatását június 11-én, majd felterjeszti a szenátus teljes üléséhez, mely tárgyalja azt. Utána a Ház és szenátus közös bizottsága kidolgozza a kompromisszumos javaslatot, mely Reagan elnök elé kerülhet karácsony táján. Az új adájavaslat azért fontos, hogy minél előbb törvénnyé váljék, mert lényegesen befolyásolja a költségvetést, a deficitet és a gazdasági életet s ezen keresztül a fegyverkezést és a külpolitikát. A jelenlegi adótörvény, mely az ötvenéves demokrata uralmat biztosító korrupt tákolmány, számtalan kibúvóval, mely az országot a Jimmy Carterféle gazdasági, bel- és külpolitikai csődbe juttatta, használhatatlanná vált és Amerikát előbb-utóbb a romlásba vitte volna. Ezért érkezett el az ideje az adótörvény felszámolásának. (Dr. Sz. E.)
